Heves Megyei Hírlap, 1996. november (7. évfolyam, 255-280. szám)

1996-11-02 / 256. szám

6. oldal Megyei Körkép 1996. november 2., szombat- Aranyragyo­gás... Fényes előlegünk a télre! Zsebre vele - szavalja az egyik szét­tárt, kissé tétova mozdulattal.-Az ám, de rötréz-mély- barna a lomb, az érettzöld pá­zsiton meg kopott, fáradtföld- színű avar - mozdítja fejét a fény felé a társa.- Öregem, mint egy divat­szalon, pazar jelenlét mi?! - kiáltja, és néhány lábujjhegyre szökkenést próbál.-És mondd csak, láttad te azt a szürke hangú nőt? Mi­csoda egy tompa karakter - fakad ki hirtelen, hangot váltva a másik.- Amelyiknek olyan kormos, mattfekete az érintése...? Én mondtam is neki: kérem, meg­van nekem a magamhoz való eszem, engem ne taszigáljon, lökdössön senki - meséli az egyik széles mozdulatokkal. - Minek nézik ezek az embert?- Persze, az az egészen hal­Színek ványbarna hangú, az jobban érintene mi? Úgyis itt szok­tunk vele találkozni - kérdi a gyakorlott kötekedő szerepé­ben a másik.- Hogyne, legalább neked nem jutna belőle. Különben is, a haja halványbarna, nem a hangja. Az inkább (innen ellá­gyulva folytatja tovább), mint a bőre, érettbarack-színü, olyan finom pácolású, és zöld a szeme - sorolja határozottan az egyik.- Úristen, még hogy zöld. Hát hova tetted a szemedet? - sopánkodik a másik kissé eről­tetett, elrajzolt hangsúlyokkal.-Hát milyen? No, mondd csak meg akkor, hogy szerin­ted milyen? Szeretném hal­lani! Rukkolj ki végre te... te szakértő, csak tán nem barna az is? Ha... - dohog elfúló hangon.- Dehogy barna. Kék, villogó kék. A havas gleccse­rek napsütötte kékje - zárja le a vitát a másik.- Az. Kék. Akkor legyen kék - feleli színlelt megnyugvás­sal. - De mikor kegyeskedünk már végre átmenni a túlol­dalra? - vált témát hirtelen.-Mehetünk most is..., vagy várjunk inkább valakit?! - té­továzik a másik.-Persze, várjunk akkor a kék (ezt a szót erősen meg­nyomja) szemű lányra - pró­bál kicsit gonoszkodni az egyik. - Na, gyerünk - karol végül a társába. - Úgy hal­lom, most nem jön semmi. És mennek. Együtt. Neki­vágva az úttestnek, távoli re­mélt cél, a túloldal felé. S már valami sosem létező világ kövezetéről hallatszik a fehér botok halk, monoton koppanása... Kovács János Elhivatottak az erdélyi magyarságért Az egri főiskola tanárai önként mennek tanítani Csíkszeredába-A Hargitán, a Tolvajos te­tőn már havazott, amikor jöttünk hazafelé - mondta dr. Roncz Béla, az EKTF földrajz tanszékének do­cense, aki szombaton tért haza nyolc kollégájával együtt Csíkszeredából, az egri főiskola kihelyezett ta­gozatának óráiról.- A békéscsabai, a jászbe­rényi tanítóképző, a gödöllői agrártudományi és a soproni erdészeti egyetem tartja Csík­szeredában távoktatási prog­ramját. A kinti hallgatók: Hargita', Kovászna és Maros megye gyakorló pedagógusai járnak az egri, valamint honi tanáraik óráira. Tőlünk az an­gol, az amerikanisztikai, a bio­lógia, a kémia, a földrajz, a fi­lozófia, a pszichológia és a ne­veléstudományi tanszékek ok­tatói mennek ki megosztva az órákra. A hallgatók félévente egy alkalommal jönnek Egerbe a gyakorlatokra, vala­mint az itteni órákra. Tanára­ink önszántukból jelentkeznek a kinti órákra. Elhivatottak az erdélyi magyarságért. Magunk vezetjük a mikrobuszt. Az út oda-vissza 1300 kilométer, jó időben 12 óra.- A hallgatók milyen anyagi áldozatot vállalnak?- A másodéveseket a Soros Alapítvány segíti, az elsősök­nek egyhavi fizetésük a tandíj, és állniuk kell az ideutazás, az itt-tartózkodás költségeit, a tankönyvek árát. Ha a földrajz szakos egyhavi fizetését 10 ' ezer forintra számoljuk át, és befizeti belőle a kétezer forin­tos tandíjat, négyezerért meg­veszi a Világatlaszt...- Mennyi képzett tanár van a magyarlakta településeken?- Van olyan falu, ahol 8 ta­nárból egy sem szaktanár, de legtöbben még képesítéssel sem rendelkeznek.- A román állam egyik ren­deleté szerint képesítés nélkü­liek nem taníthatnak...- Ezt úgy hidalják át, hogy egy évig nem tanítanak, s az­tán újra kezdik. Legtöbben már most is azt a szakot tanít­ják, amire hozzánk járnak.-Az idén hányán jelentkez­tek?- Földrajzra százból har­mincat vettünk fel, angolra kétszeres volt a túljelentkezés, biológiából 20-20 jutott be. Széles a paletta, sokan meg­állnák a helyüket a nappali ta­gozatunkon is. Hátrányuk, hogy heti 20-28 órai tanítás után kell beülniük az iskola­padba. A Hargita megyeiekkel együtt abban reménykedünk, hogy a végzettek a falujukban maradnak. Császi Erzsébet Ariel követei Marosvásárhelyről Bemutatjuk Antal Pál rendezőt és Haller József díszlettervezőt Sokéves szakmai, emberi együttműködés keretében rendezte meg az egri Harlekin Bábszínházban Antal Pál „A tulipiros tigris, aki imádta a palacsintát” című előadást. A díszleteket, bábokat Haller József tervezte. Mindketten a marosvásárhelyi Ariel Bábszínház művészei. S noha hazájukban és a nemzet­közi művészeti életben ismerik és elismerik mindkettőjüket, a premier jó alkalom arra, hogy közelebb hozzuk őket a nézők­höz.- Egy éve, hogy átvehették Göncz Árpád elnöktől a Köz- társasági Érdemrend kiske- resztjét. Változtatott-e ez vala­mit az életükön? Antal Pál rendező-Talán csak olyan mérték­ben, hogy más is észreveszi, amit csináltunk - reagál rögtön a rendező. - Hiszünk abban, hogy az ifjúsági és gyermek­színháznak kötelessége van Er­délyben, s igyekszünk ennek a nagy feladatnak megfelelni. Ki­sebbségi helyzetünkből adó­dóan ott van az erdélyi, ko- vásznai medence, s végig a Hargita, a gyerekeket el kell látnunk szellemi táplálékkal.- Ön több évtizedes rendezői múlttal a háta mögött hogyan, milyen irodalmi anyagból vá­logat, hogy ennek a célnak meg tudjanak felelni?- Az volt az egyik feladatunk az elmúlt évtizedekben, hogy az erdélyi magyar írókat meg: nyerjük a dramaturgiai munká­nak. Büszkén mondhatom, hogy sikerült is, miután a leg­nagyobbak ajánlották fel műve­iket a színházunknak. Sütő András A tarisznyás Ivánt ne­künk írta, amelyből később el­készült a Kalandozás Ihaj-Csu- hajdiában, melyet Egerben is bemutattak. De Bajor Andor Paródiák előadását, vagy Maj- tényi Erik nevét említhetném. Továbbmenve: Fodor Sán­dor Csipikéjét, Méhes György Murok Matyiját is bemutattuk. S a legjobb erdélyi zeneszerzők nekünk dolgoztak, például Csíky Boldizsár. A személyes kapcsolataink révén sikerült ezeket az embereket rávenni, hogy ne tekintsék mellékes fel­adatnak ezeket a felkéréseket.-A bábszínház több is, ke­vesebb is, mint a hagyományos teátrum. Önben erős ez a sze­relem?- Véletlenül sodródtam hozzá, de ezt a műfajt szeretem és művelem 48 éve. Hiszek benne, hiszen ötezer éve van bábszínház. Már a Mahabhará- tában említik, hogy az istenek úgy játszanak az emberekkel, mint a bábosok. Sőt, tudni le­het, hogy a Napkirály például megtiltotta hét végén az udvar környékén a bábelőadásokat, mert az elvonta a közönséget az ő színházától. Goethe, a Faust- témát is bábszínészektől látta.- Milyen most az Önök tár­sulata Marosvásárhelyen?- Szó szerint az utcáról tobo­roztuk a színészeket. Romániá­ban a nyugdíjtörvény a bányá­szokkal egy kategóriába sorolja a bábosokat. A régiek 40-45 éves korban elmentek, s ’89 után pedig, a nagy történelmi változással, szétszéledt a csa­pat. Azóta újraszerveztük, taní­Haller József tervező TOTÓ: PILISY ELEMÉR tottuk a fiatalokat, s mára egy ütőképes, tehetséges közössé­günk van.- Haller úr! Ön nemzetközi­leg elismert képzőművész! Svédországban is jegyzik, s Magyarországon több város­ban volt kiállítása. Miért von­zódik a bábokhoz?-A pályám kezdetén - fél évig voltam szabadúszó - szük­ségét éreztem, hogy állandó munkahelyem legyen. A báb­színházhoz kerültem, díszlete­ket, bábokat is tervezek. Igyek­szem minden darabot más stí­lusban tartani, más anyagokkal dolgozni. A természetes anya­gokat kedvelem, például a fát.- Igaz, hogy szobrásznak indult?-Valóban, eredetileg szob- rászatot végeztem, de elég ha­mar áttértem a festészetre. Tu­lajdonképpen minden műfaj­ban, technikában dolgozom, de kedvencem a tusrajz.-S milyen témák vonzzák? Tájképeket, netán portrét fest?-Az ember az, ami foglal­koztat, a maga megnyilvánulá­saiban, a képeim ezért figuráli­sak. S ez nincs messze attól, amit a bábszínpadon is műve­lek. Jámbor Ildikó Mikor lesz idegenforgalmi paradicsom a Tisza-tó környéke? Dr. Katona Béla, az Országos Idegenforgalmi Bizottság elnöke tíz évet jósol A Tisza-tó Magyarország második legnagyobb tava. Számos önkormányzat, illetve az itt élő la­kosság azonban úgy érzi, hogy a központi szervek ranglistáján csak a sokadik helyen áll. Mit gondol erről dr. Katona Béla, az Országos Idegenforgalmi Bizottság elnöke? Előbbre jutunk-e a sorban, s ha igen, mikor?!- Megnyugtathatom az érintet­teket: odafigyelünk erre a tájra, az itt lévő idegenforgalomra, mert valóban óriási lehetőségek vannak e vidéken arra, hogy ki­épüljön egy komoly idegenfor­galmi bázis. Csak ehhez az kell, hogy fogjanak össze a kör­nyékbeliek. Ahogy elkezdte csaknem húsz önkormányzat a tó környékén az együttműkö­dést, s ahogy csatlakozott hozzá Hortobágy - mert rájött, hogy egyedül ő sem tud megélni -, az a jövő, a megoldás kulcsa. Ezt kell tovább folytatni.- Tényleg nagyok a lehető­ségek: itt ez a gyönyörű tó, termálvíz is van, s ott van alig egyórányi autóbuszjárásra a Hortobágy a maga nevezetes­ségeivel... A másik oldalon meg ott van a Bükk vidéke Egerrel és a többi gyönyörű, festői tájjal. Ezt együtt kellene „megkomponálni és eladni”. Az a fontos, hogy kezdjék érezni ezt a helyiek.- Az érzés nagyon kevés...-Ide is lehet pénzt szerezni, csak meg kell találni azokat a pályázatokat, amelyekre adha­tók bizonyos összegek. A jövő­ben csak arra fogunk adni, hogy ki milyen programot tud letenni az asztalra. De meg kell mon­danom, ez a táj jelentős eséllyel indulhat. Más kérdés, hogy van itt néhány olyan dolog, amit ál­lami pénzből kell megoldani. Ilyen a tó vízminőségének meg­óvása. Ez nem lehet az önkor­mányzatok feladata. Minthogy a tó körüli csatornarendszer, a fővezeték kiépítése sem terhel­hető csak a helyi szervekre. Ez messze meghaladja az anyagi lehetőségeiket. A beruházások létrehozásához szükséges az ál­lami támogatás.- Helyben ezt tudják, ám lesz-e segítőjük?! Mert a dön­tés mégiscsak ,Jönt” születik...- Megígérem, hogy a pénzek megszerzéséért a magam és az idegenforgalom részéről - s mint országgyűlési képviselő is - lobbyzni fogok.- ígéretét nagyra értékeljük, s reméljük: a jó kulturális programoknak is lesznek ré­szesei. Mielőtt Önnel találkoz­tam, több polgármesterrel be­szélgettem, s a felvetéseik kö­zött - a hiányos infrastruktúra mellett - a közbiztonság na­gyobb finanszírozása is fontos helyen szerepel. Hiszen „sze­zonban” akár megkétszerező­dik egy-egy település népes­sége.- A közbiztonság kérdése az idegenforgalom fontos kérdése is. No nem azért, mert nálunk talán rosszabb lenne a helyzet, mint Európa más területein, mert ez nem igaz. De ahhoz, hogy fejlődő turizmusunk le­gyen, a közbiztonságnak itt jobbnak kell lennie. Ebben az ügyben már előzetes tárgyalá­sokat folytattunk az országos rendőr-főkapitánnyal. A közel­jövőben abban is megállapod­hatunk, hogy az idegenforga­lom pénzéből is hajlandók va­gyunk támogatni ezt az ügyet.- Mennyi pénzből gazdál­kodik az idegenforgalom?- Idén egymilliárd-hatszáz- millió a keretünk. Ennek nagy részét a vállalkozók fizették be turisztikai hozzájámlás formá­jában. Ehhez 500 millió forintot tett hozzá az állam. Nem sok, így hát azért „harcolunk”, hogy a kormány tartsa be a ta­valy ősszel tett ígéretét, misze­rint amennyi pénzt befizetnek a vállalkozók, annyit ad az állam is... Hozzá kell tennem, hogy tavaly például a vállalkozói be­fizetések messze meghaladták a tervezettet. Ha jól számolom, hárommilliárd forint jöhetne össze jövőre, s ennyiből már nagyon sok mindent lehetne szponzorálni az idegenforgalmi szakmában. S ez mind pályáza­tokon elnyerhető pénz. Az ide­genfogalmi bizottság döntése alapján nemcsak azt írjuk ki, hogy mire lehet pályázni, ha­nem azt is: ki melyik pályázaton és mennyi pénzt kapott. Legyen ez abszolút nyilvános, ha egy­szer a vállalkozók meg az állam pénzét osztogatja a bizottság.-Mire használható majd - ha mindenki tartja a szavát, s ennyi lesz - a hárommilliárd?- Ami a mi pénzünkből megy, az többnyire program-, marketing- és reklámtevékeny­ségre. Az infrastrukturális dol­gokat pedig szeretnénk megol­dani a Környezetvédelmi Mi­nisztériummal, hiszen ott sok­kal nagyobb összegek állnak rendelkezésre ezekre a célokra. Előzetesen már megállapod­tunk, hogy megpróbáljuk egy- egy területen koncentráltan fel­használni az állami pénzeket. Ugyanott használjunk fel infra­struktúrára való pénzeket, ahol az idegenforgalom is finanszí­roz programokat. Ebbe belefér egy magasabb munkaerő-fog­lalkoztatás is az adott térség­ben. S így a foglalkoztatási alapból is hozzá lehet tenni bi­zonyos összegeket...-A Tisza-tó környéke esé­lyes erre a kísérletre?-Ez a környék az egyik olyan lehetséges terület, ahol érdemes és célszerű lenne ki­próbálni.-Az érintett körzet egy ré­szét a közelmúltban védetté nyilvánították. A turizmusból megélni akarók szerint ez visz- szaveti a látogatottságot. Ide­genforgalom-riasztónak tart­ják a rendelkezést.-Nem így kell ezt felfogni. Úgy gondolom, mindenkinek alapvető érdeke, hogy a termé­szeti kincseinket a lehető legtel­jesebb mértékben megőrizzük. Vigyázni kell azokra az érté­kekre, amelyek itt, a Tisza-tó környékén még fellelhetők. A védett területek jelenthetnek vonzerőt is. Itt is lehet turiz­must csinálni, persze, nem za­josat, kömyezetpusztítót. A magam részéről vonzerőnek tartom, hogy a tó egyik része természetvédelmi terület, s olyan növényzetet és állatvilá­got rejt, amilyet Európa kevés helye.- Van védett madárfaj. Van védett növény, nfint például a súlyom... De ki védi meg az el­szaporodásától a vizet? Már most is sok a panasz a folyó, a tározó vizének minőségére.- A debreceni egyetem kuta­tói javasolták, hogy a Tisza-tó környékén is állítson fel a kor­mány egy olyan biológiai állo­mást, mely folyamatosan figye­lemmel kísérné a tó vízminősé­gét, a tó növényvilágának és ál­latvilágának alakulását, ahogy ez a Balatonon már hosszú év­tizedek óta megszokott. Nem is kerülne túl sok pénzbe, s szerin­tem a pályázatot meg is fogja nyerni ez a csapat, amiben részt vesznek az önkormányzatok is, mint az ügy támogatói.-Ha már a Balatont emlí­tette. Fejlettségünkkel mikor állhatunk be a dunántúli tó mögé?- Tíz év múlva a Tisza-tó környéke - harminc-negyven kilométeres körzetével együtt Magyarország egyik fontos idegenforgalmi központja lehet. Azt tapasztaltam, hogy helyben is megvan a szándék, s a jósla­tom befog válni.-Balaton és Tisza-tó. Hol nyaralna?- Erre nehéz a válasz, mert talán azt hinnék, hogy udvari- askodom. De ma inkább itt nya­ralnék, mert számomra ez vonzó, új és érdekes terep. Is­merkedni a számunkra ismeret­lennel: mindenki számára vonzó víkend.- Köszönöm a beszélgetést. Rada Katalin

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom