Heves Megyei Hírlap, 1996. szeptember (7. évfolyam, 204-228. szám)

1996-09-12 / 213. szám

4. oldal Az Olvasók Fóruma 1996. szeptember 12., csütörtök Indulatok mindkét oldalon - vélt vagy valós sérelmekről írnak a felek Mielőtt még Tiszanánán Tréfás Miklóst szentté avatnák Az ellentétek, feszültségek okait mindenki a másikban keresi Tiszanána község az utóbbi hónapokban sokat szerepelt a Heves Megyei Hírlap hasáb­jain. Sajnos, a község dolgai vé­gül rendkívüli helyzethez ve­zettek. Az elmúlt héten - amint arról Önök is hírt adtak - a képviselő-testület lemon­dott, így a község lakossága ismét önkormányzati választá­sok előtt áll. A tiszanánai képviselő-tes­tület a választás óta állandó vi­ták közepette végezte munká­ját. Tréfás Miklós képviselő, aki Budapestről került a köz­ségbe, a kezdetektől befolyá­soló szerepre törekedett. Korábban - már a polgár­mester-választás során - is­mertetett elképzelései igen szépek voltak, de a község la­kói már akkor is látták, hogy ezek megvalósíthatatlanok. A képviselők között olyan ellentét alakult ki, amely ér­telmetlen, és minden alapot nélkülöz. Állandóan az MDF és az MSZP ellentétéről be­széltek, pedig itt sokkal inkább Tréfás Miklós és elvbarátai, valamint a többi képviselő el­lentétéről volt szó. Tréfás Miklós képviselő a testületi üléseken állandóan - a hozzáértésre való hivatko­zással - megoldhatatlan köve­telésekkel állt elő. A képviselő úr társai mun­kájában minden esetben hibát talált, de a saját, a tisztességes­ség határát súroló tevékenysé­gét mindig elfeledte hangsú­lyozni. Nyílt titok, hogy a szom­szédját besegítette az általános művelődési központba gyors- és gépíró munkakörbe, pedig ilyen képzésben az illető soha nem részesült. Tréfás úr útiköltség-támoga­tás címen vette fel az önkor­mányzattól azt az ötvenezer forintot, amelyet a helyi tanu­lók balatoni kirándulásához adott, és amelyet a sajtó mint­egy saját zsebből fizetett tá­mogatásként közölt. Az önkormányzat az utazást másik ötvenezer forint összeg­gel támogatta, sőt még a helyi cigány labdarúgócsapat dániai utazására nyert 100.000 forint­jával is segítette. Az utazásra a jól tanuló és anyagilag rászoruló gyerme­kek voltak jogosultak, de Tré­fás úr elintézte, hogy szom­szédjának mindkét gyermeke eljusson a Balatonhoz, mivel mindkét szülő dolgozik. Ezzel olyan szülőktől vette el a lehetőséget, akik egyedül nevelik gyermeküket, vagy csak jövedelempótló támoga­tásban részesülnek. Az ilyen szülőknek nincs lehetőségük gyermeküket üdültetni. Nem tudom, hogy Tréfás úr szerint itt kezdődik-e a demok­rácia? Ha igen, akkor Tisza­nánán senki sem kér belőle. Azt hiszem, mindenkinek a saját szemében is látnia kel­lene nemhogy a szálkát, ha­nem a gerendát is, nem pedig mások hibáira hivatkozni. A község tantestülete nevé­ben kikérem, hogy itt „mezei tanítók és óvónők” vannak. Ezt egy alkalommal Tréfás úr jelentette ki. A helyi iskolából több, Tréfás úmál magasabb képzettségű ember is kikerült, így véleménye még kívülálló­ként is sértő. Tréfás úr a község lakóit „lapátos parasztoknak” ne­vezte, pedig a községben tu­domásom szerint dolgos em­berek laknak, akik a jelenlegi, nehéz körülmények között is megtalálják megélhetési lehe­tőségüket. Ha valaki tiszanánainak vallja magát, vállalja a képvi­selői megbízatást, és „faltörő kos”-ként emlegeti magát, ak­kor ne tegyen többek előtt olyan kijelentést, hogy ő „lesz...ja Tiszanánát”. Tréfás úr ugyanis ezt tette. Őszintén remélem, hogy a következő választáson a Tré­fás úrhoz hasonló - a közösség érdekeit nem képviselő - sze­mélyek nem kerülnek a képvi­selő-testületbe, így a község sem kerül ilyen helyzetbe. A vitákra tekintettel a kép­viselő-testület megadta Tréfás úrnak a lehetőséget, hogy le­mondjon testületi tagságáról, de ez a lehetőség őt nem érde­kelte, holott - ha annyira a szí­vén viseli Tiszanána ügyeit - ez lett volna a megoldás. A Tiszanánai Cigányok Egyesületének elnöke Lakatos Gyula Ferenc (Fee si) *** A fair play szellemében - ter­mészetesen - megadtuk a vá­laszadási lehetőséget Tréfás Miklós képviselőnek, aki az alábbi írást juttatta el szer­kesztőségünkhöz: Hívő ember vagyok, cselek­vésemet általában a szeretet motiválja. Meglepő szá­momra, hogy a levél írója mennyire negatívan látja - né­hol szinte gyűlölködve - ed­digi képviselői munkámat. Remélem, hogy a következő felsorolás számára is meg­könnyíti felismerni segítő szándékomat a falu iránt. Vé­leményem szerint feltétlenül segítettem a következőkben:-Még 1994 karácsonyán - nem lévén pénz az önkor­mányzat számláján - a pol­gármester úr támogatást kér a frissen választott képviselőktől a falu szegényei részére. Min­denki adott a lehetősége sze­rint, kivéve Godó Lajos és dr. Molnár Mihály képviselő ura­kat. Nekem többen szóvá tet­ték az eset kapcsán, hogy miért támogatom a cigányokat? Pe­dig csak segítettem.- A testület elé vittem már a második ülésen egy művész­barátomnak a falu arculatáról ingyenesen készített terveit. Sajnos, közömbösség fogadta, és pénzhiányra való hivatko­zással nem valósult meg. (Megjegyzem: akkor szavazta meg az MSZP-s többség dr. Molnár alpolgármesternek a tiszteletdíját, ami kb. 500 ezer forint éves megterhelést jelen­tett a falunak, és amelyet a mai napig dr. Molnár fel is vesz, bár az is igaz, hogy a barátai mára már átalakították orvosi fizetéssé. Ebből az összegből a falu arculati tervének jelentős része - igaz, szerényen - megvaló­sulhatott volna. A terveket - nem mondva le elképzelésem­ről, amely Tiszanánát kiemeli az összetéveszthető ezer más falu sorából - magam készítet­tem el, és kiviteleztettem, töb­bek között éppen azon a szombat-vasárnapon, amelyen a levélíró szerint az oly csúnya szavakat használtam. Nem vé­letlenül háborodtam fel, mert úgy gondolom, hogyha én, az „idegen”, egy forint nélkül dolgozom reggeltől estig, hogy Tiszanána szépüljön, joggal várható a mégoly kevésbé megfizetett tiszanánai köz­munkásoktól is, hogy vállalt kötelezettségüket ne csak ép­pen hogy teljesítsék. Ez az a helyzet, amire azt mondják: kemény szavak - gyenge munka.- A katolikus templom órá­ját és órakivilágítását saját költségen megcsináltattam. Javaslatomra mindkét temp­lom esti kivilágítását a kör­nyéken elsőként megcsinál­tatta az önkormányzat, mely­nek előkészítési munkáiban tevékenyen - bátyámmal, Tré­fás Imrével - részt vállaltam. Természetesen fizetség nélkül.- Segítettem a jövőbeli dinnyésháti strand és csónak- kikötő terveit gazdagítani, s remélem, egyszer még megva­lósulnak álmaim (a gátoldalon napozóteraszokkal, a Tiszán a túlpartra vivő, mesébe illő, bá­jos komppal, a túloldalon stranddal és csárdával stb.). Ami a mi Tiszánk varázsát egyénivé teszi majd, és kenye­ret ad sok-sok tiszanánai em­bernek.-Több képviselői indítvá­nyommal segítettem a falu jö­vőbeli érdekeit. Álljon itt kettő a legutóbbi, „feloszlató” ülé­sen elhangzottakból. Egy: a csónakkikötőben a téli tárolás megszervezése há­rom fő állandó foglalkoztatá­sát jelenti, azonkívül jelentős pluszbevételt hoz az önkor­mányzatnak. Kettő: a szegények gyógy­szerkiváltási gondjainak eny­hítésére egy kísérleti támoga­tási rendszer kialakítása.-Segítettem az általam fel sem vett útiköltség-térítés át­irányításával a gyermekek nyaraltatásában - természete­sen az iskola által kijelölt tanu­lók utazhattak a Balatonra. Itt jegyzem meg: dr. Molnárnak hosszú hónapok álltak rendel­kezésére, hogy valamilyen jó ügyre felajánlja a tiszteletdíját, mégsem tette meg. Az a bána­tom, hogy ez nem zavarja a le­vélírót. Sokan kérdezik: megéri-e ezt csinálnom így, hogy amit valóban elintéztem, azt nem­igen veszik észre, amit viszont nem „intéztem” el - lásd: a szomszéd bejuttatását az isko­lába gépírónőnek -, azt nekem tulajdonítják? Tudni kell ugyanis, hogy szomszédom érettségizett, a férje az iskolá­ban dolgozik évek óta, s hogy az ott dolgozók hozzátartozói­nak prioritást biztosít az is­kola, amennyiben álláslehető­ség kínálkozik (ez négyórás ál­lás volt, minimális fizetéssel). Ha mégis miattam vették volna fel, úgy ezt Tiszanána irántam való gesztusának te­kintem, és örülök, hogy segít­hettem. Tréfás Miklós képviselő Azok kaptak visszatérítést, akik korszerűsítettek „Most akkor kinek jár a »juta­lom«?” címmel is írhatnám a következő megjegyzésemet és felháborodásomat. Egerben az Északi-lakótelepen lakom, ahol a központi fűtéses lakásokban június 30-án került sor az „év” zárására. Bár - többekkel együtt - én sem értek egyet az úgynevezett rendelkezésre állási díjjal (dip­lomatikusan fogalmazva a fű­tés- és melegvíz-alapdíjjal), mégis örömmel olvastam a He­ves Megyei Hírlap augusztus 15-i számában azt a cikket, amelyben az EV AT Rt. „Ju­talmazzák a rendszeresen fize­tőket” címmel biztatta a lakó­kat, illetve azokat, „akiknek” a záráskor ezer forintnál nagyobb tartozása nem volt, hogy azok­nak visszatérítik a többletbefi­zetést stb. Nos, én rendszeresen fizet­tem, az „éves” záráskor nem volt ezer forintnál nagyobb tar­tozásom, mégsem kaptuk visz- sza a többletbefizetést azzal, hogy a visszatérítés nem az egyénekre szól, hanem a lakó- közösségre, társasházakra, szö­vetkezetekre. Mi ez, ha nem az olvasók - lakók - félrevezetése, az EV AT Rt. reklámfogása? Igenis én visszakövetelem a 984 forintomat, mert nem tehe­tek arról, hogy a házban lakók, a szövetkezeti tagok stb. nem tettek eleget fizetési kötelezett­ségüknek, még felszólításra sem. Hajtsák be rajtuk is a tar­tozásaikat. Kíváncsi lennék arra is, hogy az EV AT Rt. „módosí­tott” feltételeinek hányán felel­tek meg? Varró Géza Eger, Bükk sétány 8. Varró Géza Eger, Bükk sétány 8. 3300 Kedves Uram! A sajtótájékoztatón a követ­kező hangzott el: „Bejelentem, hogy mindazoknak, akiknek 1995. június 30-i zárással 1000 Ft-'nál nagyobb tartozása nem volt, és az épület közös költsé­gei közül az egy lakásra eső kö­zös fűtésidíj-hátralék az 1000 forintot nem haladja meg, a la­kásra jutó, fejlesztésből szár­mazó megtakarítást elszámo­láskor visszatérítjük.” Ha Ön ezeknek a feltételek­nek megfelel, úgy a kedvez­mény megilleti. Egyébként egy általános és egy speciális visz- szatérítést alkalmaztunk. 1. Mindenkire vonatkozóan engedményt adtunk az egység­árból, és azzal számoltunk el. Ez azt eredményezte, hogy a befizetett előleghez képest 3 millió forintot visszafizettünk. 2. A speciális visszatérítés a sajtótájékoztatón megfogalma­zott feltételeknek megfelelő fo­gyasztók részére 3,2 millió fo­rint volt. Összességében 6,2 millió fo­rintot fizettünk ki fogyasztó­inknak az elszámoláskor! Bi­zonyára tisztában van azzal, mi az az alapdíj vagy „rendelke­zésre állási díj”, mert azzal, hogy a gáz árát - hődíjat - kifi­zetem, még nem lesz meleg. Ahhoz fűtőmű, hőközpont, táv­vezeték, személyzet kell! Az állandó költségek képe­zik az alapdíjat, a gáz ára a hő­díjat. - A kenyér árában kb 60- 70 forint a „rendelkezésre állási díj”. (A kenyérgyár, a pékek bére, a szállítók, az üzletek, az eladók bére stb.) Tájékoztatom arról is, hogy az Önök közössége - a szövet­kezeti házak - több mint 10 millióval tartozik. Azok a házak kapták a leg­több visszatérítést, ahol a sza­bályozást és a költségmegosz­tást - azaz korszerűsítést - el­végezték. Várkonyi György ÉVÁT Rt. igazgatója Miért pazarló a gazdálkodásuk? Tisztelt Szerkesztőség! Levelem apropóját az adta, hogy a napokban láttam a tele­vízió Híradójában két vezetőt, amint arról panaszkodtak, hogy a nemrég átadott új kórházunk­ban nem tudják ellátni a bete­geket, anyagiak hiánya miatt. Ez a két úriember, a Bugát Pál Kórház főigazgatója és gazda­sági igazgatója, szemrebbenés nélkül ki merte jelenteni, hogy egyes betegeket átirányítanak más kórházba, mert nem kap­nak pénzt, amiből képesek len­nének ellátni őket. Áz ő sze­mükben egyértelműen az Egészségbiztosítási Pénztár a felelős, mert nem ad annyi pénzt, amennyit ők pazarló gazdálkodás mellett el tudná­nak költeni. Sajnos, manapság gyakori a másokra való muto­gatás, a hivatkozás arra, hogy kevés pénzt kapnak az intéz­mények fenntartásukhoz és üzemeltetésükhöz. A vezetők­nek pedig a legkézenfekvőbb dolog eszükbe sem jut, hogy nem a kapott pénz kevés, ha­nem az ő hiányos szakértelmük és rossz gazdálkodásuk miatt keletkezik a pénzhiány. Sajnálatosnak tartom, hogy mindebből a felügyeleti szer­vek nem vesznek észre semmit. Tisztelettel, aki mindezt észrevette: A. G. Mi az igazság a Garabonciás-ügyben? Valóban százéves fejlődés történt? Tisztelt Szerkesztőség! Meglepődéssel és némi fel­háborodással olvastam az Önök lapjában a Garabonciás cuk­rászda bezárásával kapcsolatos cikket. Meglepődéssel azért, mert velünk - mint az üzlet dolgozóival - egészen más té­nyeket közöltek az ügyben. Felháborodással pedig azért, mert a tények elferdítve kerül­tek az olvasók elé. Szeptember első napjaiban a Panoráma V1K Rt. igazgatója, Harmati úr kö­zölte velünk, hogy a cukrászda bérlője, Kiss Erika üzleti csődöt jelentett, és az új bérlő jelent­kezéséig a termelést a Liget ka­szinóba helyezik át, három mű­szakba. Kiss Erika azon bejelentése, hogy családi okok miatt (gyer­mekszülés) mondta fel a vállal­kozást, nevetséges, hiszen ez olyan, mintha Palotás János vakbélműtétje miatt felmon­daná összes „nyereséges” vál­lalkozását. Hogy miért állt mindkét félnek érdekében ezen tények elferdítése? Talán azért, mert mind a két fél sokat tett azért, hogy Eger leghíresebb cukrászdáját - mely hazai és külföldi berkekben is ismert volt - tönkretegye, amit min­denki tapasztalt, aki a privati­záció óta az üzletben járt. Ha lehetséges, kérem levelem mi­előbbi közlését, az ügy aktuali­tása 'miatt. Nevemet azért nem írom meg, mert nem akarok hátrányos helyzetbe kerülni. Köszönettel és tisztelettel: az üzlet egyik dolgozója A minap hallottam a rádióban, amint Göncz Árpád köztársa­sági elnök mondta egy konfe­rencián: „A rendszerváltás óta 100 évet fejlődtünk”. Mivel mindig utáltam a pontatlansá­got, gyorsan átgondoltam, ki és mennyit fejlődött. Megdöb­bentő volt az eredmény és az időbeli pontatlanság! 1. Az iparunk csak 63 évet fejlődött (sajnos visszafelé), mert 1933-ban volt ilyen ala­csony a termelés és a fejlődés üteme. 2. A mezőgazdaság csak 51 évet fejlődött (sajnos vissza­felé), mert 1945-ben volt eny- nyire széttagolt. 3. A közel egymillió mun­kanélküli (a családjával együtt körülbelül kétmillió) ember csak 64 évet fejlődött (vissza­felé), mert 1932-ben volt eny- nyi a számuk. 4. A napi 12 órát dolgozók (nem kevés a számuk) kb. 120 évet fejlődtek (visszafelé), mert a múlt század végén már kiharcolták a napi 8 órás mun­kaidőt. 5. A nyugdíjkorhatár sem 100 évet lépett vissza, csak 51-et, mert 1945 előtt volt 60 évnél magasabb. 6. A milliárdosok sem 100 évet, hanem legalább 500 évet fejlődtek (az elmúlt hat év­ben), ők előre, mert 100 éves becsületesen adózott jövede­lemből nem lehet milliárdos senki! 7. Elképzelhető, hogy csak azoknak az országoknak a száma, ahol a köztársasági el­nök úr járt az elmúlt hat év so­rán, arányos a 100 év fejlődés­sel. Elgondolkodtam, minek ez? Pártatlanul szemlélem az ese­ményeket, de nagyon elszo­morít, ahogy nálunk mennek a dolgok. Ázzál egyetértek, hogy a diktatúrát el kellett sö­pörni, de azzal már nem, hogy azt ilyen átgondolatlanul, fele­lőtlenül. Úgy lebontani egy rendszert - csak pusztán poli­tikai megfontolásbólhogy nem tudjuk, mit akarunk he­lyette, óriási felelőtlenség volt, főleg az előző kormány részéről. Jobb lett volna, ha a köztársasági elnök úr itthon is szétnézve megkérdezett volna néhány embert, mi a vélemé­nye a 100 év fejlődésről? Dr. Becskei Tibor (teljes cím a szerkesztőségben) Várjuk leveleiket Kiadónk, szerkesztőségünk eddig is örömmel vette, hogy előfizetőink, olvasóink rendre megtiszteltek bennünket levele­ikkel. Ezekben többnyire sző­kébb közösségük, illetve egyéni életünk gondjait, bajait, sokszor közérdeklődésre számot tartó témákat írtak le. Többször örömeiket is megosztották ve­lünk, s ezért külön is köszönetét mondunk. Kedves Olvasóink Továbbra is várjuk levelei­ket. írják meg mindazt, ami foglalkoztatja önöket. Ameny- nyiben a közt érinti, le is közöl­jük a Hírlap Olvasók Fórumá­ban. Igyekszünk a jövőben is közzétenni észrevételeiket, ja­vaslataikat.

Next

/
Oldalképek
Tartalom