Heves Megyei Hírlap, 1996. március (7. évfolyam, 52-76. szám)

1996-03-20 / 67. szám

4. oldal Az Olvasók Fóruma 1996. március 20., szerda Dédunokái is köszöntötték. - Március 18-án ün­nepelte 92. születésnapját Kompolton özvegy Molnár Jó- zsefné. A család nevében Udvari Mártonné küldte ezt a fo­tót a Heves Megyei Hírlapnak az idős asszonyról. Szerkesz­tőségünk ezúton is erőt, egészséget kíván özvegy Molnár Józsefnének. Miért drágább a primőr Egerben? A mozgáskorlátozottakért - a miniszterelnökhöz Megkérdezem, hátha tudja va­laki azt, hogy mikor költözött a Rima-patak Nagytályára, vagy Rimaszombat mikor költözött el Nagytályáról és hagyta ott a patakját? Ugyanis egy folyónak vagy pataknak a születésétől a haláláig megmarad a becses neve. Például a Fekete-erdőtől a Fekete-tengerig a Duna ma­rad Duna. Ezt a levelet a tisztelt szerkesztőséghez két okból írom. 1. 1552. évben az egri vár védelmében nyújtott egy kis segítségét, hisz áz ároksánchoz az Eger-patak adta a vizet, és ezzel nagy segítséget nyújtott a végvárak vitézeinek. Azt hi­szem, hogy levelemből máris kitűnik, hogy miért írom ezt a pár sort, és miért próbálom megvédeni az Eger-patak dicső múltját. Azért, mert olyan szé­gyen érte: valamikor Nagytá- lyán zsilipet építettek rá, és a zsilip után kinevezték az egri patakot Rimának. Ugyanakkor ástak egy árkot, amibe a zsilip­pel szabályozva eresztenek vi­zet. Igen ám, de egy évben nya­ranként nem többet, mint amennyi ujjam van a bal keze­men. Egész nyárón porzik az árok feneke, a békák sem ku- ruttyolnak benne, csak a szürke egér fészkel az oldalában. 2. Akik hasonló korúak, mint én, azok jól emlékezhetnek azokra a háború előtti időkre, amikor Maklárról és Nagytá­lyáról szekérszámra hordták a primőr árut. Tizenöt-húsz zsák paprika egy-egy szekéren, vi­rágzó kertészetnek adott vizet az egri patak. Makiár és Nagy- tálya nemcsak Égért és környé­két látta el primőr áruval, ha­nem a kereskedők vagonszámra szállították Pestre a gyümölcs­zöldség és főzelékfélét. És nem fordítva, mint ma, hogy Pestről hozzák a primőröket, és cso­dálkozunk, hogy kétszer annyi az ára Egerben, mint Pesten. Pedig a lehetőség ugyanaz, mint volt, csak hát ki figyel oda az ilyen piszlicsáré^ dolgokra, pedig ha kétszer annyit kell fi­zetni mindenért, akkor érthető, hogy kétszer olyan nehéz a megélhetés is. A pataknak csú­folt árok két oldálán most is megvannak azok a kertek, jó nagyok, csak vizet nem adnak hozzá. Ha megbízhatóan min­dig lenne az árokban víz, akkor ismét lenne olcsóbb primőr áru, legalább Egerben. Az itteni la­kosokat és a környéket ellátnák, és a kereskedőknek nem kel­lene személykocsival szállítani a főznivalót Pestről. Megértem a magas árakat, hisz nem olcsó mulatság Pestre menni ámért, és azért dolgoz­nak, hogy nekik is hasznuk le­gyen belőle: De az az állapot, hogy a nyári melegben sokszor egy hónapig sincs az árokban víz, azzal tönkreteszik az egész évi munkáját a kertészkedők- nek. Márpedig a csapi víz drága, nem kifizetődő. Nem be­szélve arról, hogy a patak vizé­ben