Heves Megyei Hírlap, 1995. október (6. évfolyam, 231-255. szám)
1995-10-07 / 236. szám
Az 1848-49-es forradalom és szabadságharcra emlékezünk: Heves megyei származású és kötődésű tábornokok, törzstisztek Lenkey János tábornok sírja az egri Kisasszony temetőben Október 6., nemzeti gyásznapunk arra kötelez minden magyar hazafit, köztük történészeinket is, hogy tárgyilagosan, minden apró adatra kiterjedően tárják fel a históriánk legszebb lapjaira tartozó 1848^19-es forradalom és szabadságharc emlékeit, a mai és a jövő nemzedéke okulására. Ezen a téren is van még adósságunk bőven, írásomban ebből kívánok valamicskét törleszteni, amikor is távirati stílusban, alfabetikus sorrendben haladva szólok a megyei származású és kötődésű 1848-49-es tábornokainkról és törzstisztjeinkről. Az ábécében sorjázva először gróf Almásy Ernő Bódog honvédőmagyot említem meg, aki 1818. január 16-án született Tamazsadányban, főnemesi családban. Miután elvégezte a jogot, katonaként szolgált, ahonnan 1844-ben kilépett, és gazdaságát irányította. A forradalom hívó szavára 1848. július 7-től nemzetőr lett megyénkben. Innen szeptembertől Pest megyébe került, majd december végén visszakerült megyéjébe. 1849. május 22-én kolerában hunyt el. Ashóth Adolf 1805. október 19-én született Abasáron, kisebb birtokkal rendelkező nemesi családban. A katonai pályára lépett, ahol 1844-ig szolgált. 1848 nyarától a nemzetőrségben működött az ország különböző részein. E testületben előbb századosként, majd őrnagyként szolgált. A szabadságharc leverése után emigrált, csak 1867-ben tért vissza, de ekkor Erdélyben telepedett le. Az 1809-ben született Be- nyiczky Attila nem volt megyei származású, ő csak 1848. október 14-én került területünkre. November 28-tól a szabadság- harc végéig a gyöngyösi nemzetőr-zászlóalj parancsnoka volt, őrnagyként. Az egri Hatvani temetőben nyugszik díszes síremlék alatt az 1803-ban Erdélyben született Cserey Ignác. O katonaként élte le életének első felét. A forradalom és a szabadságharc időszakában különböző helyeken szolgált, és a ranglétrán ez- redességig vitte. Miután 1849 augusztusában Világosnál fogságba esett, ezt követően elítélték, s csak 1852-ben kapott kegyelmet. A kiegyezés évében Lenkey Károly honvédezredes (Kovács Mihály festménye) Egerbe került, ahol a megye közgyámja, a megyei honvédegylet tagja volt. 1897. január 4-én halt meg, és Egerben hántolták el. Gyöngyös adta a szabadság- harcnak az 1809-ben született Driska Szilárdot, aki katonai pályára lépett. 1848-ban a magyar szabadság ügye mellé állt, s előbb századosként, majd őrnagyként szolgálta a hazát. Földváry Albert 1820-ban Szűcsiben látta meg a napvilágot. Ő is katonai pályára lépett, de azt 1844-ben elhagyta. Az 1848-as forradalom kitörése után ismét aktivizálta magát, s előbb főhadnagyként, majd századosként, később alezredesként szolgálta nemzetét. Ugyancsak Szűcsiben született 1817-ben Földvári András, aki szintén a katonai pályát választotta. Az 1848-as forradalom győzelme után egészen 1849 áprilisáig, a Függetlenségi Nyilatkozat kiadásáig századosként, majd őrnagyként szolgált. Freiburg Lajos 1804-ben Pesten született. Ő is a katonai pályát választotta. Végigharcolta az 1848-49-es szabadságharcot is őrnagyként, majd Aradon 8 évi várfogságra ítélték. Miután 1856-ban kegyelmet kapott, Gyöngyösre költözött, ahol 1867-től a honvédegylet tagja, később elnöke lett. E városban hunyt el 1884-ben. Greskovits Sándor 1815-ben Egerben született. Miután elvégezte a váci katonai nevelőintézetet, a hadseregben szolgált. A szabadságharcot ő is végigküz- dötte, s 1849. július 2-án Komáromnál életét adta a hazáért. Hellmann József 1817-ben Gyöngyösön látta meg a napvilágot. Ugyané városban a jog elvégzése után 1841-től köz- és váltóügyvéd volt. 1848 májusától Gyöngyösön és környékén részt vett a honvédtoborzásban. A szabadságharcot előbb főhadnagyként, majd századosként, végül őrnagyként harcolta végig. A szabadságharc leverése után, 1850-ben hosszú sáncmunkára ítélték. 1857-ben azonban kegyelmet kapott. További életét megyénkén kívül élte le. Janik, Jányi Rudolf 1819-ben Révkomáromban született. 1835-től 1844-ig a közös hadseregben szolgált. 1848 júniusától hazájának ajánlotta fel a kardját, s a szabadságharcban az őmagyságig vitte. 1885. november 25-én hunyt el Egerben. König Endre a megyebeli, ma már nem létező Pusztaszikszón született 1818-ban. A hadseregben tüzérként szolgált, majd mérnök volt megyénkben. 1848 augusztusától a szabadságharcot szolgálja különböző helyeken. Legmagasabb rangja őrnagy volt. A szabadságharc leverése után büntetésként a császári hadseregbe sorozták be, közlegényként. 1867 után a Heves megyei honvédegylet tagja volt. 1881-ben halt meg a megyeszékhelyen. Bár a lap olvasói nagyon jól ismerik a két Lenkey nevét, írásomban a teljesség kedvéért mégis kell róluk szólnom. Lenkey Jánosról csak annyit, hogy ő 1807. szeptember 7-én született a ma is meglévő Széchenyi utcai házban, s Aradon halt meg tébolyult elmével 1850. február 9-én. Mint közismert, ő vitézségével tábomokságig vitte. Nem annyira ismert bátyja, az 1803-ban Bécsben született Lenkey Károly neve. Ő is a katonai pályát választotta. 1848. június 19-től megyénk egyik nemzetőr őrnagya volt. Az év augusztusában a Délvidéken szolgált. Kiváló katonaként az ezredességig vitte. A szabadságharc leverése után Aradon 12 évi várfogságra ítélték, de 1853-ban kegyelmet kapott. Hazatérve Egerbe, nemsokára lefesti az akkor éppen Egerben alkotó ismert festőművész, kovács Mihály. Lenkey Károly a kiegyezés évétől a megye főszámvevője volt. Tevékenykedett a Honvédegyletben és megírta szabadságharcos emlékeit, melyet egyik országos lap publikált is. 1874. május 18-án hunyt el Egerben. Egri születésű volt Med- nyánszky Sándor is, aki 18lótól 1875-ig élt. Miután a gimnáziumot Egerben és Budán elvégezte, a katonai pályára lépett. 1848 novemberétől szolgálta különböző hadszíntereken a szabadságharc ügyét. Legmagasabb rangja alezredes. 1851- től emigrációban élt. 1859-től Olaszországban szolgálta a szabadságharc ügyét. 1866-ban ezredesként vezérkari főnök volt a poroszországi magyar légiónál. 1867-ben tért haza. 1869-ben a ’48-as párt tagjaként országgyűlési képviselővé választották. Már néhány évvel ezelőtt olvashattunk e lap hasábjain az 1820-ban Hevesen született Németh Albertról. Miután az egri jogakadémiát elvégezte, jegyző, majd szolgabíró volt megyénkben. 1848 nyarán országgyűlési képviselővé választották. 1849 január végétől a hadseregben szolgált, ahol őrnagyságig vitte. A szabadság- harc eltiprása után büntetésül közlegényként besorozták a császári hadseregbe. Szabadulása után felesége Heves környéki birtokán gazdálkodott. 1864-ben részt vett az Almásy- féle függetlenségi mozgalomban. 1867-ben függetlenségi politikusként országgyűlési képviselővé választották. Baráti köréhez tartozott a nagy természettudós, Herman Ottó is. Ő volt a megyei ellenzék vezére, honvédegyleti tagként. Petheő Vilmos 1813-ban Gyöngyösön született. Ő is a katonai pályára lépett. A magyar szabadságharc ügyét 1848. június 13-tól szolgálta különböző hadszíntereken, kezdetben századosként, később őrnagyként. A bukás után Aradon négyévi várfogságra ítélték, 1851-ben kapott kegyelmet. Ezt követően a fővárosban élt és halt meg 1895-ben. Puhl Ferenc Ignác 1819-ben Nagyrédén született. Miután a gimnáziumot elvégezte, katonának ment. 1848. szeptember 21-től szolgálta a szabadság- harc ügyét előbb főhadnagyként, később századosként, végül őrnagyként. A vereség után őt is várfogságra ítélték. Szabadulása után Erdélybe költözött, ahol 1886-ban halt meg. Sándor András 1797-ben született Egerben. Miután jogot végzett, 1820-tól hadbíró gyakornok, 1848 tavaszán helyőrségi hadbíró százados lett Nagyszebenben. 1849. március 11-én az említett város bevételekor csatlakozott a honvédhadsereghez, ahol a legfelsőbb katonai törvényszéknél őrnagyként ügynöki minőségben szolgált. A világosi fegyverletétel után osztrák fogságba esett, jelenleg nem tudjuk, melyik évben és hol halt meg. Simon András 1795-ben Vas megyében született. Miután elvégezte a jogot, katonai pályára lépett. 1848 szeptemberétől szolgálta a szabadságharc ügyét előbb őrnagyként, majd alezredesként. 1849 márciusában Egerben szélütés végzett vele. Timon Zsigmond 1817-ben Verpeléten született. Előbb a katonaságnál, majd a vasútnál szolgált. 1848. szeptember 15- től szolgálta a magyar szabadságharcot, előbb századosként, majd őrnagyként. Világos után őt is besorozták az osztrák hadseregbe. Szabadulása után uradalmi számvevőként kereste kenyerét. Jelenleg nem tudjuk, hogy mikor és hol halt meg. Wunder, Csudafi Mihály 1827. április 16-án született Egerben. Ő is a katonai pályát választotta. A magyar szabadságharc ügyét 1848 júliusától szolgálta hadnagyként, majd századosként, azt követően őrnagyként. A vereség után 16 évi várfogságra ítélték, de 1856 nyarán kegyelmet kapott. 1860- ban Olaszországba szökött, ahol Garibaldi seregében előbb ezredesként, majd alezredesként szolgált. 1886-tól tábornok volt az olasz királyi hadseregben. 1904-ben halt meg az olaszországi Luccában. Végül meg kell emlékeznünk két olyan törzstisztről, akik időközben kiléptek a hadseregből. Elsőnek említem meg grój Almássy Bertalant, ciki 1813- ban látta meg a napvilágot Tar- nazsadányban. Ő is a katonai pályára lépett, de a császári, királyi hadseregből kilépett. 1848. július 21-től nemzetőr őrnagyként szolgált Gömör megyében, de az ősz folyamán kilépett a hadseregből. Brezovay Imre 1795-ben született Egerszóláton. Ő is a császári hadseregben kezdte, ahol főhadnagyként szolgált. 1848. június 29-től a gyöngyösi nemzetőrséghez került őrnagyként, de az ősz folyamán ő is elhagyta a hadsereget. írásomban a megyei származású, illetve kötődésű törzstisztekről, illetve tábornokokról írtam, de nagyon fontos feladat volna minden olyan személy életrajzi adatainak feltárása a közlegénytől a tábornokig, aki megyei illetőségű volt. Ezzel a munkával jelentős mértékben szolgálhatnánk a ma még nem teljes egészében ismert forradalom és szabadságharc megyei történetét. Lábra kelt terhelő iratok... SK^zuhjektív HALLOM A HÍRT, hogy az ismert nagyvállalkozó vitás ügyeit vizsgáló adóellenőrnél lévő dokumentumokat - másolatokat és eredeti iratokat - gépkocsival együtt ellopták a tisztviselő hivatala elől. Ki hitte volna? - álmélkodik a jámbor állampolgár. Hiszen a fene sem számított arra, hogy a munkát efféle egészen váratlan esemény megzavarhatja, bárki is keresztbe tehet akár egyetlen szalmaszálat az igazság útján a pohárba tiszta vizet önteni készülő felderítő elé. Ahol már valódi szabadság, demokrácia van, s rég hadat üzentek a visszásságoknak, keményen fáradoznak a rendért; ott szinte teljességgel lehetetlen, hogy megessék olyasmi, amiről szó van. Miért állhatna bárkinek érdekében, hogy akadályozza a fontos megbízás teljesítését, amit immár egy ország kísér jó ideje feszült figyelemmel, türelmetlen várakozással? A hivatalnoknak eszébe sem juthat, hogy félmegoldást jelentsen szigorú feletteseinek. Hiszen legalább ebben az esetben fűtheti a tettvágy, mindenáron csakis feladatának precíz, pontos, maradéktalan teljesítésére törekedhet. Nemhogy a lopás, még a köznapibb sumákolás is távol állhat tőle. Mivel ha valahol, az ő posztján aztán kiváltképpen megengedhetetlen, hogy valami is ocs- mányul a kezéhez tapadjon! Jól nézne ki az a szervezet, ahol szabad prédát engednek azoknak, akik éppen ez ellen esküdtek ország-világ előtt! A nagyvállalkozó pedig maga a becsület, tisztaság, a nyíltság, az ártatlanság. Csak rá kellett nézni a képernyőn! Meg sem próbált mosakodni az ügyben. Miért is..? Az ilyen papírok nem érdekelhetik, másfajtákat kedvel inkább. Ha akadt, akinek szüksége van rá - mondja -, csakis a behajtó lehet, hogy könnyebben kimászhasson az alaptalan állítás alól. Ok nélkül verték félre a harangot. A sokmilliomos üzletember ártatlan. A könyvelésében aligha lehet hiba. Hiszen - mint a hírben is megjegyzik - szakértője, adótanácsadója egyenesen az országos hivatal korábbi nagy főnöke..! Jobb is lenne hát - ugye? ha nem a nagyvállalkozó körül kutászkodnának, inkább azt gyanúsítgatnák, akinek nincs olyan remek támasza, mint neki, s hibát hibára halmoz! FIGYELJÉK CSAK azt az adózót, aki sápadtan remeg szinte minden fillérje után, ami már első - vagy egyetlen - százezer forintos jövedelméből elúszik orra elől a nagy kalapba! A nyomorult kisembertől minden kitelik... Gyóni Gyula Dr. Szecskó Károly
