Heves Megyei Hírlap, 1996. március (7. évfolyam, 52-76. szám)

1996-03-20 / 67. szám

1996. március 20., szerda 5. oldal Füzesabony És Körzete Berecz Gábor sarudi udvarán nem mindennapi a látvány. Fácánkakasok és „feleségeik” élnek viszonylagos béké­ben a háziállatokkal. Az aranyeső-bokor alatt költöget- nek. Csak néha a macska tizedeli a verébnek nézett csi­béket. A Trabant azonban nem veszélyes jószág... Az agrártermelők lehetőségeiről Hát én immár mit válasszak...? Füzesabonyi, besenyőtelki, poroszlói nyolcadikosok a jövőjükről Az általános iskolák végzősei számára ez az az időszak, amikor már döntöttek arról, hogy mik is szeretnének lenni, ha „na­gyok” lesznek. A felvételt kérő lapok már rég a középiskolák­ban vannak, zajlanak a felvételik. Csupa izgalom minden nap, ami a megmérettetés után eljön. Meg a kérdés: felvesznek-e vagy sem. Persze, először minden gyerek a család - s itt-ott a pedagógus - segítségével már „bemérte” magát, amikor vala­mely iskola, szakma mellett döntött. Három iskola száztizen­három nyolcadikosa vallott arról, melyek az álmai, vágyai, s hogy tervei valóra váltásának milyenek a realitásai. Poroszlón a környék települése­ihez képest számottevő a me­zőgazdasági kistermeléssel fog­lalkozók száma. Nem titok azonban, hogy az agrárterme­lésben résztvevők nagyon mi­nimális anyagi háttérrel rendel­keznek a műszaki feltételek megteremtéséhez, illetve gaz­dálkodásuk folytatásához. Ezért is volt érdekes sokak számára az a fórum, amelyen az állami támogatások, a külön­böző pályázati lehetőségek ez évre vonatkozó lehetőségeit vázolta Prisztás Imre gazda­jegyző, a poroszlói mezőgazda- sági bizottság elnöke. A fórumon elhangzott, hogy nem igazán a kistermelők tá­mogatását tartotta szem előtt a kormány, amikor az idei esz­tendőre megalkotta a támoga­tási rendszert, de a kevés is jobb a semminél. így a föld­Május első vasárnapján kö­szöntjük az édesanyákat, de apák napi ünnepségről még nem hallottam. Pedig a Kere- csendi Közösségi Házban Bra- nyiczky Andrásné, a KALÁSZ vezetőségének tagja már har­madik alkalommal készül az eseményre. Március 23-án, szombaton este 7-kor a fiúk szép szavakkal köszöntik az apukákat, a lányok virággal, verssel, dallal, tánccal kedves­kednek nekik.- Miért szívügye az apák megünneplése?-Mint gyámügyis dolgozó sokszor tapasztaltam, mit jelent a gyerekeknek apa nélkül fel­nőni - mondja Branyiczkyné. - A két világháborúban sok csa­hasznosítási, a mezőgazdasági biztosítási, valamint a gázolaj­támogatásból a poroszlói gaz­dák is részesülhetnek. Mikor, mely pályázatoknál kötelező az agrárkamarai tagság, milyen okmányokat kell bemutatni a gázolaj-támogatásnál? Ilyen és ehhez hasonló kérdésekről rész­letekbe menően kértek és kap­tak felvilágosítást a jelenlévők. A melioráció, az új gépek vásárlása, a térségi fejlesztés mellett jelentős volt az érdek­lődés a mezőgazdasági gazdál­kodást, , beszerzést segíteni szándékozó adó-visszatérítési lehetőségek iránt is. Dr. Ko- hajda László, a Heves Megyei Agrárkamara jogi képviselője, adószakértő a kistermelők, vál­lalkozók idei adózásáról tájé­koztatta a résztvevőket. Fejes Kálmán Iád maradt támasz nélkül, a vá­lások során csonka családban nőnek fel a gyerekek. Ezzel az ünnepséggel azt szeretném ér­zékeltetni, hogy ma is a férfi a családfenntartó, az anyák pedig a tűzhely melegét adják, neve­lik a gyerekeket. Áz apákat nem szoktuk ünnepelni, pedig velük együtt teljes a harmónia, a béke a családban.-Bizonyára az anyák napja is tartogat meglepetéseket...