Heves Megyei Hírlap, 1995. november (6. évfolyam, 256-281. szám)
1995-11-11 / 265. szám
Tisztelgés Szent Márton előtt Tegnap már 7 órakor rajtolt az első csapat Al- márban, amelyet még 14 követett. Szent Márton, védőszentjük tiszteletére Eger térségében 30 km- es távon versenyeztek a csapat- és mélységi felderítők. Az állóképesség, ügyesség próbatételét a terepakadályok mellett a magukkal vitt fegyver és felszerelés is nehezítette. A mezőnyben Debrecentől Pécsig a szakcsapatok legjobbjai jár- őröztek, a versenyt megtekintette Telegdi Béla dandártábornok, a Magyar Honvédség szárazföldi csapatok törzsfőnöke. A Szent Márton-napi programok keretében ma a versenyzők Eger nevezetességeivel ismerkednek. FOTÓ: MAJOROS TAMÁS : A HÍRLAPBAN) Korniss Dezső: Szűrmotívum v.(1978), Szűrmotívum I. (1968) Igézetben Emlékezés-foszlányok - Kornisstól, Kornissról Korniss Dezső (1908-1984) századunk nagy formátumú, művészi és etikai hitelességet generációkra rápecsételő, egyik meghatározó egyénisége. Képei, rajzai, kollázsai, montázsai árnyalják és kerekre zárják életművét. Méltatlan volna pár sorban - napilapos kötöttségekkel - új igazságokat keresni-kutatni, felmutatni szándékozni, intellektuális zsenijébe fészkelödni. Önnön fejlődésének „lázgörbéjét” is lehetetlen volna érzékeltetni. Életművének egyik kutatója, jó ismerője Hegyi Ló- ránd is csak az öntörvényűség- gel érvel, amikor azt írja: „A Korniss által felismert és végletekig kidolgozott, a lehetőségek szélső határáig felkutatott megoldásokhoz való ragaszkodás, ha kell, ezek megújítása, új rendszerbe helyezése jelenti műveinek belső fejlődését." (Művészet, XV. év/., 11.szám, 2 l.old.) Korniss alig mérhető jelentőségébe, értékeibe vagy azok elágazásaiba kapaszkodó fontoskodás helyett saját szavai és az őt követő nemzedék (nemzedékünk) egyik legjelentősebbjének, Bak Imre festőművésznek emlékező-tisztelgő gondolatai legyenek kalauzul a komissi képvilágban. „Művészi törekvéseimről szólva képeimet a jobbról és balról is sokat támadott absztraktok közé sorolják. Ha megkérdeznék, hogy mit akar ez a művészet, akkor két óriás nevével kell válaszolnom: Bartók és Picasso. Egyik a zenében, másik a festészetben valósítja meg a népi, a humánum és az európaiság egységét. (...) Ez a művészet a legmélyebb valóságot akarja kifejezni, az élet szépségeivel, de poklaival is együtt.” - vallja Korniss. (Az új magyar művészet önarcképe, 1964. Lásd még: Hegyi Ló- ránd: Korniss Dezső, - Képzőművészeti Kiadó, 1982.) Hogy Bak Imrét hívhatjuk Korniss Dezsőről szólni, az azért is fontos, mert ő azon három művésztárs (Általai Gábor, Bak Imre, Csiky Tibor) egyike, akikkel Korniss a Rezeda 9 elnevezésű kiállítást megrendezte - 1972-ben. (K. D. „Rezeda 9" sorozata látható Egerben, a Dobó István Vármúzeumban, a Hatvány Lajos Múzeum grafikai anyagából válogatott tárlaton.) 1972 táján történt. Korniss Dezső, a nyolcadik telefon után hajlandó volt fogadni. A beszélgetés nehezen indult. Gyanakvó volt, talán bosszús, hogy idejét rabolom. Néhány képét azért megmutatta. Észrevette: tényleg érdekelnek; láttam, egyre szívesebben hoz újabb munkákat. Ez a látogatás jelentette az első nagy nagy Komiss- élményt számomra. Megértettem akkor: a művészet határozott emberi tartást, következetes művészi magatartást követel. Korniss világosan, tisztán fogalmazott művei összefüggtek ezzel a magatartásformával, épp úgy, mint szigorú életvitele, amelybe nem férhet bele az értelmetlen fecsegés. Főiskola utáni indulásomat a tiszta geometrikus formálás igénye határozta meg, érthető hát, hogy Komissnak akkor szürreális-geometrikus képei, szug- gesztív formái, ragyogó színe fogtak meg. Azon az estén lehet, hogy mesterséget is többet tanultam, mint a főiskolán öt év alatt. A felületek tiszta fogalmazása, a formák szerves kapcsolódásai, a vonalak zökkenőmentes ívelése, hangulatokban dús színharmóniái magas mércét jelentettek, és igényesebbé tettek. Korniss, ha nem is volt közvetlen tanárunk, sokunkat megtanított életvitelének, művészetének példájával, emberként, művészként élni. - Emlékezik Bak Imre. E képbe koncentrált „példá”- ra kívántuk figyelmüket a „Rezeda 9” két (korábban közölt) darabjával és a főművek sorából választott mostani - egymásból fakadó, egymásra mutató - két festmény bemutatásával. Örülnék, ha Hegyi Lóránd szavai olvasóinkat is élményt adón gondolkoztatnák el, miszerint ugyanis: „Korniss végtelenül finom, ugyanakkor határozott, tiszta, puritán festésmódja, valamint festményeinek rendkívül árnyalt, összetett világa teljességre törő és szigorú művész alkotói felfogásának feltétlen érvényességét igazolják”. (Művészet, XV. évf, 11. szám. 21. old.) Dohnál Tibor Gál Elemér: CVEJK 72.- Úgy bizony! - bólint valami nagy trágárságra készülve Pálivec, de csak annyi bugy- gyan ki belőle: - Hogy a rozsda enné meg, de még máma. Pálivec jól megnyomta a rozsda szót, hogy értsen ebből Svejk, és a nagyobb értelmi nyomaték kedvéért az ivó belseje felé intett a kriglivel, nincsenek egyedül. Ott ült az asztal mellett újságjába merülve egy idegen, aki be sem mutatkozott, és gyanús viselkedése miatt szaxofonosnak nevezték el. Svejk azonnal átlátta a helyzetet, és egyből belekapaszkodott a vasfüggönybe. Tudta jól, hogyan kell azt fogyaszthatóvá kalapálni, hogy ne ártson.- Nem eszi meg azt a rozsda- vette fel Pálivec a fonalát. - Jól kitalálták a kapitalisták, hogy milyen acélból csinálják. Egészen bizonyos, hogy rozsdamentes. Csak nem eresztenek közénk holmi cigányhálót, hogy félrehúzzuk, mint egy ócska függönyt. Nem jut át azon még a szúnyog se. Menten megütné őket a guta, ha látnák, hogy milyen jólétben vergődünk itt. Gomba módra emelkednek gyárak, iskolák, lakónegyedek, és mindenkinek van munkája. Hiába bocsátották közénk azt a drótkerítést, a mieink úgyis megtalálják a rést, aztán itt megtudjuk belőle, hogyan élnek ők. Megtörténhet, hogy egy elszánt egércsapat átássa magát a vasfüggöny alatt, és egy szép napon Amerikában találja magát, ahol megkeresik a tábornokok íróasztalait, és szétrágják valamennyit. Nem lesz, amin kidolgozzák a haditerveket. Expedíciós útjukra indulhatnak a mi patkányaink is, akik aztán végigfertőznék a művelt Nyugatot... Svejknek ez a monológja meghatározó volt, mert a szaxofonos elillant, mint a kámfor, és nagyot fordított Svejk a vasfüggöny-mesén, egyszeriben újból itthon érezte magát mindenki a rájuk nehezedő valóságban:- Arról persze nem esik szó, milyen a sorsa annak, aki a vasfüggöny mögött sínylődik. Még levegőhöz se juthat rendesen. Az ember azt nem tudhatja, milyen anyagból is készült az a vasfüggöny. Mert ha tudná, akkor kiválasztaná a megfelelő szerszámot, és ezrek kezdenék vagdosni a szögesdrótot. Jobb is, ha a vasfüggönyt a szocialista tábor építi ki, mert így több lesz a selejt, ami megkönnyíti a bontók munkáját. Az ember nem tudhatja, mennyi ideig kell kuksolnia ebben a vaskalickában. Az elítélt legalább tudja. Itt a szögesdrótok világában csak egyetlen remény van, és ez a hazugság, amivel etetnek. A rozsda eszi legjobban a vasat. Amikor kilyukad valaminek a feneke, onnan minden folyni kezd. Az igazság folyama aztán elönt mindent. A megindult emberekkel nem lehet majd bírni, akik a gonoszságok ellen kelnek fel. Nagy erő ez. Kezdik bontani a drótkerítést, a falakat, amelyek világokat választottak el...- Igen, a vasfüggöny nem metalurgiai kérdés - sóhajtott egy nagyot az órásmester.- Persze, hogy nem - helyeselte Svejk a megállapítást -, de eszembe jut a színházi vasfüggöny, amely ráillik a mi helyzetünkre... Ézután egymás szavába vágva bizonygatták, érveltek mellette, hogy csakugyan ; színház az egész világ. Aki pedig lekésett a szereposztásról, talál helyet a nézőtéren közönségnek. A vasfüggöny mögött börtönőr vigyáz a rendre, hogy az ünnepelt színész ne kapjon hosszan tartó vastapsot, ami csak államfőnek jár. A színházi vasfüggöny sokkal gyakorlatibb célból készült. Ha lángok csapnak a színpadra, leeresztik gyorsan, inkább legyen tűz martaléka, ami mö- j götte van, de haja szála se gör- ! büljön annak, aki a nézőteret { megfizette, mert következik j egy másik előadás új színda- j rabbal, díszletekkel, színé- j székkel és rendezővel, de | ugyanaz a közönség jön újból, j ...Azóta a vasfüggöny lehullott, a falak leomlottak, és a de- j rék Svejk útra kel újra, ahol j még falak állanak... Vége j
