Heves Megyei Hírlap, 1995. április (6. évfolyam, 77-100. szám)

1995-04-20 / 92. szám

1995. április 20., csütörtök 5. oldal Hatvan És Körzete Kutatásai eredményét a lapokban is közzétette Egy helytörténész emlékezetére Ha isznak, segítsünk rajtuk! Parlamenti képviselő hatvani fogadóórája Érsek Zsolt országgyűlési kép­viselő fogadóórát tart ma dél­után a hatvani városházán. Az alpolgármesteri irodában 14 órától kereshetik fel az állam­polgárok kéréseikkel, kérdése­ikkel, ügyes-bajos dolgaikkal. Lőrinciben változik a működési szabályzat Ma délután 2 órakor tartja soros ülését a közösségi házban Lő­rinci képviselő-testülete. A ve­zetőség módosítja a szervezeti és működési szabályzatot. Fizikus előadása a városi könyvtárban A hatvani Ady Endre Városi Könyvtár vendége lesz ma dél­után Dávid Gyula fizikus. Az érdeklődők 17 órától „A nagy Bummtól az Értelemig, és to­vább...” című előadáson vehet­nek részt. Lakossági fórum a zagyvaszántóiaknak Április 27-én közmeghallgatást tartanak Zagyvaszántón. A 18 órakor kezdődő eseményen - amelyen részt vesz Érsek Zsolt országgyűlési képviselő is - Oldal Alfréd polgármester és a képviselő-testület tagjai ismer­tetik az idei feladatokat. Júniusra avatják majd a kegyeleti emlékművet Úgy tűnik, hosszú idő után végre megoldódik Lőrinciben a régi temető helyén létesítendő kegyeleti park kérdése. Május 21-ig elvégzik az emlékművet körülvevő fal építési munkála­tait, s ha minden a tervek sze­rint halad, június 4-én hivatalo­san is megtarthatják a beszente- lési szertartást és a hivatalos avatást. Angolul és németül - bentlakásos táborban A TIT Bugát Pál Egyesület bentlakásos tábort szervez a hatvani általános iskolák felsős tanulói részére. A június 19-25. közötti kurzusra a Delelő úti If­júsági és Szabadidőközpontban lehet jelentkezni. Hatvan első történetírója a sze- pességi Gölnicbányán született 1872-ben Schütz Béla néven. A gimnázium 6. osztályának el­végzését követően, 1892 szep­temberében vették fel az állat­orvosi akadémiára, ahol öt év múltán jeles eredménnyel ve­hette át a diplomáját. 1905-ben a Szabolcs megyei Kemecsén volt állatorvos. Ugyanebben az évben részt vett a Budapesten megrendezett VIII. nemzetközi állatorvosi kongresszuson. Később a Fel­vidéken vállalt állást. 1913-ban főállatorvos az Árva megyei Alsókubin járási székhelyen. A trianoni szerződést köve­tően nem kívánt csehszlovák ál­lampolgár lenni, áttelepült az anyaországba. így került köz­ségi állatorvosként Hatvanba. Gyermeke iskolai feladatul kapta, hogy írjon dolgozatot a település történetéről. A fiú apja segítségét kérte. Szepes Béla ekkor kezdett el foglal­kozni a helyi adatok gyűjtésé­vel. Kutatásainak eredményeit a lokális lapokban tette közzé, majd később könyvben is meg­írta. A mű Hatvan - Heves me­gyei község - története címmel 1940-ben jelent meg Budapes­ten, a soproni Rábaközi Nyomda és Lapkiadó Vállalat gondozásában, az Anonymus Könyvek sorozatban. Szepes Béla 1927-ben Egerbe települt. Erről az idő­szakról csupán annyit tudunk, hogy a ’30-as években több ál­latorvos-történeti tanulmányt közölt az akkori Állatorvosi Lapokban; 1942-ben újabb könyve jelent meg A magyar- országi állatjárványok és az el­lenük tett hatósági intézkedések vázlatos története címmel. Tízévi egri munkát követően, 1937-ben nyugdíjba vonult, majd Budapestre költözött. Ä Hatvan története című kö­tetének fellelhető példányait a II. világháborút követő években a város egyik képzetlen és túl­buzgó vezetője összegyűjtette, majd - mint fasiszta sajtóter­méket - zúzdába küldte. 1994-ben ugyanezt hasonmás kiadásban újranyomtatták, amit nagy örömmel fogadtak úgy a lokálpatrióták, mint a szakmai körök. Igaz, e helytörténeti munka hiányosságait - jogosan - kifogásolták már a korabeli bírálók is. Főként azt kritizál­ták, hogy túlságosan középkor­centrikus, s szinte teljesen el­hanyagolja az őskort, de a lehe­tőségekhez képest keveset fog­lalkozik a kiegyezést követő évtizedekkel is. Mindezek elle­nére Hatvan történetével sem előtte, sem azóta ilyen kimerí­tően senki nem foglalkozott. Ézért is javasolják a múzeum­barátok, hogy a szerző emlékét egy utca is őrizze a városban. Németi Gábor Mint az egyik aggódó, aláíró szülő, igen nagy érdeklődéssel olvastam az „Isznak-e a hatvani középiskolások?” című, a Hír­lapban megjelent írást. Sajnos, a téma aktuális. Akár szociálpszichológiai tanulmányt is lehetne kerekí­teni arról, ahogyan a társadalmi hierarchiában különböző stá­tusban lévők reagáltak az újsá­gíró kérdésére: vajon mit is le­hetne tenni a negatív jelenség ellen? Az államhatalmi szerv veze­tője „természetesen” ütve bün­tetne. A hivatalban dolgozó újabb bizottságot hozatna létre. Az eladónő „magától értető­dően” elhárítja a felelősséget, mondván: mindig van a fiatalok között 18 éven felüli is... Magyarra fordítva: minden marad a régiben. Diszkók ide­jén továbbra is háborítatlanul kábítják magukat fiataljaink, s még örüljünk, hogy „csupán” szeszes itallal. így majd csak betántorgunk valahogy Európába! Mindenesetre a cikk hatására- a valóság megváltoztatásának a reményében - mint művelő­désszervező is kötelességem felajánlani segítségemet. A kö­zeljövőben megpróbálom ösz- szehozni az érintetteket - az aláíró szülőket, a rendőrkapi­tányság vezetőjét és az önkor­mányzat illetékes szakelőadóját- az együttgondolkodás, majd pedig a közös cselekvés remé­nyében... Monori Zoltán Törzsfőnök és varázslók Kis falu a Mátraalján. Valamikor volt ipara is, meg mezőgazda­sága, ám most halódik valamennyi. Mint akárhol, itt is anyagi gondokkal küszködnek. A költségvetés tárgyalása előtt igyekszünk a legilletékesebbnél, a polgármesternél érdeklődni : mire futja az idén, hol kell szorítani a nadrágszíjon?- Rossz helyen járnak, gyermekeim! - így az elöljáró, majd fel­sorol néhány nevet. - Náluk kérdezősködjenek. Tudják, én csak a törzsfőnök vagyok itt. A varázslókat máshol kell keresni. (tari) Rita és a szülinapi torta fotó: szigeti tamás Rita és az álmok kék Lagúnája Nem akármilyen vendége volt az elmúlt héten Lőrincinek. Igaz, kissé bicegve érkezett, ám ez mit sem rontott jóked­vén. Naná, hogy nem! Ki szo- morkodna, ha a születésnapján olyan ajándék várná, mint ezen a szeles áprilisi délutánon Kő­bán Ritát, a világ- és olimpiai bajnok sportolónőt? És hogy miért a lőrinci autó­szalonban vehette át álmai ne­továbbját, a csodálatos, sötét­kék színű Laguna személygép­kocsit? Hát, bizony, az igényei vezették ide: már régebben be­leszeretett ebbe a típusba, és végül megyénk legfiatalabb városában talált rá arra a tó­nusra, amit korábban „kiszúrt” magának.- Ilyen jól megy a világbaj­nokoknak? - rohantam le értet­lenkedve, amikor már túl volt a formaságokon és az ünnepi torta felszeletelésén is. - Köz­tudott, hogy nálunk még a leg­fényesebb medálért sem járnak milliók...- Már akinek jól megy - ne­vetett, és egyből megértettem, miért őt tartják a riporterek az egyik legszimpatikusabb nyi­latkozónak. Túl azon, hogy rendkívül csinos, természetes bája, közvetlen stílusa lehetővé teszi: úgy beszélgessünk, mintha már évek óta ismer­nénk egymást. - Kemény rek­lámról van szó, reprezentál­nom kell a márkát. Persze, sok küzdelembe került, amíg elju­tottam odáig, hogy felismerje­nek az utcán, összefüggésbe hozzák a nevem az adott hirde­téssel.- És mindez pont a szünna­podra időzítve! Tényleg, há­nyadik is...? Persze, nem kell elárulni, ha nem akarod. Leg­feljebb utánanézek a kalendá­riumban...- Ez az első olyan, amit a hölgyek nem szívesen vallanak be. Sajnos, már nem kettessel kezdődik. De azért nincs mit titkolnom rajta, hiszen soha rosszabbat! Ázt csinálhatom, amit szeretek, és még fizetnek is érte. Ezenkívül most vált va­lóra az álmom, enyém ez a szép kocsi. Gondolhatod, mekkora lépés ez a nővérem tízéves Ladája után.- Valóban óriási lépés, pláne így, sántikálva!- Éppen a napokban fica­modon ki a bokám. Nagyon érzékeny. Elég egy rossz lépés, és kész a baj. Ettől függetlenül minden edzésmunkát elvég­zek, tekintve, hogy olimpia előtt állunk.- Atlantában mire számítha­tunk? Tőletek szinte kötelezően elvárják a győzelmeket...- Rajtunk nem múlik majd, az biztos. Igaz, az ellenfelek is így gondolják. Túl nagy önbi­zalomra vallana, ha kijelente­ném, hogy százszázalékos az aranyérem. Sok a szubjektív elem, hogy egyet kiemeljek: nagyon mostoha körülmények között tréningezünk. Ezzel együtt garantálhatom: mindent megteszünk a sikerért. T. O. A Heves Megyei Hírlap már korábban elhatározta, hogy az olvasók jobb kiszolgálása ér­dekében fiókszerkesztősége- ket alakít ki megyénk nagyobb településein. Örömmel számolhatunk be arról, hogy Gyöngyös után Hatvanban is megnyitjuk iro­dánkat, előreláthatólag mához egy hétre, így közvetlenül is felkereshetik munkatársainkat kéréseikkel, információikkal, hirdetéseikkel. A város egyik legforgalma­sabb helyén, a Kossuth tér 23. szám alatt kolléganőnk ál­landó nyitva tartással várja ügyfeleinket. Reggel 9 órától délután 3-ig kereshetik fel mindazok, akik igénybe kíván­ják venni a Hírlap szolgáltatá­sait, vagy éppen szeretnének előfizetni az újságra. Termé­szetesen a közületek és a la­kosság is feladhatja hirdeté­sét. Azokat is szívesen látjuk, akik valamilyen témáról sze­retnének olvasni lapunkban, vagy más egyéb ötlettel for­dulnak hozzánk. Az irodát nemcsak a hely­beliek közelíthetik meg köny- nyen. A buszmegálló néhány méterre található, s erre vezet a vasútállomás irányából ér­kező út is. Várjuk olvasóinkat Hatvan­ban, a cipőbolt és a Rózsa cuk­rászda között a jövő csütörtö­kön megnyíló Heves Megyei Hírlap-irodában! Reméljük, irodánkat minél többen keresik majd fel... fotó: kaposi tamás Hírlap-fiókszerkesztőség Hatvanban Hirdetésfelvétel, lapterjesztés, ügyfélszolgálat - helyben Irodatűz Hatvanban - A minap tűz ütött ki a hatvani polgármesteri hivatal költségvetési irodájában. A lángok martalékává vált az egész berendezés, így a számítógép- park is. Mint kiderült, a vízmelegítőben keletkezett zárlat dolgoztatta meg a tűzoltókat...

Next

/
Oldalképek
Tartalom