Heves Megyei Hírlap, 1996. február (7. évfolyam, 27-51. szám)
1996-02-24 / 47. szám
1 y® 6. oldal 1996. február 24., szombat | Aki életeket mentett - nem felejtik Nevének őrzője - az élő emlékezet (Folytatás a Magazin múlt heti összeállításából) Egerben élő fia, dr. Besznyák György belgyógyász főorvos eleveníti fel azt a képet, amit hátha ugyanúgy lát nagyon sok egri ma is a 26 éve elhunyt főorvosról:- Közszeretetben élő embert ismertem meg benne, elismerték szaktudását, nemcsak betegei, a mai idősek is vallják, hogy munkája mellett szegények, egyedülállók ügyeit is intézte, segített mindenkinek, aki rászorult... Élete mégsem volt tökéletesen teljes, édesanyánk korán meghalt, mégis változatlan odaadással szolgálta a családot. Akkor én csak 17 éves voltam, mégis átéreztem bánatát, amikor bátyámat nem javasolták egyetemre. Ennek ellenére az ötvenes évek után nemcsak elvégezte az orvosi fakultást, hanem sebészprofesszor, a Magyar Sebész Társaság elnöke és az Országos Onkológiai Intézet Sebészetének vezetője is. Endre, kisebbik bátyám az USA-ban dolgozik 1957 óta mint komputerszakértő, és boldog családi életet él 3 unokájával. Édesapámtól sohasem hallottam, hogy hármunkat erőszakolt volna az orvosi pályára, nem ő döntött, csak lehetőséget kínált, megfigyelte, kinek mire adódik hajlama, szerette volna tudni, van-e affinitásunk a szakmához? Okosan nevelt, egy-egy fiát magával vitte beavatkozás alkalmával, óvatosan éreztette a szakma mibenlétét, és hamarosan rájött, hogy csak a legidősebb és legfiatalabb fiából lehet orvos. Végül is mi döntöttünk, akik éreztünk hivatást a pályához... Nem voltak emberi gyengeségei, ezt kellene leutánozni, élete folyamán csak a családnak élt, hivatásának, ő tanított meg arra, mi az erkölcs, a becsület, mert csak eszerint érdemes élni. Számunkra ez volt a példa. Jogosnak éreztük, amikor fegyelmezett, elég volt egy szigorú pillantása, tudtuk, hogy bajt csináltunk; magatartásával éreztette hibáink súlyát, ezért igyekeztünk mindent jóvátenni. Édesanyánk halála után (1962- től) én éltem mellette Egerben; emberséggel vette tudomásul később betegségét, nagy fegyelemmel viselte, hogy környezete számára is elviselhetővé váljék... Negyven évig volt belgyógyász Egerben, talán ő testesítette meg az eszményi háziorvost, körzetében több ezer beteget látogatott, a szegények orvosának is vallották, és őt választotta háziorvosként a két egri érsek, amit abban az időben nem tekintett érdemnek a hatalom. Talán éppen ezért népszerű ember volt, Eger befogadta egész emberi lényét, temetésén (1970) hitre, meggyőződésre való tekintet nélkül lr ***• I Feljegyzés Dobó Zoltánról, aki életét köszönheti dr. Besznyák István főorvosnak Üzenetek nehéz helyzetbe került emberekről T ötven éve történt: „Találkozás Gyergyák Károllyal...’ Térkép az emlékeket őrző noteszből mindenki képviselte magát. Csak 67 éves volt. Közéleti emberként is tevékenykedett, szerette a labdarúgást, sokat tett Eger sportjáért, a helyi labdarúgó-szövetség elnökségi tagja volt ,a háború előtt. Kiváló munkája megérdemelte volna, hogy éltében tapasztalja az elismerést, de erről valahogy megfeledkeztek. Köztiszteletnek örvendő, megbecsült orvos volt, a betegeké, a szegényeké, a gyógyulni akaróké, aki Egerért, magáért a városért, az egriek egészségéért sokat tett egy áldozatos élet árán”. Volt még egy fájó pont az életében, amit ő már nem foghatott fel, mert fiai eltitkolták, hogy betegsége idején állását meghirdették, de az írást elrejtették előle, hogy ne fájjon még ez is. Ma már nincs fájó pont dr. Besznyák István utóéletében, és nem titkolja senki előle, hogy hálával emlékeznek nevére, a szegények és gazdagok orvosára, aki jobban tudott vigyázni mások egészségére, mert mindig ment, amikor hívták. Emléktábla ez is, amelynek sorait az élő emlékezetbe írták. Gál Elemér Dehogyis show, amit csinál! S%Szubjektív A HANGOS POLITIKUS nem bír magával... Két sikertelen nekirugaszkodás után meggyőződése, hogy harmadszorra már eredményes lesz. Mivel három a magyar igazság. Ő pedig ízig-vérig magyar! Mi több: jó magyar ember. Díszmagyarba ugyan még nem bújt, atillát sem öltött ennek kétségkívül látványosabb demonstrálására, s kerek fején sima az arca, rövid a haja. Vallásosságáról pedig meggyőződhetett bárki, aki jelszavait hallotta, találkozott vele harsány nagygyűlésen, és a tévé jóvoltából akár a székházába, irodájába is éppen csak bepillantott. Mélységes hitének hangsúlyozott jelképei a legfőbb dekorációk körülötte. A munkahelyét ország-világ előtt szentelte fel a pap. Ilyenformán nemcsak jó, hanem alighanem egyenesen a legjobb magyar ember. Esküdt ellensége a bolsiknak, s mindenkinek, akinek véleménye, álláspontja eltér az övétől. Rettenthetetlen szittya. Vallja, hogy félt tőle már az előző miniszterelnök is, s kevésbé kedveli utódja. Hiszen nagy eszével, szellemeskedő beszédrohamaival a mostani kormányfő sem képes versenyezni! Amihez annak dunsztja sincs, jómaga könnyedén kirázza, akár a kisujjából. Csak hát még nem jött el az ő ideje... A kommunisták elszántan várakoztatják, a kabinetfőnök a sokadik felszólítására sem hajlandó távozni székéből. Jóllehet, semmi értelme annyira kapaszkodnia belé, hiszen alig éri fel róla az asztalt. S nem jut eszébe, hogy párnákat tegyen rá. Bezzeg őt, ha oda kerül, figyelmeztetni sem kell ilyenre! Mert holtbiztos, hogy befutó lesz! Csak meg kell nézni, hogy mennyien összegyűlnek a társaságát élvezni, bárhol megjelenik, s beszél! S dehogy csupán a show kedvéért! Szó sincs nála ingyenes mulatságról. Ha pártbéli társai pénzt szednének a szerepléseiért, akkor is telt ház lenne! Dehogy azért tolonganak köré oly sokan, mert már a leghitványabb mozi-, színházi, cirkuszi előadásnak is igencsak megkérik az árát, s a rádió- meg tévékabaré élvezetéért szintén elég borsosán kell fizetni. Ha show lenne, amit csinál, jómagát showman-nek neveznék. Ő meg - ugye? - politikus. Elegáns, divatos fővárosi srácként is a nép egyszerű gyermeke, földimádó az aszfalton. Olyannyira, hogy talán kampányiroda sem kellene hozzá AKI NEM HISZI, járjon utána! Vagy inkább pukkadjon meg, mielőtt őt magát szétveti a derűs mosoly mögött is feszülő indulat! Nem...? Gyóni Gyula Vádolnak a tények Ha szembesülünk a hazai lakosság egészségi állapotát tükröző statisztikai mutatókkal, s azokat összehasonlítjuk a korábbi évtizedekével, akkor méltán döbbenünk meg. Ezek a riasztó számok - elég csak az egyre több öngyilkosságra, a szív- és érrendszeri, a daganatos betegségek miatti halálozásra utalni - azt nyomatékosak, hogy épp akkor sebződik a segítségnyújtás, amikor nagyobb szükség van rá, mint bármikor volt. Nem kell zseninek lenni ahhoz - ezt a felelősség- tudatot érző orvosok már írásban is megfogalmazták -, hogy rájöjjünk: e kóros, mondhatni tragikus állapotok szinte elsőrendű okozója az az egyre nehezebben elviselhető társadalmi légkör, az a fokozódó sanyargattatás, az az egyre erőteljesebb nyomor, az a létbizonytalanság, amely milliókat érint, a stressz nem múlik el nyomtalanul, előkerül a pohár, a drog, sérül a lélek, s jönnek azok a bajok, amelyekre ugyan - legalább enyhítő jelleggel - írhatnak recepteket, ám - s ez sem vitatható igazság - minden ötödik képtelen kiváltani, hiszen nincs annyi pénze. Abszurd helyzet. S egyáltalán nem szükségszerű. Ebben az országban nincs olyan épeszű ember, aki vitatná azt, hogy ki kell lábalni a kátyúból, s ennek érdekében bizonyos mérvű megszorítások nélkülözhetetlenek. Azok az áltudorok azonban tévednek, akik kizárólag arra esküsznek, hogy minden jobbítónak ígért lépés súlyos árát nekünk kell fedeznünk. Létezik ugyanis számos választási lehetőség. Ha ezeket higgadtan mérlegelik az illetékesek, akkor meglelhetik azt a kiutat, amelyen haladva nem lerongyolódott, elszegényedett, megfogyatkozott hadként érkezünk abba az Európába, amelyért elődeink oly sok véráldozatot hoztak. Reméljük, nem hiába. Pécsi István Pusztuljon a férgese! Sokkal nagyobb baj már nem érhet bennünket. Olyan szoros a kötél a nyakunkon, hogy ha szusszanunk még egyet, talán meg is fulladhatunk: jobblétre szenderülhetünk. Hogy milyen megnyugtató ez a kifejezés, a minap jutott eszembe. Délutáni, kedélyes tévéműsorban hallottam, hogy az országban már senki nem vizslatja, ennélfogva nem is vállalja a felelősséget azért, hogy a gazdasági megszigorító intézkedéseknek hány tényleges áldozata van. Elgondolkodtam a hosszan tartó influenzajárvány statisztikáján. Tény, hogy sokan belehaltak, de bizonyosan nem azok voltak az elsőszámú áldozatok, akik időben orvoshoz fordultak, a gyógyszert ki tudták váltani, s azt be is vették egy meleg szobában, citromos teát kortyolgatva. Torz mosollyal hallgattam egy pedagógus házaspár slusszpoénját. A feleség egyik reggel úgy indult el tanítani 38,5 fokos lázzal, hogy nem lévén hőcsillapító gyógyszer a házipatikában, az óvodás gyermeküknek felírt lázkúppal tömte meg a retiküljét. így kihúzta a tanítás végéig.- Tudod, mit? Béres-csepp, plusz C-vitamin. Ez a megoldás - osztotta meg velem végül a nagy titkot.- Jó, jó, de ha ez ilyen biztos, hogy kerültél ilyen nyomorult állapotba? - kérdeztem bambán.- Nem én szedem, hanem a kicsi. Három hónapja nem kellett táppénzre mennem miatta -sezt lekopogta az asztal alsó lapján. De hagyjuk ezt! - legyintett kesernyés mosoly- lyal a szája szögletében. Azóta is gyönyörködöm a magyar szókincs páratlan gazdagságában, a kifejezés derűs, csendes tartalmában: jobblétre szenderülni... Már várni sem kell. Szép sorban elhullik mindenki. Az is, aki önhibáján kívül vált fizetőképtelenné. Csendes belenyugvással vesszük tudomásul, hogy esély sincs a gyógyulásra, a megelőzésre, az élettartam meghosszabbítására. Ki tudja? Lehet, hogy ez a cél. Ha tényleg ez, játsszanak végre nyílt kártyákkal ott fent az urak. Mondják ki végre slussz-passz: pusztuljon a férgese! S akkor mi végre nyugodtan, szépen jobblétre szenderülhetünk. Az okokat, a felelősséget úgysem firtatja már senki ebben az országban. Minek is? Ez kényelmetlen feladat, s nem is fizet túl jól. Barta Katalin HÍR(TELEN)KÉK... Megindultak a találgatások a lemondott pénzügyminiszter utódlásáról: a hírek szerint az egyik esélyes Akar László, a tárca jelenlegi államtitkára. Na tessék: egy bokros után jön egy akaratos... * Jekatyerinburgban hangzott el az orosz elnökválasztással kapcsolatos bejelentés: Borisz beindul... Ez egy újabb - Jelcsíny...? * Ha szakításról van szó - olvasom egy felmérésben -, a kezdeményezést ma már inkább a nők ragadják magukhoz. Lásd: Kósáné Kovács Magda... * Élet-halál között lebegve került kórházba egy Vas megyei férfi, aki pezsgősüvegben tárolt sertéslemosót ivott. Meglehet: valamiért piszkos disznónak érezhette magát... (szilvás)
