Heves Megyei Hírlap, 1996. augusztus (7. évfolyam, 177-203. szám)
1996-08-24 / 197. szám
1100 esztendő okító üzenete (6.) A függetlenség mindenek előtt Az utóbbi napok millecentená- riumi ünnepségei elsősorban azért keltettek enyhe csömört, mert régóta szembesültünk ennyi frázissal, ilyen tömegű közhellyel, mint ekkor. Ilyenkor természetes, hogy épp a lényeg sikkad el, azokról az erényekről, illetve hibákról hallgatunk, amelyeket nem tartunk aktuálisnak, amelyek nem harmonizálnak a napi politika kívánalmaival. Első uralkodónk számos jó tulajdonságát tisztességgel felsorolták, mégis alig méltatták a Keletről hozott örökséget, az irigylendő diplomáciai érzéket, az átlagon felüli ravaszságot, a ritka előrelátást. Azt se nagyon említették - ezt is elődeitől örökölte -, hogy országa függetlenségét mindennél fontosabbnak tartotta. Érdekes - s ez az egész különleges sorsú dinasztiára jellemző -, hogy utódainak zöme ugyanilyen beállítottságú volt. Tisztában voltak azzal, hogy nem egy, hanem legalább két út van. Azon lehetne vitatkozni, hogy milyen jövőt formált volna, ha másikra, a Bizáncra való kapcsolattartásra voksolnak. Nem ezt tették, mivel pillanatnyi érdekeik mást írtak elő. A német-római császársággal békére, együttműködésre törekedtek - erre utalnak a házassági viszonyok is. Azt azonban legtöbbjük nem tűrte, hogy a nyugati szomszédok megalázzák, vazallusukká tegyék a nem is olyan régen elfoglalt hazát. Ha megindultak a hódító seregek, könyörtelenül visszaszorították a hadakat, s folyvást tiltakoztak bármifajta hűségeskü ellen. Nem is cselekedhettek másként, hiszen a köréjük csoportosuló urak, a tanács tagjai hasonlóképp vélekedtek. Akkor is, ha önzőek. hatalom- vágyóak, lelketlenek, kegyetlenek, olykor bestiálisán gonoszok voltak. A koronás főket őszinte, önzetlen hevület, szándék vezérelte, rangos alattvalóikat kizárólag az önérdek. A nézetek mégsem különböztek, hiszen ezek a gazdagság-szom- júhozó személyek csak úgy gyarapodhattak, ha nem pusztít errefelé semmiféle idegen erő. Bizony, előfordult az, hogy megálljt parancsoltak az uralkodónak, ha megelégelték az egyre növekvő költségeket, a gazdaságot a tönk szélére sodró hadászati kiadásokat. Egy esetben orosz földről irányították vissza parancsolójukat. Az Árpád-ház tagjai érzékelték ezt az alapállást. Ráadásul azt se kérdőjelezték meg, hogy csak nyugodalmas korban bontakozhat ki fellendülés, így aztán engedtek az unszolásnál sokkal erősebb követelésnek. A pápaság - ezt minden középiskolás tudja - elsősorban földi dolgokra koncentrált, ezért befolyását óhajtotta növelni szerte Európában. István hálás volt a diadémért. Érthető, ugyanis Krisztus földi helytartói - ők minősítették ekként magukat - tűntek a legkevésbé veszélyesnek. Ezt Rómában olykor félre is értették, hiszen jó néhány tiarás egyre-másra be akart avatkozni a honi belügyekbe. Valamennyien jókorát csalódtak, mert a válasz elkeserítette mindnyájukat. Miközben vívták hosszas harcukat a német császárokkal az invesztitúra jog gyakorlásáért (ez a főpapi kinevezést jelenti), arra aligha számíthattak, hogy magyar földön ilyesmit elérjenek. Könyves Kálmán igen művelt püspökként is jeleskedett mielőtt a trónra lépett. Számon is tartották képzettségét, tájékozottságát, intelligenciáját. Emellett ezer szállal kötődött Istenhez, a hithez, ám arra nem volt hajlandó, hogy engedelmeskedjen a legelső egyházfőnek. Másképpen fogalmazva, a főméltóságokat továbbra is itthon osztogatták. A helyzet csak akkor változott meg ideiglenesen, amikor a családi viszálykodás meghátrálást szült. Álmos herceg fellázadt, kellett a szövetséges, ezért a trón ura engedett. De csak ideiglenesen. Az is jellemző, hogy ha úgy hozta a szituáció, minden különösebb töprengés nélkül igénybevették, kisajátították az egyházi javakat. Az Imre elleni szövetkezést a váci püspök szervezte. Amikor ez kiderült, a király - heves természetéből következően - berontott a székesegyházba. Egyáltalán nem zavarta a hely szelleme, s az se, hogy menedékként is szolgált ez a hajlék. Nekiugrott a bűnösnek, s keményen felelősségre vonta. Persze, a másik fél se könnyen adta fel. Az igen hosszú életű, de uralomvágytól fűtött Lukács érsek például nem volt hajlandó megkoronázni IV. Istvánt, majd III. Bélát. Sőt, ennél is továbbment. A kiátkozás eszköztárát is hadba vetette. Az ellenakció nem maradhatott el. Az egyik börtönbe záratta, a másik, a talpraesettebb ügyesebben állította félre, de mindketten elérték céljukat. Mostanság sokan azt mondják, az 1100 év legnagyobb érdeme az, hogy nem vesztünk el, megmaradtunk. Van benne valami, ám az állítás mégis hibádzik. Elfelejtik ugyanis hozzátenni, hogy mindebből oroszlánrész dukál annak a famíliának, amelyik 1301-ig irányította annak a honnak a sorsát, amely épp uralkodóinak függetlenségérzete miatt nagyhatalomnak számított. Ezért tisztelték ellenfelei, hiszen tudták, hogy nem érdemes kísérletezni, ugyanis mindenféle hódítási akció hosszú távon kudarcba fullad. Elismerés illeti emiatt annak a vezetőgárdát is, amely ezt az alapgondolatot képviselte. Nyilvánvaló, hogy más okok miatt, de az eredmény ugyanaz lett, s ha kellett, fegyverrel szorította ki a betolakodókat. Évszázadokon át. Pécsi István III. Béla uralkodói „díszben ” „Valami vezette a telkemet Beszélgetés Illés Lajossal versekről, fiacskájáról, oratóriumáról A napokban a Miskolci Rádió vendége volt Illés Lajos, a nagyhírű beat-együttes alapító tagja abból az alkalomból, hogy bemutatták Egerben oratóriumát. A beszélgetés egy levéllel, pár mondatának ismertetésével kezdődött, amit az oratórium zeneszerzője, Illés Lajos kapott, méghozzá Szörényi Leventétől. Abban ez áll: „Ne félj Lajos! Én is ott leszek! Csocsi az újságíróknak!” Illés Lajos CD-jének bemutatójára úgy kerülhetett sor, hogy a Protestáns Ifjúsági Művészeti Misszió a Magyar Kultúráért Alapítvány vállalta a lemez kiadásának költségeit. Ennek az elnöke Illés Lajos felesége, Makay Lilla. Természetesen, mi másról is kérdezhette a riporter, Sütő Enikő a mű szerzőjét, mint a költészetről, a versekhez való viszonyáról. Kérdezte azért is, mert a mű bemutató sajtótájékoztatóján Illés Lajos egy mondatban utalt arra, hogy gyerekkorában, fiatalkorában nem szerette a verseket. — Miért nem szerettem őket? Azért, mert nem tudtam megjegyezni őket. Az én magyar tanárom mindent megtett azért, hogy megszeressem a verseket, de egyszerűen a sorokat nem tudtam összerakni. Ez valahogy így, egyfajta kudarcélménnyé alakult át bennem. A nagy találkozás 1974- ben volt, egy Vörösmarty-év- fordulón kértek fel néhány vers megzenésítésére Kápol- násnyéken. S akkor én nagyon jól éreztem magam, könnyedén ment a dolog, egy-két nap alatt 8-10 vershez sikerült zenét készíteni. Ezután, 1993-94 tavaszán elég rossz hangulatba kerültem. Gondolom, mások is, az ismert okok miatt. S valami fogódzkodót kerestem, s akkor eszembe jutott, hogy ’74-ben, én ott Vörösmarty környékén, egészen jól éreztem magam. Elővettem az Irodalmi Lexikont, elkezdtem olvasni, böngészni a verseket, s csodálatos gondolatokat találtam. Ezeket kigyűjtöttem és megpróbáltam zenét faragni hozzá. Nem esett nehezemre, sőt néha úgy éreztem, mintha valami vezetné a kezemet, a fülemet, a lelkemet. El is készült mindjárt ’94 elején, amit megmutattam a barátaimnak. A beszélgetésen részt vett Makay Lilla is, aki a kérdésre, milyen érzés egy sztár feleségének lenni, így válaszolt: — Illés Lajos élete inkább bensőségesebb, és zártabb, mint általában a sztároké. A ’60-as évek közepén, a ’70-es évek elején volt fiatal életének egy olyan futása, mint a sztároké, de a nagy munkáiban már nem ez a jellemző! A hazai beatmuzsika egyik legjelentősebb zenekarának alapítójáról, amikor megtudják, hogy felesége református lelkész, bizony elcsodálkoznak az emberek. Mit szólnak ők mindehhez? - így a kérdés.-Hát még amikor megtudják, hogy a nagyobbik fia szintén református lelkész, akkor aztán nagy az álmélkodás! A kisebbik meg presbiter - mondja Illés Lajos. A riporter megjegyzi, hát még ha az tudomásukra jut, hogy hamarosan hat unokás nagyszülő lesz az Illés-Makay házaspár! Illés Lajos beszélt a gyermekkori muzsikálásról, arról, ahogyan a papa két éven át, naponta félóránként, bottal a kezében kényszerítette fiacskáját a gyakorlásra, amiért most igen hálás a gyerek. S beszélt arról, hogyan is állt össze már általános iskolás, majd közép- iskolás korában az a zenekar, amiből később aztán megalakult az első Illés együttes. Volt, aki csak úgy „brummo- gott”, mint hogy egy húrt tudott pengetni a nagybőgőn. Akadt, aki tangóharmóniká- zott, de szólt a zene. A mi a véleménye Illés Lajosnak a mai gyerekek zenéhez való kötődéséhez?-Bizony nagyon sajnálom őket, mert a zenélés öröme az, amit mi éreztünk, s amit ők nem igen élhetnek át. Én is hallgatok rádiót, magnót, CD- t. Jó ez, de öszehasonlíthatat- lan azzal az érzéssel, amikor egyedül - vagy az még jobb, ha társaival közösen - zenél az ember. A másik az élő zene. Elmegy az ember egy koncertre, egészen más hallgatni, mint ha készülékből jön a muzsika. Én ajánlom az ifjúságnak, hogy fogjanak hangszert, hiszen zenei nagyhatalom vailles Lajos: „Zenei nagyhatalom vagyunk” gyünk. Az Illés zenekarnak utód kell! Most Kisorosziban él a házaspár. A falu szívélyesen fogadta őket. A lakásuk falán van egy kedves kis akvarell, ami Egerlövőt idézi. A községbeli parókiát és környékét. Amikor még Illés Lajos 100 anyabirkának volt a gazdája. Mi maradt a nyájból? A válasz: egy kolomp és egy szép emlék. Égy hallgató a legekről kérdezte Illés Lajost, például hogy mi a legkedvesebb étele? A bableves és a paprikáskrumpli, hangzott a válasz. Másik hallgató kérdése az volt, nem fél-e, hogy bizonytalanul, kétkedve fogadják az új zeneművet? íme a felelt:- Félni félek, mindig is féltem, bár ezeket a munkákat, megmondom őszintén - hiszen csak hárman ülünk a mikrofon előtt - elsősorban magamnak írtam. Arra, hogy ez óhatatlanul kikerül a szerzőtől, és nem az asztalfiókban porosodik, erre természetesen i számítottam. Ám, ha én elen- ■ gedem, s élheti is a saját életét - minek előtte sokszor kipróbálhattam magam előtt, többször félretettem, s újra ránéztem, csiszolgattam, őrizve szemeimmel -, figyelemmel vigyázom az útját. Nagyon izgulok és várom a visszajelzéseket. Remélem, nem fogok csalódást okozni. Az egri ősbemutató, a taps, a gratulációk bizonyára meggyőzik Illés Lajost: sokadszor is érdemes volt a billentyűkhöz ülnie. Hajnal József Sörsvindlik és más furcsaságok után. Előfordulhat az is, hogy SVSzubjektív VENDÉGLÁTÓS fiatalok évvégi vizsgájáról tudom, hogy a szakmában már a zsengébb korú felszolgálónál is alapkövetelmény például egy sörrendelés felvétele. Amikor a vendég kéri az italt, a pincérnek a választékkal, s a fajták áraival kell kezdenie a kívánság teljesítését. Hadd válogasson közülük kedvére a betérő, gusztusa és pénztárcája szerint! Meglep tehát, amikor itt és ott érettebb korú dolgozó is elmulasztja ezt, s oly primitíven lát munkájához, hogy érte már az iskola első esztendejében joggal megfeddené az oktatója. A szakvizsgán pedig talán át sem engedné. S az csak a kisebb furcsaság, amit említeni bátorkodtam. Mivel egyre inkább arról sem tájékoztatnak, hogy például a pohár időközben piko- lóvá zsugorodott, a korsó pedig pohárnyi mennyiségű folyékony kenyérrel érkezik. Mintha ez a legtermészetesebb lenne. S ráadásul a korántsem legelegánsabb üzletben is szemrebbenés nélkül elkérnek a gyanútlan embertől - hogy csupán egyik legutóbbi, egri „élményemnél” maradjak - 170 forintot a kétdecis adagért. Ami a még oly kiváló importnál is túlzás! A sajnos, már régóta nem csupán megyeszékhelyi, s főleg főtéri gyakorlatot több-kevesebb változtatással másutt, s mással is folytatják. Az sem jobb, ha - mondjuk - csupa 90 dekás kenyeret talál a vevő az ABC polcán, immáron kerek százasért. Mivel ebben is csak annyi a kedvezőbb, hogy legalább a súlyt feltüntetik a cirokén. Nem annyira zsákbamacska, mint sokfelé az idézett serital. Ám kétségkívül ugyanúgy bosszankodhat, dühönghet a vásárló, ha nem talál a vekni, cipó nevű szilárd harapnivaló mellett olcsóbbat is, valahol a 70 alatt, vagy legalább a 80 forint közelében. Ilyesfélékkel mind sűrűbben találkozván, csak találgatni lehet, hogy mi jöhet még ezek a félárú jegy megváltása után a buszvezető letessékel a járatról, s azt mondja: a kedves utas a távolság másik felét gyalog tegye meg...? Persze lehet, hogy nem is az árakkal, hanem a pénzünkkel van nagyobb baj. Valójában a forint sem annyit érő, mint amilyennel fizetünk ezért- azért. Legfeljebb a kasszáig hasonló a címletéhez. Ha pedig így áll - minek szóvá tenni a furcsának vélt meglepetéseket? Valójában csak az történik, hogy itt vagy ott a biztosra mennek. Azt is előre bekalkulálják, amitől hamar eleshetnének. VAGY NETÁN a tisztesség körül sincs minden rendben..? Gy. Gy. H1r(TELen)Kék< Az Európa Tanács 1201-es ajánlásában nincs utalás a kollektív jogokra és az etnikai alapú területi autonómiára - rögzíti a magyar-román alapszerződés lábjegyzete. Marad hát a láb „jegyezte" - jogtiprás...? * Az amerikai kormány javaslatot tett hazánknak az F/A 18 Hőmet, illetve F-16-os katonai repülőgépek vásárlására. Válaszunk: „Ha énnekem sok pénzem lesz, felülök a repülőre..." * Egy tajvani költő, bizonyos Csen Feng-hszien gyufafejre írta miniatűr verseit szíve hölgyéhez. De semmi tüzeskedés... * Az etológusok szerint a törpecsimpánzok között is létezik prostitúció: a nőstények a párzási időszakon kívül is hajlandók a közösülésre, ha élelmet, ajándékot kapnak a hímtől. Hm, az a vitatott származás... (szilvás)