tízszer annyi nyomelem van, mint a csapi vízben. Tisztelettel: Sebestény József Eger, Széchenyi u. 8. Tisztelt Szerkesztőség! Horn Gyula miniszterelnök úrnak az alábbi levelet küldtem el. Miután a benne foglaltak nemcsak személyemet, hanem még nagyon sok személyt érin­tenek közvetlenül, azzal a ké­réssel küldöm meg Önöknek, hogy a Hírlap hasábjain nyílt levél formájában megjelentetni szíveskedjenek. Igen Tisztelt Miniszterelnök Úr! Nemrégiben kaptam kézhez a helyi önkormányzat jegyzőjé­től azon felhívást, hogy mint mozgáskorlátozott, lehetőséget kaptam közlekedési támogatás igénylésére. A megfelelő igazo­lások, nyomtatványok leadása­kor arról tájékoztattak, hogy a részemre folyósítható támoga­tás maximális összege évi 5 ezer forint. Arról volt tudomásom, hogy az Ön munkatársai - saját ma­gukat kivéve - messzemenő ta­karékosságra törekednek, de ez a január 1-jétől érvénybe lépett rendelet - sajnos, az Ön aláírá­sával jegyezve - minden képze­letet felülmúl. Csupán emlékez­tetni szeretném, hogy az úgy­nevezett „átkosban”, amikor még Ön is a népet képviselte, részünkre 420 liter benzint biz­tosított a magyar állam. Ez a szerintem szerzett jog azóta már csak képletessé vált, hisz a jelenlegi kis összeg nem támo­gatásnak, de még egy egyszeri segélynek is kisméretű. Ez napi 13 forintos támogatást jelent, szemben például Bokros úr né­hány hónapra kapott 2 milliós kisegítésével. Micsoda ará­nyok! Pedig a közalkalmazotti törvény egyetlen paragrafusa sem tartalmaz olyan kitételt, amely a dolgozó felmondása esetén bármilyen összegű „kár­térítési” igényre adna lehetősé­get. Ez a törvény, de nyilván egy 3000-es, a törvénynél ala­csonyabb rangú rendelet meg­oldja a gordiuszi csomót! És sajnos Bokros úr esete nem egyedüli. A leköszönő miniszte­rek, bankelnökök sorban veszik fel a milliós nagyságrendű ösz- szegeket, miközben a takaré­koskodásról hosszú, cicerói mondatokat zengenek az írott és elektromos média hasábjain, képernyőjén. Miniszterelnök Úr! Ha már takarékosságról beszélnek, mi az oka annak, hogy nem szünte­tik meg a néhány száz politi­kust foglalkoztató pártok állami támogatását? Miért kell köz­pénzből támogatni azt, ami az Országgyűlések közvetítései során szinte cirkuszi előadás­nak tűnik? Vajon indokolt-e a külföldi magyarok többszáz­milliós támogatása különböző alapítványok útján, amikor a hazai magyarok ennyire leala­csonyító módon kapnak támo­gatást a magyar nép által befi­zetett közpénzekből? Tudomásom van arról, hogy a Magyar Köztársaság is elfo­gadta, aláírta azt a nemzetközi ajánlást, amely a korlátozott sorsú emberek segítségére vo­natkozik. De elérkezett az idő, hogy az abban foglaltakat al­kalmazzák is, ne megszégye­nítő alamizsna osztogatásával jelezzék a nagyvilágnak, hogy íme, a mi szociális-liberális rendszerünk milyen humánus! A jelenlegi rendszer azonban messze van a humánumtól, s kérdezhetjük: kinek jó ez? Lesz-e még valaha is ettől jobb, netán mit kell még megalázóan kibírnunk, átélnünk, és főleg meddig? Sok mozgáskorlátozott sors­társammal várjuk, hogy