Heves Megyei Hírlap, 1995. szeptember (6. évfolyam, 205-230. szám)
1995-09-02 / 206. szám
L I » ___i____j . .. a kapcsolat a beteggel döntő fontosságú. Az orvos a személyiségével gyógyít. FOTÓ: PERL MÁRTON. üiíVRíYzu TAT Aki a lélekgyógyítás minden rejtekét ismeri... Hivatástudatról, küldetésről dr. Lajos Zoltán osztályvezető főorvossal Édesapja is orvos volt. Egerben szinte mindenki ismerte dr. Lajos Győző fül-orr-gégészt, hisz évtizedeken át gyógyított. Hogy dr. Lajos Zoltán is az orvosi hivatást választotta, abban nem kis szerepet játszott a családi indíttatás. A megyei kórház II. számú pszichiátriai osztályának 1971 óta osztályvezető főorvosa; annak idején ő volt az országban a legfiatalabb, aki ilyen vezető posztra került. Több évtizedes eredményes gyógyítómunkájáért Szent István ünnepe alkalmából a „Heves Megyéért” kitüntető díjat vette át.- Miért döntött úgy, hogy az orvostudománynak épp a pszichiátriai szakát választja?- Valahogy kisgyerek koromtól bennem volt az elhatározás, hogy orvos legyek, annak ellenére szüleim nem erőszakolták. Nagy szó volt, hogy érettségi után azonnal felvettek a budapesti egyetemre - ez 1955-ben volt hiszen a származás akkoriban köztudottan nagy szerepet játszott. Humán beállítottságú ember voltam és vagyok, épp ezért érdekelt mindig is a lélekgyógyászat. Az egyetem elvégzése után akkor még vezényelték a frissdiplomásokat; engem Egerbe, a kórház laboratóriumába. Három hétig dolgoztam ott, amikor az igazgató összehívta a fiatal orvosokat, ki szeretne a pszichiátrián dolgozni. Nos, én azonnal jelentkeztem, s 1961. november 10-étől egyhuzamban itt dolgozom.- Ezen az osztályon milyen betegeket gyógyítanak?- Az I.-es és a II.-es pszichiátriának vannak azonos feladataik. Érvényesülnek a területi elvek, bár a betegek mintegy tizennyolc százaléka mégis minket választ, hiszen szabad választása van. Speciális esetekkel is foglalkozunk: a neurózissal, nemcsak a felnőtt, hanem a tizennégy és húsz év közötti betegekkel is; s van már egy pszichoterápiás ambulancia. A krízisintervenció szintén hozzánk tartozik.- Nőtt-e az elmúlt években a néurózisosok száma, s ha igen, akkor miért? Gondolok itt a társadalmi háttérre...-Nehéz kérdés, mert részben nőtt, részben csökkent. Közismert, hogy az életfeltételek nehezülésével a neurotikus megbetegedések ritkulnak. Például háborúban kevesebb az öngyilkos: a létért való küzdelemmel vannak elfoglalva az emberek. Az úgynevezett kemény körülmények is arra késztetnek sokakat, hogy tartsák a megfelelő színvonalat. Egy vállalkozó például nem megy rokkantsági nyugdíjba.-Igen ám, csakhogy ez az úgynevezett létért való küzdelem rengeteg stresszel jár. Nem vezet ez idegbetegséghez?-Ellentmondásos a helyzet. Vannak, akik nem betegedhetnek meg, mert feladataik vannak, mert pozitív a hozzáállásuk, látják munkájuk eredményét. S ez megvédi őket a neurózistól. Mások az átmeneti állapotnak, a változásnak a vesztesei.- Sok-sok éves gyógyítómunkája során hogyan közelíti meg a betegeket?- Úgy gondolom, alapvető fontosságú, hogy együtt érezzék velük, elfogadjam a problémájukat. Nem jó megoldás arra hivatkozni, hogy esetleg másnak még rosszabb a helyzete. Mindenkinek az a legnagyobb bajai ami neki van. A beteget nem sajnálni kell. A sajnálat félreviszi a gyógyítást. Felnőttnek kell tekinteni őket. Például egy házassági krízisben a betegnek kell eldöntenie, hogy mit akar. Az orvosnak az a feladata, hogy fölvázolja a lehetőségeket. Nekem nem az a dolgom, hogy tanácsoljak, nem dönthetek más helyett. Választási alternatívákat nyújthatok, de a megoldást nem nekem kell megtalálnom.- A betegnek ez egyfajta személyiségfejlődést is biztosít...- Egyrészt, másrészt pedig problémafeltáró gondolkodást. Minden gond egyedi. Segíteni kell mindenkit addig, amíg olyan állapotba nem jut, hogy döntsön, cselekedjen. Van egy nehéz kérdés: hordozzuk-e génjeinkben a szorongásra való hajlamot. Az esetek többsége nem szól az öröklés mellett. Bizonyított tény, hogy a szülői mintákat a gyerek átveszi. Egy feszültséggel teli, viharos családban - ahol tépázzák egymást, alkoholizálnak - biztos, hogy a gyerek nem lesz egészséges. *** Akik ismerik dr. Lajos Zoltánt, tapasztalataik szerint azt állítják: rendkívül nyugodt, határozott gyógyító egyéniség, s ez nagyon jó hatással van a betegekre.-Ezt tudatosan alakította ki önmagában, vagy ösztönösen vált ilyenné? Kicsit elgondolkodik...- Úgy vélem, jórészt tudatosan, noha nyilván megvan az alapadottságom: szeretem megoldani és nem elnapolni a dolgokat. Talán ez abból is adódik, hogy fiatalon,, harmincnégy éves koromban lettem osztályvezető; s azóta is nagy felelősség a munkám. Az egészségügyben a demokratikus vezetés abban nyilvánul meg, hogy az ember meghallgatja a munkatársait, adott esetben el is fogadja véleményüket. De végül is a döntés az enyém. Az kétségtelen, hogy gyakorlással alakul ki: ismerjem minden betegem. Annak idején 260 ágyas volt az osztály, kevesebb orvos volt, egyszerűen rá kellett szoktatnom magam, hogy mindenkire odafigyeljek. Igazsági elmeorvos-szakértő is. Ily módon évek óta segíti a bíróságok munkáját büntető eljárásokban, polgári peres ügyekben vizsgálataival, véleményével... ***- Önnek nagy tapasztalata van. Elfogadja-e, hogy létezik pánikbetegség? Mert több pszichiáter tagadja...- A pánik tünetcsoport létező betegség. Most, hogy ennyire előtérbe került, nehéz megmondani: ebben mennyi a divatáramlat, mennyi a valóság. Ez az évek során majd eldől. Azt eddig is tudtuk, hogy léteznek ilyen tünetek, csak eddig nem pániknak, hanem szorongásos neurózisnak hívtuk. Elsősorban a név változott, s az, hogy gyakoribb, mint gondolták. Nálunk is jelentkeznek ilyen betegek az ambulancián. Külső jelekben is megmutatkozik: verejtékezés, remegés, szapora szívverés, fulladás-érzés. Van, aki a zárttér-iszonya miatt, van, aki a közlekedéstől való félelmében szenved ilyen tünetekben.- Hallottam róla, hogy terjedőben egy újfajta jelenség. Az amerikai pszichiáterek munkaalkoholizmusnak nevezték el. Mit takar e fogalom?-Ez egy elég súlyos probléma, nem egy ilyen emberrel találkoztam. S nemcsak a szellemi foglalkozásúaknál fordul elő. Azért is veszélyes, mert jó részük nem kerül kórházba. Arról van szó pontosan: állandó munka, állandó hajsza, s egyszerűen a beteg nem tud leállni. Egyik tevékenységből a másikba esik. Több szempontból káros. Egyrészt krónikus kifáradási állapot lép fel, s sok esetben súlyos testi betegség - például magas vérnyomás - alakul ki. S ez már a szívinfarktus egyik rizikófaktora. Másrészt az ilyen emberek magánélete hallatlanul megsínyli ezt az életformát. Alig törődik a gyerekeivel, a házastársával, mert látástól vakulásig dolgozik, nem mennek el együtt szabadságra, színházba, vacsorázni... Mert csak a munka, s képtelen abbahagyni. Nekem volt egy olyan nőbetegem, aki vállalkozó, s a családnak nagy nehezen sikerült rábeszélnie, menjenek el üdülni. Három napig bírta ki. Hazajött, s újra dolgozott. Nem tudott lazítani. Rendszerint az emberi kapcsolatokban rejlő gondok, vagy egyszerűen a kapcsolatok létesítésének nehézségei eredményezik a munkaalkoholizmust. Ugyanakkor sikeres üzletembereknél, alkotómunkát végzőknél is gyakori: mert tehetséges vagyok, sikereim vannak, éjjelnappal dolgozom hát. Csak aztán jön az infarktus...- Ön miben hisz jobban: a gyógyszerekben, vagy a gyógyító szóban?- Úgy vélem, a kapcsolat a beteggel döntő fontosságú. Az orvos a személyiségével gyógyít. A nyugodt, barátságos, indulattól mentes hangnem nagy hatású. A kapkodó, fejvesztett viselkedés csak rosszat tesz a betegnek. Természetesen a gyógyszereknek is nagy jelentőségük van, ma már igen sok korszerű orvossággal rendelkezünk. De nem pótolhatja az orvos személyes hatását, különösen ebben a szakmában. *** Dr. Lajos Zoltán céltudatos egyéniség. Mint mondja, szokott álmodozni, ám inkább tervez. Szeretné, ha mihamarabb befejeződne a Baktai úti osztályrész rekonstrukciója; bár már eddig is egy korszerű intézetet sikerült kialakítani a II.-es kórházban.- Mi az, amit a magánéletében szeret?- Sok mindent. Szeretek autót vezetni, utazni, olvasni, s szeretek a gyerekekkel foglalkozni; két nagy fiam, unokám van. Szeretek tartalmasán élni. Beszélgetésünk végén megkérdem, van-e valami, amiről nem érdeklődtem, de szeretne elmondani:- Ennek az osztálynak az élete jelentős fejlődésen ment keresztül. S ha vannak eredmények, azok az itt dolgozó orvosok, munkatársak lelkiismeretes munkájának köszönhetők. Mikes Márta Autóval a sarkkörön túlra... T Tan Gyöngyösön egy erdö- V mérnök, úgy hívják: Dala László. Három évtizede dolgozik ebben a városban, de azt mégis kevesen tudják róla, hogy eddig több mint harminc országban járt már, a világ különböző részein. Legutóbb a sarkkörön túlra kocsikázott a feleségével. Nemrég tértek haza...- Régi vágyam alapján vágtunk neki az útnak. Szlovákián, Cseh- és Lengyelországon át mentünk Helsinkibe. Finnországban átutaztunk a tóvidéken, végig a Lappföldön, át az északi sarkkörön Honsvengbe, ahonnan már csak egy ugrás Európa legészakibb foka.- Miként készültek fel a várható úti körülményekre?- Vittünk magunkkal kon- zerveket, magunk főztünk. Volt nálunk sátor, de sokat aludtunk a kocsiban, mert Lappföldön annyi volt a szúnyog, hogy a sátorban nem tudtunk tőlük meglenni. Nem jelöltem ki a megteendő egyes útszakaszokat, ott pihentünk meg, ahol éppen jónak láttuk. Miután északon ebben az időben a Nap nem nyugszik le, éjjel 12-kor is nappali világosság volt, nem kötött bennünket a napszakok változása. Az igaz, hogy az állandó világosság miatt a feleségem nem nagyon tudott aludni. Norvégiában pihente csak ki magát egy kissé, a szállodában ugyanis kértem egy pokrócot az ablakra, hogy besötétíthessünk...- Ki vezetett útközben?- Sajnos, végig én, mert a feleségem a nagy pakolásban itthon felejtette a jogsiját...- Mennyi ideig tartott ez az utazás?- Majdnem egy hónapig. Vízumra sehol nem volt szükségünk. Német és finn márkát vittünk magunkkal, és osztrák schillinget. Mindenütt jegyezték a magyar forintot is, ami eléggé meglepett bennünket. De alacsony árfolyamon.- Önellátóak voltak végig?- Igen. Kivéve, ha a barátaink láttak bennünket vendégül. Másképpen ezt az utat nem lehetett volna végigcsinálni. Európa északi része nekünk nagyon drága. így is körülbelül kétszázezer forintunkba került a kirándulás.- Megéri ennyit költeni egy útra?- Meg, persze hogy megéri. Ha az embernek, hogy úgy mondjam, mániája a világjárás, akkor megéri.- A feleségét hogyan tudta rászedni erre a kirándulásra?- Nem kellett győzködnöm, ő is örömmel jött.- Milyen élményeket éltek át az úton?- Először Lengyelországot említem. Tizenöt év után most jártam ott ismét, hihetetlen, hogy milyen fejlődést értek el az utóbbi években. Mindenhol látszik, hogy mennyire törekszenek a jóra, a szépre.- Magyarokkal találkoztak valamerre?- Három autóbusszal, amelyek magyar egyetemistákat vittek tanulmányútra, ezenkívül egyetlen magyar autóval, mégpedig a vaskerítéssel leválasztott finn-norvég határnál. Hát igen, ott még megvan a vasfüggöny, mert a rénszarvasokat így tudják csak megakadályozni abban, hogy átmenjenek a másik országba. Talán ez a világon a legbékésebb határ, és mégis végig szögesdróttal őrzik. Határőrség, vámhivatal nincs, nem is vettük volna észre, hogy átmentünk a határon, ha nem olvassuk a táblára kiírt országnevet.-Hol csodálkoztak rá magukra a legjobban?- Az északi foknál. Nagyon sokan voltak ott, de magyarok akkor csak mi ketten. Más helyen azonban megkérdezték, hogy miként is kerültünk oda, hiszen magyar még nem járt arra soha.- Milyen nyelven érintkeztek az emberekkel?- Angolul. Pár évvel ezelőtt még az tűnt fel nekem a finneknél, hogy éppen úgy nem tudnak nyelveket, mint mi. Ma már szinte mindenki beszéli különböző fokon az angolt.- Németül?- Először mindig azzal kell kezdeni a beszélgetést, hogy nem vagyok német. Lappföldön ugyanis mindent felégettek a németek a kivonulásukkor. Ezt a finnek nem felejtik el.- És a finn-magyar testvériség?- Hozzánk sem voltak kedvesebbek, mint másokhoz. Egy kicsit kimértek a finnek. Egy egészen más világ van ott.- Térjünk vissza az északi fokhoz. A térkép szerint...?- Túl a sarkkörön, a 71-es szélesség, tíz perc és 21 másodpercen található. A csúcsán egy hatalmas szikla van, amelynek legmagasabb pontja mintegy háromszáz méterre van a tengerszint fölött. Korlát védi a turistákat a mélységtől, de fényképezni mindenki átmegy a korláton, mert onnan lehet igazán jó felvételeket készíteni. A szikla belsejében pedig mindent meg lehet találni: éttermet, presszót, kiállítóhelyiséget, szállást... S mindent extra minőségben. A tájékoztatás pedig tökéletes. Prospektusokat garmadával vehet magához az ember.- Milyen volt az időjárás?- Végig kellemes, 20-22 fok volt. Egy szál ingben vezettem. Norvégiában egy kicsit zordabb volt az idő, ott esett is kezdetben, s bizony, árnyékban csípett a levegő. De amikor kibukkant a nap a felhők mögül, minden megváltozott.- Milyenek voltak az utak?- Elsőrangúak. A legnagyobb forgalom az északi foknál volt. Nyáron nagyon sokan nem délre mennek megfőni és megsülni, hanem északra, ahol kellemes az idő.- Bizonyára szép emlékképeket hoztak haza magukban.- Gyönyörűeket... A csodálatos tájak szépségét. A fenséges hegyek, a szelíd dombok és a végtelen tenger, ezek mind felejthetetlen élményt nyújtottak.-Jövőre? E rdély következik. A feleségem kedvéért is. G. Molnár Ferenc