- Gyöngyvirágot kap min­den édesanya. Tavaly július 26- án került sor a nagymamák nap­jára. Kedves műsort adtak az unokák a nagyszüleiknek. Szombaton - a köszöntőt követően - élőzene várja táncra a felnőtteket. Nézegetem a kis írásokat. Számolgatok, szortírozgatok. Kereskedői, vendéglátós, sza­kács, cukrász, autószerelő, var­rónő, asztalos szakma elsajátí­tása - avagy egyelőre a „sima" érettségi megszerzése - a cél. A legtöbben (a 113-ból 36- an) azért mennek például ke­reskedelmibe, mert szüleik is boltosok, s jövőt látnak mind­ebben. Az ilyen gyerekeknek már van is némi gyakorlatuk a szakmában. A Füzesabonyi Széchenyi István Általános Iskola egyik tanulója - ahogy írásából kitű­nik - nagyon szeretne már túl lenni a középiskolán. „Egy pár éve, amikor a szüleim boltot nyitottak, még nem tetszett a dolog. A nyári szünetben hagy­ták, hogy segítsek nekik, közben mondogatták: örülj, amíg ta­nulhatsz. Senki nem hiszi el ne­kem, hogy én inkább munkába mennék, mint iskolába.” A Poroszlói Általános Iskola egyik végzőse szülei nyomdo­kaiba lépne, már csak azért is, mert tudnak segíteni neki, meg lesz hol a gyakorlatát eltöltenie. A Besenyőtelki Általános Is­kola nyolcadikosai közül is so­kan jelentkeztek a kereskedelmi iskolákba. Egyik ruházati eladó akar lenni, míg van olyan is, aki csakis számítógépek és a hozzá­juk való alkatrészek, illetve já­tékautomaták forgalmazásával foglalkozna. Van, aki ma még úgy látja, hogy izgágasága mi­att ez illene hozzá a legjobban, meg különben is szeret sétálni. Itt azért megállnák egy kicsit. Mert ugye, akik kereskedők, tudják: nem séta ez; fáradságos munka a javából! Nem izgága­ság kérdése. Nagyon is tudni kell alkalmazkodni, hiszen ki ne hallotta volna: a kereskedő van a vevőért. Zöld tintával írt belevaló négy sor áll előttem a papírla­pon. Különösen a második mondat szimpatikus nekem: boltot szeretnék, saját boltot, magamnak. Úgy legyen! A jövendő kereskedők sorai közül az is kitűnik, hogy szinte senki sem akar más beosztottja lenni. Munkaadói szerepkörben éreznék legjobban magukat. Csoda-e?! Nem kell azonban tartanunk attól, hogy a környéken nem lesz, aki megjavítsa az autón­kat, felépítse a házunkat, meg­varrja a ruhánkat, esetleg frizu­rát csináljon nekünk. De lesz asztalos is, cipőfelsőrész-ké­szítő, cukrász, pék, mezőgazda- sági gépész, s olyan, aki szíve­sen járja a természetet. Utóbbi szakmákat inkább azok válasz­tották, akik önmaguk beméré­sekor tanulmányi átlaguk miatt könnyűnek találtattak. Töredelmesen bevallom, hogy a legtöbbet azon vallomá­sokon időztem el, amelyek sok­éves tanulással egybekötött nagy-nagy célokat tartalmaz­nak. „Közgazdasági szakközép- iskolába, külkereskedelmi ta­gozatra szeretnék menni. Nyel­veket akarok tanulni, mert or­szágunk „terjeszkedik”, s egyre több állammal kerülünk kap­csolatba. Az érettségi után lesz szakmám, s főiskolára is jelent­kezhetek. Bankár vagy mene­dzser leszek-e, majd eldől.” Ha­sonló, sokat ígérő álmokról nyolc - ma még általános isko­lás - diák számolt be. Húszán úgymond sima gim­náziumot választottak. Ki azért, mert már tudja, mit szeretne végezni a nagybetűs Életben. Vagy azért, mert még nem dön­tött, mi is legyen az a hivatás­nak nevezhető valami. Kitoló­dik a pályaválasztás, s négy év tanulás, megkomolyodás után csak beugrik valami. Öt-hat lány-fiú már tudja, hogy a ta­nári pályát neki találták ki. Négy füzesabonyi iskolás szintén tudja, mit szeretne el­érni: ők a művészetek szerel­mesei, pontosabban a zenével jegyeznék el magukat egy életre. „Szerintem az nem munka, ha egy ember olyan szakmát választ, amit nem sze­retettel csinál” - mondja ki vé­leményét egy fiú, aki imád gitá­rozni, s másokat is erre az imá­datra akar nevelni. De lesz a fa­zekasságot, a fotózást hivatás­ként vállaló művész is. A jövendő középiskolások közül már néhányan biztosak lehetnek a dolgukban. Az a nyolcadikos füzesabonyi ifjú is, aki a Pannonhalmi Bencés Gimnáziumba jelentkezett még novemberben. „Sikeresnek ér­zem magam, mert a hatszoros túljelentkezés ellenére engem felvettek. Vannak elvárásaim is az iskolával szemben. Testi és lelki nyugalmat adjon nem csu­pán az ott töltött évekre, hanem a későbbiekre is. Bízom benne, hogy igaz: ha itt teljesít valaki, nyílt út vezet a Pázmány Péter Hittudományi Egyetemre. Ne­kem ez fontos, mert ügyvéd sze­retnék lenni, s talán lehetősé­gem lesz külföldön is tanulni.” Bízom abban, hogy nemcsak ő lesz sikeres az elkövetkező, a középiskolát követő években. Mindenki, aki tud küzdeni. Jó tanuló, gyengébb képességű egyaránt. Feltételezem: a szü­lők, akiknek véleménye ott van a sorok között, minden bizta- tást-nógatást (mert ez is kell) megadnak gyerekeiknek, hogy a közös álmot szemük fényei valóra válthassák. r. k. Tíz közhasznú Mezőtárkányban Tíz jövedelempótlós tevékeny­kedik közhasznú munkásként Mezőtárkányban. Hárman a szemétlerakóhely rendjéért fe­lelnek, míg a többiek tisztítják az átjárókat, javítgatják az uta­kat, járdákat, rendbe teszik a közterületeket. Feldebröi szavazás a helyi költségvetésről Március 27-én tárgyalja - s va­lószínűleg el is fogadja - & fel­debröi képviselő-testület a tele­pülés ez évi költségvetését. Már többször ültek össze osztásra- szorzásra, s a falufórumon a la­kosság is elmondhatta kívánsá­gait, kéréseit. Ki tud többet Füzesabonyról? A Füzesabonyi Városi Könyv­tár a millecentenárium jegyé­ben Ki tud többet Füzesabony­ról? címmel vetélkedőt szervez a település általános iskolásai­nak részvételével. Két korcso­portban versenyeznek, emlé­keznek régiekre a széchenyisek és a telekisek. Március 27-én 14.30-kor a művelődési házban adnak számot tudásukról a he­tedikes-nyolcadikos diákok. Ki lesz Aldebrő község díszpolgára? Holnap 17 órai kezdettel tartják soros testületi ülésüket Aldebrő képviselői. A település büdzsé­jének elfogadása után szó lesz a szociális ellátások és ellátási formák helyi alkalmazásáról szóló rendeletről, valamint arra is javaslatot tesznek, ki lesz Al­debrő község díszpolgára. Poroszlói jutalom: utazás a Nemzetibe A Nemzeti Alapítvány pályáza­tán 25 ezer forintot nyert a Po­roszlói Általános Iskola. A pénzt útiköltségre használják majd fel. A tanulmányi verse­nyeken jeleskedő gyerekek számára a tanintézmény meg­vásárolja a jegyeket, így a tanu­lók - jutalomként - részesei le­hetnek az Advent a Hargitán című darab előadásának a Nem­zeti Színházban. Kelendő a lopott szajré Tizennégy rendbeli, tizenhat rendbeli lopás - olvasom-írom a rendőrségi nyomozások „eredményét”. Százezres, milliós károkozá­sok. A lopott áruk felsorolásában videók, te­lefonok, fényképezőgépek, értékes ruhane­műk egész sora. Nincsenek már meg. Miért is lennének? Még egy „műszaki mániás” betörőnek sem kell öt videó. Legfeljebb egyet hagy meg magának. Neki a pénz kell! Eladja hát. De kinek? Nekünk, kérem. Persze, a bolti árnál lényegesen kevesebbért. S úgymond min­denki jó boltot csinál. Valóban? Ha csak a példastatuálás címén sikerülne néhány „ve­vőt” „meghurcolni”, talán nem volnánk ilyen betörő-segítők. Mert azok vagyunk. Nem éppen menedzser-üzletkötő kinézetű fickóktól vásárolunk, néha olyan dolgot, amelyről legfeljebb mi tudjuk, mire való, hogyan működik. Jó lenne arra is gondolni az ilyen „üzletkötésnél”: lehet, hogy legkö­zelebb a tőlünk lopott drága cuccot kínálja majd valaki olcsón - másnak... (rada) Kerecsenden nemcsak az anyákat ünnepük Apák napi köszöntő Síké Zoltán asztalos Segítség a sikeres oktatáshoz A Füzesabonyi Politechnikai Műhely az önkormányzat dön­tése alapján némiképp átszer­veződött, kibővült, alaptevé­kenysége azonban továbbra is a környék tanintézményeinek a technika tantárgyhoz előkészí­teni az anyagot.-Tizenhat iskolát látunk el munkaanyaggal - tájékoztat Tóth Sándor, a műhely veze­tője. - Két változathoz, az A- hoz és a ő-hez készítjük össze az egységcsomagokat, kezdve a legkisebb iskolásoktól a nyolcadikosokig. A műhelyben négy szak­munkás dolgozik, két asztalos, egy vízvezeték- és egy villany- szerelő. Időnként azonban se­gíteniük kell egymásnak, ami­kor a munkák összejönnek.- A tanintézmények szá­mára augusztus folyamán, de legkésőbb szeptember első napjaiban kiszállítjuk az egész évre való anyagmennyiséget — mondja a műhelyvezető. - Le­hetőséget biztosítva ezzel a technikatanárnak ahhoz, hogy rugalmasan változtathasson a tanmenetén. Különösen fontos ez ott, ahol gyakorlókért is van. Hiszen az időjárás miatt néha bekényszerülnek a mű­helybe, s problémát okozhat, ha nincs mivel dolgozniuk, nincs mivel elsajátítani a műve­letifogásokat. Az itt dolgozóknak az isko­lák számára nyújtott háttérse­gítség bőven ad elfoglaltságot. Az önkormányzati intézmé­nyekben szükséges összes kar­bantartás, felújítás szintén az ő feladatuk. r. k. Németh János és Tari János FOTÓ: PERL MÁRTON

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom