Heves Megyei Hírlap, 1995. július (6. évfolyam, 152-177. szám)
1995-07-13 / 162. szám
1995. július 13., csütörtök 5. oldal Hatvan És Körzete Szakmai látogatás Finnországban A két hónapos nyár birodalmában „A freskótól a trükkfilmekig minden érdekel” Karolin, az extravagáns rajzoló Amikor megláttam, mintha a hatvanas évekbe botlottam volna. Egybeszabott, ujjatlan ruhát viselt, meg valami sarufélét. Akár Andy Warhol menyasszonya is lehetne- gondoltam, noha még nem is sejtettem róla, hogy mü- vészlélek. Ez csak később derült ki. Valaki megmutatta az egyik plakátját, ami marcona fiúkat ábrázolt - a Lator Blues Band tagjait - valami tusfélével, szemléletesen, mintha sötét sikátorok mélyén találkozna velük az ember. S amikor azonosítottam a művet az alkotóval, meglepődtem. Mert egy ilyen törékeny alkattal finomabb dolgokat - legfeljebb virágokat vagy pillangókat - szokás „elkövetni”. Az előzetes kádercsomagban figyelmeztetés is rejlett: szép a lány, meg értelmes, ám elvont, s bizonyos mértékig konzervatív. Üsse kő, legyintettem, legfeljebb nem váltjuk meg a világot; majd csak arról beszélgetünk, ami úgyis kiderült, közvetlen nexus nélkül: benne van a vonal a kezében. Hol trécselhettünk volna egyéb helyen, mint egy füstös presszó mélyén, kör alakú asztalnál, miközben a fent nevezett banda fájdalmas dallamai- akárha időzítették volna - korhű hangulatmasszát kerekítettek körénk.- Én elvont? - csodálkozott vissza Barna Karolin, amikor szembesítettem mások által vélt jellemével. Csak egy húszéves lány tud a nézésével ennyire kifejezően tiltakozni.- Nagyon is nyílt vagyok egy bizonyos határig. Hacsak azért nem gondolják rólam az ellenkezőjét, mert olykor lelkizek. Nem szeretem ezt a tulajdonságomat, több károm származott már belőle, mint hasznom.- És a konzervativizmusod? Az öltözéked is ezt sugallja...-Ezen még nem gondolkodtam. Mindig olyan ruhát veszek fel, ami a hangulatomnak megfelel. Irányzatoktól függetlenül. Mindegy, hogy az éppen farmer vagy akár kosztüm. Ha úgy tetszik, ez az egyéniségem, ilyen vagyok.-Kiabál a tehetséged. Ennek ellenére még mindig Pető- fibányán élsz, s ha jól tudom, babysitterkedsz...- Ahogy visszaemlékszem, már születésemkor a képességeim birtokában voltam. Gyerekkoromtól egyfolytában rajzolok, s - ahogy mások mondják - szépen fejlődök. Ennek ellenére nem vettek fel a képzőművészetire, mint mondták, túljelentkezés miatt. A Bajzában végeztem, amúgy semmi különös.- Láttam néhány általad készített portrét. Más műfajjal is foglalkozol?- Elsősorban az emberek érdekelnek, főleg az arcuk. Néha kedvet kapok a tájképekhez is, de ez többnyire elmúlik. Régebben megfogott az olaj, a vászon, de a végén mindig a grafitnál kötöttem ki.- Hogyan tovább?- Megpróbálom levelezőn a képzőművészetit. Konkrétumokról ne kérdezz; keresem a helyem, mindenképp olyat szeretnék csinálni, ami életem végéig elkísér. Legyen az freskófestés vagy rajzfilmkészítés, egyre megy.- Elérhetőnek tartod - úgy általában is - a céljaidat?- Különben miért tűzném ki magam elé? Csak a szabadságom legyen meg hozzá. Ez mindennél fontosabb számomra. Soha ne a mások véleménye irányítson, tegyünk a saját belátásunk szerint. Kár, hogy én ezt idáig még nem tudtam megvalósítani. Ha megpróbálom, mindjárt makacsnak és önfejűnek tartanak. Tari Ottó Takarékoskodnak Rózsaszentmártonban Eggyel kevesebb csoport indul az óvodában A messzi északon, Finnországban lévő Kokkola városa évek óta testvéri kapcsolatokat ápol Hatvannal. Ébből adódóan mindkét településről delegációk sora keresi fel a másikat, ismerkedve egymás kultúrájával, oktatásával, egészségügyi tapasztalataival. Az 1994. évi expo idején kínálkozott először lehetőség arra, hogy szakmai munkacsoport látogasson „rokonainkhoz”. Az apropót az adta, hogy az ottani mezőgazdaság - hasonlóan a magyarhoz - válságát éli. Sokan felkaphatják a fejüket: egyáltalán ott is létezik agrárkultúra? A hosszú, hideg tél országában talán a hó alól lapátolják a krumplit? Ehhez hasonló kérdések a csoport szervezése közben a szakemberek részéről is elhangoztak. A küldöttség nemrégiben hazaérkezett. Azon kívül, hogy a résztvevők betekintést nyerhettek a helyi realitásokba, lehetőséget kaptak arra is, hogy bemutassák a hagyományosan jó honi mezőgazdaságot. Vendéglátóik kihasználták a sötét éjszakától mentes júliust; 16-18 órás programokkal mutatták be tevékenységüket. Legfőbb kincsüknek - határtalan szorgalmuk mellett - környezetük tisztaságát tekintik. Az olaszországi Tavarnelle városa Toscana tartomány festői díszletei között fekszik. Meggyőződhettek azok a hatvani kisdiákok - a Kossuth Lajos és a 4. Számú Általános Iskola tanulói -, valamint kísérőik is, akik nyolc csodálatos napot tölthettek a taljánok földjén. A meghívás az ottani város önkormányzatától érkezett. Olyan, angolt is beszélő gyereA profitcentrikus termelés mellett fontos tényezőként szerepel a környezetbarát és környezetkímélő technológiák alkalmazása. A fagy csak május közepén enged ki szorításából, így az első vetőmagokat június elején tudják földbe helyezni. A hagyományos tavaszi árpa, a takarmánynövények mellett burgonyatermesztéssel is foglalkoznak. Rövid nyarukat igyekeznek kihasználni. A betakarítást augusztus végén, szeptember elején befejezik, hiszen rövidesen ismét beköszönt a tél. Azt gondolhatnánk, két hónap alatt nem lehet csodát művelni. Ám vegyük figyelembe, hogy Finnországban nyaranta napi 20-22 órát van fenn a nap, ami jócskán pótolja a kieső időszakot. Az itteni 5-6 hónapos termesztési ciklussal ellentétben náluk két hónap is elegendő a termés beéréséhez. A szervezők bemutatták azt is, milyen hatással jár a közös piaci csatlakozás, milyen nehézségekkel és előnyökkel lehet szembenézni. A vendéglátók gondot fordítottak arra, hogy a nagy folyamatok mellett megismertessék kisebb vállalkozásaikat és a munkanélküliség kezelésének lehetséges fogásait is. Simon Attila kék utazhattak, akik Shakespeare nyelvén társalogtak vendéglátóikkal. A szőlő- és olívaültetvények hazájában a nebulóknak feledhetetlen élményt jelentett a reneszánsz kultúrával való ismerkedés. Firenze, Pisa, Sienna látnivalói a középkort varázsolták a látogatók elé. Természetesen jövőre a vizit viszonzása következik. Rózsaszentmártont sem kerülik el a gazdasági helyzetből fakadó takarékossági kényszerintézkedések. A település vezetése igyekszik azonban olyan lépéseket tenni, amelyek a lakosság széles rétegeit nem, vagy csak közvetve érintik; illetve a megszorítások okozta „kellemetlenségek” más módon kiküszöbölhetők. Az egyik legutóbbi döntés értelmében több közkifolyót hatástalanítanak a faluban. Az elmúlt évben már üzemen kívül helyeztek tizenöt kutat. Ezeket rövidesen leszerelik, újabb hármat pedig elzárnak. így is tizenöt használható csap marad a közterületeken. Ennél sokkal súlyosabb probléma, hogy a községben is csökken a születések száma. A demográfiai mélypontot figyelembe véve, az ősztől az eddigi három helyett két csoport működik majd az óvodában, mivel az ideálisnak mondható 75 csemete helyett mindössze öt- venet írattak be. Az intézmény elveszíti önállóságát is; szerkezetileg az általános iskolához kapcsolják. A „Rózsai Hírek” tervezett kiadása Rózsaszentmártonban helyi újság megjelentetéséről határoztak. A Rózsai Hírek című újságot a képviselő-testület adja ki, eleinte két hónaponként. Az első szám ingyenes, s a község valamennyi portájára eljut. A főszerkesztő Zsák Ferencné könyvtáros lesz. Kommunális adót vezettek be Ecséden Július elsejétől kommunális adót kell fizetniük az ecsédiek- nek. Az önkormányzat a befolyt összeget az utak javítására fordítja. Valamennyi telek után évi 2 ezer forintot rónak le a helybéliek, ám az idén már csak ennek a fele kötelező. A bevallás benyújtási határideje július 30. Ugyancsak ecsédi hír, hogy döntöttek három intézmény gázzal történő ellátásáról és a használaton kívüli önkormányzati ingatlanok értékesítéséről is. Összefogással a herédi templomért Visszanyerte eredeti formáját a herédi római katolikus templom torony sisakja, amit még a második világháborúban lőttek szét. Az építmény boltozatán azonban még mindig repedések vannak, ugyanis beázik a tető. A munkálatokat immár nem lehet halogatni, ezért szeretnék, ha társadalmi összefogás valósulna meg az ügy érdekében. A képviselő-testület majdnem minden tagja felajánlotta tiszteletdíját a renoválásra. Mátra Cukor Rt.: folyik a karbantartás A Mátravidéki Cukorgyárak két egységében - Hatvanban és Selypen - jó ütemben folyik a felkészülés az őszi kampányra. A gyáraknak több mint 15 ezer hektár vetett területe van. Jelentős répakipusztulás nem történt, gondot csupán az intenzíven növekedő gyomok jelentenek. Új beruházásként Hatvanban kazánt, Selypen pedig egy 1750 kilogrammos centrifugát telepítenek. A cukorsiló építési munkálatai is a tervek szerint zajlanak Hatvanban. Az etruszkok földjén Toscanában jártak a hatvani diákok Tavamelle-i pillanatok Petőfibányai lemondás A képviselőnő beváltotta ígéretét Az elmúlt hetekben nem kis vitát váltott ki Petőfibányán lapunk néhány írása. Ezek kapcsán néhányan rendkívüli testületi ülést is kezdeményeztek, ám a helyzet nem javult. Egyre nyilvánvalóbb: a vezetés megosztottabb, mint valaha. Az emlékezetes tanácskozáson Patinszki Istvánné, a környezetvédelmi bizottság vezetője - látva a kibékíthetetlennek tűnő viszályt - úgy döntött: lemond képviselői megbízatásáról. Akkor többek rábeszélésére a székében maradt, ám nem sokáig. A napokban lemondásáról értesítette Fekete László polgármestert. Kérdésünkre Patinszki Istvánné családi okokkal indokolta döntését. Civilizált barbarizmus...? Egyesek mondhatják erre: képzavar. Irodalmi értelemben bizonyára. A valóságban azonban létezik. „Barbár korok barbár törzseinél” volt szokás, hogy az öregek önként kivonultak a szent helyre, s végelgyengülés következtében kimúltak, elpusztultak. Ők ezt saját belátásukból tették, mert így kellett; ez volt a társadalmilag elfogadott hagyomány. Látva öreg nyugdíjasainkat a gyógyszertárakban, fogászati rendelőkben, eszembe jut: vajon ők is önként vállalják a „fogat- lanságot" ? A gyengébb vagy kevesebb gyógyszer vásárlását? Az „előrehozott elmúlást” ? Mi - az úgynevezett „civilizáltak" - idő előtt kényszerítjük őket pusztulásra? Persze, a válasz adott. Kevés a pénz, üres az államkassza. De nem lehetne máson spórolni? Mondjuk, kiket zavar a személyi szám? Sokkal többeket ennek a megszüntetése, ami 10-12 milliárdjába kerül a költségvetésnek, vagyis. - nekünk. Látjuk, tapasztaljuk az egészségügyi helyzetet. Nem probléma. Újabb bürokratikus intézkedések következnek. Személyre szóló vények, orvosra érvényes bélyegzők. Mindez jó néhány milliárdért. Állítom: létezik békebeli, civilizált barbarizmus! Monori Zoltán Hej, halászok, selypi horgászok... Ebben az esztendőben Kiskörén rendezték meg a megyei horgászegyesületek halfogó versenyét. A hagyományosan évente lebonyolítandó viadalon a selypi „zsinóráztatók” szép sikereket értek el. Némileg rontja a képet, hogy csak felnőtt és ifjúsági kategóriában oszthattak ki díjakat, ugyanis - érdeklődés híján - a női verseny elmaradt. A kilenc csapatból a selypiek- Illés László, Robotka Róbert, Kapuszta Mihály és Babcsány József - elsők lettek, a fiatalok között Szabó Roland bronzérmet pecázott össze. Illés László 4650 grammos összeredmény- nyel egyéni győzelmet is aratott, Robotka Róbert pedig - szintén a felnőttek mezőnyében- harmadik helyezést ért el. A kellő mennyiségű hal kifogására három óra állt rendelkezésre, s mindenki egy bottal próbálkozhatott. A kivívott sikerek alapján a négytagú megyei válogatottba három selypi került be, s az ifik között is képviselteti magát a nagy múltú egyesület. Annál inkább tiszteletet parancsolnak a fenti eredmények, mivel zűrös időszak után egy teljesen szétzilált gárdát igyekszik talpra állítani Jandzsó István, az újonnan megválasztott egykori elnök. A vezető - mint elmondta - a tagság egyhangú felkérésének tett eleget. Az elmúlt időszakban a klub mind anyagilag, mind morálisan a „padlóra került”. Amikor a részletekről érdeklődtünk, Jandzsó István többször átfogalmazta válaszát; látszott rajta, hogy senkit nem akar megbántani. Mindössze annyit árult el: az anyagi jellegű gondokat a korábbi évek nem körültekintő gazdálkodása okozta. Ezzel nem lettünk okosabbak. A bajok fő okát mások abban látják, hogy a nagy pénzen vásárolt, telepítésre szánt halállomány nem úszkál teljes egészében a selypi tóban. Sőt! Az ügyben még tart a vizsgálat. Mindezek ellenére reménykedhetünk abban, hogy a dicsőbb napokat megélt egyesület támogatókra lel, s a további hal- telepítéseket illetően a közelmúlt csupán mint feledhető, rossz emlék kísért majd. Szigeti Tamás Karolin önarcképe, amit kérésünkre rajzolt
