Heves Megyei Hírlap, 1996. április (7. évfolyam, 77-101. szám)
1996-04-06-07 / 82. szám
Látogatóban Bakos A míves faragású, békebeli fiókos szekrényben nem kell sokáig keresgélni. Ilonka néni két kemény ívpapír közül teríti az asztalra a hövelyi csipkekészletet, amellyel Brüsszelben aranyérmet nyert. Gyönyörű példány, simítja végig szeretettel, hát hogyne, amikor - ha napi nyolc órával számolja - egy évig hímezte nagy-nagy szorgalommal.- Anna hercegnő esküvői ruhája is ezzel a hímzéssel készült - mondja -, hat vagy hét asz- szony dolgozott rajta hosszú hónapokig a dunántúli kisközségben, mire útnak indíthatták Angliába. A gyöngyösi hímző szakos népi iparművész, Bakos Lász- lóné gyűjteményében mérhetetlen értékű mintakollekció, s ebből fakadóan számos, párját ritkító népművészeti alkotás van. Zömük a saját munkája, egy egész életmű.- A jászárokszállási polgáriban egy Szatmári Szent Vince tanítórendbeli kedvesnővér, Urbán Mária Honorína fedezte fel, hogy van érzékem a rajzoláshoz, a kézimunkázáshoz. Erdélyi származású lévén, a vérében volt a népművészet, ebből csepegtetett belénk. Később, amikor már önálló gyűj- tőutakat tettem, mindig az ő inspirációi vezéreltek: a népművészet ott virágzik - mondta sokszor -, ahol a legszegényebben élnek az emberek, ők ugyanis így próbálják szebbé tenni az életüket. Lászlóné népi iparművésznél Füzetek, dobozok kerülnek jásokat. Nagy elő a csendes lakás legkülönbözőbb zugaiból. Tessék nézni - mutatja az egyes tájegységek változatos mintáit, varázslatos színeit. S közben a régmúltat idézi a mosolygós, madár- csontű nénike: azt az időszakot, amikor a nógrádi, a hevesi, a matyó vándormunkások, kereskedők Lyonból az aranycsipkét, a selymet, Bécsből a hímzőfonalat, a tűket hozták haza asszonyaiknak. Hogy a hosszú téli estéken aztán igazi remekművek kerüljenek ki a kezük alól, mint az ünnepek ma is megcsodált viseletéi. A rézveretes talpú hatalmas asztalon, amely mellé disku- rálni letelepedünk, öblös váza áll. Friss barka nyúlik ki belőle, meg hófehér levelű száraz dísznövény, ágain pillekönnyű hímes tojások lógnak. Hogy jegyezzem vendéglátóm szavait, rá-ráhajlok az asztallapra, ilyenkor könnyed forgásba kezdenek a húsvét jelképei, mintha csak elém akarnák tárni díszes mintáik színes világát.- Gyermekkoromban, még Vámosgyörkön, nagy készülődéssel járt az ünnep - ül vissza mellém Ilonka néni, kezében átlátszó tartóban tojások tucatjai. - A nagyhét meszeléssel kezdődött, sürögtek-forogtak az asszonyok a konyhában, sütöttek, főtt a sonka, hogy a nagy- szombati lamentáció során megszentelhessék, mint ahogyan virágvasámap a barkával tették. És persze, festették a to hagyománya volt annak, nem volt igazi lány az, aki nem tanulta meg a fortélyait. Cékla és hagymahéj levében áztatták, hogy színt kapjon. Egykoron birkapirosítót is használtak, később jött a krepp-papír korszaka, majd a matricáké. A festett tojásra aztán egy apró írókéssel - hol kesicének, hol gicának nevezik - vitték fel a mintákat.- A tojás csak akkor nem romlik meg - nyújtja felém mutatóba az egyiket -, ha megfelelően készítjük el. Hideg vízbe egy evőkanálnyi sót öntünk, ebbe tesszük, majd fél órán keresztül egyenletesen főzzük. Hosszú idő elteltével a belső része lassan kiszárad, összezsugorodik. Megrázunk néhányat: az egyik tompábban lötyög, ez még aránylag „friss”, a másik már öregebb darab, ebben szinte kopog a belseje. Ilonka néni ehhez is magyarázatot fűz.- A néphit azt tartja - hunyorog sejtelmesen a szemüvege mögött -, hogy a hosszan főzött és emlékbe eltett tojás „hét év alatt olyan fényes, sárga kővé Egy évig készült ez a hövelyi csipketerítő... válik, hogy belefoglalható egy gyűrű fejébe...". De a mintáknak is jelentőségük van - forgatja egymás után a szebbnél szebb példányokat. Az úgynevezett gereblyés, ásós mintájúak - mint tartották - szerencsét hoztak. Am, ha a rajzolatok nagyon girbe-gur- bák, azokat rosszt hozó, átkos tojásokra szánták, amelyeket aztán titokban elásták valakinek a küszöbe alá, hogy „verje el a vetését a jég”, netán „dögöljön meg a szomszéd tehene is...”. Van itt a kollekcióban tucatnyi másféle is: olyan, amelyikre petrezselyemlevelet, korpafüvet ragasztottak, egy másikra karcolták, a mellette lévőre pedig maratták a mintát, újabban batikolással is „írják” a héjra kerülő ábrákat. Ezek a leggyakrabban népi ihletésűek, az ügyes kezek munkája nyomán fecskefarok, patkó, ördög tenyere, pásztor harangja, kecskeköröm, tyúkláb, hóvirág, cifra kantár, kengyel, esetleg zsinóros motívum kerül a tojáshéjra. Ezeket bizony, ki kell érdemelni! Erről jut aztán az eszembe, hogy a húsvéti öntözés után vajon melyiket választanám Ilonka néni mesésen szép példányai közül...- Attól, akit szeretünk, nem sajnáljuk a legszebbet sem - mondja huncutul, töprengésem láttán. - Meg aztán, annak idején a lányok úgy forgatták a fonott kosárkát, hogy az legyen a szíve választottja felé, amelyiket neki szánta. S ez természetesen csakis a legszebb lehetett. Fiúk, jó lesz odafigyelni...! / 1 UiT I ï)[i\fiiY7ITï Cifra kantár a tojáshéjon... így „írják” a hímes tojást... Szilvás István Édességmustra csok(i)özönnel Borsos árak ellenére rekordforgalom Alighanem aranybetűkkel kerül be az édesipar krónikájába az idei húsvét: a kereskedelmi előrejelzések szerint a legrégibb, „szakállas” forgalmi rekordokat is megdöntik az ajándékvásárlók. Pedig az árak meglehetősen borsosak: az apróbb csokitojás darabjáért elkérik a 8-10 forintot, a „struccmére- tűért” az 500 forintot is. A legolcsóbb úgynevezett lapos mininyuszi 25 forintba kerül. Egy-egy húsvéti díszkosárért - amelyben a drazséágyon együtt pihennek a csokoládé tapsifülesek, a csibék és a kisbárányok - 3^1000 forintot is megszámítanak. A gazdag választék azonban a jelek szerint a lapos pénztárcákat is megnyitotta. Húsvéti nyulakból például az idén több mint 200 különböző méretű, csomagolású és minőségű változat került forgalomba. A közepes választékú boltokban is száznál többféle nyuszitojás, s 50-60 féle cso„Struccméretű” csokitojás - potom 500forintért kibárány sorakozott napokig a polcokon. Tegyük hozzá: döntő többségük hazai gyárak, illetve kisiparosok készítménye. S ha ehhez hozzászámítjuk a bőséges cukorka-, nápolyi-, bonbon-, praliné-, drazsé- és kandírozott gyümölcs-kínálatot, mintegy ezer különféle édesipari termékből válogathattuk össze a húsvéti meglepetéseket. Ferenczy Europress Egy-egy húsvéti díszkosárért 3-4 ezer forintot is megszámítanak A feltámadás hitével M ár csak így él a hívő ember, amióta Isten leküldte egyszülött Fiát a földre, hogy megváltsa a világ bűneit. A húsvéti gyertyák imbolygó fénye a feltámadás hitét sugározza, reménykednek a Golgotákat járó sorsok, hogy csak eljutnak egyszer a szeretet honába, ahol nem uralkodik gyűlölködés. Krisztus kínhalála a keresztfán hitbeli jelképpé vált. A Megváltó arca rátekint Veronika kendőjéről a szenvedőkre, elesettekre, elárvult emberekre, hogy megtisztulva bűneiktől, elnyerik az örök élet jutalmát, mert a halállal az örök sötétségbe hullani - büntetés. János nem az egyes emberért, csak a szülőért vagy testvérért áldozta életét, hanem a római katonák és Kajafás gyűlölködő írástudóinak szorító gyűrűjében vállalja, hogy emberi testbe költözött isteni leikével fog szenvedni a keresztfán ismeretlen milliókért, az emberiségért, mert csak ilyen mérhetetlen szenvedéssel tudja bizonyítani tanításának igazát: megtisztult, bűnbánó lélekkel nyerhetjük el az örök élet jutalmát. Jézus ártatlan volt, mások bűne juttatta keresztfára. Az emberek által elkövetett bűnök minden szenvedését átéli. Jú- dás elárulja, de csak annyit mond az utolsó vacsorán, hogy valaki elárult engem. Kajafás, a leggyűlölködőbb írástudó uszít Jézus ellen, érzi, hogy valójában próféta, de tagadja, félrevezeti a sokaságot, és Pilátus kezére adja, hogy római törvények szerint végezzenek vele. Kajafás gyáva és fél Jézus átható, igazságot sugárzó tekintetétől, mert az isteni szempár belelát sötét lelkének minden zugába, ez az Ember mindent tud róla, pusztulnia kell. És Jézus szánja őt, a lelkében megromlott Kajafást. Hamisan tanúskodnak ellene; nem hallgatják meg azt, akinek mondta, kelj fel és járj; vagy a világtalant, akinek visszaadja látását, de a kánai menyegző lakodalmasai se jönnek el tanúskodni, hogy megszaporította kenyeret és borrá változtatta a vizet. Nem akarja senki elhinni, hogy valóban ő a Messiás. A hamis írástudók el akarják felejtetni a zsidó néppel, hogy a győzelmes virágvasárnapi bevonulásával Jeruzsálembe az Isten Fiát, az új prófétát ünnepelte a világ, akinek elhozta a békesség, megbocsátás és szeretet országát. Nem földi királyságot akart, mégis töviskoronával gúnyolták a zsidók királyának. A félrevezetettek zsivaját, csúfolódását fenséges nyugalommal tűrte, látta, hogy a lélekben mélyen hallgató nép a tanítványokkal követni fogja őt, és megszületik a kereszténység. Megostorozzák, a zsidókat legjobban gyűlölő katonák kezébe adják az ólomvégű ostorokat, felsebzik a háta, de a kínok ködén át világlik előtte az a világ, ahol a verőlegények is megtérnek. Hisz abban, hogy az ember jó is tud lenni. A Golgota, az Agykoponya hegye felé vezető köves úton többször elesik a súlyos kereszttel a hátán, amire fel fogják feszíteni, de emberi alázattal roskad össze a teher alatt, nem haragszik az összeácsolt munkára, sem arra, aki neki ezt kifaragta, megbocsát mindenkinek, mert neki most küldetés ez a sors, be kell teljesülnie Isten akaratának. Tűri a gúny, az őrült szenvedélyek gyalázko- dásait, minderre csak azt üzeni az Egek Urának: „Uram, nem tudják, mit cselekszenek”. Mélyen hiszi, hogy az emberek megjavulnak, és meg fogják egyszer különböztetni az igazat a hamistól. Csak egy ember szánja meg a keresztvivő Krisztust, átveszi kis időre a halál fáját, és azóta részese minden embersors szenvedéseinek, mindenki viszi a maga keresztjét. Ha a római katonák látnoki erővel bírtak volna, és belelátnak a jövőbe, észrevehették volna, hogy a tudatlan, megtévesztett tömeg hátán is már ott a kereszt, mit viselni fognak egy életen át. Keresztre feszített Krisztusunk ember testével szenvedi el a kínok kínját, hogy kifejezze, mennyire ember tud lenni, átveszi az emberiség jövő szenvedéseit is, bizonyságul, hogy meg akarja váltani a világot bűneitől, mert csak a bűn fájhat az embernek, és igen nagy bűnöket követett el az emberiség, hogy Isten Fiának annyit kellett szenvednie a kereszten. Jézus a földi ember hangján szólal meg utoljára a keresztfán - Uram, miért hagytál, el engem? -, mert így érez a testben élő lélek, de miután Urához száll, Jézus fejét már dicsfény, aura övezi, és így jár kétezer éve az emberek között. A húsvéti gyertyák a feltámadás hitét sugározzák, hogy a porladó testből is van feltámadás. Jézus példája tanúsítja, amikor nagy fényesség támad a sziklasírban, az őrködésre kiállított római katonák szemét elvakítja a látvány, ők, a hitetlenek, nem tudják, mi történik, csak Jézus hívei, hogy ő most felszáll a Mennyekbe, elfoglalni helyét Urának jobbja felől, ítélni eleveneket és holtakat. Hiszünk a feltámadásban, az újjászülető jóságban, mert hinnünk kell, elképzelhetetlen az emberi agynak, hogy annyi mérhetetlen szenvedés után, amit kiállnak a sorsverte népek ártatlanjai, annak ne lenne valahol igazságtétele, ha nem itt, de talán egy megszülető csillagon - mondja a költő. „Valaki jár áfák hegyén,/ Mondják, úr minden porszemen,/ Mondják, hogy maga a remény,/ Mondják: maga a félelem”. Igen, napjainkban féltő reménységgel bizakodunk az emberi jóság uralmában, amit már nem tudunk elképzelni isteni segítség nélkül. A költő ezért írja: „Várjuk, mint a holtak! Az ítélet napját”. A z emberiség ellen elkövetett bűnök századában elkerülhetetlen a számon kérés, isteni ítélet nélkül nem is lehetséges igazi feltámadás, ahol nem a Gonosz uralkodik, hanem a Jóság kormányoz. Gál Elemér
