Heves Megyei Hírlap, 1995. augusztus (6. évfolyam, 178-204. szám)
1995-08-19 / 194. szám
17. Megköszöni szépen Otto Kátznak, amit eddig tett, de nem kér ebből a kenyérből. Már két világháborút megért, de nem volt még ilyen kutyaszorítóban. Ez maga a harmadik világháború: a lelkek öszszeomlása... Nincs ebből valami kiút, csak egy pi- curka kibúvó? A kisember mindig csak a kiskapuval keres barátságot... Hogy is mondta Otto Kátz - „Az önéletrajzot nagyvonalúan kell kezelni és kiszínezni. Nem úgy kell leírni, ahogyan történt, hanem ahogyan jól hangzik a mának. Csak úgy hozzávetőlegesen kell előadni a dolgokat, csak azt, ami előnyös. A többi elhanyagolható...” ...Ezt viszont úgy értelmezte a mi derék emberünk: akkor hát a feje tetejére is állíthatjuk a világot azzal, ami velünk történt. Svejk szerint ez a nagyvonalúság csimborasszója. Ezzel csak tovább fejleszti Otto Kátz tanítását. Ha neki is szabad másképp értelmezni a marxista klasszikusokat, akkor legyen szabad a kisembernek is egyet szusz- szanni a lélegzetvételnyi szabadságban... Hát akkor meg is van a kiskapu! ...Nem cseléd anya, nem proli apa; és nem nyomor, hanem csupa gróf, herceg, báró és csömörítő gazdagság, jólét, fény meg pompa! Ilyen életrajzot kell kiagyalni! Holmi arisztokrata fattyáktól hideglelést kapnak az elvtársak. Azért, hogy mégis hihető legyen, meg lehet szórni egy kis szegénységgel, ami elhihető egy főúri fattyú- ról, de legyen csak amolyan ravasz álruha. És annyira kezdett működni az agya, hogy lépései felgyorsultak, mint aki egetverő dologba fogott. És szemérmetlen fantáziával, hogy ne mondjuk hazugságnak, dagasztotta újra élete masszáját, ami már egyáltalán nem hasonlított egyetlen igazi elődjéhez sem... Minden önéletrajz a születésnél kezdődik, szerencsére pontosan tudta a mi Svejkünk az évet, de éppen az az 1889 okozott neki gondot. Kapóra jött egy esemény, ami tudálékos fejében kellemetlenkedett. Pont ebben az évben, Mayer- lingben Rudolf trónörökös agyonlőtte magát. Ezt össze kellene hozni valahogy az ő világrajövetelével. Minél képtelenebb, annál hatásosabb... Kitalálja, hogy ő tulajdonképpen a szerencsétlen trónörökös za- bigyereke. Az anyja ott volt szobalány, és a szemrevaló teremtés addig szobalánykodott, amíg gyerek lett belőle. Persze, ezt titokban kellett tartani, ami akkoriban sok pénzért gyerekjáték volt. Az anya annak rendje s módja szerint megkapja a végkielégítést, de fejedelmi ráadásként férjhez adják egy kegyetlen őrgrófhoz, aki korbácsolta naponta vért izzadó parasztjait. Ennek halála után anyja jócskán örököl, de most ő választ magának egy herceget. Kiderül erről a hercegről, hogy koldusszegény, mindenét elvesztette a párizsi lóversenyeken, és még saját vagyonuk nagy részét is elkártyázta, mert már nem tudott lóversenyekre járni köszvénye miatt. Ez már nemcsak a parasztokat gyűlölte, hanem a szocialistákat is. Gondolta Svejk, itt érzékelhetően fogja ecsetelni, hogy ebben a környezetben szinte törvényszerű, hogy belőle se válhat valami elszánt szocialista forradalmár, vagy ami még jelentősebb, munkásérzelmű ember. Itt jó lesz kitérni arra is, hogy egész rokonsága a múltban népirtó főurak voltak, akik közül nem egy a rablólovagok korlátlan hatalmát is élvezte. Szép számmal voltak még munkásnyomorító tőkések; és egyikük azzal írta be nevét a történelembe, hogy ő építtette az első börtönt a munkásvezérek részére. Persze, a rokonok, a véget nem érő dőzsölések éjszakáin gyakran emlegettek főpapokat és főtiszteket, akik imádsággal vagy karddal szereztek jogot a családi vagyon gátlástalan gyarapításához. Amerre ők jártak, hullahegyek emelkedtek védtelen parasztokból és munkásokból... Na, ennyi elég, gondolta Svejk, de megint eszébe jutott valami. (Folytatása következik)
