Heves Megyei Hírlap, 1995. szeptember (6. évfolyam, 205-230. szám)
1995-09-02 / 206. szám
Színeskidolgozás FOTÓCENTRUM Széchenyi u. 9. 28 .- A többit már elvitte a sofőröm, még fordul egyszer, de már itt is van. Megyek, mutassam meg neki. Ó, pardon, majd elfelejtem bemutatni, kedves Kátcovom, az új titkárnődet, ez Mara. Tetszik, ugye? Majd betanítod, amiben ügyetlen. Jelazvita el- viharzott, majdnem belebotlott a hosszú estélyi aljába, ebben hibás volt az ezüst tűsarkú is, amely először van a lábán. Marát Szolo- monra bízta, aki most nemigen volt bölcs Salamon, úgy- ahogy bemutatkozott, de nem tudta, miért, csak hosszan nézett a ki- gömbölyödő fenekét riszáló nő után, aki már tulajdonának érzi a sofőrt is. Furcsa ez a kibontakozó szocializmus, hogy egyes nők részére képes felkínálni a kapitalista életforma előnyeit, amelyet szemérmetlenül élveznek, és egyáltalán nem zavarja őket, hogy körülöttük épül a kizsákmányolásmentes társadalom. Ezek a nők tudomást sem vesznek arról, hogy a dolgozók nagy többségét beállították egy kialakuló új világ törvényei közé, akik hónuk alatt más illemkódexet szorongatnak. És ez szerény életmódra kötelez, önzetlenségre, lemondásra, nagy áldozatvállalásra - a kommunista jövő eljövetelének homályos ígéretével. Ok pedig... Elkalandozó gondolataiból Mara csinos alakja szédítette vissza a valóságba. Megjelenik a csíkos mellényű szobainas, és az ezüsttálcán három karcsú pezsgőspohár eregeti gyöngyöző buborékait. Kátcov új személyi titkárnőjét köszönti, a poharak csengéséhez Svejk is hozzátesz egy koccanást, az ő koccintása hallatszik ki legjobban, és ő állapítja meg ennek az ünnepélyes aktusnak a jelentőségét is:- Akinek ilyen szép titkárnő jut osztályrészül, arra az emberre nagy feladatok várnak. Szolomon Kátcovnak nemigen volt kedve most az elvtár- siaskodáshoz, elintézte a formalitásokat egy-két jelentéktelen utasítással, ami csak udva- riaskodó ismétlésnek számított, mert a mindenben jártas Jelazvita bizonyára ugyanígy elmondta ezeket, de a főnök szájából is kell hallani a dolgokat, hogy azok szentesüljenek. Mara, mint az idomított pincsi, testének-lelkének teljes bedobásával falta főnöke minden szavát, ahogy a különleges pártiskolán tanították, gyorsan tudta váltani érzékszerveinek szerepét, ha kellett, a fülével látott, szemével tapogatott, szimatával gondolkodott, csak egyet nem volt szabad tennie főnökeivel szemben, a begyűjtött információk feldolgozásához nem volt joga: nem gondolkozhatott saját fejével. Testének-lelkének minden ereje csak szolgálat volt. Nem erre szülte valahol a Dinári-Alpok- ban egy szerb anya, de a nemzetközi munkásmozgalom érdeke, az orosz apa utasítására, cseh földre rendelte. Felsőbb irányításra érkezett Prágába a temperamentumos, fekete hajú, mégis fehér bőrű, csattanó egészséggel megáldott nő, akinek minden ruháján átsüt az érzékiség. És ezt nem is szégyelli, adja magától, természetesen folyik belőle, ami csak a férfiakat hozhatja zavarba. Felsőbb utasításra ezt is kell tennie, ez is benne van a pakliban. Feladatköréhez tartozik a hatósugarában megjelenő férfiak számontartása a teljes referenciával, ami a titkos káderlapok adattárának áhított táplálékai. Fogyasszák, tárolják csillapíthatatlanul, mint a bél- poklosok; ahogyan falják, habzsolják, ami csak szájuk elé kerül. Maga az emberi gyengeség kínálja az adatok mérhetetlen halmazát; mindenki elejt valahol egy szót, amit illetéktelen fülek is felfognak, és ettől válnak illetékessé, vannak, akik maguktól locsognak, akik pedig némák, azokba mélyen beleássa magát a hírszerzés messzire nyúló karja. Mara az egyik ilyen kar, egy szemre- való nő csábító testében, aki szünet nélkül gyűjti az adatokat férfiakról, nőkről, éjjel és nappal, talán még álmában is, amikor alszik. (Folytatása következik)