Heves Megyei Hírlap, 1995. május (6. évfolyam, 101-126. szám)

1995-05-16 / 113. szám

6. oldal Nyugdíjasok Fóruma 1995. május 16., kedd A dal nyugdíjas megszállottja Már gyerekkorában kötődött ez a szövetség az énekkel, ami nem szakadt félbe ma sem, amikor már nyugdíjas. Szép csengésű tenor hangjával mindig elnyeri hallgatóinak tetszését Tavaszi József, aki már betöltötte 72. életévét, de fiatalos szerepvállalással lép a pódiumra, hogy a dallam szár­nyain hozzon örömet, szépsé­get azoknak, akik hallgatják. Marosvásárhelyről szárma­zik. írógépműszerész szakmát tanult, de életét végigkíséri a zene, amelynek megszállottja is. A marosvásárhelyi zene­konzervatóriumban ismerke­dik az énekkel, első tanára Bedő Emma. A háború után Karatsay Irén készíti elő a ze­neakadémiai felvételire. Nem­sokára a Vasas-énekkar tagja, karnagya Akom Lajos. Pesten dolgozik az Iroda- gépgyár Nemzeti Vállalatnál, az alapító tagok között ő a ha­todik. Innen Miskolcra kerül 1950-ben. A szakmájában dolgozik, és az írógépek mo­noton hangját oldja fel az énekhanggal, vonzódik a virágénekekhez. Szakmai ér­dekből Egerbe helyezik át, és 1983-ban nyugdíjba vonul. Mind a mai napig szereti mesterségét, jártas a mechani­kus és villanyírógépek javítá­sában. Egy emléket idéz a múltból, amikor a hatvanas években megjavítja Gárdonyi Géza írógépét, amely 1912-ből datálódik. így emlé­kezik: „Az Egri Műemlék-fel­ügyelőség kért fel rá, hogy rendbe tegyem. Amikor meg­kaptam, egy darabokra széttört rozsdás, piszkos géphalmaz volt. Csak szabadidőmben tud­tam javítással foglalkozni, de 11 havi munkával elkészültem vele. A felügyelőség kétezer forintot fizetett, mivel a gép nemcsak kiállítható volt, ha­nem írni is lehetett rajta. Ma is látható a Gárdonyi-házban.” Az írógépek világából fel­üdítő kikapcsolódást jelent számára a dal, ezért tevékeny­kedett a pedagógus-énekkar­ban Auer Gyula karnagy veze­tésével. Nyugdíjasként a Be- senyeiné Balázs Piroska által vezetett klub műsoros össze­jövetelein vállal szólista-sze­repet. Nagy sikert aratott Pe­tőfi egyik versének megzené­sítésével Esik, esik, esik cím­mel, amelyet Kalmár Gyula művész-tanár kísért zongorán. Személyesen is hálás ezért ta­nárbarátjának, aki önzetlenül segíti a nyugdíjasok művészi felkészítését és szereplését. Vallomása szerint ennek a Petőfi-versnek a megzenésí­tése akkor merült fel ötletként, amikor felismerte, hogy ez a vers játékos, humoros dalla­mot kíván. Egyik éjszaka nem jött álom a szemére, és hosz- szas tépelődés után megvilá­gosodik előtte, hogy az első két versszak megzenésíthető, de a továbbiakat újabb sorok­kal kell kiegészíteni. így vál­lalkozik arra, hogy hozzátold még két sort. Ezzel a dallam- kísérlettel nemcsak nyugdíjas­társait lepte meg, hanem a zongorakíséretet szolgáltató barátját is. Az ő változatában így hangzanak a sorok: „Esik, esik, esik/ Csókeső esik/ Az én ajkamnak/ Csuda jól esik”. Pe­tőfi gyakran használta a ga­lambom, rózsám metaforákat, és a vers további szövegében is ehhez hasonló kifejezést al­kalmaz, hogy népi hangulatot keltsen. Eredeti betoldása: Csuda jól esik. A klubon belül társaival együtt elevenítik fel a gazdag magyar zenei anyagot, hogy példát mutassanak a fiatalab­baknak a zenei szépségek fel­ismerésében. így teszik szebbé a nyugdíjaséveket. Családapa, és nyugdíjas­ként elfoglalt emberré vált, mindenki segítségére siet, amikor hívják; nem idegen tőle a vakolókanál sem, ha kell, bádogos, villanyszerelő és természetesen írógépjavító is, de azért számára mindig szebben cseng az emberi énékhang, amely szabadon szárnyal. Gál Elemér Hontalanul - A két krajinai szerb asszony teljes vagyona látható azori a szekéren, ame­lyen a horvát támadás után menekültek. Mintegy 14 ezren hagyták el az ENSZ által ellenőr­zött enklávét, és mentek át a Száva hídján Boszniába. fotó: feb-reuters Segíthet a nagymama Köztudott, hogy a válópernek lehet nyertese a férj is, a feleség is - a gyerek azonban csak vesztese lehet. S bár a láthatásért rendsze­rint foggal-körömmel küzd az érintett szülő, csöppet sem ritka, hogy - főleg az apa - ne­migen él a szerzett joggal. Ilyenkor a nagymamáknak, már csak az édesapa nélkül maradó unokáért is, sorom­póba kell lépniük, hogy a tart­hatatlan helyzeten változtassa­nak. Még elmérgesedett helyze­tekben sem reménytelen a vál­lalkozás, mert a pszichológiai tapasztalatok szerint a már fel­nőtt fiúk is jobban hallgatnak az édesanyjukra, mint bárki másra. Tegyék hát félre a nagyik az előítéletet, a neheztelést volt menyükre és új férjére. Kíséreljék meg rávenni fiu­kat, hogy vegye fel velük a kapcsolatot. A gyerekeknek minden körülmények között szükségük van a vér szerinti apa szeretetére, törődésére. Ilyenkor a nagyik részéről megengedhető egy kis taktiká­zás is. Az új családban ugyanis so­hasem olyan éles a „régi” nagymamával szembeni ellen­állás, mint a „hűtlen” elvált apával. A sértődöttséget, a haragot némi diplomáciával enyhíthe­tik, ha türelmesen meghallgat­ják külön-külön mindkét fél vélt vagy valós sérelmeit. Vita helyett inkább próbálják értelmezni, magyarázni a másik magatartását. Ha nem érik el a normális láthatást, próbálják fiukat ösz- szehozni gyermekükkel. Például úgy, hogy egyidejű­leg hívják meg magukhoz mindkettőjüket. Legyen a nagyszülő otthona a találkozás színhelye, de ne ti­tokban, volt menyük háta mö­gött. A tiltakozást, ellenállást rendszerint le lehet győzni a gyerek érdekeire, lelki egészsé­gére hivatkozó érvekkel. Ha a „jószolgálati misszió” sikertelen, vessék latba minden meggyőző erejüket azért, hogy legalább az apai nagyszülőkkel rendszeres kapcsolatban marad­janak az unokák. Ennek akadályozását semmi­lyen bántódás vagy harag nem indokolhatja. Egy új apát még csak-csak elfogadnak a kisgyerekek, ha szeretettel, törődéssel közele­dik hozzájuk. Az új férj szülei azonban nem pótolhatják az „igazi” nagymamát és nagypa­pát. S ha ez sikerül, a nagyik ta­lán még összeköthetik az elsza­kadt szálat gyerekük és unoká­juk között. (FEB) A Lélek Sebei A magány mindig elűzhető Oldal-összeállításunkban ezentúl rendszeresen foglalko­zunk a hozzánk érkezett, a nyugdíjassors érzelmi összete­vőit, gondjait, bajait taglaló jelzésekkel, levelekkel. Arra tö­rekszünk, hogy elemezzük ezeket, s olyan tanácsokat ad­junk, amelyeket nemcsak az érintettek kamatoztathatnak. Kérjük, hogy írásaikat a Hírlap címére továbbítsák (Eger, Barkóczi u. 7. vagy Pf. 23.), s tüntessék fel rajtuk a rovatcí­met: A lélek sebei. Z. Miklósáé, Hatvan: Rendszeres olvasóként re­agál az elmúlt héten közzétett problémára. Méghozzá úgy, hogy minden sora megértés­ről, tiszteletre méltó empátiá­ról tanúskodik. Azt hangsú­lyozza: kötelességének érzi, hogy saját példája nyomán adjon életviteli tippeket. Megfogalmazza: hajdanán, hatvanesztendősen - akárcsak mások - ő is rettegett az egyedülléttől, attól a magány­tól, amellyel később - s bi­zony, ez is törvényszerű - meg kellett birkóznia, hiszen bármennyire is ragaszkodik valaki hitestársához, egyi­küknek hamarabb kell távoz­nia. Méghozzá úgy, hogy em- léközönt, fájó impressziók re­gimentjét hagyja párjára. Gyerekei szintén „kirepültek” a családi fészekből. Az ilyen­kor érvényesülő regula szerint kétségbeesetten s riadozva kapkodott valamiféle jelké­pes, illetve valódi mentőöv után. Utal rá, hogy ebben a válságos szituációban csak az nyújtott Ariadne-fonalat, hogy felfedezte a hasonló ko­rúak, a majd azonos érdeklő­désűek társaságát. Eljárt a klubok rendezvényeire. Nem bánta meg, mert gyümölcsöző elfoglaltságra lelt, olyan at­moszférára, amelyben ha nem is máról holnapra, de csak fel­találta magát. Ezekben a kö­rökben érzelmi, baráti kapcso­latok szövődtek, s izgalmas témákkal szembesülhetett, amelyek nemcsak felvilla­nyozták, hanem további irányt is mutattak. Nemegyszer esett szó a lét értelméről, a honnan jövünk, a miért vagyunk itt, a hová megyünk kérdéseiről. Foko­zatosan győződött meg arról, hogy a lélek békéjét csak a hamisítatlan szeretet gyakor­lása teremtheti meg, hiszen ’aki nem vét mások ellen, aki folyvást türelmes, toleráns, nem hiába munkálkodik, ugyanis a Jó visszasugárzik. Ezt tanácsolja ismeretlen kolléganőjének is. Tegyük hozzá: nagyon helyesen. Csak megerősíteni lehet ajánlatát. Annál is inkább, mert tíz esz­tendő magvas tapasztalataival nyomatékolja ezt. Ezek aligha kétségbe vonható érvek, s az is megnyerő, ahogy a szemléletmód-válto­zás következményeit taglalja. Soha nem unatkozik. Hét év­tizeddel a háta mögött is ér­dekli minden. Ha csak teheti, a fővárosba is eljut - mivel már ingyen vonatozhat, bu- szozhat -, ahol újabb szellemi portyák várják. Olyanok, amelyek hitelesítik eddigi cselekedeteit, garantálják az elért megtisztulást, a meg­szerzett hitet, s a semmivel sem pótolható idegsimogató békét. így igaz... Pécsi István A tippadó: Brezsnyev orvosa Nem először járt már Egerben dr. Ruszlán Magemodov, a hazánkban élő és munkálkodó orosz természetgyógyász, aki valamikor tagja volt annak az orvoscsoportnak, amelyik Brezsnyev pártfőtitkárt ke­zelte, s ha ideiglenesen is, de csak karbantartotta a rozzant egészségű ember energetikai rendszerét. Módszere sajátos: úgy dol­gozik, hogy néháriy, beteg­ségben szenvedőt kihív a pó­diumra, s miközben velük foglalkozik, gyógyítja a kö­zönség soraiban helyet fog­laló azonos bajúakat is. Per­sze, egyénileg is boldogul. Amit csinál, hasonlít a hipnó­zishoz, mégsem az. Mindebből ízelítőt ad - az Egri Egészség- és Környezetvédő Egyesület szervezésében - május 17-én, délután 4 órakor a Szilágyi Erzsébet Gimnázium ebédlő­jében (Eger, Ifjúság út 2.). A közkívánatra érkező vendég­gel Pécsi István, újságunk lapszerkesztője készít nyilvá­nos interjút, amelynek zömét a meggyőző erejű gyakorlati, stimulációs bemutatók teszik ki. Az egyesületi tagok arcké­pes igazolványuk felmutatá­sával ingyenesen juthatnak be a helyszínre, ahol új jelentke­zőket is fogadnak. Fáradtság, bőrkiütés, vesepanaszok ellen Házhoz szállított gyógyfürdő Időseknek, fiataloknak egy­aránt érdemes megszívlelni a szakemberek véleményét: a megfelelő gyógynövényekkel dúsított fürdők gyakran többet használnak, mint a különféle drága gyógyszerek. Az „alapanyagok” aránylag olcsón beszerezhetők a szak- boltokban. Még olcsóbban a természet patikájában. A gyógynövények zöme ta­vasztól késő őszig begyűjthető. Az erdei fenyő tűleveleinek kivonatával készített fürdő pél­dául kitűnő fáradtságűző: nyug­tatja az idegeket, javítja a kö­zérzetet. A kiütéses bőrnek jót tesz a kamillavirág-fürdő és a hársfa­virág-fürdő. Különféle nőgyógyászati pa­naszok - petefészek-gyulladás, fehérfolyás, mióma - ellen ajánlható az ülőfürdő cicka­farkfűvel dúsított vízben. A mezei zsurlóval kevert vízben vett ülőfürdő-kúra eredményes vesepanaszok, sömör és fekély, körömágy-gyulladás, valamint porckorong-panaszok ellen - ha ez utóbbit nem idegbecsípő- dés okozza. A házi gyógyfürdő könnyen elkészíthető. Ha teljesen le akarunk für­deni, a kiválasztott gyógynövé­nyeket 12 órára áztassuk hideg vízbe. Egy vödörnyi (6-8 liter) friss vagy 20 dkg szárított növény kell egy-egy fürdőhöz. Félnapos, 10-12 órás ázta­tás után melegítsük föl az áza- dékot, s öntsük a fürdővízhez. Túl sokáig ne maradjunk a kádban, általában 20 percnyi fürdési idő elegendő. Ügyeljünk arra, hogy a szív­tájék ne kerüljön víz alá, s für­dés után jó, ha azon nedvesen, fürdőlepedőbe vagy köpenybe burkolódzva ágyba fekszünk, és 50-60 percet dunsztoljuk magunkat. Az ülőfürdőhöz fél vödörnyi friss vagy 10 deka szárított gyógynövény kell - egyebek­ben pedig ugyanúgy járjunk el, mint a teljes fürdő esetében. Ezúttal viszont arra ügyeljünk, tiogy a vesetájék ne kerüljön víz alá. Csak labbarat cipőben janunk... Sokszor viccelődünk rajta, pe­dig nem tréfadolog, ha a tyúk­szem bőrfelszín alatti kis csú­csa hozzáér egy idegvégző­déshez. A tyúkszem - a bőr sa­játos, kúp alakú megvastago- dása — kínzó fájdalmat tud okozni. Kivált egyik jellegzetes tí­pusa, a kemény tyúkszem, amely rendszerint a lábujj ízü­letei fölött vagy a talpon jele­nik meg. De sok kellemetlen­séget okoz másik válfaja, a lágy tyúkszem is, amely a láb­ujjak között szokott kiala­kulni. Leginkább a szebbik nem szenved tőlük, mert a divatos magas sarkú, szűk cipők ugyan kiemelik a szép lábat, de természetellenes helyzet­ben tartják, nyomják a lábfe­jet. A férfiak lábán sem ritka vendég, ha gyakran járnak ké­nyelmetlen, kemény bakancs­ban, csizmában. A bőr normá­lis reakciója, hogy a fokozott igénybevétel, dörzsölődés, nyomás ellen a normálisnál vastagabb hámréteg képzésé­vel védekezik. Ha állandóan egy pontjára nehezedik nyo­más, akkor tyúkszem, ha na­gyobb felületére, akkor bőr- keményedés alakul ki. A megelőzéshez csupán annyi kell, hogy „lábbarát” ci­pőben, azaz kényelmes, nor­mális sarokmagasságú lábbe­liben járjunk. Ha azonban késői a tanács, a fájdalom enyhítésével, il­letve a tyúkszem vagy bőrke- ményedés eltávolításával sza­badulhatunk meg a panaszok­tól. Ma már sok olyan láb­ápoló termék van forgalom­ban, amellyel „öngyógyításra” vállalkozhatunk. Azonnali enyhülést adnak a pámakorongok, amelyeket a fájó felületre ragaszthatunk. A keményedéseket különféle bőrreszelőkkel, bőrgyalukkal távolíthatjuk el, de a tyúksze­mektől legkönnyebben gyógy­szeres tapaszokkal, gyógyfo- lyadékokkal vagy gyógykenö- csökkel szabadulhatunk meg. Ezekben szalicilsavas ható­anyag van, amely felpuhítja a bőrt, s így a tyúkszem és a bőrkeményedés egyszerűen leválasztható a bőrről. A hie­delmekkel ellentétben a tyúk­szemnek nincs gyökere; a fel­puhítás után tehát nyom nélkül múlik el. (FEB)

Next

/
Oldalképek
Tartalom