Heves Megyei Hírlap, 1995. július (6. évfolyam, 152-177. szám)
1995-07-22 / 170. szám
A Hibay-unokát hazahúzza a szíve... Mozart és márvány A finnországi művészházaspár beleszeretett Szarvaskőbe Festői a táj. A völgyet körülöleli a Bükk, a nyugtató csendben szinte érezni az erdő, a fák lélegzését. A domboldalt bevilágítja a nap, de már szelídül a fénye, nem ontja vad melegét, mint a város zsúfolt utcáin. A szellő is meglibben olykor, mintha csak kedvünkért tenné, hogy még frissebb, tisztább legyen a levegő... Ahogy körültekintünk, nem csodálkozunk rajta, hogy a Finnországban élő házaspár, Hibay Éva fuvolaművész és Po- povits Zoltán szobrász Szarvaskőben építkezik. Hosszú évek után hazatelepülnek. Popovits Zoltánnal regényes módon ismerkedtek meg A Hibay név jól cseng Egerben. Azt viszont már kevesebben tudják, hogy dr. Hibay Károly orvos, akiről a háború után utcát neveztek el, harmincöt éves korában hivatásának áldozata lett. Fáradhatatlanul gyógyított a város akkori szegénynegyedeiben, s gyógyíthatatlan fertőzést kapott. A szarvaskői félig kész ház konyhájában beszélgetünk. • -A nagypapát már nem ismertem, édesapa is néhány hónapos volt, amikor ő meghalt. A nagymamám sokat mesélt róla. Neki volt egy kedves szokása, hogy minden évben karácsonykor a nagyapa egy személyes holmijával ajándékozta meg a fiát. így aztán a szelleme, az emléke ma is él a családunkban - meséli Hibay Éva. - Én is itt születtem Egerben, itt is kezdtem tanulni a zeneiskolában; Asztalos Loránd volt az első fuvolatanárom. Tizenkét éves koromtól az egri zenekarban játszottam, én voltam a legfiatalabb. Végső soron egész zenei pályám a városhoz köt.-Elég messzire, Helsinkibe vetette a sors...- Hatvankilenctől konzervatóriumba jártam, aztán a zene- művészeti főiskolán diplomáztam, 1977-ben. Megismerkedtem egy finn zongoristával, férjhez mentem, s így kerültem Finnországba. Zsolti fiam már kinn született, s elmúlt tizenöt éves. Időközben elváltam, de továbbra is Helsinkiben éltem, ma is ott tanítok a zeneakadémián.- Sok helyütt koncertezett?- Voltam Belgiumban, Franciaországban, Ausztriában. Ott tanultam is egy évet. Az évek során nagyon gyakran hazajártam; nemcsak fellépni, hanem a családomhoz is. Legalább három-négy hónaponként. Popovits Zoltánnal elég regényes módon ismerkedtek meg. A szobrászművész is egri születésű, s a véletlen hozta, hogy Helsinkiben találtak egymásra.- Négyéves voltam, amikor a háború miatt menekülni kényszerültünk. Németországban jártam iskolába, és 1949-ben az egész család kivándorolt Ausztráliába. Öt év után települtünk Colorado államba, Denver városába. Az ottani képzőművészeti főiskolán diplomáztam, s nem sokkal később nyertem egy ösztöndíjat, így költöztem Helsinkibe. A kisplasztikától kezdve a köztéri szobrokig mindent szeretek alkotni. Érdekes volt számomra, hogy született magyarként a néhány éve Budapesten megrendezett kisplasztikái biennálén én képviseltem Finnországot... Sokféle anyaggal dolgozom, használok bronzot, agyagot, fát, a nagyméretű szobraimat pedig általában acéllemezből alkotom meg.-Hogyan ismerkedtek meg Évával? — A helsinki Malév-irodá- ban. Erdélyi unokatestvérem útját intéztem 1990-ben, amikor megnyílt a román határ, és Éva akkor mellékállásban a Malévnál dolgozott. Eleinte csak barátok voltunk, s két éve annak, hogy a bélapátfalvi apátsági templomban volt az esküvőnk.- Mindketten művészemberek. Van-e valami közös a zenében és a szobrászatban? Éva válaszol:- Mint muzsikus, úgy vélem, akár egy zeneműnek, akár egy szobornak a felépítése, a kidolgozása, egyáltalán a megalkotás folyamata hasonlatos. Az az érdekes, még nem is ismertem Zoltánt, amikor a növendékeimnek már úgy próbáltam szemléltetni egy darab gyakorlását, kimunkálását, ahogyan azt egy szobrász teszi. A nyers anyagból fokozatosan eljutni a kész műig. Egy Mozart-kottát úgy kell megközelíteni, ahogy a szobrász egy márványtömböt kezd el pattogtatni.- Végül is mikor pattant ki az ötlet, hogy hazajönnek?-Évek óta honvágyam van, lassanként érlelődött az elhatározás. Szerencsére Zoltán is elfogadta; nemcsak az én szüleim, az ő édesapja is itt él Egerben. No és egyenesen szerelmes vagyok a Bükkbe! Kislányként is, ha csak tehettem, a hegyekbe mentem kirándulni. És érdekes, még csak építkezünk, de máris megszerettük a falut, az embereket. Minél hamarabb jó lenne hazatelepülni, bár még sok tennivalónk van Helsinkiben. Zsolti fiunknak is még be kell fejeznie az iskolát. A ház is csak félig kész, rengeteg munka van hátra. Lesz egy szaunánk, no és Zoltánnak kell egy nagy műterem, ahol dolgozhat.-És Hibay Éva itthoni tervei?- Szeretnék most már kisgyerekekkel foglalkozni. Az egri zeneiskolában tanítani. Kamarazenekarban játszani, és természetesen saját koncerteken fellépni Magyarországon. Mikes Márta Egéss zenei pályám Egerhez köt „A közönség bepillanthatott műhelytitkainkba...” Beszélgetés dr. Petercsák Tivadar megyei múzeumigazgatóval A múzeumok kiállításainak megtekintése manapság már nem tartozik az olcsó kulturális programok körébe. Ennek ellenére megyénk múzeumait és kiállítóhelyeit a statisztikai adatok szerint évente 450 ezren keresik fel. Dr. Petercsák Tivadar megyei múzeumigazgatót arról kérdeztük, hogyan sikerül megnyerniük az érdeklődőket, miközben más megyékben a látogatók száma erősen csökken. Sőt, mind többet hallhatunk olyan intézményekről, melyek megfelelő anyagi háttér hiányában kénytelenek szolgáltatásaikat szüneteltetni.- Korlátozó intézkedésekről szerencsére nem kellett dönteni. Öt esztendeje kialakult egy új szervezeti struktúra. Ez a megyei múzeumi hálózatban az egri Dobó István Vármúzeumot, a gyöngyösi Mátra Múzeumot, a hatvani Hatvány Lajos Múzeumot és kilenc kiállítóhelyet ölel át. A többi - előzőleg a mi kezelésünkben állt - tájházat és emlékhelyet a helyi önkormányzatok átvették tőlünk, de a szakmai felügyeletről nem mondtunk le. Egységeink működőképességét a fenntartók: a megyei, illetve a városi önkormányzatok - mert természetesen helyi igényeket is kielégítünk - és különböző pályázatok segítségével sikerült biztosítani.- Visszatekintve az elmúlt hónapokra, milyen jelentős feladatokat oldottak meg munkatársaival?- Alapvetően meghatározó volt az M3-as autópálya leendő építési területén folyó régészeti ásatás. A nyomvonal 48 kilométer hosszú szakaszán 35 lelőhelyet regisztráltak. Kollégáink mellett vendégrégészeket is bevontunk a munkába. Közreműködésükkel 12 lelőhely teljes, négynek pedig részleges feltárására került sor.- Az előkerülő nagy mennyiségű leletanyag elhelyezéséről is gondoskodni kell.- Tavaly új központi raktárba költöztettük át a néprajzi, történeti tárgyi és az iparművészeti gyűjteményt. Az épület tetőterének bővítésével újabb rakteret nyertünk az M3-as anyagának.- A régészek által megtalált leletek növelik a gyűjteményt. Hogyan gyarapodott a többi részleg?- Vásárlással vagy - sajnos, csak ritkább esetben — ajándékozással lett gazdagabb egy- egy gyűjtemény. A Hatvány Lajos Múzeum tulajdonába értékes Barcsay-grafikák kerültek. Eger népi szőtteseket, vármetszeteket és egy egri öntésü ritka' harangot tudhat magáénak.- A múzeumokban természet- tudományi és társadalomtudományi kutatások is folynak. Milyen eredményekről számolhatnak be ezeken a területeken?- Munkatársaink mintegy száz tanulmányt készítettek, illetve publikáltak a közelmúl- ban szakmai, országos vagy nemzetközi folyóiratokban. Saját kiadásunkban is megjelent néhány munka; az Agria XXIX-XXX. kötete, a Folia Na- turalia História, a Malacoló- giai tájékoztató, valamint Sugár István kis füzete, amely Dobó István síremlékét ismerteti.- Ami a ’94-es kiállítási eseménynaptárt illeti, sok látnivaló várta az érdeklődőket megye szerte...- Több állandó és időszakos kiállítás nyílt tavaly. Szűcsiben a közreműködésünkkel elkészült a Bajza József-kiállítás. Nagy előrelépés, hogy Hevesen többévi szünet után a helyi ön- kormányzat felújításában sikerült kiállítási helyhez jutni, ahol a Hegedűs-gyűjtemény egy részét mutathatjuk be. Uj szerzemények tárlatával ünnepelte a Hatvány Lajos Múzeum fennállásának 25. évfordulóját. Gyöngyösön pedig nagyanyáink konyhájába kukkanthattak be a kíváncsiak. Egerben a legjelentősebb esemény a XIV. országos akva- rell-biennálé megrendezése volt. Egy rendkívüli látogatási napot is szerveztünk a várban, ahol a közönség bepillanthatott a múzeum mindennapi életébe. Megismerhették az egyes gyűjteményeket, betekinthettek a restaurátor-műhelybe, és eljuthattak olyan helyekre, ahová egyszerű vendégként sohasem.- Intézményeik szinte kivétel nélkül műemlék jellegűek. Hogyan óvják állagukat, hiszen köztudott: az egri vár is folyamatos rekonstrukció alatt áll évek óta.- Ha szerény mértékben is, de folytatódtak a helyreállítások. A várban kinyitottuk a Hyppolit-kaput, és ma középkori állapotában látható. Állandó gond a támfalak megerősítése, ebben is haladtunk: a Vécsey-völgy felé elkészült a megerősített rész. A másik várunk, a kisnánai is folytonos karbantartásra szoml. Az élet- veszélyessé vált kaput megjavítottuk, s a lakótorony szigetelése után ismét látogathatóvá vált. A gyöngyösi Orczy-kas- tély homlokzatának javítása mellett a parádi Palócház statikai megerősítésére volt lehetőségünk.- Az M3-as autópálya nyomvonalán elhelyezkedő régészeti ásatások folytatása kiemelt fontosságú, hiszen 1996-ig be kell fejezni azokat. A leletmentés, annak restaurálása, tudományos feldolgozása mellett tudnak-e érdekességeket, látványosságokat kínálni a hazai és külföldi turistáknak?- A közelmúltban nyílt meg az új szerzeményeinket bemutató kiállításunk a vár gótikus palotájában. Ezt követte az egri papköltők munkásságát reprezentáló tárlat. Különlegességnek számít a Mari Köztársaságból érkezett anyag, mely rokonainknak, a cseremiszeknek a népművészetéből ad ízelítőt. Októberben pedig a Hatvány Lajos Múzeum kortárs képző- művészeti gyűjteményéből láthatunk válogatást. A gyöngyösi közönséget a Szent Erzsébet- kriptában talált viseletekkel, valamint Wargha László építész terveivel várják. Hatvan fegyvertörténeti csemegét kínál az érdeklődőknek.- Az évek folyamán több külföldi múzeum is elhozta ide kincseit, viszonzásképpen sok országban megismerkedhettek megyénk történetével, népművészetével. Lesz-e folytatás?- Egyéves vándorlásáról tért haza Amerikából népművészeti kiállításunk. A franciaországi Macon fazekasságával pedig mi találkozhattunk itt, Égerben. Már szinte hagyományosnak tekinthető a kapcsolatunk a németországi Esslingennel és Siegennel, valamint a csehországi Teplicével. Ez a három város már bemutatkozott nálunk, az idén ők ismerkednek majd Egerrel és történelmével. Végezetül egy nagy vállalkozás előkészületeiről: elkezdjük az egri képtár - 1996-ban várhatóan befejeződő - szakmai és műszaki felújítását, ezért szeptemberben bezárjuk azt. A képek restaurálása, a kiállítótér megújulása után új szakmai koncepció szerint történik majd a rendezés. A kiállításhoz méltó katalógust is szeretnénk megjelentetni a megnyitóra. B. Papp Györgyi Egykori szobabelső a hevesi kiállítóhelyen FOTÓ: SZILVÁS ISTVÁN