mégis felülkerekedik a józan ész, és megváltoztatják ezt a részünkre megalázó, szinte embertelen rendeletet! Tisztelettel: Horváth Mihály r. nyugdíjas (teljes cím a szerkesztőségben) Vay-találkozó lesz Vaján Vaja Nagyközség Önkor­mányzata és a Vay Ádám Múzeum a millecentenári- umi ünnepség keretén belül, melyre 1996. július 6-7-én kerül sor, szeretné meghívni a Vay-család Magyarorszá­gon és külföldön élő leszár­mazottak. Kérésünk a Vay-család tagjai felé az, hogy levélben vagy telefonon keressék meg intézményünket. Cím: 4562 Vaja, Damjanich u. 75. szám. Tel.: 44/385-297. Molnár Sándor múzeumvezető Vay Adám Múzeum, Vaja A NÉP nevében? Juhász Gáborné levele kapcsán - amely megjelent a Heves Me­gyei Hírlap 1996. I. 4. számá­ban - néhány gondolat jutott eszembe. Asszonyom, Önt nosztalgia fogta el a szó után - NÉP -, s hiányolja mindennapi életünk­ből. Pedig inkább örülnie kel­lene, hogy nem ötlik a szemébe unos-untalan az elkoptatott há­rom betű: nép. Amint Ön tette levelében, én is felsorolom: Népköztársaság, Szabad Nép, Népszabadság, Népszava, Nép­sport, Népstadion, Népkert, népautó... szavak, szavak. Népköztársaság: melynek címerét hiányolja, erről így ír egy igazságügy-miniszteri ta­nulmány: „1949. augusztus 20- án alkotmányunk új címert ve­zetett be.” Ebbe a szovjet min­tára készültbe kétoldalt búza­koszorúval karéjozott kerek, vi­lágoskék mezőben kalapács és búzakalász került, és sugarakat lebocsátó vörös csillag. Ezt a címert elsöpörte 1956...” Ez a címer szerepelt azokon a bíró­sági végzéseken is, ahol a Nép- köztársaság nevében elítéltek, akasztottak... Többek között ezért is van ott az üres lyuk a zászlón. Szabad Nép: 1945 után? Népszabadság: Szórendcsere, semmi más. Népszava: valóban az volt? Mert így írták a cím­lapra? Mert ha nem így hívják, nem lenne korszerű? S ha legközelebb autóbuszra vár az egri Hatvani kapu téren, ne csak a lyukas zászlót nézze értetlenül, de sétáljon át elol­vasni az emlékműre írott Má- rai-sorokat: ,.Miért, hogy meg­hasadt az égbolt,/ Mert e nép azt mondta: „Elég volt!”. 1956 karácsonyán írta ezt a verset, hazájába küldve „Mennyből az angyalt”, ha már őnem jöhetett... Üdvözlettel: egy egri, Hatvani-hóstyai polgár „Dolgozni kellene mindenkinek becsülettel” Ma már divattá vált a panasz­kodás. Én a környezetemben is nyugtatok mindenkit, türelemre kérve. Nem lehet ilyen rövid idő alatt mindent megváltoztatni, mindent úgy tenni, hogy az jó és megfelelő legyen. Nagyon sok a gond, a munka, várni kell, meg kell próbálni türelemmel, egy­más segítségével kibírni azt az időt, míg lassan jobb lesz a mindennapi életünk. Nem könnyű, de nemegyszer már megtettük a háború után, hogy a kevéssel is beértük. Örültünk, hogy mi még élünk, és a romo­kat fel fogjuk építeni. Most mi­ért nem tudunk türelemmel lenni? Miért kell egymást mami, ütni? Dolgozni kellene mindenkinek a maga helyén be­csülettel! De most én is felhá­borodom az egyik hirdetésen! Egy intelligens német család, házaspár keres fiatal magyar hölgyet a következő feltételek­kel, minimum egy évre: háztar­tásvezetés mellett társalkodónő egy 16 éves lány mellé, háziál­lat-gondozás, német nyelvtu­dás, jogosítvány, felsőfokú végzettség, intelligencia. Eny- nyire lenézi a kedves német pár a magyar diplomás nőket, höl­gyeket, hogy ennyiféle tudással szinte cselédnek akarják alkal­mazni őket? Nem tudom, milyen magas állásban élnek, meg fogják-e kellően fizetni a munkájukat? Egy személyben akarják ki­zsákmányolni a diplomás nőt (szakácsnő, takarítónő, állat- gondozó, kutya-macska kefél- getés, gépkocsivezetés stb.). Vagy talán annyira takarékos az, hogy nem fizetnek külön- külön a szolgáltatásért, csak egy személlyel akarják mind­ezeket elvégeztetni? Miért nem keresnek ilyen diplomás höl­gyet a németek között? Ezek ta­lán nem vállalnák? Mi magya­rok vagyunk olyan szegények, szerintük, hogy minden munkát elvállalunk, hogy állásunk le­gyen? Ezt nem hiszem! Ennyiféle szakmával valahol Magyarországon is találhatnak munkát. Ne becsüljenek már le ennyire bennünket, magyar dip­lomás nőket! Remélem, hogy nem sorakoztak a jelentkezők erre a hirdetésre. Legyen már bennünk egy kis magyar büsz­keség is. Ne nézzük le a szer­zett diplománkat, a tudásunkat. Ha még olyan teszi is ezt, mint az a német intelligens pár! Tisztelettel: Osváth Pálné Továbbra is váijuk leveleiket Kiadónk, szerkesztőségünk örül annak, hogy olvasóink, előfizetőink változatlanul megtisztelnek bennünket leve­leikkel. Azokban megosztják velünk gondjaikat, és osztoz­hatunk örömeikben is. Egyéni, családi, munkahe­lyi dolgokról írnak többségé­ben, amelyek közül sok levél közérdekű információkat is tartalmaz. Sőt bizonyos jelen­ségekre. társadalmi, gazdasági visszásságokra is ráirányítják a figyelmünket. Ezeket kö­szönjük. Továbbra is várjuk olvasó­inknak, a Heves Megyei Hír­lap előfizetőinek leveleit, ame­lyeket igyekszünk közölni az Olvasók Fórumában. A cí­münk változatlan: Heves Me­gyei Hírlap Szerkesztősége. 3301 Eger, Pf. 23. TOYOTA Márkakereskedés és Szerviz 5100 Jászberény, Nagykátai út 19. Tel./Fax: 57/415-038 Március 31-ig akciós árakkal kínáljuk a TOYOTA Corolla, az új HIACE és a ÓVNA típuscsalád egyes modelljeit, melyekhez kedvező lízing-, részlet- és tartós bérleti lehetőséget kínálunk. Tovább tart a CARINA-E akció! KAMATMENTES HITELLEHETŐSÉG! Ajándék légzsák, kődfényszóró. Készpénzes vásárlás esetén további 150.000,-Ft TARTOZÉK AJÁNDÉK! TOYOTA 'BÍZHAT A JELBEN' _________________________________ _______________________________________________(56438) H USVET Grillező ■ mikrosütő i (900 W mikro ‘mm wV Vl'J' ^39 900 Ft £ 2 fejes videó ^ / \/ \/ £. ; «55?«oo ni mm 51 cm-es tv (kéthangszórós)V\ áC QQfl 5&mr \ teletexttel Gyöngyös, Szí. Bertalan u. 2. Tel: (27) 212-085 Eger, Dobó tér 1. TeL: (26) 216-252 A PANNÓNIA SZŐRME RT. KUNSZENTMÁRTON EGRI MINTABOLTJA EGER, Dobó út 26. Rendkívüli ndi, férfi nappás irhabunda-vásári tart 50%-os kedvezménnyel, amíg a készlet tart. Nyitva: hétfőtől-péntekig 10-17.30-ig, szombaton 9-12-ig Tel.: 36/320-251

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom