Heves Megyei Hírlap, 1995. április (6. évfolyam, 77-100. szám)
1995-04-20 / 92. szám
6. oldal Bűnügyi Kaleidoszkóp 1995. április 20., csütörtök Idős asszony halálát okozta Maga az eset - amelyet a megyei bíróság tegnapi döntése során, az indoklásban történeti tényállásként állapított meg - bizony, még egy gyengécske krimi izgalmával sem ér fel. Nem történt egyéb, mint hogy az elmúlt esztendőben, március 16-án Ivódon a helybéli. köztiszteletnek örvendő özv. Papp Józsefné épp a kertjében szorgoskodott. A tavaszi munkák elvégzésében segédkezett neki az ugyancsak a faluba való P. Dezső, valamint az idős asszony lánya, s annak férje. A vádlott, Pusoma Dénes szintén csatlakozott hozzájuk, arra gondolván, neki is csurran-cseppen a segítségért valami. Igen ám, de a háziak rá már nem számítottak, s ezt az ebédnél a tudomására is hozták. A 29 éves, bajuszos fiatalembernek nagyon rosszulesett, hogy nem kapott ennivalót, s ezt a fájdalmát még az sem enyhítette, hogy később, délután - amikor visszatért özvegy Pappné házába - megkínálták két pohár borral. Időközben beesteledett, a háziasszony lánya és veje elutazott egri lakására. Ezt a helyzetet gondolta a maga javára fordítani a vádlott. Bemászott a kerten át, s egy fa mögé rejtőzve várta, hogy az idős nő megetesse az állatokat. Amikor Pappné bement a házába, ő utánaosont. Váratlanul benyitott, s az egyik szobában adta elő bánatát: nem kapott az elvégzett munkájáért semmit, ráadásul még ebéddel sem kínálták meg, holott ö arra számított. A bíróság megállapítása szerint a férfi 300 forintot követelt magának. A házigazda azonban azt válaszolta, ő nem ad egy fillért sem, hiszen Pusomát senki sem hívta dolgozni. A kiutasított erre ideges lett, nekiesett az asszonynak, többször mellbe, illetve arcon ütötte. A sértett véres ábrázattal az asztal alá zuhant. Ezután támadója pénz után kutatott, ám az eldugott tízezer forintot nem sikerült megtalálnia. Másnap reggel a szomszédok - akikkel az a megállapodásuk volt, hogy ha reggel nyolcig nem látják füstölni a kéményt, akkor mennek Papp Józsefnéért - meglepetésükre nyitva találták a ház kapuját. K. Zs.-né és I. S.-né azon is elcsodálkoztak, hogy az állatok az udvaron kószáltak szerteszét. Ők fedezték fel az áldozatot, aki nem volt eszméleténél. Értesítették az orvost. Özvegy Papp Józsefnét kórházba szállították, de ott - a leggondosabb orvosi kezelés ellenére - tavaly április 18-án elhunyt. Az orvosi szakvélemény szerint halálai a bántalmazás, annak szövődményei és saját betegségei együttesen okozták. A szakemberek kétséget kizáróan kinyilatkoztatták: az áldozat megverése és életveszélyes állapotba kerülése, majd azt követő halála között okozati összefüggés áll fenn. Az is nyilvánvaló lehet még a jogban nem különösebben jártasok számára is, hogy a bíróságnak ebben az ügyben igazán nem volt könnyű dolga. Egyrészt azért nem, mert bár a vádlott tanúkénti első meghallgatásakor vallomásában beszélt pénzkövetelésről, Rozi néni (özvegy Papp Józsefné) véres arcáról, testéről az asztal alatt, ám azt a nyomozás során tagadta, hogy 6 követte volna el a bűncselekményt. Amikor az eljárás a bírósági szakaszba jutott, élt a jogával, s megtagadta a vallomástételt. Még a szakértők és a tanúk elmondásaira sem tett észrevételt. Gyakorlatilag némán ülte végig a négy tárgyalási napot. ' Nem volt egyszerű döntést hoznia a büntetőtanácsnak azért sem, mivel a nyomozás a bizonyítékoknak csak igen szűk körét tudta feltárni. Ezek közé tartozott I. J. ivádi lakosnak a védelem által erősen vitatott tanúvallomása. Az illető hölgy ugyanis gyengeelméjűsége miatt cselekvőképességet kizáró gondnokság alatt áll. A bíróság viszont mérlegelése során arra a meggyőződésre jutott: az említett tanú még azelőtt tudatta testvérével, egyben gondnokával, hogy látta Pusoma Dénest március 16-án este az áldozat házába bemenni, hogy tudtak volna bármit is a bűntényről. Ez pedig közvetett bizonyítékként értékelhető. A vádlott védője perbeszédében arra is hivatkozott, hogy a helyszínen biztosított, s a védencétől származó azonosított szagminták nem vehetők figyelembe teljes körű bizonyítékként. Ezzel szemben a büntetőtanács elnöke a Legfelsőbb Bíróságnak egy korábbi helybenhagyó másodfokú ítéletét hozta fel érvként. Abban a szagminta azonosítását az ítéletet megalapozó bizonyítékok sorában fogadták el. Nem értékelte viszont a vádlott terhére a bíróság időközben elhunyt édesanyjának azt á nyomozás során tett vallomását, amelyben gyakorlatilag cáfolta a saját fia alibijét... Az eljárás során igen fontos kérdés volt az, hogyan került a bizonyítékok közé a vádlott úgynevezett beismerő tanúvallomása. Mint arról már írtunk, annak idején, előzetes letartóztatása alatt Pusoma cellatársat kapott P. J. P. szemelyeben. Kiderült, hogy végül is ez a más bűncselekmény elkövetésével gyanúsított fiatalember juttatta el a nyomozás vezetőjéhez az immár 4-es sorszámú okirati bizonyítékot. Hogy ez egyfajta, a rendőrökkel megkötni kísérelt vádalku eredménye volt-e vagy sem, végtére is ezt a bíróság különösebben nem értékelhette, legfeljebb megjegyezte, hogy: „a bíróság jogi ízlésével ellenkező, hogy a rendőrhatóság képviselője egy ügyről egy másik eset védőjével beszélgessen..." . Mindenesetre ezen a papíron többek között az áll: a vádlottnak igen rosszulesett, hogy nem vendégelték meg ebéddel, s este követelte Rozi nénitől a pénzt, majd amikor az nem adott, mérgében többször megütötte. További bizonyítékként értékelt kitétel: „Jóskának mindent megmondtam, mert benne megbízom... nagyon nagy hajban vagyok, a rendőrök emberöléssel vádolnak, benne vagyok a dologban nyakig...". A szakvélemények szerint az írás egyértelműen Pusoma Dénes kezétől származik. Az eljárás során arra is fény derült, senki sem kényszerítette őt e beismerő tanú- vallomás elkészítésére. Ebből pedig az következik, hogy a hatóság nem törvénysértően szerezte be ezt a bizonyítékot. Annál inkább sem, hiszen egy fogdaellenőrzés során az bármikor előkerülhetett volna, nem volt szükség arra, hogy azt P. J. P. adja át a nyomozóknak. A bíróság a bizonyítékok összevetett értékelése után hozta meg döntését, súlyosító körülményként értékelve a bűnhalmazatot, s azt, hogy a vádlottat egyszer már elítélték súlyos testi sértés és kifosztás bűntette miatt. Enyhítő körülménynek vették az eljárás hosszadalmasságát, ami nem róható a vádlott terhére. Az ítélet és indokolásának kihirdetése után az ügyész a döntés tudomásulvételéről nyilatkozott. A védő háromnapi gondolkodási időt tartott fenn magának, míg a vádlott kis közjáték után határozott. Úgy tűnt, nem is fogta fel annak súlyát, hogy hat évet börtönben kell töltenie. A büntetőtanács elnökének: újbóli türelmes magyarázatára végül kijelentette:- Miért fellebbezném meg az ítéletet, úgysincs semmi értelme! Az ítélet tehát egyelőre nem jogerős. Szalay Zoltán Látványos bemutatók, ügyességi játékok A rendőrség napján, Egerben A szolgálatban segítőtárs ebek bemutatója egy korábbi rendőrnapon fotó: perl Márton Immáron többéves hagyomány, hogy április 24-én, Szent György napján a rendőrség is ünnepel. Több esztendeje ugyanis ezt a napot tekintik a rendőrség napjának. Nem lesz másképpen ez az idei évben sem: gazdag programmal várja tisztelettel a Heves Megyei Rendőr-főkapitányság a munkájuk iránt különösen érdeklődőket április 22-én, szombaton, délelőtt 9-től 12 óráig az egri Dobó térre. A kíváncsiskodók gyönyörködhetnek mindenekelőtt a lovas rendőrjárőr pompás négylábúiban, megtekinthetik a fő- kapitányság bűnügyi technikai osztálya által összeállított bűnügyi technikai bemutatót. Azok az eszközök láthatók majd, amelyeket a bűntények helyszíni szemléi során alkalmaznak a nyomozásban résztvevők. Ott lesz a téren a baleseti helyszínelő gépkocsi, s az a jármű is, amely még mindig a közlekedők réme, vagyis a traffipaxos autó. Ha valakinek mindez nem elég, az képet kaphat arról is, milyen lőfegyvereket, kényszerítő eszközöket (bilincs, gumibot stb.) használnak - remélhetően csak ha szükséges - az egyenruhások. Fegyverzeti bemutatót tart még a Bornemissza Gergely Felderítő Zászlóalj is, amely természetesen a PSZH-it, azaz a páncélozott szállító harcjárműit is felvonultatja. Nem maradhatnak ki a kiállításból a társtestület, a tűzoltóság berendezései sem. A Heves Megyei Baleset-megelőzési Bizottság közlekedési információs irodája - tudtuk meg a rendezésért felelősöktől - a Suzuki és Mazda gépkocsik tárlatát, valamint az Autóker árubemutatóját szervezte meg. Terveznek erre a napra még kerékpáros ügyességi versenyt, a középiskolásoknak közlekedésbiztonsági vetélkedőt KRESZ-totóval, illetve suzukis szlalommal. A versengések szponzorai: az AB-Aegon, az Autóker Kft., a Suzuki Eger Kft. és a Főiskola Autósiskola Bt. E cégek termékbemutatóján kedvezményes vásárlásra is lehetőség lesz. Gondoltak a szervezők arra is, ha netán rossz lenne az idő, ebben az esetben a bemutatókat a főkapitányság udvarán és nagytermében tartják meg, ugyancsak 9 és 12 óra között. Mind az Eszterházy térről, mind pedig a Klapka úti bejáraton át bemehetnek az érdeklődők. Életfogytiglan: minimum 25 év Bíróságaink tavaly 82.073 személyt ítéltek el; 29,73 százalékukra szabtak ki börtönt, s 13 esetben az ítélet életfogytig tartó szabadságvesztés volt. Az elmúlt időszakban azonban nem csupán a növekvő bűnözési hullám foglalkoztatta a közvéleményt, hanem néhány rendkívül kegyetlen gaztett, aljas indokból elkövetett emberölés is. Nagyrészt ezzel magyarázható, hogy fölerősödött a követelés: a hazai igazságszolgáltatás állítsa vissza a halál- büntetést. Dr. Bárd Károly, az Igazságügyi Minisztérium helyettes államtitkára szerint érthető ez az igény, bár a társadalom véleménye megoszlik. A hazai büntető ítélkezési gyakorlatot és a Büntető Törvénykönyv szankciórendszerét érő bírálatok kapcsán azonban azt is látni kell: Európában - nemzetközi kimutatások szerint - Magyarországon és Írországban a legmagasabb a százezer lakosra jutó elítéltek száma. Az utánunk következő Németországban ez az arány már körülbelül egyharmaddal alacsonyabb. Kétségtelen viszont, hogy immár nálunk is megjelent a szervezett bűnözés, ami súlyosabb helyzetet teremtett a korábbinál. Azt sem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy a halálbüntetés visszaállításával nemzetközi megállapodásokat rúgnánk fel. Ugyanakkor sokan aggodalommal teszik szóvá, hogy a többszörös gyilkosok, veszélyes gonosztevők büntetésüknek csak egy részét töltik le. Nos, az életfogytig tartó börtönbüntetésre ítéltek feltételes szabadságra bocsátásával kapcsolatos szabályok lényegesen szigorodtak. A módosítások lehetővé tették, hogy a bíróság életfogytig tartó büntetés esetén huszonöt évben határozza meg a feltételes szabadságra bocsátás legkorábbi időpontját. Ez az idő annak előtte egységesen húsz év volt. Az eddiginél súlyosabb következmények várnak azokra is, akik ideiglenesen szabadlábra helyezésük alatt követnek el újabb bűncselekményt. A visszaesők büntetése már ténylegesen életfogytig tart, többé nem hagyhatják el a börtönt. N.Zs. Ferenczy Europress Mi van a halálbüntetés mögött? A hír bizony már bejárta az egész világot, sokan értelmezték már idehaza is: New York államban visszaállították a halálbüntetést. E „történelmi tettet” a magyar származású Pataki Györgynek tulajdonítják, aki még jó időben megígérte, hogy amennyiben megválasztják New York állam vezérének, ő visszaállítja a halálbüntetést. És lön! Az emberek rá szavaztak, Pataki pedig tartja ígéretét.- Mi a véleménye egy amerikai állampolgárnak a halálbüntetés visszaállításáról? - erről érdeklődtem a minap telefonon az egyik New Yorkban élő művésztől.-Én elleneztem már Pataki szándékát is, de most, amikor már tényként könyvelhetjük el a halálbüntetést, felháborodva gondolok azokra a kis fülkékre, amelyekben a méreginjekciót a bűnösök bőre alá nyomják. Azt hirdetik, hogy így mennyivel jobban jár az állam, mert a börtönök fenntartása sokba kerül, s különösen sok pénzt visz el egy ember évtizedekig való etetése, elszállásolása. Ez persze ostobaság, így csak az érvel, aki halálpárti, vagy nem tudja, hogy egy ügyvéd-bíró bürokráciahálózat, melyen keresztül egy ügy eljut a végső határozatig, valójában mennyire rengeteg pénzbe kerül. Es ezt kik fizetik? Csakis az adófizető állampolgárok! Hol hát az igazság? Ki győzött? Csak nem megint az intézményesített erőszak? (sziki) A szerencsejáték nyomorba dönt (1112.) Ez a történet, melyet a Los Angelesben élő Béla barátomtól tudok, szintén a kivándorló magyarok egyikével esett meg. Jó lenne, ha Krizsán úr Las Vegas-i vesszőfutása tanulságul szolgálna mindannyiunknak, akik ugyan még csak ízlelgetjük a „Szerencsejátékot”, de már dörzsölgetünk, s be-be- térünk a játéktermekbe is... Los Angelesben hosszú időn át emlegették a Kri- zsán-példát, a szerencsétlenül járt egyszeri fiút, aki elindult szerencsét próbálni. Persze, titokban mindannyiunknak volt már egy hasonló példája, de arról nem beszélnek, s Istennek hála, az mégiscsak jobban végződött. Ilyenkor jót kacagtunk, ha a más kudarcáról esett szó, mert a mienk így kisebbnek látszott. Krizsán úr ingatlanok eladásával foglalkozott, közben szépen megöregedett felesége oldalán, aki annak rendje és módja szerint 30 éven át fizette a lakásukra felvett kölcsönt. A feleség egy szép napon boldogan újságolta férjének: „Isten segítségével a mai napon kifizetjük az utolsó részletet is”, s már indult a bankba, hogy ezt a csekket még feladja. De öröme gyorsan szertefoszlott, mert a pult mögött ülő hölgy közölte vele a rendkívül szomorú és meglepő hírt: sokkal több részlet van a házon, mint 30 évvel ezelőtt volt. Krizsán úr ekkor töredelmesen bevallotta, hogy üzleti ügynek álcázott útjai bizony Las Vegasba vezettek, ahol szenvedélyének hódolt. *** Las Vegas épül-szépül. Ez az egyetlen város Amerikában, amelyen nem látszanak a válság jelei. A Cezare Palace, a Flamingo és még néhány tucat kaszinó után - éppen ottjártam perceiben - adták át a tükörfalú, piramis fomiájú „pénznyelőt”, mely előtt a méretes szfinx messziről hirdeti: Itt minden a pénz! Olcsó (10-15 dolláros), gyönyörű hotelekbe érkeznek a reményteljes és tömött pénz- tárcájú vendégek. Közöttük magyarok is feltűnnek szép számmal, mint azon a napon, amikor magam is ott szorongattam a kezemben egy 25 centest. A történet végén úgy döntöttem, ezt a kis pénzt nem dobom be egyetlen gépbe sem, mert nagy történet ebből ki nem kerekedne! Játsszon csak, aki szereti, teheti és bírja, úgy hiszem, az is kell. aki szomorú történetüket leírja. Sziki Károly
