Heves Megyei Hírlap, 1995. július (6. évfolyam, 152-177. szám)
1995-07-22 / 170. szám
1 1 l s 1 s 1995. július 22., szombat 7. oldal Autót emel meg ez az üzbég utcai mutatványos egy szentpétervári parkban FEB-Reuters Több tízezer ember keres menedéket a rekkenő hőség ellen a Coney Islanden. New Yorkban a hőmérő higanyszála 38 fok fölé emelkedett. A páradús, meleg levegőben többen hőgutát kaptak és meghaltak FEB-Reuters Rod Stewart Bukarestben. Az angol popsztár fellépett a román Rockmá- nia-fesztiválon FEB-Reuters Didergő szörfösök Új-Zéland egyik déli szigetén. Az Antarktiszról váratlanul beáramló sarki hideg havazásokat okozott, a hőmérő higanyszála pedig mínusz tíz fok alá süllyedt. Tizenkilenc év óta először havazott az ország fővárosában, Wellingtonban is FEB-Reuters Az ASZTAL, amelynél Európa sorsáról döntöttek. Turisták nézik a kerekasztalt, amely mellett a győztes nagyhatalmak vezetői ötven évvel ezelőtt Németország és Európa jövőjéről tanácskoztak FEB-Reuters S^^rzubjektív HETI HÍR, hogy a híres, országosan ismert üzletember adóügyével immár a rendőrség foglalkozik. Mondhatnánk rá, hogy nem kapkodták el... A nagyvállalkozóval szemben ugyanis a pénzügyi hivatal már tavaly ősszel kifejezte komolyabb rosszallását. Ellenezte sokmilliós tartozását, kérte, követelte annak ki- egyenlítését. S a későbbiekben is bátorkodott kitartani állásA félreértett nyitótáncos pontja mellett. Kevésbé kezdte - állampolgári - kötelességét lene kivárnia, mivel nem zörög tisztelni az urat, aki évek óta tetszeleg páratlan ügyességével a nyilvánosság előtt, részt vesz a köz- és a társasági élet úgyszólván minden jelentősebb eseményén, nyakkendőjével nemcsak divatot élesztett, hanem sajátos irányzatot is teremtett az üzleti, politikai életben. Bálon pedig kész volt maga is a mai mulatozók számára bizony már alig-alig csábító palotással nyitni a táncot! Egyszóval a hatóság másképpen figyelte azt az embert, akit eddig egyéb bámulat vett körül, s aki magát mit sem zavartatva beszélt, nyilatkozott szinte mindenről a legutóbbi esztendőkben, csupán adózási látszott feledni. A sikerfi felrótt mulasztását az ügy határozottabb, kínosabb fordulata után is mindössze félreértésnek nevezi. Meggyőződése, hogy inkább a hivatal, mintsem ö, a feddhetetlen életű polgár' tévedett, amikor eljárás indult ellene. Ám vállalja a kiállást, a vizsgálatot. S ha kiderül, hogy tényleg hibás: kész levonni a tanulságot. Hátrább húzódik, szerényebben politizál, és természetesen rendezi a számláját, hiszen van miből. Kalapot emelhetnénk gesztusa előtt, de amit ígér, a legnyilvánvalóbb tennivalója. Talán a vizsgálat végét sem kelaz a bizonyos haraszt, ha nem fújja a szél. Igen gyanús a túl gyorsan jött nagy gazdagság, cseppet sem olyan kézenfekvő, mint például azon hazánkfiának vagyona, aki logikai játékaival lett világszerte ismert feltaláló és gazdag magyar ember, vagy amelyik honfitársunké éppenséggel olyan italokból gyarapodott, amikből már ősei is tisztességgel gyűjtögették a pénzt. "búcsúképpen pedig a kikezdett újgazdag zárhatná is a bálját az elegáns palotással, hogy azért valamivel az emlékezetünkben maradjon... Gy. Gy. Kérdőjelek Értenek bennünket? „Ha félre lehet érteni a kisebbségi politikát, félre is fogják érteni.” Murphy után szabadon mondta ezt egy magyar politikus a legutóbbi budapesti nemzetközi kisebbség-politikai konferencián. Félreérthető-e a mi kisebbségi politikánk? Szerintünk nem, mert az önrendelkezésre és az egyenjogúságra épül. A magyar származású amerikai Charles Gáti professzor mégis kereken kimondta, hogy az óceán túlpartján nehezen fejtik meg a kisebbségek kollektív jogainak problémáját. Az USA ugyanis „az asszimilálódni hajlandó bevándorlók társadalma. Nem a kollektív, hanem az egyéni jogok hirdetője.” Várhatunk akkor többet Amerikától, mint amit Clinton tett, üdvözölve például a magyar-szlovák alapszerződést? Allen Kassof, a budapesti tanácskozás első számú kezdeményezője pedig, ha lehet, még egyértelműbben fogalmazott. Azt javasolta, hogy a határon túli magyarok - félreértések elkerülése végett - fogalmazzák meg világosan, mit értenek autonómián, s törekvéseik tisztázásával próbálják meg eloszlatni a szomszédos többségi nemzetek félelmeit. így megszűnnek a kívülállók aggodalmai is, hogy darázsfészekbe nyúlnak, bárki mellé állnak. Jó szándék diktálta gondolatok ezek, s Murphyt is igazolják. Aki azt is mondta: „Akit félreértenek, ne másokat okoljon, ha nem értik: mert aki megsértődik, azt nem is akarják érteni.” Nekünk viszont létkérdés, hogy jól értsenek minket. Kocsis Tamás Ferenczy Europress Átmentett ötletek Mindnyájan emlékszünk a hajdani világkiállítási lázra. Természetesen arra is, hogy a megbukott koalíciót felváltó új - egyik leghatározottabb intézkedéseként - visszamondta az akciót. Ez bizony éles csatározásokat szült, s ma is megoszlanak a vélemények. Mint egyik táborhoz sem tartozó - igen sokan vagyunk ilyenek -, úgy látom, hogy a döntés helyes volt. Egy ezernyi gonddal birkózó ország nem vállalkozhat irreális álmok valóra váltására. Ha nincs pénz, akkor nem lehet költekezni. Még akkor sem, ha az esetleges befektetés - bár ez is kérdésesnek tűnt - idővel busásan kamatozik. Ugyanakkor az is tény, hogy egész Magyarország lelki- ismeretesen készült erre a nemzetközi seregszemlére. A megyék, a városok, a falvak - így történt ez szükebb pátriánkban is - átgondoltan állították össze a helyi lehetőségeket számba vevő, azokra alapozó, építő elképzeléseket, ígéretesnek látszó tippeket. Széles körű, emberek százezreit foglalkoztató mozgalom bontakozott ki, amely valóban számottevő sikert szült. Igazolja ezt az is, hogy a javaslatok nem kis része megmérettetés, „zsűrizés” után is zöld utat kapott. Aztán jött a hír: nincs szükség az egészre. Más a menetrend, s ebből kiiktatódik ez a blokk. Nálunk és másutt számosán megdöbbentek. Érthető ez a gyors reagálás, ugyanis keseregtek a céltalan energiabefektetés miatt. Szerencsére a trauma hamar oldódott. Az érintettek rájöttek arra, hogy nem hiába munkálkod- . tak. Rá kellett jönniük: amit csináltak, olyan értéktár, amely majdhogy örökzöldnek tekinthető. Rendezték soraikat, s formálódott a friss, a kétségkívül előrelátó haditerv. A hevesi pátriában a többség megértette, hogy nem szabad késlekedni, vagyis indulhat a fokozatos kivitelezés. Ha nem is a nagy alkalom jegyében. így aztán nemcsak rajtoltak, hanem folytatódtak is az évenkénti expók, amelyek beváltották a hozzájuk fűzött reményeket, s olyan egészséges üzleti kapcsolatokat produkáltak, amelyekért megérte fáradozni. Kulturális fronton sem tétlenkedtek. A különböző programok - elég csak a palócnapi rendezvénysorozatra utalni - zökkenő nélkül szerveződtek, s tekintélyes számú közönséget vonzottak. A kínálatlista olyan gazdag, hogy a magvasabbjából jut a honfoglalás 1100 éves jubileumára is. Másként fogalmazva: ügyesen átmentették az elgondolásaikat. Ez rendkívül örvendetes. Igazolja mindez azt, hogy néha túlzottan is áthat bennünket a borúlátás. Akkor is, amikor nem kellene vélt vagy valódi sebeinket nyalogatni, hanem önmagunkban bízva, lendületesen illene lépni. Megéri az általánosabb tanulságokat is felvillantani. Ha ugyanis ez a szemléletmód fokozatosan általánossá válna, akkor tem- pósabban haladhatnánk előre. Az ésszerűen módosított vállalkozássor önkéntelenül azt sugallja, hogy ezt a gyakorlatot a hétköznapok, a társadalmi élet más területeire is érdemes átplántálni. Higgyék el - a sajátos körülményekre adaptálva -, bármelyik szférában - ha nem is máról holnapra - hasznosul. Ha legalább ilyen szívósan akarjuk... Pécsi István
