Heves Megyei Hírlap, 1996. március (7. évfolyam, 52-76. szám)
1996-03-23 / 70. szám
{JT'ÏMl r/lAR.i\7,Iïï w Intenzív Gépekkel, de mégsem egyedül- Miután mi a harmadik, legfelső szinten vagyunk, azt mondják az egyes, kettes belgyógyászaton, hogy innen már a mennyek felé is nyitva az út - fogad dr. Csomós Mária, a megyei kórház intenzív osztályának vezető főorvosa. Az egri intézmény, a kaszárnya- szerű, századfordulós ispotály csúcsáig csak a látogatónak hosszú a séta. Fertőtlenített világ ez itt. Keresztül az emeletek mindent átjáró betegség- és gyógyszerszagán, oldallépcső fut a tetőre. Infarktussal vagy súlyos mérgezéssel - talán némiképp kétértelmű, de holtbiztos, hogy mindenki ide talál. Küzdelem az életért A világstatisztika szerint a hasonló osztályok átlagosan minden ötödik páciensüket veszítik el. Ez a kép - hosz- szú évek kitartó munkájának köszönhetően - a 18 százalékos halálozással Egerben valamelyest kedvezőbb. Száz emberből tizennyolcnak azonban így is minden segítség hiába. És ez is komoly eredmény.-Minden ember halála megrázó, sohasem lehet hozzászokni. 22 éve dolgozom ezen a pályán, de a 90 éves bácsi elvesztése is megvisel - mondja a főorvos asszony, miközben néhány rövid konzultatív mondat is elhangzik a kollégák részére.- Az is feladatunk: ha tudjuk, hogy nem bírunk segíteni, elviselhetővé tegyük az elmúlást. Ezt többnyire ők is megérzik. Kétféle beteg van: aki elfogadja, és aki harcol ellene. Mindkettővel nagyon nehéz. Az elfogadónak teljesítik apróbb kéréseit: lelkészt akar - ha a beteg kéri akkor jön -, szeremé, ha a hozzátartozója ott lenne mellette, ami nagyobb probléma, mert itt elég mozgalmas az élet, sok minden történik a beteggel és körülötte. Az életéért küzdőt pedig muszáj nyugtatni, de csak oly mértékben, hogy az életfunkcióit ne befolyásolja. Öntudatuk megmarad, többnyire cselekvőképességük is sértetlen. Bár kábító fájdalomcsillapítót adnak, és ez kellemes alvást biztosít, de ahogy fölébrednek, gyakorlatilag teljesen tiszta a fejük. A nyolcágyas kórteremben a délelőtti nagyüzem pillanatai peregnek. Nincs telt ház, mégis kevés a hely. Az átlagos ápolási idő közel négy nap. Van, aki tíz napot vendégeskedik, de akad olyan mérgezett, aki 24 óra alatt annyira feltisztul, hogy tovább lehet engedni a hagyományos ápolási osztályra.- Ebben a pillanatban senki sincs válságos állapotban - néz körül dr. Csomós Mária -, de akár pillanatok alatt is fordulhat a helyzet. Egy idősebb beteg légzésén könnyí- tenek éppen, másutt pszichológus vagy gyógytornász dolgozik. Beesett mellkasú középkorú férfi felülve, már bizakodón tekint szét.- Ez sikerélmény, de ami óriási lelki teher számunkra, az a betegek elvesztése és az eutanázia kérdése: szabad-e megrövidíteni a szenvedést, a halált nem késleltetve. Az aktív halálba segítést természetesen elutasítjuk, de a passzívban sincs rend, hogy mit is takar ez a fogalom. Gépről senkit le nem kapcsolunk, ugyanis számtalan szakmai közlemény lát napvilágot, hogy hosszú évek lélegeztetése után is felépülhet valaki. Mikor lehet kimondani, hogy vége? Mit jelent a test vagy az agy visszavonhatatlan, súlyos károsodása? Az orvos számára ez szinte feloldhatatlan dilemma és hatalmas felelősség. A passzív eutanázia elgondol- kodtatóbb. Tudok egy bizonyos betegségről, de mi mégis azt valljuk, hogy az alapvető életfunkciókhoz nélkülözhetetlen gyógyszereket és kezeléseket meg kell kapnia mindenkinek. Ha menthetetlen beteg mondaná nekem: tessék hagyni, nem kell azt az infúziót bekötni, akkor is megcsinálnám. A lelkünk sem tudná elviselni, hogy ne tegyük. A napnál is világosabb, hogy az ember az életéhez a végső pillanatig ragaszkodik, akkor is, ha kifelé másképp mutatja, de a szemükön látszik az igazság. A lelke mélyén mindenki élni akar, és az utolsó szalmaszálat is megragadja. Sokszor közük, hogy „ugyan, minek már ez nekem?”, de konkrétan, hogy „tessék ezt rólam levenni”, ilyen nem hangzik el. Ez nekünk is rettenetes lenne, mert talán a mi erőfeszítéseinket is minősítené. Nehéz szembenézni az elmúlással. Ez megviseli az itt dolgozó időset, fiatalt egyaránt. „Meddig kell itt maradni?” A kábelektől, berendezésektől olyan a kisebbfajta terem, mint az a műhely, ahol precíziós gépeket állítanak össze. Valójában így is van, hiszen a természet egyik legfinomabb szerkezetét, a botladozó emberi óraművet igazítják az élet idejéhez. Erről tanúskodnak a fiziológiai monitorok képei, a fölvillanó jelek a központi terminálról is nyomon követhetőek.- A gyógyulás erőt ad, és a változatosság, új betegek, új esetek. Különben biztosan nem csinálnám már ’74 óta - feleli a főnővér, Kelemen Istvánné. - Annyira sokféle a betegek csoportja. Ide kerülnek heveny szív- és keringési rendellenességgel, légzőszervi, anyagcserebajokkal, eszméletlenséggel járó vagy életfontosságú szervet érintő mérgezésekkel míivesekezelésre. Jó lenne tovább itt tartani őket, de képtelenség, mert jön a következő, aki életveszélyben van. A mentősök szólnak, megkezdett újraélesztéssel indulnak.- Hozzánőnek a betegek az intenzívhez, az első nap kiesik, nem érzékelik, hogy mi történik velük - veszi át a szót a főorvosassony. - Sokan vannak körülötte, megkapja a kábító fájdalomcsillapítóját, és pihen. Nálunk nagyobb a törődés, a figyelem, mint egy normál osztályon. A szakmai ellátás egyik legmagasabb szintje, az átlagnál jobb nővérellátással és felkészültséggel, intenzív szakasszisztens-felkészítéssel. Pedig az első kérdés, amikor ide kerülnek: meddig kell itt lennem? Az első napot követően már érzik a biztonságot, és érdeklődnek, maradhat- nak-e még. Legkritikusabb az első 24 óra, a betegek zömét ekkor veszítjük el. És mosolyogni kell, nem szabad riadt- ságot látnia az orvos, az ápolónő szemében. Itt mindenki lelkileg is fölkészítette már magát erre a tevékenységre. Okosan azt is át lehet hidalni, ha nincs minden rendben, de ennek nem szabad szembetűnnie. Azt mondjuk: ma inkább vissza kell fogni a mozgást, pihenni kell. Kicsit rosszabb volt egy bizonyos érték, ezt a beteg nem tudja, miért mondom. De mivel nem volt benne semmi riasztó, és adtam neki egy valós információt, így nem veszi észre: most arról van szó, hogy rosz- szabbodott az állapota. Apró dolgokban meg tudunk kapaszkodni, ha betegek vagyunk. És a kapaszkodót igazán csak a személyes kapcsolatok jelenthetik. A nagy intenzíves tankönyvek írják, hogy öt évnél tovább nem lehet bírni ezt a munkát... Nem egészen így van, bizony, el lehet menni innen nyugdíjba. Csak néha ki kell szakadni, szabadnapot kell tartani. Havonta egy-két nap a regenerálódásra. Adottság, keménység kell ahhoz, hogy ezt csinálja valaki, és ne omoljon össze. Sokan foglalkoznak közülünk segítő alapítványokkal, érdeklődnek a lélektan iránt. Ha most kezdeném a pályát, talán pszichológus lennék, vagy pszichiáter. Sötét terület, és az orvosok sem értenek hozzá. ***- A törzsgárda nagyon stabil, vannak, akik több mint egy évtizede dolgoznak itt - mondja a tevékeny nővérek csoportjából Nagy Zsoltné. - A szakközépiskolából rögtön ide kerültem, ennek már 12 éve. Aki úgy érzi, hogy nem bírja, dz a próbaidő alatt, fél éven belül elmegy innen. Szakmai, erkölcsi minta az osztály, és a kezdők sincsenek magukra hagyva. Az anyagi elismerésről ne beszéljünk, veszélyességi pótlékkal, kiemelt kategóriával is kevés. De amikor az újraélesztettek megünneplik velünk a második születésnapjukat tortával, képeslappal, az nagyon jó érzés. Az újraélesztés próbája A társadalombiztosítás nem finanszírozza az intenzív osztályokat. Csak betegségeket, pontrendszer alapján. A többlet gyógyszert és személyi ellátást figyelmen kívül hagyják. Egy infarktusos betegért ötszöri újraélesztéssel ugyanannyit adnak, mint egy normál kardiológiai rehabilitációért, ahol a beteg már a büfében kávézik.- Csak az infarktus betegségcsoportra van külön rubrika, az akut esetek külön szóba se jönnek - tárja szét a kezét az osztályvezető. - Ebből még pillanatnyilag nincs gond, a kórházon belül megoldható. Viszont nem tudunk gyógyszert megtakarítani. Egy gyil- kosgalóca-mérgezett félévi gyógyszer- igényemet elviszi. Egy kanadai szívbetegnek, többszöri újraélesztéssel - azóta is szorgalmasan küldi a képeslapokat -, az ötnapos kezelése 180 ezer forint. Csak a hotelfunkció 10-15 ezer forint naponta. A külföldinek ez persze olcsó, csak töredéke az ottaninak. Mondta is a kanadai biztosító képviselője, hogy hozzánk érdemes betegnek jönni. A művesekezelés a legköltségesebbek egyike, a méregtelenítés 20-40 ezer forintot kóstál. A munkatársakkal szemben is erős a követelmény. Nagy a felelősség, és gyors döntési képesség kívántatik. Az akut eseteknél a hibát nagyon nehéz helyrehozni. Az intenzív osztályon nincs orvosi szoba, műhely- és csapatmunkára van szükség. A férjem kiírta nekem a Kennedy-idézetet: Az ember megteszi kötelességét, tekintet nélkül személyes előnyére vagy hátrányára, és ez minden. Tisztesség és nyugodt lelkiismeret. A beteg a fontos, hogy erre mennyi gyógyszert költünk, az ekkor szóba sem jöhet. *** A fejlett világ bizonyos részén az elkülönítés a divat. Egerben az úgynevezett félig nyitott rendszerre voksoltak. Átlátható az egész kórterem, de paravánokkal elkülöníthetőek az ágyak. Szerintük ez nagyobb biztonságot nyújt, hatékonyabb. A nyugat-európai standard két betegre egy orvos, két nővér. Nálunk két betegre jut egy nővér, és ez már ideális. Mondják, volt már nehezebb is. Felkészültek mindenre, de az újraélesztések - a személyzet és a beteg igazi próbája. Fő szabály: lehetőleg csöndben történjék, és az utolsó utáni pillanatig próbálkozni kell. A lábadozónak pedig beszélni muszáj mindarról, ami vele történt. Elvárják a bizonyosságot. A halál torkából menekülők mindig kellemes élményekről számolnak be. Álmokról, repülésről. Senki sem mondta, hogy visszataszító lett volna a halál közelsége. — A menthetetlen betegek tekintélyes részéhez a halál előtti állapotban a természet nagyon kegyes - világosítanak fel. - Az agy nem érzékeli a fájdalmat, a külvilágot. Békés, kábult állapot.- Mindenkit igyekszünk megkímélni az ipari orvoslástól. A deffenzív medicina, a beteg küldözgetése nem vezet sehova - fejti ki a doktornő. - Ha én teljes bizonyossággal meg tudom állapítani a bajt, akkor ne hurcoljam végig a kórházon. Ez a tortúra nagyon igénybe veszi a gyógyulni akarót. A fölösleges vizsgálatok jelentős terhe az egészségügy egyik zsákutcája. Csak a feltétlenül szükséges vizsgálat az ideális, de ha már öt házimentő ott áll a kisegítő diagnosztikai osztályon az égre tekintő beteggel, akkor mindenki siet, mert fél, hogy nála fog meghalni. Van persze önemésztés a kudarcok miatt. Téves döntések itt is akadnak, ám sokszor egyáltalán nincs jó megoldás, csak kevésbé rossz. Azonnal elkezdjük az újraélesztést, hogy a következő terápiát is el tudjam indítani. De ha tíz percnél tovább húzódik, már érzem, lehet, hogy késni fog. Rettenetes élmény. A beteg eldönti a további sorsát, ha nem jól csináltam valamit, meghal. t Az orvosok szeretik vizsgálatokkal is túlbiztosítani magukat. Nálunk szakmai vétség miatt még nem indult eljárás. És az itt dolgozók is befeküdnének ide, szívesen fogadják a hozzátartozóikat is. Érdekes, hogy a kritikus helyzetek ellenére egyszer sem volt még példa rá, hogy valaki az intenzíven végrendelkezett volna. Pedig a lehetőség adott: a pszichiáter szakvéleménye alapján, mely megállapítja a beszámít- hatóságot és a cselekvőképességet, lenne rá mód. A beteg nálunk élni akar. És szép akar lenni. Egy majd százesztendős néni, mikor mellkas- röntgen-képet készíttettünk róla, kérte a fogsorát, hogy illőn jelenhessen meg az eseményen. Pedig a nők rosszabbul viselik a betegséget, nehezebben fogadják el az állapotukat. Könnyebben feladják, míg a férfiaknak - tapasztalataim szerint - barátibb a viszonyuk az élettel. *** A gépek akkor is ugyanúgy hunyorognak, és zörrennek a fémek, amikor leadom a steril köpenyt. Az intenzív osztályon ezen a délelőttön látszólag nem történt különösebb. Nem halt meg senki, nem érkezett senki. Csöndes nap elé néznek... Látszólag. Kovács János A makiári kolostorban püspöki engedéllyel firenzei alapítású servita rend telepedett le. Tagjai olasz, indiai, chilei és erdélyi apácák. Fazekas Gyöngyi, az első magyar származású servita nővér 24 éves, az ősszel tett ideiglenes fogadalmat.- Gyergyószentmiklóson asztalos voltam a bútorgyárban. Nyáron rokonlátogatóba jöttem Égerbe, és a kórházban ételosztóként dolgoztam, hogy legyen egy kis pénzem - kezdi történetét.-Hogyan fordult a vallás felé?-Otthon hétköznapi vallásos életet éltem. Itt közel laktam a Servita-templomhoz, és gyakran bejártam imádkozni. Nincs érettségim, emiatt mindig zárkózott voltam. De elhívTöbbet tak a fiatalok hittanóráira, ahol nagy szeretetet tapasztaltam. Én is próbáltam megélni ezt. A kórházban közel kerültem az idős emberekhez. Azt mondták, hogy többet ér a mosolyom, mint az étel. Megismerkedtem a nővérekkel, a kápolnájukban imádkoztam, de éreztem, hogy ez nem elég.-Miként jutott arra a döntésre, hogy nővér lesz?- Nem volt biztos, hogy Magyarországon tudok maradni. A Jóistenre bíztam. De amikor éreztem, hogy Ő erre az életformára hív, nagyon megijedtem. Kulcsot kaptam a kápolnába, és órák hosszat figyeltem Jézusra. Azt gondolér a mosolya, mint tam, nővér csak tökéletes ember lehet, és én nem vagyok az, mert szerettem a tréfát, a bo- hémságot. Barátom is volt régen otthon. De rádöbbentem, szeretem Istent, és Ő irgalmas hozzám. Elhatároztam, hogy hálaadás lesz az életem, amit tettekkel élek meg, akkor találom meg az igazi kiteljesedést.- Mit szolgálnak életükkel?- A Fájdalmas Anya szolgálóleányai vagyunk. Segítünk az embereknek keresztjeiknél, betegségeiknél. Három árva kislányt nevelünk. Hittanórákat tartunk, és nagyon, de nagyon szeretnénk öregotthont létrehozni, de itt nem megfelelőek a körülmények.- Említette, hogy nincs érettségije...-Nem szerettem soha tanulni, de megértettem, hogy aki valamit adni akar, annak tudni is kell. A Gárdonyi-gimnázium levelező tagozatára és teológiai tanfolyamra is járok.- Hogyan fogadták új életét szülei, testvérei?- Csodálkoztak. De amikor látták, hogy szeretetben és boldogan élek, elfogadták.-Még fiatal. Nemrég dolgozni, szórakozni járt...- Soha nem kedveltem a diszkót. Itt úgy élünk, mint egy családban.- Gyermek...?- Szerettem volna, de Jézus az étel erősebbnek mutatkozott. Nem egy gyermekhez kell, hogy kössem magam, hanem Jézushoz és az emberekhez. De Ő teljesítette ezt a kívánságomat is, három kislányt nevelünk.- Miként élnek velük?-Tanulunk, játszunk, énekelünk. Kedvencünk az őran- gyalosdi. Mindenki választ magának valakit, akit szeret, és ezt jó tettekben mutatja ki. Már 3-4 őrangyalunk is van.- Nagyon impulzív alkat. Képes lekötni az energiáit?- Amikor ide jöttünk, darabjaiban hevert a rühásszekrény. Rögtön összeraktam. Jó nagy kert tartozik a kolostorhoz, tavasszal művelni kezdjük. Gyöngyi csupa mosollyal, vidámsággal, kedvességgel, hatalmas tenniakarással megáldott servita nővér. Öt év múlva tesz örök fogadalmat. Kétségkívül nehéz dologra vállalkozott. Császi Erzsébet
