Heves Megyei Hírlap, 1996. november (7. évfolyam, 255-280. szám)

1996-11-13 / 265. szám

1996. november 13., szerda 5. oldal Füzesabony És Körzete Házaspárköszöntők Andomaktálya: az orgona javára Az elmúlt hét végén jóté­konysági bált rendeztek az andomaktályai kultúrház- ban. A szervezők, a helyi egyházi testület nevében Kovács Ferencné vonta meg a rendezvény mérlegét: -Úgy érzem, a kívánt kettős célt elértük. A katoli­kus templom orgonájának felújításához mintegy 50 ezer forint gyűlt össze. A hangszer működik, de javí­tásra szorul, aminek további fedezetére már van adomány ígéret a hívőktől. Másrészt a bál célja a falu fiataljainak közös, hangula­tos szórakoztatása volt. A megtervezett, műsorral bevezetett bál egy kedves jubileumi megemlékezés­nek is terepéül szolgált.-Pezsgővel és zsúrtortá- val köszöntöttük az Andor- naktályán lakó arany- és ezüstlakodalmas házaspá­rokat. Az átadás előtt Sze­gedi György plébános mél­tatta a példás családi köte­lékeket. A meghívó négy arany- és három ezüstlakodalmas párnak szólt. A távol mara­dó jubilálókat lakásukon ke­resték fel az ajándékokkal. Putri helyett négyszobás házak A szociálpolitikai lehetőséget ragadták meg a káli cigányok (Folytatás az 1. oldalról) Az egyik épülő ház födémre váró falainak takarásából elő­tűnik Suha Mátyás. Állványról, kőművesként rakja övéinek a kis téglákat. Fel kell nézni rá. S nemcsak most.-Augusztus 12-én álltunk elő a tervvel, szeptemberben kezdtük az alapozást, s ha a tel­kek kisajátítása gyorsabb, már tető alatt lennének - járatja körbe tekintetét az új utcát al­kotó soron.- Milyen utcában is va­gyunk? - kérdezzük a mester­embert, a helyi kisebbségi ön- kormányzat láthatóan nagy tisz­teletnek örvendő elnökét. Mire ő - a körülöttünk állókkal egye­temben - elneveti magát.- Ez még névtelen. Nevet adni lesz a legkönnyebb... A faluszéli legelőből - a káli önkormányzat ajándékaként - lett kikanyarítva a családi lakó­övezet, amely kilenc 500 négy­zetméteres portából alkot utcát. Merthogy az lesz belőle.- Péli Tamás cigány szárma­zású festőről, volt parlamenti képviselőről szeretnénk elne­vezni. Az özvegyét már meg is kerestük - halljuk, miközben egyetértve bólogatnak a se­gédmunkások.-A házhely ingyen van, de miből építkeznek?- A szocpol-támogatás jár a káli cigányoknak is, hát abból! A lehetőség „téglára váltása” tettre kész embert sejtet, bár Matyi bácsi elhárítja az érde­meket. Másokat dicsér.- Nagyon jó a kapcsolatunk az önkormányzattal, dicséretes módon segítették az elindulá­sunkat - szól üzenete a polgár­mesternek. Ezután pedig egy fővárosi kft. vezetőjét említi. - Főképpen pedig Setét József úrnak köszönjük, aki a szociál­politikai támogatás igénybevé­teléhez nélkülözhetetlen 30 százalék saját erőt meghitelezte a leendő háztulajdonosoknak. A lehetőségből így pénz lett, a pénzből pedig építőanyag. Amellyel a kisebbségi önkor­mányzat elnöke építésvezetői gondossággal, cigány szakem­bereket, betanított és segéd­munkásokat alkalmazva, csak­nem negyven munkahelyet is teremtett. Putri helyett a hatgyermekes családoknak négy szoba jut, de lesz, akié három, három és fél Suha Mátyás nemcsak kő­műves-mesterségét kama­toztatja az övéi érdekében ÖTVÖS IMRE FELV. szobás lesz, még a háromgyer­mekesek is örvendhetnek kettő és félnek. A konyha, kamra, WC és fürdőszoba mellett.- Három brigád dolgozik, reggel hétkor kezdünk. Ki-ki ezerforintos napszámért segéd­kezhet a saját háza elkészültén - enged bepillantást a részle­tekbe Suha Mátyás. - Hamaro­san kapjuk a nyílászárókat. Vagyis a kedvező időt ki­használva nemcsak tető alá ke­rülnek a házak. Az építkezés az ajtók, ablakok beállítása után - téliesített környezetben - a belső munkálatokkal folytatód­hat. Amikor a kilenc leendő lakó szociális helyzetére terelődik a szó, ezt az őszinte feleletet kap­juk:- Tény, hogy a nagycsaládo­soknak szinte napi kenyérgond­jaik vannak, de a vállalkozó sa­ját kockázatára hitelezett. Mi cserébe a lehető leggazdaságo­sabban építünk. Ez annyit jelent, hogy a ka­lákának köszönhetően a költsé­geket ki fogják hozni az állami támogatásként kapott két-két- millió-hatszázezerből. A katonás rendben álló, ut­cafrontra két ablakkal néző há­zak az összefogás erejét pél­dázzák. S ezeket aligha bontják el. Sőt!- Újabb öt-hat család sze­retne ilyen otthont - ezt már ismét az állványon, kezében a kőműveskanállal mondja Suha Mátyás. Foglalkoztatja a kérés. Önkéntelenül is felnézünk rá. (budavári) Akik a Hírlapot hozzák... Naponta nyolc kilométer Hajnalonként a kutyáknak jel­legzetes az ugatásuk. Erre éb­redek, s tudom, hogy ilyenkor kerül a ládánkba a Hírlap. Nyá­ron néha várom is a jelzést, hogy olvashassam az újságot, most a sötét és a hideg miatt in­kább várok még egy kicsit vele. Nem lehet valami kellemes ilyen korán a sötét utcán egye­dül járkálni. Egy csomó pa­naszra számítottam, amikor felkerestem a Hírlap feldebrői kézbesítőjét, Pálinkás István- nét. Amióta az újságnál ez az új kézbesítési rendszer működik, ő viszi reggelente a lapot.- Ez a munka a bajban talált rám - meséli Ancika. - Éppen állás nélkül voltam. Elvállal­tam, s két hét sem telt el, ami­kor helyben nyílt egy varroda, ahová fel is vettek. De ez később megszűnt. Biztosnak azonban mindig a Hírlapot tartottam. Szerencsét is hozott... Bedolgozó varrónőként találtam ismét munkát. Jelenleg is dolgozom. De továbbra is a lapot tartom a kabalámnak. Bármily hihetetlen: megszerettem a kora reg­geli elfoglaltságot.- Hány órakor kel?-Nyáron fél négykor, mostanság négy óra­kor. Ilyenkor már itt van az újság. Amíg elké­szül a kávé, átszámolom. Kávézás közben pe­dig átnézem a lapot. Kíváncsi is vagyok: van-e feldebrői hír az újságban. Meg aztán vannak, akik ilyen korán már várnak a kapuban. S kérdezik: mit ír a „Néplap” Feldebröről? Ha van hír a fa­luról, mondom, ha nincs, ak­kor valamit ajánlok első ol­vasmánynak. Légkésőbb fél hétre már végzek is. Amikor a díjat szedem, leggyakrabban a faluban, a boltban találkozom az olvasókkal. S ilyenkor már van időm el-elbeszélgetni az újságról.-Mit olvasnak szívesen az emberek?-Természetesen Feldebrői szeretnék látni a leggyakrab­ban. Hiányolták a piaci ára­kat, s a rádió-tv műsor régi változatát szeretnék vissza... De különben nem változik az előfizetők összetétele. Havonta sikerül a Hír­lapnak új olvasót csábítania. Most is van egy új előfizetőm, aki úgy döntött: kora reggel olvas ezentúl friss híreket. Két újsággal mindennap többet kapok. Ezeket a példányokat általában olyanoknak adom, akik most költöztek a faluba. Vagy olyanoknak, akik kedvelik a Hírlapot, időnként meg is veszik, de éppen nincs pénzük előíratni. Nagyon hálásak, még mindig megkö­szönték - úgy is, hogy előfizetők lettek - az így bedobott újságot. V. Varga Éva Pálinkás Istvánná a minden­napi első olvasónk is Feldeb- rőn Aranylakodalom Makiáron 1946. november 6-án fogadott örök hűséget egymásnak a makiári Juhász János és Hegyi Anna, akik ötvenedik házas­sági évfordulójukat ünnepelték szombaton. János bácsi tizenkét éves ko­rától zsellérkedett az egri ér­sekségen, majd vasutas lett. Felesége pedig a helyi tsz-nél dolgozott 1958-tól. Mára mindketten nyugdíjasként élik napjaikat. De nem tétle­nül. Az aranylakodalom tíz órakor kezdődött, amikor megerősítették a fél évszá­zada tett fogadalmukat, majd szűk családi körben, három gyermekükkel és a hat uno­kával, valamint a meghívott vendégekkel ünnepelték ezt a szép évfordulót. Mi is boldogságot és még sok szép, egészségben együtt töltött évet kívánunk nekik. Keddenként a sorstársakért Bartus Sándor a közelmúltban lett a Mozgássérültek Heves Megyei Egyesülete füzesabonyi tagcsoportjának vezetője. Időbe tellett, amíg sikerült irodahelyiséghez jutniuk.-Tizenhét településen lakó sorstársaink szervezete a mienk. Minél több információt szeretnénk eljuttatni a 357 taghoz, s azok­hoz, akik hozzánk hasonló problémákkal élnek - mondja Bartus Sándor. - Keddenként délelőtt kilenctől délután háromig Besenyő- telken, az Általános Művelődési Központ földszintjén fogadjuk a mozgássérülteket. Az irodánk akadálymentesen, tolószékkel is megközelíthető. S ez nagyon fontos. A helyiséget az önkormányzat ingyen bocsátotta rendelkezésünkre, segítségüket nagyon köszön­jük! Bartus Sándor nagy tervekkel látott munkához. Azon túl, hogy a különböző támogatási rendszerekről beszámol az érintetteknek, munkalehetőség - elsősorban bedolgozóira gondolt - keresésébe is fogott, hogy a mozgáskorlátozottak otthoni tevékenységükkel egy kis kiegészítéshez is juthassanak. Tüdőszűrő* vizsgálat zárul Nagyúton Az értesítés 341 lakóházhoz ment ki. A tüdőszűrést hétfőn kezdték, s ma fejezik be Nagy­úton. A művelődési házba az egészségmegelőző szolgálta­tásra hatszáz helybelit vártak. Közmeghallgatások Füzesabonyban A város képviselő-testülete két találkozási alkalmat kínál a polgároknak a közeli napokban. A közmeghallgatás helyszíne november 18-án, hétfőn 18 órá­tól a művelődési központ. A te­lepi részen pedig november 19- én, kedden 18 órától a Teleki Blanka Általános Iskolába vár­ják a lakosságot. Feldebrői beszámoló egészségvédelemről Az önkormányzat legutóbbi ülésén egészségvédelmi téma­körökben hangzottak el beszá­molók. Zrónik Istvánné és Ru­das Vilmos a helyi gyermek- és ifjúságvédelem helyzetét tárta a képviselők elé. Az anya- és gyermekvédelem állapotáról Oblicsek Jánosné védőnő szá­molt be. Gázvezetékek hátán útjavítás Szihalmon Az idei tervben csak az Árpád út kapott volna burkolatot, ám a szihalmi költségvetés helyzete megengedi a Petőfi út rendbeté­telét is. A gázvezetés után az elsárosodott, keskeny „folyo­sók” helyén javított makadámút lesz. A munkák elkezdődtek, november 30-ig az Árpád úti szakaszt, év végéig a Petőfi utat is átadják a kivitelezők. Vadászati jogról három településnek Már folyik annak a rendez­vénynek - az előkészítése, amelyre november 26-án 15 órától Makiáron, a művelődési házban kerül sor. A földtulaj­donhoz kapcsolódó vadászati jogosultság társult formában történő hasznosítását kezde­ményezik. A jogalkalmazás le­hetősége iránt érdeklődőket várják Andomaktálya, Nagytá- lya és Makiár területéről. Imre bácsi kedvelt masinájával... A100 éves moziért: Besenyőtelkei! 30 esztendő Nem rossz arány. S hogy így történt, abban nagy szerepe volt a most 76 éves Bozsik Imre bácsinak. Ebből a fél évszázadból harminc évet ő töltött a besenyötelki vetítő­gép mögött. Hogy került a mozgókép birodalmába? Története alakítója a történe­lem.- Besenyőtelki vagyok, 21 évesen innen hívtak be katoná­nak - kezd az élettörténetébe, kicsit nehezen szedve a levegőt Bozsik Imre. - 1942 júniusában alig öltöttem magamra a mun­dért, már vittek is ki a Donhoz. A nagy áttörés (a sztálingrádi csata) idején Kacsatovka „vé­delménél” harcoltam. Felad­tuk. Mentünk világgá! Hadi­fogságba kerültem, hat év eltel­tével kerültem csak haza.- Szenvedéseim a davidov- kai gyűjtőtáborban kezdődtek, ha érdekli, mesélek róla - vár bólintásomra Imre bácsi. - Há­romhavonta vándoroltattak bennünket. Kietlennél kietle­nebb helyekre. Némely ba­rakkvárosnak még neve sem volt. Csak számot adtak neki. A mienk, ahol olaszokkal, né­metekkel, zsidókkal és finnek­kel voltam, a 101/1-et kapta. Moszkvától vagy 1300 kilomé­terre lehetett, befelé Oroszor­szágba. Átestem egy hastífu­szon, sárgaságon. A tetűk munkálkodása adta a biztos tu­datot, hogy még élek... Olyanokat mond, ami a tör­ténelemkönyvekből kimaradt. Csak sötétedéskor engedték be a széljárta barakkba a foglyo­kat. Ennivaló csak a létezéshez volt elég. Amiből volt, az a víz. Hisz hóból volt bőven.- 1948-ban indulhattunk haza - mondja. - Az első tele­pülés, ahol magyar szót hállot- tunk, a Kárpátok innenső olda­lán, Érdmihályfalva volt. Az egészségesebbje még táncra is pördült örömében. Itthon va­gyunk. Igaz, még hazáig volt vagy négyszáz kilométer. Itt­hon aztán kórházról kórházra, műtétről műtétre alakult az éle­tem. Kivették a bal tüdőmet. Mihez foghatok?! Könnyű munkát vállalhatott csak, mert egészségi állapota miatt egy vödör víz odébbté- tele is nehezére esett.-A kórházban az üzemgé­pészeti iskola mellett a köny­velőit is elvégeztem - magya­rázza. - Mégis a mozi vonzott inkább. Szerettem a szórakoz­tatást, a hadifogságban, de ka- tonáéknál is talán ki sem bírtuk volna, ha nincs valaki, aki a többieket vidítja. Működött is a faluban mozi. Mlinkó Feren­cet, akié volt, nagyon kedvel­tük. Majd államosították a mo­zit. Szerencsére azonban nem szűnt meg. A hőskorban nagyon sok lá­togatója volt a mozinak. He­tente négy vetítés is volt. Va­sárnap kettő is. Szinte mindenki járt moziba. A televízió megjelenésekor az értelmiség, a tehetősebbje kez­dett lemorzsolódni. 1991-re veszteségessé lett a működte­tése - sajnálkozik Imre bácsi. - Pedig van a sötét teremnek, a film sercegésének hangulata... Bozsik bácsi is a tévéhez lett „kárhoztatva”. De nem tud ki­bújni a bőréből: figyeli, hol van vágva a film... s a régi után nosztalgiázik. — új -

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom