Heves Megyei Hírlap, 1996. december (7. évfolyam, 281-304. szám)
1996-12-28 / 302. szám
Vigyázat! Átverés-veszély! (Avagy: a boha már a fülünkben van...) Mostanában felénk is sokan találnak postaládájukban hatalmas nyereménnyel kecsegtető értesítéseket. Nem új dolog ez. Tudjuk, gyémántgyűrűt, álomautót, lakást nyerhetünk, szinte nap mint nap. Nem kell ehhez más, mint megrendelni, előfizetni, visszaküldeni, kitölteni, stb. Ezek a tuti nyerési lehetőségek ugyanis voltak olyan „tisztességesek”, hogy az ordító „ÖN NYERT! GRATULÁLUNK!!!’’ -felirat alatt bolhá- nyi betűkkel, de feketén-fehé- ren ott állt: csak akkor, ha... Az új módi szerint persze, egészen más a helyzet. Elegáns meghívó érkezik, olvasható aláírással, telefonszámmal, címmel. Hiába kutatja az ember a cselt - bizalmatlan korunk rutinja szerint -, a dolog tisztának látszik. Feltételes mód helyett kijelentőben szól, tudniillik a nyeremény két repülőjegy álmaink szigetére. Persze, nem dőlünk be rögtön, de azért a bolha már a fülünkben van: mi van, ha mégis? Elvégre volt már ilyen... Feltárcsázzuk hát a megadott számot, a kellemes női hang udvariasan bemutatkozik, utánanéz, és égre-földre esküdözik, hogy semmiféle kötelezettséggel nem jár a jegyek átvétele, csupán el kell menni érte. Ha pedig elmegyünk, immár személyesen közlik: a telefonos hölgyet kifogják rúgni, ha ilyet mondott. Természetesen miénk a jegy, ha abban az ötcsillagos hotelben szádunk meg, aminek árai ellátás nélkül is csillagászatiak. Akkor utazunk, amikor mondják, azzal, akivel mondják - tehát kizárólag a házastárssal -, és lehetőleg tíz évre kössük le azt a bizonyos üdülési lehetőséget. A feltételeket, árakat, időpontokat, vagyis a lényeget feltüntető prospektust nem kapjuk meg: „szigorúan belső használatra” készült. Magyarán, úgy akarják az ember zsebéből, számlájáról lenyúlni az igen karcos összeget, hogy ne is tudja alaposan átgondolni, ne lehessen utánaszámolni, megéri-e. Persze, nem éri meg... Az igen agresszív, amerikai típusú eladási módszertől - ami csak támadni és lerohanni tud - felfordul az ember gyomra. Ha vitatkozni kezdünk, netán kérdéseink, kétségeink vannak, még ellenségessé is válnak az amúgy úriembernek maszkírozott üzletkötők. Nehogy hagyjuk magunkat! Vigyázat! Magasfeszültségű átverés-veszély! Jónás Agi Levél Budapestről Nem akármilyen levelezőlap érkezett Egerbe T. J. címére. Ahogy elolvasta, hozta is azonnal a szerkesztőségbe. Nem igen lelkesedtem, mivel nem hozzánk szólt. Tájékoztatott, hogy Budapesten élő unokanővére küldte, egykori énekesnő, aki eléggé idős, de mindenáron szerepelni akar az újságban, tegyük lehetővé. Olvasom a sűrűn gépelt sorokat. * „Édes Jóskám! Egy megbízatásom van számodra, ugyanis megkérlek, a mellékelt újságcikket tétesd ki az ottani újságba. Máris írom: A régi idők rádióműsorából a Petőfi adón ismét hallhatják Kazatsay Irén hangverseny énekesnőt, éspedig holnapután fél hétkor a Petőfi adón. Tatár népdalt énekel. Ma a művésznő 84 éves és igen jó kondícióban van. A napokban kérdezte egy új ismerőse:- Hány éves tetszik lenni? - Bár ilyet egy hölgytől nem illik kérdezni. A művésznő a szemébe nézett, kihúzta magát s büszkén mondta:- Találja ki! De inkább többet mondjon! - Az illető tetőtől-talpig végig mustrálta s mondta:-64!- Csak 20-at tévedett, mert 84 vagyok!- Mi ennek a fiatalos megjelenésnek és vidámságnak az oka?- Szeretek dolgozni, mozogni, agyamat sokat foglalkoztatom olvasással, keresztrejtvénnyel stb. - mondja ő. így kell megöregedni! Mondjuk mi. Jóskám, köszönöm a szívességedet, ha kitetetnéd valamelyik újságba, nagy az összeköttetésed. Egyébként holnapután a Petőfi rádión megy egy tatár népdal velem, ezt is közölhetnéd. Talán más adóállomás is átvenné, ha mondanád. Hálás köszönettel! Mindkettőtöket csókollak szeretettel: Irén. U. i.? Ezt minél hamarább intézd el, szíveskednél! * Kedves Művésznő! Látja, Jóskának csakugyan vannak összeköttetései és azon melegében intézkedett. Szóról szóra elolvastam energiáktól hevülő sorait, amelyek felvillantják tűzrőlpattant természetességét, de azt is megállapítom, hogy elég sok kérése van egyszerre. Nem is tudom, hogyan elégíthetnénk ki egyből ennyi temperamentum-özönt, ami bámulatos az Ón korában. És hogy mindezt, íme, nem is titkolja! A rádióadás átvételére nem vállalkozom. Egyet azonban megígérek, hogy pénteken az adott időben meghallgatom a tatár népdalt, de arra is figyelek, hogy megszólal-e abban a fájdalmas népdalban az a tatár, aki annak idején elrabolt Szatmárban egy magyar menyecskét, mire a bánkódó férj így sóhajtott fel:- Szegény tatár! Tisztelettel: Gál Elemér A miénk vagy Ópusztaszer Imádkozunk, hogy még nem esett a hó, odakinn jeges szelek fújnak, de a buszban jó meleg van. Mégiscsak a millecentená- rium évében illik elmenni honfoglaló őseink emlékhelyére. Ez a november végi hétköznap éppen alkalmas, no meg mostanra kaptunk időpontot. Az nem úgy van, hogy az ember gondol egyet és felkerekedik, és máris ott van Ópusztaszeren. Megszervezzük, telefonálunk, időpontot egyeztetünk. Még így az esztendő végén is tömegek szeretnék látni a felújított Feszty-körképet. Nemzeti büszkeség? Kíváncsiság? Az egri nyugdíjasokkal megyünk két buszra valóan. Egy gyógyszer- áremelés, meg nyugdíjrendezés, azaz két inflációs sokk közt, kell egy kis öröm. Még ha vannak köztük olyanok is, akiknek az egészségük törékeny, vállalják a több órás utat:az élményről heteken át lehet beszélni, tartalmat ad a mindennapoknak. Az emlékpark környéke Egerből Cegléden át mérsékelt forgalomban suhanunk a célállomás fellé. Négy órával később már a kiskunsági, csongrádi tanyavilágban vagyunk. Több mint másfél évtizede még büszkélkedtünk - úgy társadalmilag -az úgymond elmaradott tanyák felszámolásával. Most gombamód nőnek az újak. Panorámás, a négy égtáj felé ablakaikkal üzenő házak, mit házak, villák a pusztaságban: üzenve a jövőnek, hogy nálunk sem elképzelhetetlen az, ami Ausztriában, meg még nyugatabbra bevállt modell: A várostól távol, de közúton fél órányi távolságban is lehet urbánusán élni. Az úton különben itt-ott hetipiacok zsúfolt forgataga: néhányan a buszban ülők közül bátortalanul indítványozzák: mi lenne, ha megállnánk? Egy nyugdíjasnak egy ilyen olcsó vásár is külön élmény. A helybeliek is ezt részesíthetik előnyben, mert a csillogó kirakatok mögött alig látni üzleti forgalmat Kiskunfélegyházán, vagy Kecskeméten. Szegedre be se kell menni, ha ezen az úton megyünk, 20 km-re már előttünk a tábla: Ópusztaszer. Az emlékpark már száz esztendeje híres, hiszen a milleneum- kor itt állították fel az első impozáns emlékművet historikus stílusban Árpádnak és vezéreinek. Közvetlenül az emlékpark előtt romos tanyák, szemetes, rozsdásodó mezőgazdasági gépekkel telerakott porták jelzik, hogy ez a falu sem jutott feljebb jólétbena többi magyarországi, alföldi helységnél. Megütközhet az errefelé igyekvő külföldi: ünnepi köntösben láthatja a magyar valóságot. Egy kis séta A több hektáros parkba vezető impozáns kapu mégiscsak emelkedett hangulatba hoz bennünket. Két órahosszánk van még a körkép megtekintése előtt, előbb kicsit soknak is véljük a metsző hidegben. A rendezett terep, a már elszáradt gyep a távolban látszó tavacska, s a kilátódomb, mégis hívogató. A főépületben balra a körkép, s más kiállítások. Jobbra a skanzen szélmalommal, s falurészlettel, középen pedig a Csete György tervezte jurta-szerű parádés, impozáns kiállítóhelységek (akár honfo- galó őseink sátortábora.) A felvezető úton egy török mogyoró árus kínálja frissen készített gőzölgő portéká- jét.(Tíz dekát százötvenért, alig vesznek a csemegéből.) A látogatók (sokan vannak) főleg iskolások inkábbb zsebből nassolnak. Három pavilonban is árulnak emléktárgyakat. Nemzeti emlékhelyünkön szobányi méretben kutyákat, macskákat ábrázoló lézerképeket, posztereket, bóvlikat. Az egyetlen, ami a hely szellemét idézi egy videokazetta. Kétezer forint, de talán a gyerekeknek szép ajándék karácsonyra: ha már el nem jöhettek megnézhetik filmen a körképet. Már rakja is ki a két zöldhasút az áldozatos nagymama a pultra. Később kesereg, mert kiderül: a körképről csak egy percnyi látható a szalagon, az az idei emlékünnepségeket rögzítette. A vonzó látnivaló mellett munkál az üzleti szellem: az ember jobban teszi, ha elő sem veszi a pénztárcáját. A kilátó dombról látható az a románkori templom, majd bencés kolostor, amit eleink építettek a honfoglalók bejövetelének emlékére, s a később ideállított gótikus templom romja. Ki érti, miért ezt a helyet választották, amely „Szeri” néven már Anonymus Gestájában is olvasható? Az eligazító táblákat érdemes követni, s -az vessen meg érte, aki nem élte ezt át- az ember tényleg megtelik hazafias érzésekkel. Hátha még gyermekként, vagy lélekben gyermekként jár erre. Bocskorszíj, kisvonat A skanzenben nagyanyáink ámbitusos parasztportájára,em- lékeinkebn maradó íves bútorára csodálkozunk, azzal a kesernyés gondolattal, hogy már a mi életünk része is múzeumi emlék. A „mi nagynénénk” szatócs boltja is ott van a sarkon! Lehet is benne bocskorszíjat, medvecukrot, meg irkát, édes köcsögöket kapni. Minden régi, valódi, csak az árak nem, meg a szatócs Mercédesze nem illik ide. A falumúzeum egyik végén igazi szeneskályhás kisvonat, keskeny vágányú síneken, meg eke, henger, borona, nég a negyvenes-ötvenes évekből. Arrébb egy gőzgép rozsdállik. Nyilván nincs már pénz, hogy ezeket az ipari emlékeket tető alá tegyék, pedig a tél majd sokat árthat nekik. Szerencsére a kocsikiállítás már üveg mögött van, s lélekmelengető elböngészni a falusi iskola egykori irkáit kelléákeit, tankönyveit. Nekem is ilyen palatáblám volt!-ismer rá Z. bácsi a csoportból a kedves tárgyra. A cinke és csiga tulajdonságait ismertető rajzos tankönyvoldal akár az Interneten is lehetne, olyan szemléletes. Ajurták felé vesszük az utat. A kápolnába, s a természettudományi kiállítások helyére csak az üvegen át kukkantunk be: azok ilyenkor zárva vannak Dioráma, promenád Pontban egy órakor nyerünk bebocsátást a Feszty Körképhez. Jókai veje az ambiciózus Feszty Árpád párizsi útja során látott hasonló körképet. Az idea megragadta képzeletét, s romantikus festő lévén témát keresett: mitológiai tárgyat akart választani, de apósa helyes irányba terelte. Jókai ötlete- volt, hogy a Magyarok bejövetelét rögzítse vászonra. Az évekig tartó munkában Feszty segítséget is kapott, míg végre 1896-ban a millecentenáriumi nagy ünnepségek alkalmával bemutatthatta körképét a városligeti pavilonban a székesfővárosban. Az azóta hányattatásokon átesett vásznat lengyel restaurátor csoport varázsolta újjá. Ópusztaszeren három emeletnyi magas épületben helyezték el ( mint hírlik a kivitelező vállalat a DELEP egyebek melett ebbe a nagy munkába bele is rokkant) s idén pünkösdkor nyitották meg a nagyközönség előtt. Torokszorító pillanatok, amikor a nekünk jelölt időben bebocsáttatást nyerünk a képhez. A csigalépcsőt helyettesítő emelkedőn közelítjük meg kívülről, míg eljutunk az épület tetejére. A kör alakú teremben a korlátok mellett zsúfolódik az egyszerre beengedett közel száz néző. Avatott vezetőnk odasúgja szerinte hová álljak: Szemben Árpáddal, amint éppen fehér lovon vezeti népét: Itt kezdődik a kép. A vezérektől körül vett fejedelem rúdjain lófarkak, s egy zászló is (ez a romantika túlzása, hiszen a honfoglalók még nem használhatták a lobogót). Ő dicsőségesen tekint ránk a magaslatról, tőlünk 6-8 méterre, de embemyi méretben. Arréb szláv harcosok, mellette a díszes öltözetű szláv vezér Latorc bilincsben, épp elfogása pillanatában. A kép tövében ügyes kulisszák: egy leégett ház, eldobált ruhák, fegyverek, amott patak csörgedez igazi vízzel. A kép másik oldalán a fejedelemmel szemben Munkács hegyei, a három \ magaslat. A festő sokáig tanulmányozta a helyszínt, őszi színekben ábrázolta. Az előtérben sámán varázsol, lányokat rabolnak. A csodálat hangjait hallatjuk, mindenki igyekszik túlszárnyalni a másikat álmél- | kodásban, de a varázslat mindössze húsz percig tart, míg a képhez tartozó hangkulisszát le nem játsszák: lónyerítés, szekerek csörgése, tilinkó szól, asz- szonyi sikoly hangzik. Udvari- j asan figyelmeztet a magasból ' jövő hang:vége a látogatásnak. Az épületben még sok remek csoda vár:a promenádon a szá- \ zadvégi szegedi alsó ésfelsövá- ros jelmezes figurái sétafikái- \ nak. A kiállítás ezen részében az egykori egri múzeumigazgatónak Bodó Sándornak is része volt, mint a felirat hirdeti. No és az egészben Troglmayer Ottónak szegedi régész-múzeoló- gusnak. A panoptikumban a magyar történelem figurái elevenednek fel: a vérszerződés ! vezérei, az árpádházi királyok, az Anjouk: Még Ferenc József is ott posztói szemében hamis- kás mosollyal, s ártatlan- okosan: Sissy. Morelli Gusztáv metszetei a falakon a Milleneum száv évelőtti dicsőséges kiállítását hirdetik, s az Egerben is ismerős nevű erdélyi keramikus Józsa Judit honfoglaláskori figurái, hitelesnek tűnőén idézik a múltat. Az ország déli szívében Ópusztaszer szerény, de méltó mai ezerszáz éves ünneplő magyarjaihoz,s jövőre is visszavár. Jámbor Ildikó