Heves Megyei Hírlap, 1995. július (6. évfolyam, 152-177. szám)

1995-07-22 / 170. szám

ini III1 j, _______________________________ S TY.Ü RI ÜIAFUY7II "TNT ____ ___ I é retlenek” a Rádió Egerben Az utóbbi időben egyre sűrűbben látni együtt Szandit és Ki­kit. Lehet, hogy egy közös lemez lesz belőle, vagy valami más? Tisztelt Olvasó! A társasági élet részt vevői jól tud­ják, hogy az ilyen összejövetele­ken mindig van egy kis pletyka, susmus, szurkálódás, így hogy a rendezvények hangulatát visszaad­juk, mi sem fogunk egy kis csipke­lődésért a szomszédba menni. Bí­zunk az érintettek jó humorérzé­kében, és hisszük, hogy kissé ki­fordított látásmódunkkal senkit nem fogunk megbántani. Rova­tunkkal minden szombaton jelent­kezünk, és várjuk azon összejöve­telek, bálok, üzleti megnyitók meghívóit, akik úgy döntenek, szívesen szerepelnének a társasági rovatunk hasábjain. Üdvözöl mindenkit e rovat szerkesztője, Nagy Zoltán (Zsibi), 3301 Eger, Pf. 23. A rovat képanyaga a KODAK Fotó Fix Kft. támogatásával készült Ede bácsi szülinapja A legkisebb unokával könyv, és jól­esett a Fradi- _torta is. A Szar­ai ünneplők körében___________________________vaskőben ott­h onra lelt ünnepelt jó egész­ségben, boldogan fogadta a gra­tulációkat. Mi is köszöntjük őt: Isten éltessen, Ede bácsi! Ismert művé- jszek, üzletem­berek, közéleti személyiségek lés barátok köré­ben ünnepelte 75. születésnap­iját Lukács Ede. Az Erdélyből el­származott egy­kori Fradi-fut- ballistát Európa szinte majd minden tájáról eljöttek felkö- szönteni. Itt vol­tak nemcsak a magyar, hanem jholland, német, barat%\-!1.Vbü,iÁJ Fr*h ixLflk^LiT-..: Károly ismert ;spprtújságÍRj|Míd.. küldte- el aján- ságában az ünnepelt dékát az aktív : H Lötábah több mint 100 gólt lőtt ereklyék kö- „öreg csatárnak”. Azóta már a zött talált he­falon ketyeg a Fradi-óra, az lyet a Fradi­Fffleségef valamint Bács Ferenc színművész és Bodor Pál publicista társa­iké TÁRSASÁGI ELET ANNO 1995 ft b WB ■Hk ÜIfR WB SK. 'Mm mü, JHB Ősi Erény: Gyűjtemény a Magyarság Történetéről / Kovács Mihály: Árpád pajzsra emeltetése Kovács Mihály: Árpád pajzsra emeltetése A pajzsra emelés - Árpád ese­tében — azt jelentette, hogy ap­jától, Almostól átvette a hatal­mat. A hadak feletti fővezér- séget is! Az adott helyzet mi­att, az Etelközben, a besenyők­től elszenvedett pusztítás után a magyarságnak máshol kel­lett megtelepedési lehetőséget keresnie. Ennek a szertartás­nak - mert a kende istennek, vagy legalábbis az istenek it­teni összekötőjének számított - szakrális jelentősége is volt azonfelül, hogy Árpád fölébe kerekedett annak a Gyulának, a társkirálynak, aki eddig a portyázó-kalandozó seregeket irányította. Ennek az egyszemélyi ha­talmi állapotnak a megterem­tése akkor kezdődött, amikor Álmos a nagy besenyő táma­dás előtt nem Gyulát küldte szerződéskötésre a bizánciak­hoz, hanem Árpádot hatal­mazta meg képviseletével. ^! Ezt a történész Úgy jeleníti meg, hogy „Almos családjá­ban erősödött az éjiekkel való kapcsolattartás kötelezettsé­gén túl az e világi kérdések, a tényleges hatalom birtoklása iránt.” Akkor még nem mu­tatkozott a kényszer, hogy új haza után kell majd nézniök. De a krónika úgy folytatódott, hogy „a besenyők kelet felöl zúdultak rá a magyarok etel- közi szállásaira, a minap le­győzött bolgárok pedig délről kapták oldalba a magyarokat. Egyetlen kiút kínálkozott: fel­adni az etelközi szállás terüle­tét, s új hazába költözni.” Eh­hez kellett az ötvenéves Árpád a hetvenen túl járó Álmos he­lyett. *** Kovács Mihályt (1819. Abád- szalók - 1892. Budapest) a magyar történelmi festészet úttörői között tartják számon. Harmincéves fiatalember ő a ’48-as szabadságharc idején, meg is festi magát Kossuth- kalapban. Az események hatá­sára a pákozdi csatát is vá­szonra álmodja. Később kial­szik benne a forradalmi hév. Nem tud azonosulni azzal a lendülettel, amellyel majd a következők, Munkácsy Mi­hály, Székely Bertalan, Lotz Károly, Benczúr Gyula ünnep­ük majd az ezeréves történel­met, adják elő a kiragadott té­mákat £ jubileum tógában égő országnak. Eger úgy tekint rá, mint sa­ját festőjére, íbiszen itt élt a múlt század második felében. Alkotásai a Magyar Nemzeti Galériában is megtalálhatók. Felesége néhány képét Egerre hagyta, s azok a Dobó István Vármúzeumban láthatók. A pajzsra emelés mesteri szerkezet. Középen, levegő­sen, a félmagasban, a pajzson Árpád, a minden hatalmi jel­vénnyel feldíszített férfi, aki fogadja övéi hódolatát és bi­zalmát. Az őt tartó négy har­cosból az első kettő látszik, de ők így külön tömböt képeznek a mintegy ötvenfőnyi sokada- lomban. A látvány jobb előte­rében két harcos térdre eresz­kedve tekint a vezérre. Jobb - kezükkel nyújtózkodnak az isT tenfi felé - éppúgy, mint a. többiek -, hogy részesülhes­senek a vezéri erőben, a pillád nat nagyszerűségében, amely éppen a pajzsra emeléssel szü­letik meg, az istenek jóvoltá-- ból. A két térdelő harcos mel­lett talán Álmos. Ki lovon, van, ki gyalogosan, de lán­dzsákkal. karddal. A bal elő­térben az anya öleli két fiát, a bal szélen egy harcos hitvesé­vel együtt vesz részt az eletni erejű jelenetben. Csak néhány kivétel akad, akinek a szenté nem kíséri Árpád karddal su­hintó mozdulatát. Hátul, a képe í bal felső sarkában fehér Hő*3 szegi fejét az égnek, amirit a pap, vágy valami szent vénség imára tárja két karját. Zászlók lobognak, sátrak terpeszked­nek. A kép alján, de beszéde­sen pajzs és kard, vagy inkább csáklya figyelmeztet, hogy rtt az egész levegő a harciasság­tól remeg. És mégis más ez, mint Benczúr, Lotz, vagy akár Szé­kely Bertalan romantikus lel­kületű, érzelemgazdag képei. Talán ezért is szemlélődünk higgadtan, elfogódottság nél­kül. Farkas András Amitől a lélek megtisztulhat... Ha valaki az idei nyár nagy zenei kínálatai között megtisz­telte érdeklődésével a Nagyvá­radi Bazilika Szent László ének- és zenekarát, akkor egy életre szóló zenei és spirituális élményben volt része. Újólag bebizonyítva, hogy ami Er­délyből jön ide az őshazába, azok által bemutatva és láttatva, akik a keserű elnyomás és nyomorúság hosszú évtizedei­nek idején is a helyükön marad­tak, az még őrzi a lángot, s ím, most továbbadták nekünk... Ilyennek láttam a délcegen, de ugyanakkor mélységes alá­zattal áthatott kórus felvonulá­sát a bazilika szentélyébe, hogy aztán megpendülhessen az első hegedűs húrja, a felzúghasson a kis orgona, és a négyszólamú kórus a freskókig repítse a földhözragadt lelket és a tekin­tetet. Erő és hit, öntudat és bra­vúros mesterségbeli tudás rázta fel a hanyatlóbb (vagy egysze­rűen másabbnak nevezett) kul­túrán pallérozódni kényszerülő őslakosságot. Hát igen; lehet úgy is vezé­nyelni, ahogy Balogh Mihály karnagy pásztorolja a nyáját. O ugyanis meg tudja követelni, avagy el tudja érni önként vál­lalkozó daloskedvűivel, hogy a magyar nyelv az magyar nyelv legyen, valamennyi ismérvével. Nemhiába Nagyváradon beszé­lik a legszebben...! Általuk a magyar prozódiát tanítani sem lehet jobban. Ná­luk a vers és a zene olyan mér­tékben helyesen és konszonán- san illeszkedik a szöveg ma­gyaros hangsúlyaihoz, ahogy azt valamennyi kórusművekben elénk tárták. Ilyen szinten már méltánytalannak tűnne kieme­lésekbe bocsátkozni, hogy Na- bucco Rabszolgák kara miért is annyira elementáris és magával ragadó, ahol egy magánhangzó rövidítése vagy nyújtása is úgy feszült rá a zenei és drámai ívre, ahogy az náluk megta­pasztalható volt. S mindez a mondandó és aktuális érzelmi állapot hű kifejezésére. Az nem véletlen, hogy Ők a „Szép Hazám”-ról zengedez- nek - nekünk! S azt is jól tud­ják: ha nem tisztességesen ejte­nék ki a Szép Hazámat, menten hiteltelenné válnának. Gounoud Ave Mariájával bi­zonyára minden lélek tisztára mosódott. Ott ugyanis az aka- démikusságon túl már messze- messze többet kaptunk, mint amit a felsőfokú koloritás, el- okvencia, dikció. grácia és ele­gancia pattogó műszavaival il­lethetnénk. Akkor és ott az maga volt a Paradicsomba kí­vánkozó költészet és emberfe­letti emelkedettség Boros Kon- rád Erzsébet által, aki a Ko­lozsvári Operaház magánéne­keseként látogatott hozzánk, ritka becses ajándékával. Köszönet és hála illeti dr. Andrássy Gyula orvos-énekest Cesar Franck Panis Angelicus- áért. Adassák dicsőség valameny- nyi szólistának: Nagy Kristófi Borbála, Nagy Kristófi Sándor, Márton István érző lényük leg­javát adták. Tiszta hittel, kiváló mesterségbeli tudással, emel­kedett lélekkel játszott a karor­gonán Nagy Kristófi János. A Szent László-himnusztól a ráadásként kínált Händel Mes­siása Halleluja kórusáig Bee­thoven, Mascagni, Verdi meg- idézésével. Balogh Mihály karnagy leg­bensőbb, tiszta, szentimentáli­sán szenvedélyes beállítottságát tárta felénk - két kézzel, mint­egy áldást osztva -, az itt élőkre, dicsőséges kórusa köz­reműködésével, zenekara és énekesei nevében. Patkós Attila

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom