Heves Megyei Hírlap, 1995. október (6. évfolyam, 231-255. szám)

1995-10-07 / 236. szám

Nagy Sándor Horn Gyula „...esetleges győzelme tovább gyengítené Horn Gyula helyzetét” Nagy Sándor előtt bezárultak a kapuk? (Folytatás az 1, oldalról) Kalmár Péter: - Nem szívesen veszek részt személyi találgatá­sokban, ám azon egyálta­lán nem cso­dálkoznék, ha Nagy Sándor­nak a további politikai pá­lyafutásával kapcsolatban változtatási ambíciói lennének. Neki ugyanis sikerült a rendkívül nehéz, bonyolult átalakuláson átvezetnie a szakszervezeteket - ami, tekintve a kelet-európai történéseket, csodaszámba ment -, adekvát válaszokat adni a rendszerváltás során felmerült kérdésekre, bizonyítva, hogy nagy formátumú politikus, aki rendelkezik stratégiai, taktikai és politikai érzékkel, integrá­ciós képességgel.-Nem lepődnék meg tehát azon, ha a frakcióba való belé­pésének további következmé­nyei lennének, ami egyébként szerintem kívánatos is. Más kérdés ugyanakkor, hogy sze­mélye az aktuálpolitikában el- választólag hat:«Mindettől füg­getlenül azonban úgy gondo­lom, a Horn Gyula-Nagy Sán­dor személycsere nem időszerű, az ország politikai stabilitása, a kormányprogram véghezvitele nem igényel váltást sem a kabi­netben, sem pedig a pártban.- Egy nagykorú európai pártban természetesen előbb- utóbb felmerül az utódlás kér­dése, ekképp tehát érthető az ilyen irányú .aspiráció is. Ugyanakkor szerintem véletlen egybeesés az MSZOSZ elnöki tisztéről való mostani lemon­dás, ami ráadásul korábbról származó döntése lehetett. A novemberi kongresszus nem a pártvezetés megújítására hiva­tott, erről a kérdésről így csak napirenden kívül beszélhet­nénk, esetleg a következő alka­lommal kerülhetne szóba.- Magam kiegyenlítettnek lá­tom a frakción belül azokat az erőket, amelyek feltétlen liberá­lis kötődésűek - ők viszonylag homogének, és elsősorban, na­gyon leegyszerűsítve, a főváro­siakat és az értelmiségieket tö­mörítik -, míg a másik oldalon a „plebejusabb” gondolko­dásmód áll, akiknek zászló le­het Nagy Sándor is. Ők azon­ban nem jelennek meg „szerve­zett” erőként, s nem látom azt sem, hogy Nagy Sándor vala­miféle tábort gyűjtene maga köré, sőt inkább közvetít a két fél között. így azt gondolom, nincs realitása egy „puccs- nak”, ami egyébként is szeren­csétlen dolog lenne, hiszen most a stabilitás az egyik leg­nagyobb érték. Mindezek mel­lett úgy gondolom, Nagy Sán­dor lehet az egyik „jövő em­bere” . Korózs Lajos: - Az, hogy Nagy Sándornak mi a terve az MSZOSZ el­nöki tisztségé­vel, az a szak- szervezet szu­verén ügye, s nem összeke­verendő az MSZP belső dolgaival. Ő csak egy em­ber a frakciónkból, rajta kívül még 207-en vagyunk a Parla­mentben.- Magam nem tartom őt al­kalmasnak arra, hogy a párt elnöke legyen, s nem is szeret­ném, ha ez a kérdés a novem­beri kongresszuson felmerülne, ráadásul nem látom az ilyen ambíciók mellé nélkülözhetet­len támogatottságot sem. Úgy gondolom, a frakciónkon belül nincs súlya az úgynevezett szakszervezetis lobbynak, aka­ratunk ellenére aligha sikerül­het nekik bármit is keresztül­vinniük. Dr. Molnár János: - Nem tar­tom veszé­lyesnek ezeket a törekvéseket, hiszen Nagy Sándor csak egy ember a frakcióból, emellett egyik szakszerveze­tis vezetőnek sincs túl nagy támogatottsága, ekképp nem is befolyásolhatják munkánkat. Nem tudom .azt sem, hogy milyen szerepe lenne a kormányban. Ismert ugyan­akkor, hogy Nagy Sándor már korábban is le akart mondani az elnöki tisztségéről... Úgy gon­dolom, most is csak azért mon­dott le, mert nem tudott annyi jogot keresztülvinni a szakszer­vezetnek, mint amennyit vártak tőle, ezért távozása is az MSZOSZ nyomására történhe­tett.- Nem tudok arról sem, hogy novemberben személyi kérdé­sek kerülnének terítékre, nem vagyok abban a csoportban, amelyiken ezek a kérdések múlnak. A koalíciós szerződés megszabta a miniszterelnök cselekvési lehetőségeit, ami ál­tal Horn Gyula jogköre sokat csorbult. E szerződésnek - amennyiben áll - a pontjait tisz­teletben kell tartani.- Úgy gondolom, Nagy Sán­dornak nincs akkora támoga­tottsága, amivel akár Hóm Gyula helyére léphetne. Mind­emellett persze működnek a kü­lönböző irányzatok a frakción belül, de ez normális dolog, s csupán a jobbítás szándéka ve­zeti ezeket a csoportokat. Érsek Zsolt: - Nagy Sándor helyzete a szocialista frakción belül nem olyan erős, hogy minisz­teri, netán kormányfői ambíciói le­hetnének, leg­alábbis a ma­gam részéről így látom a je­lenlegi helyzetet. Mint közgaz­dászról, makrogazdasági szak­emberről, a legjobbakat mond­hatom Nagy Sándorról, akivel egyébként a személyes viszo­nyom kitűnő, hiszen egy bizott­ságon belül dolgozunk. Jó szakértőkre pedig mindig szük­sége lehet egy kormányzatnak...- Képviselőcsoportunkon belül vannak is támogatói, fő­leg a szakszervezetisek, ám ez nem jelenti azt, hogy minden­képpen miniszter kell, hogy le­gyen. Szintén magánvélemé­nyem, hogy a szakmai képessé­geinél fogva helyet kaphatna a kabinetben.- Arról ugyanakkor szó sincs, hogy a liberális gondol­kodású szocialisták a szakítás rémével tartanák sakkban Horn Gyulát. Hangsúlyozom, „Nagy Sándor-ügy” nincs a frakción belül, különösen olyan mérték­ben, hogy ez valamilyen robba' nással fenyegetne. O maga is kijelentette: a koalíciós kor­mányban nem kíván szerepet vállalni. Márpedig a koalícióra szüksége van Magyarország­nak, ahogy ezt a minapi tanács­kozásunkon is megerősítettük. Ezzel Nagy Sándor előtt bezá­rultak a kapuk. Biztosan meg­van az oka, hogy lemond MSZOSZ-es funkciójáról, ám ha a párton belül keres kiugrási lehetőséget, legfeljebb az el­nökségi tagságig viheti. Jelen­leg ez a maximum. (tari) Godó Lajos: - A frakciónk zöme az újságokból értesült Nagy Sándor nyilatkozatá­ról, és arról is, hogyan zajla­nak a koalíciós egyeztető tár­gyalások a két párt között. Csak folyosói beszélgeté­sekre hivatkozhatok, amikor azt mondom, hogy többen sajnál­ják Nagy Sándort, aki a koalí­ciós vita áldozata lett, pedig ér­tékes ember, akire szüksége van a pártnak. Belül nem látszódik semmi tömörülés körülötte, bár igaz, a szakszervezetiekkel nem beszéltem, s ők azok, akik köz­ismerten közelebb állnak Nagy Sándorhoz. így a bázisáról sem tudok nyilatkozni, az viszont érzékelhető, hogy van ilyen.- Szerintem - és ezzel a frakciónk tagjainak többsége egyetért - a személyi kérdések­kel most nem kellene foglal­kozni, mert az emberek unják már a vitákat, a találgatásokat, a társadalom nem erre kíván­csi, fontos kérdésektől vonja el a figyelmet. Nem születnek meg időben fontos gazdasági törvé­nyek, bizonytalanság érződik még az adminisztrációban dol­gozók körében is. Ugyanakkor a 14 hónapos sikertelenségből a személyi konzekvenciákat le kell vonni, ez benne van a leve­gőben, egyesek ezt már most is hangoztatják.-Úgy érzem, meg kell vitat­nunk a kongresszuson is, hogy. jó-e a miniszterelnöki és a pártelnöki funkció egy kézben tartása. Úgy tudom, hogy ezzel a párt vezetése is egyetért, de ebben meg kell kérdezni az alapszervezeteket is, hiszen ez foglalkoztatja a tagságot. Most azonban a jövő évi költségve­tési törvényhez kell az egység a koalíciós pártok között és az MSZP-n belül is, utána szerin­tem vissza fogunk térni Nagy Sándor ügyére. Arról azonban korainak tartok bármiféle talál­gatást vagy állásfoglalást, hogy milyen funkcióról lenne szó. (budai) Csomós László: - Tudni kell, hogy Nagy Sándor körülbelül fél éve tagja a frakciónak, s ez idő alatt szinte folyamatosan támadások ér­ték. A párttag­ság a kor­mányprogram elfogadását kívánja, s ez nem egyeztet­hető össze a szakszervezeti vezető poszt­tal. Véleményem szerint ez a kettősség vezetett a lemondás­hoz. Másrészt az SZDSZ ellen- véleménye a miniszterelnök- helyettesi beosztást illetően szintén motiválhatta abban is, hogy kijelentette: ebben az ösz- szetételű kampányban nem kí­ván személyesen szerepet vál­lalni.- Kétségtelenül nagy kvali­tású politikus, akinek az or­szággyűlési képviselőség nem köti le az energiáját. Tény: Csintalan Sándor szerint Nagy Sándornak a pártvezetésben a helye, ám szerintem arról, hogy lemondását követően milyen szerepet vállal a politikai élet­ben, nem lenne szerencsés ta­lálgatásokba bonyolódni. — A november 24-26-i párt- kongresszuson, amely a máju­sinak folytatása, a tervezett na­pirendek között nem szerepel­nek személyi és szervezeti kér­dések. Azt gondolom, ezek fel­színre kerülése nem lenne sze­rencsés, magam inkább egy rendkívüli kongresszus összehí­vását tartanám célszerűnek, mondjuk jövő év januárjában. Hiszen tény: a ’94-es választá­sok után „kiürült” a párt Köz­társaság téri székháza, s bizo­nyos tisztségekre a megfelelő embereket nem sikerült eddig megtalálni.- Azok szintén csak találga­tások, kósza hírek, amelyek Nagy Sándort, mint Horn Gyula utódját emlegetik. Nem lehet azonban tudni, merre for­dulnak az események. Felelősen véleményt alkotni ebben a kér­désben azt hiszem, a jelenlegi tények ismeretében nem lehet. (suba) Hiesz György: - Azt, hogy pon­tosan mik a tervei Nagy Sán­—---- dórnak, mi­u li,n leköszön elnöki tisztjé­\ JjuL, f ről, én nem tu­figyelve azon­ban úgy gon­dolom, hogy olyan kormányzati funkcióban, amely azonos súlyú lehet előző pozíciójával, nem­igen reménykedhet.- Ugyanakkor nagyon jó esé­lyei vannak arra, hogy a párt­vezetésben megfelelő tisztséget töltsön be. Nem tartanám sze­rencsésnek, ha ringbe szállna a pártelnöki pozícióért, mert eset­leges győzelme tovább gyengí­tené Horn Gyula helyzetét. Ami a novemberi kongresszust illeti, az biztosra vehető, hogy szemé­lyi kérdések most nem kerülnek napirendre. A budapestiek kez­deményezték, hogy egy-két hó­nappal ezt követően tisztújító kongresszust hívjunk össze. Én ezzel egyet tudok érteni, annál is inkább, mert a pártot bizo­nyos értelemben újjá kell szer­vezni. Ehhez pedig új arcok is kellenek. (nagy) Összeállította: Kühne Gábor Két és fél év a baba meggyilkolásáért (Folytatás az 1. oldalról) Bevallása szerint Sz. R. Judit csupán novemberben - a fogan­tatást követő 5-6. hónapban - döbbent rá a kínos valóságra: magzatot hord a szíve alatt! Éttől kezdve titkolni igyeke­zett áldott állapotát. A vádirat szerint április 8-án délután hozta világra az érett, életképes lánycsecsemőt, akit megfojtott. A holttestet három nappal ké­sőbb a kukában helyezte el. A tetemet április 12-én a bélapát- falvai szeméttelepen találták meg, hosszas kutatás után. Mindennek alapján a megyei főügyészség emberölés bűntet­tével vádolta meg őt.-Igen, bűnösnek érzem ma­gam - felelte alig hallhatóan a vékony, törékeny lány a bíró kérdésére. Ekkor a vádlott vé­dője, erkölcsi okra hivatkozva, a nyilvánosság kizárását kérte a bíróságtól. Indítványát azonban a büntetőtanács - mondván, nem látja igazoltnak azt, hogy emiatt hátrány érné a vádlottat- elutasította. Ezután Sz. R. Juditot halb gáttá meg a bíróság. Furcsa életsors az övé. Kiderült pél­dául az, hogy a lányt senki sem- az édesanyja sem - világosí­totta fel a nővé válással együtt járó problémákról. Az ifjú hölgynek tulajdonképpen men­nie kellett szülője bélapátfalvi lakásáról. Gyakoriak voltak ugyanis a nézeteltérések az anyja, attól fiatalabb nevelőapja és közte. Ennek feloldására vé­gül a szilvásváradi rokonokhoz költöztették Sz. R. Juditot. Visszahúzódóan, magányosan éldegélt, s nem tett jót neki az sem, hogy az ózdi szakközépis­kolában nem tudta letenni az érettségit. Elég könnyen kötött ismeretséget fiúkkal, így jött össze azzal a szilvásváradi sráccal is, akitől teherbe esett. Míg az ezúttal katonaruhában tanúvallomást tevő „úr” köny- nyed kalandnak fogta fel kette­jük együttlétét, addig a vádlott komolynak vélte kapcsolatukat. Különösen fájt épp ezért neki a pár héttel későbbi szakítás. Akkor még persze nem tudta — legalábbis végig ezt vallotta -, hogy teherbe esett a fiútól. Mikor azonban novemberben ez számára is egyértelművé vált, senkinek sem szólt, min­denki elől titkolta a tényt. Az is kiderült, még azt sem tudta, melyik az az időpont, ameddig művi úton megszakítható a ter­hesség...-Miért nem fordult orvos­hoz, vagy a gyámként kijelölt rokonaihoz? - kérdezte teljes joggal a tanácsvezető bíró.- Attól féltem, ha a nagyné- ném megtudja, mi történt, ak­kor tőlük is el kell mennem! így aztán végképp nem mehettem volna sehová - hangzott a sírás­sal vegyített válasz. Hogy mi történt április 8-án délután, a szülést követően, az csak a szakvéleményekből tud­ható, hiszen a vádlott nem akar; emlékezni a részletekre. Egy bi­zonyos - hangoztatta az orvos­szakértő a csaknem három kiló súllyal, 53 centiméteres testhosszal életképesen született kislányt megfojtották, majd — valószínűleg azért, hogy ne sír­jon fel - papírzsébkendőt töm­tek a szájába. Ezután bebugyo­lálták fekete nadrágba, sárga ruhába. A csomagot piros övvel kötötték át, majd a tetemet sza­tyorban a kukába tették.-Ha ön nem emlékszik - kérdezett ismét a bíró akkor ki fojtotta meg a csecsemőt?-Csak én lehettem, senki más nem járt a szobámban. Az elmeorvos-szakértő a tár­gyaláson úgy nyilatkozott, szü­léskor a fájdalom és a hosszan tartó stressz miatt az anya tu­data beszűkülhet, ám ez a vád­lott esetében nem ért el kóros állapotot. Perbeszédében az ügyész végrehajtandó, a védő felfüg­gesztett szabadságvesztés-bün­tetést indítványozott. A bíróság ítéletében bűnös­nek mondta ki Sz. R. Juditot emberölés bűntettében, ezért őt két év és hat hónap börtönbün­tetéssel sújtotta. Mellékbünteté­sül három évre eltiltotta a köz­ügyek gyakorlásától. Kötelezte őt 28 ezer 66 forint bűnügyi költség megfizetésére. Az indokolásban a tanácsve­zető bíró elmondta: a csecse­mőt a vádlott kétségtelenül fé­lelmében, de egyenes szándék­kal ölte meg. Ézzef arányban pedig csakis végrehajtandó szabadságvesztés-büntetés áll. Enyhítő körülményként érté­kelte a lány sajátos családi kö­rülményeit, azt, hogy csak ke­vés szeretetet kapott otthon. Ugyanígy fiatal korát, részbeni beismerését és őszinte meg­bánó magatartását. Súlyosító­ként vette azt, hogy a vádlott védekezésre képtelen sértett terhére követte el cselekmé­nyét. Az ítélet kihirdetése után az ügyész három nap gondolko­dási időt tartott fenn magának, a vádlott és védője enyhítésért nyújtott be fellebbezést. Az ítélet nem jogerős. (-lay)

Next

/
Oldalképek
Tartalom