Heves Megyei Hírlap, 1995. május (6. évfolyam, 101-126. szám)
1995-05-16 / 113. szám
1995. május 16., kedd 5. oldal Parádfürdöi idősek békési csereüdültetése Mindkét intézmény számára hasznos együttműködési kapcsolat alakult ki a parádfürdöi és a nagyszénási szociális otthon között. Ennek keretében május 22-töl csereüdülésen vehetnek részt az idős gondozottak. Egy turnusban tíz-tíz otthonlakót látnak vendégül a Mátrában, illetve a békési településen. A teljes ellátás mellett a parádiak kékesi, gyöngyösi és egri kirándulást szerveznek számukra, a hegyvidékieket viszont Orosházára, Gyulára, továbbá Gyopárosfürdőre viszik majd el. Nyári úszásoktatás leleszi iskolásoknak Június 12-től folyamatos úszás- oktatást szerveznek a tarnalele- szi általános iskola érdeklődő tanulóinak. Az előzetes megbeszélés szerint két - tíz-tíz napos - turnusban indítják majd a tanfolyamokat hat-hét fős csoportoknak. Az első tumusbeliek Bükkszéken, míg a következő csoport tagjai Mátraderecskén ismerkednek majd az úszás alapelemeivel. Az oktatás végén a résztvevő fiatalok vizsgát is tehetnek. Nyitás előtt a Mátra strandja Új bérlője van május elejétől a parádfürdöi strandnak: a parádi önkormányzat Kormos Tamás egri vállalkozóval 1996. december 31-ig kötött szerződést a fürdő üzemeltetésére. A május végi nyitásig már az új bérlő irányításával végzik az előkészületeket, a karbantartást, illetve a terület takarítását: Néptáncosok megyei fellépése Erdőkövesden Május 20-án este 6 órától rendezik meg Erdőkövesden a gyermek néptáncosok megyei találkozóját a helyi művelődési házban. Az esemény rendezői között van a Megyei Művelődési Központ, a Magyar Olimpiai Bizottság pétervásárai szervezete, valamint az erdő- kövesdi tánccsoport, illetve a mindössze két hónapja alakult péterkei táncegyüttes is. Szennyvíztársulat alakult Párádon Május 3-án határozatképtelenség miatt sikertelen közgyűlést tartottak Párádon a szennyvíztársulás megalakítása ügyében. A kitűzött új időpontban - május 11-én - viszont már valamennyi érdekelt, érintett részt vett a tanácskozáson. így kimondták a társulás megalakítását, amelynek elnöke - s egyben az intéző- bizottság vezetője is - Szakács Béla lett. Helyettesévé pedig Kakukk Gábort választották. Az ellenőrző bizottság vezetője Szalai Zsoltné, helyettese Lóczi Béla lett. A munkálatok megkezdődtek, a hálózat várhatóan jövő májusban készül el. PÉTERVÁSÁRA És KÖRZETE „Mezsgyéken” áll, de „hidat” épít... Illés nagyapa a nyolcéves Márk unokájával Kitaposott utak vezetnek a népek közösségébe, de van, akinek csak gyepes mezsgye jut az otthonkeresés vándorlásain. Nem tudja leverni az otthon biztos cövekét, amíg nincs béke a mezsgye két oldalán. Ezért kell hidat verni a népeket elválasztó határok között, hogy egymást megismerve találkozzanak emberi értékeik kölcsönös tiszteletében. Erre vállalkozott Ivános Illés, aki a Nagyszeben melletti Alamor román faluban született. Anyja, Ivanus Ráchel szerelemgyereknek adott életet. A kis Illés hallotta, hogy „faty- tyúként” is beszélnek róla, olykor lliuca bárónak „tisztelik”. Az iskolában ő tanult legjobban, büszke volt rá Jenica (Zsenika) Alamorean tanítónő, mégis hat elemi után Temesváron lesz kárpitos, hogy ne maradjon cselédnek a faluban. Számára Temesvár nemcsak az írói kibontakozás bölcsője, hanem a titok kulcsa is. Neagu, egy szocialista gondolkodású erdélyi nyomdász vezeti rá az irodalom emberformáló hatására. Ady Endre versei, Maxim Gorkij ember- központú elbeszélései alakítják ki benne a szegények, a kisemmizettek, a munkakeresők iránti érzékenységet, és már 1938-ban megjelenik Ulita pustiului (Út a semmibe) című novelláskötete. Elismerő kritikát ír róla Franyó Zoltán. Hanem itt pattan fel a titok zára is. Itt segít a véletlen, hogy Illés előtt lehulljon a titok fátyla. Temesváron báró Ambrózy Andor lakásán kárpitosként javítgat, és a méltósá- gos asszony jó szeme a fiú arcában Ambrózy-vonásokat fedez fel. Megtudja, hogy apja báró Ambrózy György szabolcsi nagybirtokos, aki Pesten lakik az Aréna utcában. Ez a felismerés izgalomba hozza. Ráveti magát a könyvekre, hogy megtanuljon magyarul. Lázár József temesvári magyar író adja meg a végső lökést, amikor mondja, hogy mindenkinek eljön egyszer a szerencsevonata. „Neked eljött. Szállj fel! Apádban, ha van szemernyi becsület, segíteni fog, hogy tanulhass...” És 1940-ben száz pengővel a zsebében Pesten áll meg. Nagy csalódás lesz az első találkozás, mert nem nyílik ölelésre az apai kar, könyörado- mánnyal rázza le eltitkolt fiát. Később Agárdy, Ambrózy személyi titkára gyakornokként alkalmazza Ibrányban a Nagyerdő-tanyán. Nem jár lovon, és ezért nem beszél magas lóról a summásokkal, velük együtt gyalogol, elvegyül köztük, és mind mélyebbre hatol gondjaik titkaiba, bizalmasuk lesz. Itt csapja meg a szerelem hulláma, hogy elsodorja a „távoli kedvest” a megsemmisülésbe. Még a szerelem emlékei is Nagyerdő-tanyához kötik, és nem szalad a menekülőkkel 1944-ben, sorsa végleg összefonódott a föld népével. A megszálló román csapatok parancsnokától Ivános Illés szerzi vissza három magyar juhász birkányáját, és megmenti a cselédek kom- menciós terményeit. Tolmács lesz, és az Ambrózy-birtok juhállományából 260 birkát kap, mint jogos örökös, de a leszerelt malmot elviszik a románok. Ez már fájó pont marad, de a földosztó bizottság tagjaként 1945-ben ő is parcellázza az Ambrózy-bir- tokot, az ibrányi kastélyt is neki ítélik, de ő dönt: legyen kultúr ház. Szüreti mulatságon ismerkedik meg Hankócz Olgával, és 1948-ban házasságot kötnek. Hatvanor-tanyán hat hold földje van, gazdálkodik, ju- hászkodik, de szülésznő anyósának bejelenti, hogy tanár szeretne lenni. „Akkor lesz belőled tanár, amikor belőlem római pápa” - volt a válasz. Ennek ellenére magyar-román szakon'végez, és a gyulai román gimnáziumban kezdi a tanári pályát. A Foaia Noastra című román nyelvű lap állandó munkatársa, költő, prózaíró, műfordító, és a két nép egymásra találásának fáradhatatlan szorgalmazója: ezért fordítja románra nagy költőink verseit, de válogat a prózából is. Eddig öt műve jelent meg. Az Elindultam szép Erdélyből című regényes életrajzában kíméletlen igazságtételével kiosztja mindenik félnek az igazság lapjait, hogy nézzenek szembe a tényekkel. És ezt magyarul írta. Mindkét oldalon van tisztelni való, és csak ez köthet össze bennünket. Ezt keresi a költő, az író Ivanus Ilié, aki végleg Magyarországon talált otthonra, de nyújtja egyik karját a Kárpátok felé is, hogy „Ahol a magyar karót ver”, ott ne az legyen, hogy „átmegy a szekérrel a román” , vagy „Ahol a magyar házat épít”, ott ne haladjon keresztül „kaszával a román”. A fenyegető kaszák éle ne forduljon emberek ellen. Ivános Illés már nyolc éve él Egerbocson, három gyermekének, négy unokájának örül, és itt írta magyar nyelven legutóbbi kisregényét, ami jelzi azt az utat is, amit ő tett meg a magyar kultúra megismeréséért. Ézt az emberi kincset most ő adja tovább, hogy az ő lelkén át ismerjék meg máshol is a magyarságot. Gál Elemér Csillagos tábla hirdeti majd... Bad Breisig Párád testvérvárosa „...A testvérvárosi kapcsolatokon keresztül Önök lehetővé tesznek egy nagyszabású baráti találkozást a nyelvi határok ellenére is. Tehát Önök példát mutatnak arra, hogyan kell az európai egységfolyamatot a maguk és a közösség számára aktívan előre vinni. Ezért különös örömmel tölt el, hogy Bad Breisig és a magyarországi Párád a város jubileumi ünnepi napjait egy hivatalos testvérvárosi kapcsolattá kívánják tenni. Mint ahogy hallom, az első összeköttetés Bad Breisigből Párádra és viszont - a Karneváltársasággal karöltve már kiemelten megvalósult. Minden ilyen felelősségteljes szerződést szívből köszönök Önöknek. A partnervárosi kapcsolat bizonyítja azt, hogy Bad Breisig a legjobb munkával készíti elő az európai jövőt. Szeretném az alkalmat kihasználni arra, hogy ezen az úton is szívélyesen üdvözöljem az Önök új testvértelepülését, Parádot. Mi, németek nem felejtjük el, hogy Magyarország volt az, aki átvágta a vasfüggönyt, s ezzel lebontotta az első követ a két Németországot elválasztó falból...” Ezeket a sorokat dr. Helmut Kohl, a Német Szövetségi Köztársaság kancellárja írta abban a levélben, amelyet Hubert Busch úrnak, Bad Breisig polgármesterének küldött abból az alkalomból, hogy a közelmúltban a Bonn közelében fekvő kisvárosban Nagy Oszkárral, Párád polgármesterével aláírták a két település együttműködési szerződését.- Miként jött létre ez a kapcsolat?- Egy telefonhívással... - idézi a jó három évvel ezelőtti esetet Nagy Oszkár. - Magam is meglepődtem, amikor kiderült, hogy hazánk németországi konzulátusának képviselője, Csengeri János van a vonalban. Percek alatt elmondta, hogy van egy ottani kisváros, amely testvértelepülést keres. Náluk érdeklődtek, s miután elmondták, miként is néz ki Bad Breisig, azon nyomban Párád jutott az eszébe, ahol sok szép napot töltött már el. Hasonló a környezet, mondta, itt is fürdő, ott is fürdő, vannak hegyek, barátságosak az emberek. Egyszóval összehoztak bennünket, s azóta is látogatjuk egymást.- S valóban olyan az a kisváros, amilyennek leírták?- Még szebb! Kedves, tipikus német városka, amely három kisebb településből formálódott egy 14 ezer lakosú településsé, amely számos Bundes- tag-képviselőnek is otthont ad.- Miért három év után írták alá a testvértelepülési szerződést?- Ez egy aktuális eseményhez kötődött: az egyébként 1100 éves Bad Breisig éppen huszonöt esztendeje egyesült a két szomszédos településsel, s alakult várossá. A jubileumi ünnepségekre meghívták Párád delegációját, s mi egy 46 fős társasággal - benne a 27 tagú mazsolacsoporttal - képviseltettük magunkat. A gyerekek hangulatos műsort adtak a barátsági esten, mi pedig leültünk, s megbeszéltük a kapcsolattartás további lépéseit. A közös megállapodás jegyében írtuk aztán alá a dokumentumot a helyi közösségi házban, ahol számos állami és helyi tisztség- viselő is részt vett, s ott volt a konzulátus képviseletében Csengeri János is. Közösen elültettünk egy parádi platánfát, s egy emlékkövet is elhelyeztünk, amelynek két oldalán a két település neve olvasható...- Miként fonódnak tovább a testvériség szálai?- Augusztusban várjuk az ottaniakat. Van egy ragyogó kórusuk, szeretnének néhány koncertet adni Párádon és környékén. Mire megérkeznek, a falu két szélén már állni fog az a két, az európai közösség tizenkét csillagával díszített tábla, amelyen ott hirdeti a felirat: Bad Breisig, Párád testvérvárosa. Szilvás István A szerződés aláírói: Nagy Oszkár és Hubert Busch Gimnáziumot létesítenének Pétervásárán A város önkormányzatának legutóbbi ülésén elfogadták a település négy évre szóló fejlesztési tervét. Az elképzelések között szerepel az általános iskola gimnáziumi osztályokkal történő bővítése. Czenthe Hubáné művelődési és oktatási bizottsági elnök tájékoztatójából kiderült: a gondolat felvetésének több oka is van. Egyrészt az, hogy a település - történelmi és földrajzi elhelyezkedéséből fakadóan - már a XV. században mezővárosi ranggal és vásártartási joggal rendelkezett. Járási székhely is volt, 1964-től ’70-ig pedig már működött itt egy gimnázium, a körzetesítéssel azonban megszűnt. Később - 1989-ben - ismét várossá nyilvánították az akkori nagyközséget: a gimnázium újraindítása lehetőséget adhatna arra, hogy a jelenlegi közigazgatási központ az oktatás, a művelődés területén is térségi centrummá váljon. Másrészt: fokozódott a szülők és a tanulók igénye az új képzési forma iránt. Jelenleg a Felső-Tama-vi- dék beiskolázási központja Eger. Sajnos, a megyeszékhely kollégiumainak helyszűke miatt a pétervásárai körzet diákjainak többsége ingázásra kényszerül. Ez napi 10-12 óra munkát, illetve utazást jelent a tanulóknak, ami után szinte teljesíthetetlen a rendszeres és megfelelő szintű felkészülés. Emellett a szülőkre jelentős anyagi megterhelést ró az utazási, étkeztetési, netán az albérleti költségek fedezése. Harmadik okként megemlíthető továbbá, hogy a munka- nélküliek is igényelnék az esti vagy levelező képzést. A négyosztályos humán gimnázium indításának kiadásairól szólva Czenthe Hubáné elmondta: a társ-önkormány- zatokat továbbra is csupán a jelenlegi körzeti általános iskola működtetésének rájuk eső költsége terhelné. A város pénztárcájába sem kellene mélyebbre nyúlni, hiszen az előzetes felmérések szerint is mintegy 60 tanulóval tudnák indítani az első osztályokat. A fejenkénti 62 ezer 500 forintos állami támogatás, az úgynevezett fejkvóta így mintegy 3 millió 750 ezer forintot jelent, ami a költségeket teljes mértékben fedezi. Az egyébként is esedékes felújítási munkákkal, a jelenlegi intézmény egyszerű belső átalakításával megoldható lenne a képzés: új tantermek építése nem terhelné a várost. A magasabb szintű tanításhoz szükséges eszközök nagy része rendelkezésre áll ma is, ezek bővítésére a működés során folyamatosan törekedni fognak. Tervezik továbbá a helyi mezőgazdasági oktatási intézettel történő együttműködés erősítését, hiszen az ő magas szintű felszereltségük szintén segítséget jelenthet a gimnáziumi oktatómunkában, amelynek személyi feltételei is adottak, megfelelő számú, egyetemet végzett pedagógus dolgozik ma is a tantestületben. A testület kedvezően fogadta az elképzeléseket, így az első lépéseket még az idei év második felében megtehetik: ennek jegyében egy széles körű igényfelmérést végeznek, továbbá - mivel új iskola létesítéséről van szó - az önkormányzat pályázatot nyújt majd be a központi támogatás mielőbbi elnyerésére. Suha Péter
