Heves Megyei Hírlap, 1996. április (7. évfolyam, 77-101. szám)

1996-04-06-07 / 82. szám

Csank János szövetségi kapitány volt tegnap a szerkesz­tőségünk vendége fotó: perl Márton „Az szeretnék maradni, aki eddig is voltam”- Harmadszori felkérésre csak beadtad a derekadat.- Ha több időm lett volna a döntésre, akkor lehet, hogy most sem vállaltam volna ezt az egyébként rendkívül meg­tisztelő feladatot. Sőt, ha nem vagyok szabad, bizonyára ki­védem a megkeresést, esetleg ajánlok mást, mint korábban. Végigfutott persze az agya­mon az is, hogy ha most sem vállalom, amikor nincs csapa­tom, nem dolgozok valame­lyik klubnál, akkor bizonyos kételyek ébrednek a közvé­leményben - válaszolta Csank János mesteredző, a magyar labdarúgó-válogatott alig egy hete kinevezett szö­vetségi kapitánya.- Mivel nem először tették fel számodra a kérdést, bizo: nyár a nem ért váratlanul.- Természetesen sokat gondolkodtam előtte, azért is próbáltam javasolni, hogy csak négy - úgymond barát­ságos - válogatott mérkőzésre bízzanak meg, aztán mégis hosszabb távra szavaztak bi­zalmat, és én belementem. Ami a legfontosab: az szeret­nék maradni, aki eddig is vol­tam. Majd igyekszem. Olyan tekintetben kellene valami jót tenni, ami az én mentalitá­somnak megfelel. Nagy re­ményeket nem fűzök a poszt­hoz, nem ritkaság nálunk, hogy csak 4-5 hónapig van­nak tisztükben a kapitányok. Szeretem a magyar focit any- nyira, hogy amit lehet, megte­szek érte, de azért nem áldo­zom fel magam.- Mészöly eltávolítása sem felelt meg minden tekintetben annak, ami elvárható.- Ebbe nem akarok bele­menni, persze, jobban örül­tem volna, ha nem a történtek szerint zajlik a leváltása.- Az MLSZ új elnöke már hivatalba lépésekor is kere­sett egyéb célból.- Szakmai igazgatónak akartak választani, de nem vállaltam. Azok után nem gondoltam, hogy szövetségi kapitánynak is felkérnek. Most sokan gratulálnak, de ugyanakkor sajnálnak is. Ez a kettősség az egyik gondja is egyben a magyar futballnak. A szövetségi kapitányság egy csúcsszerep, mégis sajnálni kell azt, aki vállalja...- A jövő szerdai, horvátok elleni meccsre már ki is jelöl­ted a keretet.- A szűkös idő miatt sok újonccal nem kezdhetek, a szóba jöhető futballistáink már mind voltak legalább egyszer-kétszer válogatottak. A külföldön játszó magyarok különböző okok miatt több­ségükben nem játszanak a klubjukban, így rájuk most nem gondolok. Ami főleg nagy probléma, kevés a ma­gyar befejező csatár. Nincs választási lehetőség. Közép­pályán még inkább vannak ígéretek, nemzetközileg is el­fogadott játékosok. Úgy gon­dolom, hogy a világbajnoki keretben elmegyünk legalább a 40-es létszámig, amit 25 főre gondolok szűkíteni. Az­tán már csak nagyon indokolt esetben változtatok, mert másképpen nem lehet csapa­tot formálni.- Kissé előre kalandoztunk. Mit várhatunk szerdán?- Három napunk lesz a közvetlen felkészülésre, va­sárnap megyünk Tatára. Arra vigyázok, hogy szerkezetileg nagyot ne hibázzak. Ha ebben a tekintetben jól választok, a többi már nem az én dolgom, hanem a játékosoké. A követ­kező ellenfelek, mint például az angolok, olaszok, minket kértek fel edzőpartnemek, ami anyagilag lehet jó üzlet, de szakmailag már nem any- nyira válik a javunkra.- Az MLSZ csütörtöki ülé­sén László Attilát bízták meg a válogatott menedzserének. A váci sportvezetővel ismét együtt dolgozhatsz.- Attilát már Mészöly ide­jében kinézték erre a posztra, őt szintúgy hívta a korábbi szövetség vezetése is, mint engem. Részemről ez véletlen találkozás. Pályaedzőnek vi­szont én javasoltam Mucha József társának Vass Lászlót, akivel Vácott együtt munkál­kodtunk a sikerekért.- Egerből is lehet majd a válogatottat irányítani?- Nem volt és most sincs szándékom elköltözni. Szere­tek autót vezetni, csak nagy az ellenőrzés az utakon. Fi­gyelni kell minden álló és mozgó kocsira.- Lesz-e még időd az ala­csonyabb osztályú mérkőzé­sek megnézésére?- Kell időt szakítanom rá­juk. Mostani munkaköröm nem nyugdíjas állás. A jövőre is gondolni kell.- Miben bízol leginkább?- Alkotó légkörre lenne szükség. Hozzá eredmények kellenek, amit a legnehezebb biztosítani. Sikeres klubedző­ként kértek fel a felelősségtel­jes posztra. Nagy lépésre szántam el magam, 19-re húz­tam lapot, de meg kellett pró­bálni. Minimális a lehetőség, hogy jól jövök ki ebből a vál­lalkozásból, de ha sikerül, a magyar futball is nyer vele. A világ nagyon elment mellet­tünk, de nemcsak a pályán, hanem minden feltétel dolgá­ban. A játékosoktól elvárom, hogy mindent tegyenek meg, ami rajtuk múlik. A labdarú­gás sikere vagy sikertelensége az egész társadalom hangula­tát befolyásolhatja. Jó lenne valamit javítani a mostani ke­sernyés állapotokon. (fesztbaum) Három világhírű sportember vendégeskedett megyénkben a közelmúltban. Puskás Ferencet, a régen bácsizható Öcsit aligha kell bárkinek bemutatni, hiszen labdarúgóként vitatha­tatlan népszerűségre tett szert. Simon János kosárlabdázó vi­szont, bár Európa-bajnok csapat játékosa volt, már inkább csak az ötvenen túliak ismerőse. Détári Lajos éppen befejezte aktív pályafutását, a közelmúltban is rúgta még a labdát, s noha más mércével mérhető, mint hajdani klubtársa, az ugyancsak 10-es számot viselő Puskás, Döme is eljutott például a világválogatottságig. Világ­hírű sport­emberek társa­ságában Többször is álltak a dobogó lépcsőfokain Dr. Simon János, a Besenyőte­lek labdarúgóinak főszponzora hívta meg az ’50-es évek két kiválóságát, akik élménybe­számolóra érkeztek a telepü­Puskás: talán a pénz segí­tene a magyarfocin lésre, mint hajdani két vérbeli honvédos jó barát. Puskás, az aranycsapat kapitánya, olimpiai bajnok, világbajnoki ezüstér­mes, aztán a Real Madrid fé­lelmetes csapatának tagja, ké­sőbb több országban edzős- ködő, itthon még szövetségi kapitányságra is beugró sport­ember ma is méltán fürdik a népszerűségben. Akik meglát­ják, felszisszennek, hiszen neve benne volt az ’50-es évek ki­robbanó magyar sportsikerei­nek imádságoskönyvében, mégpedig a legnépszerűbb sportágban. Az élménybeszámolót kö­vető baráti beszélgetéskor, vele egy asztaltársaságban, millió- szőr átlapozott képes hetilapot (Béke és Szabadság) tettünk eléje, hogy aláírásával szente­sítse a pillanatot, amikor Hel­sinkiben a dobogó tetején át­vette a bajnoki aranyat. Kissé meglepődött, amint megpillan­totta egykori önmagát, de lát­ható jó érzéssel vette az emlé­kidézést. Újabb felvételen (Ké­pes Sport) gyorsan magyaráza­tot adott mozdulatára, hiszen a bal lábas bombázó saját kapu­jának őrzésére vállalkozott, s a képen éppen megköpi a tenye­rét: - Faragó kapus lesérült és beálltam a helyére, így védtem is az NB 7.-ben, nemcsak gólo­kat lőttem - indokolt kapásból. Egyébként Öcsi bácsi nem kife­jezett szószátyár, amit mond, azt viszont rendre humorral, ér­dekes anekdotákkal fűszerezi. Érzékeltetve azt, hogy neki já­ték, szórakozás volt, amit a pá­lyán csinált. Együtt szintén fe­lejthetetlen, ám sajnos, már több elhunyt társával. -Az „Öreg” (Hidegkúti - a szerk.) sincs jól az utóbbi időben - súgja felém, majd gyorsan in­kább más irányba tekint. Ami­kor az egri Fehér Szarvas étte­rem vezetője kérte, hogy írjon valamit a vendégkönyvbe, Pus­kás nyomban átadta a feladatot az 7955-ös kosárlabda Európa- bajnokság egyik sztárjának. Simon Jánosék a Népstadi­onban (mert akkor még nem volt Budapest Sportcsarnok), a díszpáholy előtti területen ki­alakított játéktéren látták ven­dégül a kontinens legjobbjait, és verték el egymás után vala­mennyit. Manapság Magyaror­szágon labdarúgó-mérkőzésen is elképzelhetetlen, hogy össze­jöjjön 30 ezer néző. Akkor ko­sárlabdára is összesereglett annyi. A már játékosként is robusz­tus Simon 278-szor volt tagja a magyar válogatottnak. Öt Eu- rópa-bajnokságon vett részt. A Bp. Honvéd edzőjeként ötször nyert csapatával bajnoki címet. Puskással kettesben járva, ő a tollforgató, de aztán Öcsi is ne­vét adja ahhoz, amit Simon a vendégkönyvben megfogalma­zott. Mivel a Honvéd nagy csa­ládjához tartoztak, sikereik ide­jén is jól ismerték egymást, bár egyikük lábbal, másikuk kézzel szelídítette a labdát. Ezért tud­nak egybehangzóan, egymásról is rendre élcelődve beszélni, Lórántról, Kocsisról, Tichyről, Gremingerről és a többiekről - bennünket is bevonva — kedé­lyesen társalogni. A magyar sportban feltétlen sikeres múltról cseverésztek fü­lünk hallatára, szórakoztatva egy sportszerető társaságot. Hozzá ott volt melódiájával, mintegy aláfestésül, Szepesi György (az egri) - a zongorá­nál. Persze, hogy gyorsan re­pültek a percek, s ők sem vártak tovább egy mai világnagyságra. Este 70-ig nem futott be Puhl, de megbocsátották neki, hogy elmaradt egy remélt találkozás­ról. 77771-bírónk másnap az FTC - MTK-t vezette, s vélték, hogy inkább arra készül. Aztán olyan sebesen asztalt bontottak, hogy a sorok írója és néhány pillanat képes megörö- kítője egyedül maradt székén - majd gyermeki vágyai megva­lósulásával gazdagodva össze­csomagolta eszközeit: Fesztbaum Béla A Gösser első válogatott vendége A kötetlen baráti beszélgetések oldott légkörét könnyű megte­remteni egy olyan társalgáskor, ahol a meghívott sztárvendég partner ebben. Nos, ez az egri Gösser sörözőben megtartott összejövetelre jellemző volt. A Mátyás király út 56. szám alatt található vendéglátóhelyre Détári Lajos, az elmúlt évtized legnagyobb magyar labdarúgó­egyénisége látogatott el, eleget téve az egykori játékostárs, László István (jelenleg a Felső- tárkány felnőttcsapatának edzője) és Bata Lajos (ugyanott játékos) tulajdonosok invitálá­sának. A kapufa árnyékában - az étterem egyik sarkában dísz­letként hálóval felszerelt ka­pufa található - helyet foglaló Dömét Sallai Ferenc (tamalele- szi egyesületi elnök) és László István kérdezte pályafutásáról, élete alakulásáról. A külföldi profiként eltöltött nyolc év nemcsak anyagiakban, de személyiségét tekintve is Simon - az alkalmi írnok megváltoztatta a labdarúgót, és ez már az első kérdésre adott válaszában megnyilvánult. Mellébeszélés nélkül, a lé­nyegre figyelve, összerendezet- ten és folyamatosan beszélt úgy, hogy az mindenki számára érthető legyen. Persze, a ki­emelkedő játéktudás mellett megfelelő kommunikációs készséggel is rendelkező labda­rúgó diplomáciai érzék nélkül nem futhatott volna be olyan ívű pályát, mint ahogy azt tette. Bár némi hiányérzete azért van, mert világhírű csapatban - így álomegyüttesében, a Juventus- ban - nem játszhatott, de mivel ez nem rajta múlt és már lezá­rult, a helyére téve kezeli a kér­dést. Döme - becenevét még kis­gyerek korában a szomszédtól kapta, mert állítólag sokat Détári - jelenleg már mene­dzsere a Kispestnek „dörmögött” - nyíltan szólt a klubcsapatoknál és a váloga­tottnál történt kínosabb esetek­ről is, mondván: most már bát­ran nyilatkozhat, hiszen pálya­futását immár végleg befejezte. Kényszerűségből tette ezt, ugyanis legutóbbi egyesülete, a svájci Neuchâtel Xamax meg­akadályozta, hogy a szintén helvét Luzernhez igazoljon. Február 7-jétől hivatalosan is a Kispest-Honvéd FC általános menedzsereként tevékenyke­dik, minden erejét és kapcsola­tát latba vetve ahhoz, hogy Má- tyusék szereplését ne az anyagi lehetőségek határozzák meg. Azt csak mi sajnálhatjuk, hogy a termet szinte teljesen betöltő megjelentek kérdéseire is készségesen válaszoló Détá- rit ezek után a pályán már nem láthatjuk, döntése végleges. Bi­zonyára ez nemcsak a több mint kétórás beszélgetés részt­vevőit, de a labdarúgást szerető közönséget is keserűséggel tölti el. Az esemény szervezői vi­szont elégedettek lehettek, hi­szen az új kezdeményezés nép­szerűnek találtatott. Várjuk a folytatást. Bódi Csaba Gömbölyű labda, szögletes ügymenet Változás már van a honi futballban, de még nem az igazi E gy sima, egy fordított. így is jellemez­hető a február végén megújult honi labdarúgás pár hetes története. Pozitívu­mok és negatívumok így, sorban váltogat­ják egymást. Hátráltatva a célt: a mély­pontról való elmozdulást. Bölcs előrelátás, hogy könnyebb az ér­demi munka kisebb létszámú MLSZ-el- nökséggel, mint a korábbi óriástestülettel. Az azonban már nem vet jó fényt az újra, hogy egyik tagja máris elkezdte ke­verni a kártyákat (népiesen: csinálta a mű- balhét). Alaptalanul. Rágalmazott - bizo- nyítatlanul. S akkor is a magáét fújta, amikor láthattuk a tévében, hogy csapatá­nak csatára igenis kezezett a büntetőterü­leten belül. Márpedig ezért 11-es jár! Még a legnépszerűbb tizenegy ellen is. A szakember fölöslegesen hergelte amúgy sem jámbor szurkolóikat, s össze­esküvés-félével vádolta meg azokat is, akikkel a szövetségben együtt kell dol­goznia. (Tagja lévén e csoportnak, melles­leg önmagát is...) A gond az, hogy felelőt­lenül nyilatkozgató társukat amolyan les­sé k-l ás sék módon - egy elhadart bocsá­natkéréssel megelégedve - próbálták a helyes útra igazítani. Máris visszatükrö­ződik a kép, ami futballéletünk zuhanóre­püléséhez vezetett. Ha kikap a gárda, hi­bás mindenki más. Főképp a játékvezető. A játékosok meg röhögnek a markukba. Minek megszakadni? A pénz (itthon nem is kevés) a zsebben, ha meg nincs ered­mény, megvéd a csapatvezető! Azután jön az Ajax (1-5), a Real (1-6), Izland (0-2, 1-2) és Izrael (0-2)... Üdvözlendő, hogy végre elszánta magát a legfőbb futballtestület a szövetségi kapi­tány váltására. Már az előzőnek jóval előbb ezt kellett volna tennie. Nekünk, he­vesieknek pedig különösen kedves az új szakvezető személye. A baj a váltás mi­kéntjével van. A legenyhébb jelző erre: nem elegáns. A durvább: balkáni. Azzal együtt is, hogy a kispadról elűzött stílusa a szódáskocsiséval vetekszik, hogy a válo­gatottért rajongó kevesek egyikét majd­nem elverte, hogy egyedül ő látta jónak fiait az isztambuli gyalázatos meccsen, s ordítva kérte ki magának az övétől eltérő minősítéseket, hogy túlzottan ragaszko­dott kedvenceihez, akiknek már tolókocsi járna. Menesztése tipikusan magyaros. Kész csoda, ha nem lesz belőle per. R eménykedjünk: hazai futballéletünk csak gördülékenységében lesz hason­latos a gömbölyű labdával, kiszámíthatat­lanságában már nem! Szalay Zoltán

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom