Heves Megyei Hírlap, 1995. május (6. évfolyam, 101-126. szám)

1995-05-06 / 105. szám

Két világ határán FOTÓ: KAPOSI TAMÁS Állati furcsaságok Mivel a halak többsége nem tudja becsukni a szemét, könnyen azt gondolhatnánk, hogy nem is alszanak. De ez ahhoz a feltételezéshez volna hasonló, miszerint az embe­rek nem alszanak, mert nem képesek becsukni a fülüket és kirekeszteni a hangokat. Sok halfajnál megfigyelhető, hogy napközben vagy - gyakrab­ban - éjszaka bizonyos ideig alváshoz hasonló állapotba kerülnek. Egyes fajok a víz felszínén egy helyben lebeg­nek, mások a vizek mélyén hevernek. Némelyik hal még pihenőhelyet is készít. Az ajakoshalak befürják magukat a homokba, s végül csak egy kis halmocska látszik, mely lélegzésük ritmusára emelke­dik és süllyed. A papagájha­lak éjszakára nyálkás anyag­gal vonják be testüket, felte­hetően azért, hogy a ragado­zók ne vegyék észre őket. Hajnalban a rajok újra össze­állnak, és összehangoltan úsznak. * Melyik a legveszélyeztetettebb állatfaj a világon? Bár a vá­laszt senki sem tudja biztosan, az tény, hogy a jelek szerint mindössze egy darab Spix-arapapagáj maradt meg természetes élőhelyén. Egy brazíliai állatkertben még él két Spix-ara, magángyűjtök- nél talán 20-30 példány lehet. Az Egyesült Államokban is hasonló sorsra jutott egy ma­dárfaj, a borzas farkú, mely a Hawaii-szigetek egyikén, Ka- uain honos, ahol régebben tömegesen élt. Számuk idő­közben annyira megcsappant, hogy csupán egyetlen hím maradt belőle, de azt sem lát­ták tíz éve. A faj alighanem örökre eltűnt. * A dalosszúnyog által terjesz­tett malária-kórokozók éven­ként valószínűleg egymillió gyermek haláláért felelősek - csak Afrikában. A történelem folyamán minden bizonnyal több embert öltek meg, mint amennyien az összes háború­ban elpusztultak. A szúnyo­gok hordozzák a sárgaláz kórokozóját is, és még vagy száz különféle vírust. Ezek együtt legalább 300 millió embert betegítenek meg min­den évben. * A legősibb ma élő állat való­színűleg a pörgekarúak közé tartozó nyelvkagyló (Lin­gula). Hosszú tapogatókarjai végén a létfontosságú szerve­ket két kis teknő védi. Ötszáz- millió éves kövületekben is kimutatható. Az állatok többsége kör­nyezetének változásával maga is változik. A nyelvkagylók élőhelyét képező sekély, moz­dulatlan tengerfenék mai ál­lapota azonban alig különbö­zik attól, amilyen a földtörté­neti ókorban lehetett. - Álta­lában érvényes, hogy ha egy élőlény környezete nem válto­zik - mondja Norman Newel, az Amerikai Természettudo­mányi Múzeum gerinctele­nekkel foglalkozó osztályának nyugalmazott kurátora -, ak­kor az élőlény sem kényszerül semmiféle változásra. * A kérészek jellegzetessége, hogy a lárvabőrből való kibú­jásuk után csak néhány óráig maradnak életben, bár ismere­tesek fajaik, melyek néhány napig is élhetnek. A tudomá­nyos nevükön találóan Ephe- meropteráknak (efemer - rö­vid életű) nevezett tiszavirá­gokat röpke életükben egyet­len, mindenáron elérendő cél vezérli: párt találni. Működő­képes szájszerv és emésztő­rendszer híján még a táplál­kozásra sem kell időt szakíta­niuk. A másik véglet csúcstartója az a sarkvidéki tavi kagyló, mely 220 éven át éldegélt bé­késen a víz alatt. (Legalábbis ha a kagylóhéj növekedési gyűrűit elfogadjuk anya­könyvi kivonat gyanánt. Nem minden biológus osztja ezt a nézetet.) (A Válogatás c. folyóirat májusi számából) ______________________A Paragrafusok Birodalmában ______________________ í téletre vár a szabadkai terminátor Békeidőben tizennyolc ember - köztük több gyermek és nő - halála szárad a lelkén. Harci övezetekben elejtett áldozatainak számát talán ő maga sem tudja pontosan. Hidegfejű, gyors és kíméletlen. Érzelmek híján gyilkol, akárcsak James Cameron filmbeli Terminátora. Június 20-án kezdődik a szabadkai halálosztag vezetőjének, Marinko Magdának a bűnpere Budapes­ten. Olyan bűncselekmények sorozatáról lesz szó a tárgyalóteremben, amelyek keserű felis­merésre ébresztették egész hazánk lakosságát: már mi sem lehetünk mentesek a kegyetlen ha­lálbrigádok terrorjától, a nemzetközi formátumú, vérengző rablógyilkosoktól. A kérdések természetesen maguktól értetődőek: hogyan és miért vált mindez lehetségessé? Van-e mód, elégséges eszköz arra, hogy az újabb ilyen eseteket elkerüljük? A történtek megértéséhez cik­künkben - amelynek forrásául szolgáltak a Dél-magyarország, a Petőfi Népe és a Mai Nap című napilapok korabeli írásai is - felelevenítjük a szomorú eseményeket. Egy szegedi család teljes lemészárlására figyelt igazán fel az ország la­kossága. A véres bűnténynek 1994. január 23-án éjszaka a 42 esztendős Z. Nagy Bálint közismert helybeli cukrász, hasonló korú felesége, Dunai Gizella, s két gyermekük, a 16 éves Dániel és az életének csupán 10. évében járó Balázs esett áldozatul. Mind a négyü­ket lelőtték! A saját lakásuk­ban. A kegyetlen családirtás vál­totta ki talán az első komoly tiltakozást: Király Zoltán, Sze­ged akkori parlamenti képvise­lője hívta az embereket a Z. Nagy família temetése napján csendes demonstrációra. A kérdések - amelyekre mi­előbbi válaszokat vártak a dél-alföldi polgárok - persze, országszerte felteendők: ret­tegnünk kell-e amiatt, hogy az alvilág keríti hatalmába ha­zánkat? Van-e határozott terv az ember-, kábítószer-, valutá­éi fegyvercsempészet, továbbá a prostitúció, a maffiák fel­számolására?! Akkoriban pedig az ügyben nyomozók még csak gyanít­hatták, hogy korántsem egy­szeri gyilkosságról van szó! Három nappal a napfény váro­sában bekövetkezett tragédia után Szabadkán és Palicson két família tagjait találták meg holtan házaikban. Vérbe fagyva hevertek a tetemek. Az előbbi településen a 42 éves Milan Petriccsel, egy évvel fi­atalabb nejével, Stanával, és 10 esztendős fiukkal, Dánéval végeztek a kegyelmet nem is­merő elkövetők. Elvittek 30 ezer német márkát és egy pisz­tolyt. Ugyanazon az éjjelen pa- licsi otthonában álmában lőt­ték agyon a 30. évében járó Joszif Agaticsot, s a gyilkos lövedékekből jócskán jutott a mellette alvó feleségének, Ve­rának is. Innen 20 ezer márká­val, rengeteg arany ékszerrel és egy Rolex órával távoztak a tettesek. Ezen a helyen egyébként tárgyi bizonyítékokra is buk­kant a rendőrség. A városka tavának fenekéről hozták a fel­színre a házaspár ellen fordí­tott fegyvert. Onnan került elő az egyik elkövető álarcul használt maszkja és a kesz­tyűje is. Skorpió pusztított Szegeden, Kecskeméten A nyomozást folytatókban tel­jes joggal merült fel a három helységben elkövetett véreng­zések közötti összefüggés lehe­tősége. A kiszemeltek mind Szegeden, mind Szabadkán, mind Palicson gyors üzleti si­kereket elért, rövid idő alatt meggazdagodott személyek voltak. Mindhárom helyen hi­degfejű, profi gyilkosok jártak. Egész családokat irtottak ki, nem kímélve a gyermekeket sem, nem hagyva egyetlen szemtanút sem. A fegyver is azonosnak tűnt: a németor­szági terroristák, illetve a cseh és szlovák különleges szolgá­latok kedvelt géppisztolya, a Skorpió. A 7,65 milliméteres, mindössze másfél kiló súlyú sorozatlövő hangtompítóval is felszerelhető, legalább 150- 200 méterig pontosan lehet cé­lozni vele. A volt Jugoszlávia területén különösen elterjedt, de itthon is elég könnyen hoz­zájuthat az, aki a feketepiacon keresi. A bűnüldözőknek a tavaly januári munka során rá kellett döbbenniük arra is, hogy a képbe ugyancsak beleillik több korábbi szörnyű bűntény. Még 1993 szeptemberének végén oltották ki - szintén géppisz­tolysorozattal - a palicsi Marko Prijanovic életét. Ő is üzletember volt. Abban az év­ben december 19-én éjjel Kecskeméten a helyi Horváth Antal vállalkozó családi há­zába toppantak be fegyvere­sek. Az ürügy aranyvásárlás volt. Vita után golyókat röpí­tettek a házigazdába, annak feleségébe, s az ott vendéges­kedő szabadkai kereskedőbe, Dragutin Kujundzicba. Itt is pénzt és ékszereket zsákmá­nyoltak. A hangtompítós fegy­ver használatát igazolta az is, hogy a szomszédok nem hal­lottak semmit a mészárlásból... Az idegenlégiós lett a legfőbb gyanúsított A tények ismeretében soha nem tapasztalt szoros együtt­működés alakult ki a vajdasági és a magyar rendőrség között. Tavaly február közepén Sza­badkán került rács mögé a ha­lálosztó csapat java része. A helybéli Ivan Sinkovic, Jovan Sredanovic, továbbá a belgrádi Sinisa Petric, Bozidar Milja- nic, Goran Bogdanovic, Alek- sandar Sekaric és Goran Stav- ric. Az osztag vezére - mint utóbb kiderült - a 31 éves Ma­rinko Magda, szabadkai lakos volt. Őt azonban múlt év janu­árjának végén Szegeden vették őrizetbe, botrányos körülmé­nyek közepette. Beidézték a Csongrád Megyei Rendőr-fő­kapitányságra, mivel a Z. Nagy-féle gyilkosság feltéte­lezett elkövetőjének a rendőr­ségen összeállított személyle­írása illett rá. Ugyanígy hason­lóságot mutatott vele a tanú- vallomások alapján elkészített robotkép is. Kihallgatása alatt pont úgy viselkedett, ahogyan azt várni lehetett tőle. Rátá­madt az egyik nyomozóra, s miközben el akarta venni an­nak pisztolyát, magával von­szolta a folyosón. A harmadik emeletről azonban nem sike­rült Magdának kiugrania. Három nappal később bom­bariadó zavarta meg a Szegedi Városi Bíróság szokásos mun­kanapját. Ekkor rendelték el Marinko Magda előzetes letar­tóztatásba helyezését... Az alig harmincon túli férfi múltja felér száz elvetemült rablógyilkoséval. Igaz, nem akárhol folytatta „tanulmá­nyait”. Vallomása szerint ép­pen 10 éve annak, hogy kény- szerűségből a francia idegen­légió szolgálatába szegődött. Vizsgálati fogságból szökött meg ugyanis Szabadkáról. Zsebtolvajlás és lottószelvé­nyek hamisítása miatt tartották fogva. Akkor 21 éves volt. Ausztriai menekülttáborból került a bujkáló zsoldosok af­rikai seregébe. Harcolt Csád- ban, Tunéziában, a Közép-af­rikai Köztársaságban. A kímé­letlen halálosztók között a leg­jobbak közé sorolták. Hét esztendő után tért haza. Rendre gondoskodott arról, hogy a figyelem középpont­jába kerüljön. Egy alkalommal lóháton vonult be az egyik presszóba, ahol - ismerve ér­des modorát - a félelemtől re­megve, zokszó nélkül kiszol­gálták. Nem sokáig bírta a bé­kés polgári életet. Két éve nyá­ron egy étteremben rálőtt egy emberre. Kivételesen célt té­vesztett, ám menekülnie kel­lett, hisz gyilkossági kísérlet miatt körözték a volt Jugo­szlávia területén. Sajnos, Ma­gyarországot választotta. Hol Kecskeméten, hol Szegeden tűnt fel. Gazdasági társaságok alapításában is részt vett - egy betéti társaságnak ő volt az ügyvezetője de valójában szesz-, fegyver- és kábító­szer-csempészettel foglalko­zott. Ha pénzre volt szüksé­Ő a halálosztó gük, társaival elindultak a gyilkos utakra. Fény derült arra is, hogy Marinko Magda különítményének műve volt - magyar állampolgár tippje alapján (mellesleg Szegeden segédkezett ily módon nekik egy honfitársunk) - az oros­házi Németh Márton Edit megölése is. Az asszonyt övvel fojtották meg, majd elrabolták aranyláncait, óráját és 100 ezer forintját. Minden zökkenő nélkül letelepedhetett nálunk Marinko Magda gyanúsítotti kihallgatásai során hat - három magyarországi és ugyanennyi vajdasági - bűncselekmény el­követésében való részvételét ismerte be. Elmondásaiból az derült ki, a közös indíték az anyagi haszonszerzés volt. Képzeljük csak magunkat rövid időre a vádhatóság kép­viselőjének a helyébe! Az ál­tala elkészített vádirat szinte valamennyi mondatához vér tapad. Szemtől-szembe hall­hatta a szabadkai terminátor rémtörténeteinek részleteit, s tapasztalhatta, hogy őt cseppet sem rendítik meg sötét múltjá­nak borzalmas pillanatai. Az ügyek elemzése során bizonyára az ügyészben is megfogalmazódtak azok a ké­telyek, amelyek különösen za­varnak Magda bűncselekmé­nyei sodrásában. Kétségek azokkal a jogszabályokkal kapcsolatban, amelyek lehe­tővé tették magyarországi lete­lepedését, azt, hogy gazdasági társaságok létrehozásában működhetett közre, ily módon leplezve el tevékenységének valódi célját. Értetlenség azon hivatalnokok munkájával ösz- szefüggésben, akiknek a fejé­ben egyetlen pillanatra sem fordult meg, hogy legalább némely lényeges pontokat fel­térképezzenek a bevándorolni készülő szabadkai múltjából. A legnagyobb lelki nyuga­lommal - a röhögve lerótt ille­ték ellenében - kiadták a szük­séges okmányokat. Igazából pedig törvényi kötelességük lenne például a büntetlen vagy büntetett előélet kiderítése. Nem lehet mentség a mulasz­tásra a menekülteknek abban az időben jellemző elég nagy áradata sem. Ne feledjük sose: Magda azért jött hozzánk, mert hazájával ellentétben, nálunk nincs halálbüntetés! Ezek után csak remélhető, hogy a büntetőeljárás végezté­vel - a példásan szigorú ítélet mellett - feleletet kapunk jo­gos aggodalmainkra is. Szalay Zoltán A cseh gyártmányú, Skorpió nevet viselő fegyver, amely aratott a halálmezőn i

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom