Heves Megyei Hírlap, 1996. november (7. évfolyam, 255-280. szám)

1996-11-02 / 256. szám

4. oldal Horizont 1996. november 2., szombat E heti körkérdésünk: Belefogna-e ma építkezésbe? Gál Éva gyöngyösi tanítónő: Vá­laszom egyér­telmű: nem fognék bele. Jelenleg pá­lyakezdő munkanélküli vagyok. A társam szüleinek lakásában élünk. Véleményem szerint több millióra lenne szükség, hogy biztonsággal el­kezdjünk építkezni, ám a mi helyzetünkben belátható időn belül nem fog rendelkezé­sünkre állni ennyi összeg. Kölcsönökre és különféle hitelekre még csak gondolni sem merünk, mert a kamatok magasak. Saját erőből pedig lehetetlen, és igénybe venne legalább tíz évet. Bár igazán jó lenne egy ön­álló otthon, de azt hiszem, ezek jelenleg csak álmok. Farkas Sza­bolcs, Hort: Gondolom, nem én va­gyok az egyet­len, aki azt ál­lítja: manap­ság házépí­tésbe fogni egyenlő az öngyilkossággal. Rengeteg pénz kell hozzá, de ha kölcsönt veszek fel, életem végéig törleszthetem. Számos példát fel tudnék sorolni, hogyan jártak, akik mégis belekezdtek. Nézzen csak körül itt a környéken: egész utcákat látni, amelyek tele vannak félkész, befejezet­len épületekkel! Különösen a városokra jellemző ez. A fiata­lok inkább régi ingatlanokat vásárolnak, aztán - ha tehetik - felújítják. Hogy én mikor építenék? Legfeljebb, ha nyernék vala­melyik szerencsejátékon, de hát mostanában már arra sem nagyon futja... Király Béla, Boconád:- Isten mentsen ma egy építke­zéstől, Gon­dolom, meg­győző erő a mostani 60-100 ezer forintos négyzet­méterenkénti költség ahhoz, hogy bárkit eltérítsen az épít­kezéstől. Csak az fogjon bele, akinek legalább 3-4 milliója van. Ezt egyébként 10 év alatt össze is lehet kapami, ha netán kedvezőbb gazdasági szelek fújnak. Támogatást is csak ak­kor adnak, ha elkészül a lakás, de ki előlegezi ezt meg addig? Én amondó vagyok, hogy az infláció növelte építőanyag- árakkal, a mostani tűzdelt hi­telkamatok tudatával ma nem­zeti hős, aki építkezésbe fog­Gulyás László mű­szaki ügyin­téző:- Három­négy évvel ezelőtt ta­pasztalataim szerint teljes leállás volt a lakásépítés terén. Most mintha fellendülőben volna a dolog. Sokba kerül egy ház. Nem véletlen, hogy szülői támogatás nélkül nem vágnak bele a fiatalok. Ha nemcsak anyagi segítséget, hanem ka­lákát is kapnak az építkezők, úgy 40-45 ezer forintból ki­hozható egy négyzetméter. Persze, a legolcsóbb építő­anyagot számolva. Ha valaki kulcsra készen kémé, nyolc­vanezerforinttal is számolhat. Kedvezőnek ítélik meg a gye­rekek után járó szociálpoliti­kai támogatást az emberek, de nagy nehézséget jelent a 35-40 százalék saját erő előte­remtése. Szécsi Imre, Sírok:- Egyér­telműen nem. Magasak az árak, kicsik a bérek, azt gondolom, egy fiatal, fi­zetésből élő ember vagy há­zaspár - hacsak nem mene­dzser vagy efféle - nem kezd­het ma sikerrel építkezésbe. Legfeljebb ha a szülők képe­sek hathatós támogatást adni ehhez. De mindenképpen zsebbenyúlós kérdés, hiszen nemrégiben az aljzattól a mennyezetig felújíttattam a fürdőszobát, s ez is majd’ 200 ezerbe került. Gyilkos munkát vég­zett (a szó át­vitt és valódi értelmében is) Kovács Balázs (felvé­telünkön) és öccse. A fia­tal tűzoltók épp csirkenyaka- zással és -kopasztással fogla­latoskodtak Egerszóláton, amikor arról kérdeztük őket: belevágnának-e ismét egy építkezésbe? A testvérek ugyanis immár négy éve építik házukat a faluban.-Nem szívesen - mondja Balázs -, de kénytelen lennék. Négy gyerekem van, s albér­letben lakunk. Az építkezés temérdek pénzt felemészt, az árak folyamatosan emelked­nek. Amikor munkához lát­tunk, kevesebb volt a szoc. pol. támogatás, most köny- nyebben boldogulnánk.- A fizetésünk jó, ha a hó­nap végéig kitart - kapcsoló­dik a beszélgetésbe Tibor. - Ezért foglalkozunk csirkene­veléssel. Mégis muszáj építkezni, mert valahol lakni kell. Mire jó a kineziológia? Fiatalkorú ez a segítségnyúj­tási mód. Olyan eljárásokat is tartalmaz, amelyeket a távoli Kelet értékeiből vett át. 1.963- ban jelent meg Amerikában az a könyv, amely összegezte a legfontosabb tudnivalókat. Azóta lendületes fejlődés bontakozott ki. Ennek az a magyarázata, hogy gyorsan igazolta létjogosultságát. A budapesti Tokár Mária, e terület avatott szakértője az Egri Egészség- és Környezet­védő Egyesület meghívására november 6-án, szerdán érke­zik Egerbe. A Szilágyi Erzsé­bet Gimnázium ebédlőjében (Ifjúság u. 2.) vele készít nyilvános interjút Pécsi Ist­ván újságíró, a Szellemvilág című ezoterikus folyóirat fele­lős szerkesztője. Ennek kere­tében - mint az már hagyo­mány - nem maradnak el azok a gyakorlati bemutatók sem, amelyek hitelesen iga­zolják e módszer sikerességét. Az egyesületi tagok ingye­nesen vehetnek részt a prog­ramon, amelyre új érdeklődő­ket is várnak. Olasz karmester a Bazilikában Vasárnap este 8 órakor Eger­ben, a Székesegyházban Pan­nónia Dicsérete - '96: Ma­gyarország címmel tartják az Országos Filharmónia második bérleti hangversenyét. A Deb­receni Filharmonikus Zenekart és a Debreceni Kodály Kómst olasz karmester, Massimo Nic- colai dirigálja. A különleges eseményen olasz énekesek a közreműkö­dők. Maria Billeri, Lucia Sci- annimanico, Giovanni Penta- suglia, Duccio dal Monte. A hí­res olasz operaszerző, Verdi művét, a Requiemet adják elő. Ki kárpótolja a meghurcoltatottakat? Miért nem kaphat fegyelmit a direktor? Olvasóink több írásból is értesülhettek arról, hogy a szeptember 28-i megyei közgyűlés fe­gyelmi eljárás indítását kezdeményezte Gáli László volt színiigazgató és Menkó Terézia gaz­dasági vezető ellen. Az is világossá vált, hogy a „kivitelezés” az új főnök feladata. Sokakban indokolt megütközést keltettek a hí­rek. Különösképp azokban, akik emlékeztek a mindent megelőző csetepatékra, az egyértelműen politikai töltésű „választási” tili-toli játékra, ide­gőrlő huzavonára. Ők - magam is beleértve - ösztönösen tiltakoztak az ellen, hogy Thália örök érvényű intelmeihez is közük legyen azoknak, akik nem elsősorban ilyesmire tettek „esküt”. Tegnapi lapszámunkban ismét felvetődött a kérdés. Meg is született a válasz, miszerint az il­letékesek se nem igeneitek, se nem cáfoltak. Egy tény: a határidő.lejárt. Az is igaz, hogy az új ve­zető írásban nyilatkozott, s ez el is jutott a címzet­tekhez. így aztán nem értjük, miért ez a túlontúl nagy titkolódzás. Jogosan vetjük fel mindezt, hiszen annak ide­jén - bár a feleket erről senki nem értesítette - a megyei sajtóorgánumokban helyet kapott az a közlemény, amely nem egy emberben megren­díthette a bizalmat azok iránt, akikre addig meg­becsüléssel, tisztelettel gondoltak. Bizony, kissé inhumánus lépés volt ez. Csak megjegyezzük azt, hogy a két hibáztatott később sem kapott semmiféle hivatalos papírt, vagyis ki­zárólag az újságokból tudhatta meg, hogy valami nincs rendben, valamiért felelősségre vonás du­kál majd. Ezért furcsa a mostani csakazértis né­maság. Túl sok találgatásra sincs szükség ahhoz, hogy majd biztonsággal kijelenthessük: abból a nagy elánnal meghirdetett eljárásból nem lesz semmi. Hogy honnan sejthetjük ezt? Számos tényező utal rá. Amikor a témát e so­rok írója felvetette - hozzátéve azt, hogy az újság várja minden fél megnyilatkozását -, Gáli László rögvest jelentkezett, s félreérthetetlenül, adatok regimentjének felvonultatásával egyértelművé tette, hogy nem hibázott, hogy kizárólag a nézők szolgálatának nemes szándéka vezette. Ezért pe­dig aligha jár büntetés. Egyesek arra célozhatnának, hogy az az intéz­kedési terv mégsem készült el, s ez komoly vé­tek. Kétségkívül annak tűnik, ha valaki bürok­rata, ám ha eltekint a csakazértis papírmunka fe- tisizálásától, akkor máris megszületik a felmen­tés. Jómagam számos ilyen dokumentumot készí­tettem valaha, de csak azért, hogy ne tartsam be, s épp az ellenkezőjét csináljam. Nos, az egykori igazgató nemcsak ezért ódzkodott, hanem amiatt is, mivel a túl kicsinynek tartott költségvetést nem volt hajlandó elfogadni. Ebből következően hogyan fabrikált volna olyan „menetrendet”, amelyet már korábban megtagadott? Másképpen fogalmazva: egy esetleges mun­kaügyi bírósági vitában az efféle érv semmit sem nyomna a latba. Ezek után felteszem a kérdést: lehet-e gyakor­latilag ártatlanokat olyasmiért elítélni, amit nem követtek el? Aligha. Ráadásul, ha ők vádolhatok, akkor még inkább hibáztathatok a fenntartók szakmai képviselői, akik még arra sem voltak képesek, hogy figyelmeztessék állítólagos kötelességeire. Nem Makó-Jeruzsálemnyi távolság választotta el őket egymástól. Csak fel kellett volna venni a telefont, s odaszólni. Ebben az esetben tisztázó­dik minden. Valaha ez nem volt fontos, csak most vált azzá, hogy aztán végül is a semmibe hulljék, mint olyan érv, amely mankókkal támogatva is járásképte­len, hatástalan. S az sem kalkuláltatott be a szi­gorba, hogy a stafétaváltó, az utód mérlegeli a helyzetet. Személyesen is beszéltem erről Beke Sándorral. Nem most, hanem több héttel ezelőtt. Elmondotta - elismerés dukál ezért neki -, hogy ódzkodik az egésztől, nem szeretné vállalni ezt a procedúrát. Nem részletezem, de megértem egyéb indokait is. Nyilvánvalóan azt szeretné, ha az általa irá­nyított intézményben a béke és a nyugalom ho­nolna, nem pedig a további viszálykodás magvai vetődnének el. Ezek után ki képzelné el, hogy mégis megindul az eljárás; méghozzá a meghirdetett eréllyel? Ennek bizony csak néhány százalékos az esélye, ám belegondolni is rossz a folytatásba. Igazi bu­meráng lenne ez, garantált hatással. S ide kívánkozik még egy, mindennél fonto­sabb megjegyzés: érdemes-e az állandó hadako­zásra, a folytonos ütközésre koncentrálni? Konk­rét történetek ezrei igazolják, hogy nem, hiszen felőrlődnek a szemben állók idegei, sebződik egészségük, nem is szólva a lelki sérülésekről. S az is kérdeztetik: ki ad majd elégtételt a megfon­tolatlanul, az ártatlanul meghurcoltaknak? Mert - akár tetszik, akár nem - ez feltétlenül jár nekik. Ha akadnak olyanok, akik megteszik, maguk is gazdagodnának általa. Pécsi István Novemberben újabb bemutatóra készül a gyöngyösi Stúdió társulata Jó estét, nyár, jó estét, szerelem Újabb meglepetést tartogat no­vemberben a Stúdió, vagy amit akartok színtársulat a helyi kö­zönségnek. Az amatőr fiatalok november 23-án mutatják be a közönségnek Presser-Fejes: Jó estét, nyár, jó estét, szerelem című zenés musicaljét. A fiatalok a számukra ott­hont adó Mátra Művelődési Háznak nem kis meglepetést okoztak ezzel a választással, hi­szen zeneileg és színészi játék­ban egyaránt embert próbáló vállalkozásba kezdtek. A dara­bot a közönség utoljára három éve Nyíregyházán láthatta. Balogh András társulata szeptember óta tanulja a dara­bot, s finisébe érkeztek az énekpróbák is. Mint Kiss Zol­tán zenei rendezőtől megtud­tuk, a művészpalánták zenei fej­lődésében óriási előrelépés ta­pasztalható, ezért is merték vál­lalni ezt a musicalt. A hangzás - ígéri a zenei rendező -, mo­dernebb, szintetikusabb lesz, ami részint a korhoz, részint pedig a fiatalokhoz igazodik. Merész vállalkozás ez azért is, mivel a Popfesztivál szín­padi játékánál a tömegjelenetek némi biztonságot adtak még az énekeseknek. Ez most teljesen megszűnik, s a zene a cselek­ménnyel egyenrangúvá válik. A főszerepet ezúttal Pre- zenszky Attila játssza, akinek a feladata nem lesz kisebb, mint a főhős, Viktor jellemének válto­zásait, karakterének alakulását vissza adni. A rendező egyúttal arra is törekedett, hogy a tragi­kus főszereplő helyzetét, körül­ményeit aktualizálja, mindenki számára átérezhetővé, maivá tegye. A darab koreográfusa a cso­port állandó tánctanára, Janko- vits Mária lesz. Új hír a Stúdió háza tájáról, hogy januártól - amikor a társu­lat kétéves lesz - bérletet adnak ki a rendszeres közönségnek, s a kétgyertyás szülinapöt zenés Villon-est összeállításával ün­nepük. (szuromi) Halottak napján a halotti beszédről is A mikor halottak napján sze­retteink sírján übegni-lo- bogni kezdenek a kis sárga lángok, s az őszirózsák illata úszik a levegőben, mindany- nyian kedves halottainkra gon­dolunk: anyánkra, apánkra, nagy- és dédszüleinkre. Ott vannak gondolatainkban épp­úgy, mint életünk párja, ha már elköltözött mellőlünk, vagy gyermekünkre és unokáinkra, hisz a hívás egyaránt szólhat csecsemőnek és aggastyánnak. Nem tudhatjuk, kire mikor ke­rül sor. A halál mindig megrázó és lesújtó. Ám az ember úgy al­kottatott, hogy a legfájóbb ér­zést kiváltó bánat idő múltán csitulni kezd, s marad az emlé­kezet. Ezt az emléket ki gyak­rabban, ki ritkábban idézi fel, de amikor a halottak napja el­érkezik, kevesen vannak, akik ne gondolnának egykori szeret­teikre, és ne rónák le kegyele­tüket. Ahogy múlik az idő fe­lettünk, egyre inkább meg kell barátkoznunk azzal a gondolat­tal, hogy közeledünk a földi élettől való elváláshoz, s egy temetőkert kápolnája előtt, fe­kete ruhába öltözött hozzátar­tozók, rokonok, barátok, jó is­merősök állnak körül egy ko­porsót, hamvakat őrző urnát. A végső búcsút az egyház embere mondja az elköltözött felett, mint ahogy történt hosz- szú évszázadokkal ezelőtt is, amikor az első, összefüggő szövegű, írott nyelvemlékünk­ben, a Halotti beszédben ez megmaradt. Mint tudjuk, a Halotti be­széd latin nyelvű misekönyv­ből került elő. Keletkezése az 1200-as évek első negyedére tehető. Nyelvtudósok megálla­pították: a beszéd nemcsak a magyar, hanem valamennyi finnugor nyelv legrégibb is­mert, összefüggő szövegem­léke. A beszéd felfedezője Pray György neves történetíró, jezsuita szerzetes, nagyváradi kanonok, teológiai főiskolák tanára. O közölt először belőle mutatványsorokat az 1770-es évben. Ezért nevezték el a Ha­lotti beszédet is tartalmazó kó­dexet Pray-kódexnek. A felbe­csülhetetlen értékű nyelvemlé­künket nemzeti könyvtárunk, az Országos Széchenyi Könyv­tár őrzi. Különböző írások találhatók a kódexben, így a legrégibb esztergomi zsinat rendeletéi, egyházi naptár, valamint egy húsvéti tábla. Ezután egy Be- nedek-rendi szerzetes történeti jegyzetei olvashatók, majd megint egy húsvéti tábla, s egy teljes misekönyv képekkel, hangjegyekkel gazdagítva. Ezt követi a halotti szertartás le­írása, s ennek magyar szövege, a Halotti beszéd. A kis szónoki mű komoly nyelvi erővel bú­csúztat egy elhunyt keresztény hívőt. Egyik ismertetője való­ságos kis remekműnek tartja a búcsúztatót. „Nincs benne fe­lesleges szó, mindig a hangulat középpontjában jár. Kötetlen ritmusa is együtt lüktet a halál jelenlétének minden jegyével." Legbecsesebb nyelvemlé­künk szerzőjét nem ismerjük. Valószínűleg szerzetes pap le­hetett, aki egyházi szertartáso­kat végzett, s hogy a keresz­tény magyar hívők és gyászo­lók megértsék a temetési szer­tartás szavait, azért kellett, hogy magyarul írja meg a szö­veget. A Halotti beszéd két összefüggő részt ölel fel. Ma­gát a beszédet és a hozzá tar­tozó könyörgést, A,tpű 32 sor­ból áll és 294 szót tartalmaz. Hogy milyen volt az Árpádok korabeli magyar beszéd, e nyelvemlékből állapítható meg. Az akkori helyesírás még következetlen, mert ugyanaz­zal a betűvel többféle hangot is jelöltek, és ugyanazon hang je­lölésére többféle betűt is felso­rakoztattak. Nagy magyar nyelvtudósa­ink, Budenz József, Erdélyi La­jos, Gembecz Zoltán, Melich János, Mészöly Gedeon, Simo- nyi Zsigmond, Szinnyei József részletesen foglalkoztak mun­káikban a Halotti beszéddel. Keletkezési helyéről szólva megoszlanak a vélemények. Régebben a boldvai bencés ko­lostort tartották a megírás he­lyének, más vélemény szerint ez a Pozsony megyei Deáki községben keresendő. A tele­pülést már Szent István király a pannonhalmi bencés apát­ságnak adományozta, s temp­lomát is már 1101-ben említik. V égül eszünkbe jut a Halotti beszéd kezdő mondata, mai nyelvi formában: „Látjá­tok felebarátaim, szemetekkel, mik vagyunk.” A temetők sír­jain fel-fellobbanó lángocskák milliója is a következő mon­datra figyelmeztet: „Bizony, por és hamu vagyunk.” Csillag László

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom