Heves Megyei Hírlap, 1995. április (6. évfolyam, 77-100. szám)
1995-04-15 / 89. szám
Harangok, húsvéti harangok A nagypénteki gyász csendje után, nagyszombat délutánján és hűsvétvasámap felzengenek a húsvéti harangok. Kis falusi templomok tornyából és büszke székesegyházak magasából, a keresztény világ hitének erejével száll a harangok szava, hirdetve, hogy az Istennek fia kiszállt a lezárt sziklasírból. A feltámadásával az emberi nem megváltásának műve ezzel beteljesedett. Még a tanítványok is szinte hitetlenkedve értesültek a hírről, s csak azután vált tudatossá bennük a kézzelfogható valóság, amikor a Feltámadott szájából hallották, amint szólt hozzájuk: Pax vobis! Ego sum! - Béke veletek! Én vagyok! Az egyház mai szolgái ma is e szavakat szövik be a feltámadási szertartás mondanivalójába, és a lélek felemelő érzésével adják tudtára a híveknek a közel kétezer éve történt csodás valóságot. A békéről szólt az Úr először, a békéről, amelyre mindig, minden körülmények közt szüksége van az egyes embernek éppúgy, mint az egész emberiségnek, hogy ne egymás torkát fojtogassák földön, vízen, levegőben, hogy ne sanda szemmel nézzenek egymásra, gonosz gondolatokkal szívükben, hanem a szeretet áldott varázsa árassza el testi-lelki valójukat. A papírra vetett szavak mit sem érnek, ha az ember nem érzi annak szükségességét, hogy el kell fogadnia és betartania az isteni parancsot: szeresd felebarátodat, mint tenmagadat. Tudjuk mindannyian, hogy nem könnyű dolog eleget tenni ennek. Nem könnyű, mert a gyarló emberi természet nem- kívánatos kinövéseit, sokszor tüskével teli ártó szándékát, erőszakosságát, gonosz indulatát kell megfékezni és legyőzni. Sok megkeményedett szívről kell a vastaggá vált kérget le- hántani, hogy melegebben tudjon az dobogni. Az ökölbe szorított kéz ne embertársának arcába készüljön lesújtani, hanem vállalja, hogy baráti jobbot nyújtson annak, mert ha nem teszi, oda jutunk, hogy az ember valóban embernek farkasa lesz. Ez az, amit el kell-kerülni, mert minden józan gondolkodású ember tudja, hogy jobb a békesség! S ezt a békességet kívánja is. Ez szükséges, de nagyon. Ezért kell a húsvéti békesség, az ünnepi békesség, de a hétköznapi s a mindennapi békesség is mindannyiunknak. Egyénnek, családnak, társadalomnak, ország-világnak egyaránt. Szóljatok hát húsvéti harangok. Szárnyaljatok földön és levegőben. Zengésteknek nem állhatja útját sorompó, sem deszka-, drót-, vas- vagy kőkerítés. Jussatok el mindenkihez e kerek földön. Jussatok el, és a szélrózsa minden irányába vigyétek el a béke nyugalmát kívánóknak vágyát, és ez a vágy meg is valósulhasson a húsvéti öröm szülte, testi-lelki feltámadásban. Csillag László Valóban feltámadt Jó nézni a húsvétkor éledező természetet. Megjelennek az első óvatos ibolyák és jácintok. Ha hűvös van is árnyékban, jó, ha végigsimogatja arcunkat az első meleg sugár, és megérezzük a föld párolgó illatát, amely az élet csíráit melengeti keblén. A húsvét nemcsak a természet ébredése, hanem Krisztus feltámadásának ünnepe. Valóban feltámadt? - kérdezik sokan, és nem mernek válaszolni saját kérdésükre. El vannak foglalva a friss sonka és főtt tojás ízével, a másnapi locsolkodással, és ezzel készen is van számukra a húsvét. Tudják, hogy van a templomban egy véget nem érő szertartás, amelynek szövegei elsiklanak fejük fölött, pedig a húsvét ősi lényegéről szólnak, és ősi századok hangja szólal meg bennük. Voltak, akik kifejezetten tagadták Krisztus feltámadását, mondván, hogy az emberi test biológiájában ilyen lehetetlen. Krisztus nem támadt fel, legenda az egész történet. A természet ébredésének kivetítése egy személyre, akit Jézusnak hívtak, és aki talán nem is élt, de a monda szövevénye behálózta, amelyből szilárd igazság alig állapítható meg. Akkor mégis, hogy keletkezett ez a „szép legenda”? — kérdezzük, és kérdezték sokan. Erre a tagadók különböző válaszokkal kísérleteznek. Krisztus nem halt meg - mondják -, csak tetszhalott volt. Elájult a kereszten, és a hűvös sziklasírban magához tért. Kivánszorgott az apostolok közé, akik azután ápolták, táplálták. Mivel saját reputációjukról is szó volt, diszkréten elvitték egy ismeretlen helyre, ahol nemsokára meghalt. Az apostolok elhíresztelték feltámadását, mivel nem akartak szégyenben maradni. Ennek a kísérletnek nyila azonban lepattant a tények kemény sziklájáról. Krisztus halálát bizonyították a kirendelt katonák, akik holtnak találták. Ezért a szokásoknak megfelelően nem siettették a halált azzal, hogy összetörjék alsó lábszárcsontjait. Bizonyosak akartak lenni a halál beálltában. Ezért lándzsával átszúrták oldalát, honnan vér és víz folyt ki. Bizonyítja a halál bekövetkezését a pogány százados, aki megállapította: ez valóban Isten fia volt. Bizonyítja a helytartó, aki csodálkozik azon, hogy Jézus már meghalt. Nem lehet Krisztus halálát tagadni, mondták mások. Sokkal egyszerűbb, amit a főpapok terjesztettek. Az apostolok nem akartak a hívők előtt megszégyenülni. Eszükbe jutott, hogy Jézus megjövendölte halálát és feltámadását. Nosza, vegyük elő ezt a jövendölést. Sajnos, nem támadt fel, de mi majd segítünk a feltámadásra váróknak. Ha ellopjuk testét és valahová elrejtjük, nyugodtan hirdethetjük feltámadását. Nem maradunk szégyenben, uralkodunk az emberek hiszékenységén, és ezen a réven előkészíthetjük Izrael szabadságának kivívását, az általános felkelést a rómaiak ellen. Ezért éjszakának idején odalopakodtak a sírhoz, elhengerí- tették a zárókövet és ellopták Krisztus testét, és elhíresztelték, hogy feltámadt. Majd ezzel a csalással indultak el világhódító útjukra. A csalásba a főpapok is besegítettek. Ők sem akartak szégyenben maradni, lepénzelték a katonákat, hogy hirdessék a sírrablást a nép között. A katonák felmarkolták a pénzt, jól beittak, és hirdetni kezdték, hogy az apostolok ellopták Krisztus testét. A tények kemény sziklájáról ez a támadás is lepattan. Maguk a főpapok is a feltámadás tanúivá válnak. Megvesztegetik az őröket, hogy egy álhírt terjesszenek. Elismerik a feltámadást a katonák, akik ennek hírét jelentik a főpapoknak. Mozdulni sem tudtak, amikor Krisztus fényesen elvonult előttük. Bizonyítja az apostolok lelkiállapota is. Krisztus szenvedése és halála után bizonytalan volt hitük, de biztos volt a félelmük. Mi lesz velünk? - gondolták. Az orrukat sem merték kidugni rejtekhelyükről. Néhány napja ítélték halálra mesterüket, és bírái még hatalmon voltak. Ilyen lelkiállapotban szó sem lehetett éjszakai sírrablásról. Az emberi ész tovább harcol a maga igazáért. Nem, mondja, szó sincs itt sírrablásról. Az apostolok nem tudtak volna megküzdeni az őrökkel, akiket azért állítottak oda, hogy ennek a „csalónak” tanítványai el ne jöjjenek, és el ne vigyék testét, mert akkor a baj „nagyobb lesz, mint előbb volt”. Az a test ott maradt, ahol volt, és minden test útjára, az enyészet útjára lépett. De nem oszlott fel az apostolok és főleg a nők képzelete, amelyben élénken élt a szeretett mester képe. Nem, Jézus nem támadt fel. Élt azonban az apostolok lelkében, és látomásos valóság képébe öltözött. A női lélek alkalmas volt a fantáziából valóságot kialakítani. Ezért látják először a nők, köztük a kétes életű Magdolna. Az ön- és tö- megszuggesztió valóságnak szemlélte a szeretett mestert, és ezt a képet hirdette, s hagyta reánk. A tények kemény sziklájáról azonban ismét visszapattant a támadás nyila. Az apostolok egyszer s mindenkorra leszámoltak Krisztussal. Nemcsak mert kiölte emlékét a páni félelem a hatalomtól, hanem mert csalódtak reményeikben.. „Mi reméltük, hogy helyreállítja Izraelt” - vallják az em- mauszi tanítványok. Jézus nem teljesítette az ő elvárásaikat. Nem kiáltotta ki a Róma elleni általános felkelést, amit csodatevő hatalmával győzelemre vihetett volna. Mindez nem történt meg. Szenvedésével és halálával kompromittálta magát. Most már nem állhatnak mellé, aki becsapta őket. A főpapok, írástudók és a nép vénei még élnek, és ugyanazok, akik Krisztust juttatták. Összetartottak tehát, megbeszélték, hogy mászhatnának ki szorongatott helyzetükből. Az asszonyok? Biztosak voltak Jézus halálában. Lelkűk fájdalmán túl nem tekintettek mesz- szebbre. Amikor „kiment a szombat”, kimentek, hogy befejezzék a balzsamolást. Ezért vásároltak balzsamozószereket. Már beszél Jézus Magdolnához, de nem ismeri fel. „Szeme tartóztatva volt”, azaz teljesen lehetetlennek tartotta a feltámadást. Még a nők lelkében sem volt elképzelés és vágy Jézus feltámadásáról. Jézus sírja kemény szikla, amelyről minden támadás lepattan. Volt, aki a sziklára gondolt. Földrengés volt, vélte, a szikla megrepedt. A holttest belehullott a repedésbe, és örökre eltűnt. így Jézus környezete fáradság nélkül beszélhetett feltámadásáról. A szikla azonban ma is megvan, és látható. Nyoma sincs rajta repedésnek. Egyébként is, amikor Péter és János betekintettek a sírba, összehajtogatva találták a halotti lepleket, külön helyen azt a kendőt, amivel betakarták. Netán a halott, mielőtt a szakadékba zuhant, összehajtogatta szemfedőjét? ... Badarság! A támadások nyilai tehát meg se karcolták a feltámadás szikláját. El kell ismernünk, hogy a magára álló emberi elmének nehéz megérteni és befogadni a feltámadás hitét. Korunkban nem láthatunk feltámadott halottakat. Aki egyszer belépett Cáron ladikjába, és döngve becsapódott mögötte a halál kapuja, azt nem hozza vissza a legnagyobb fájdalom sem. Nem vetjük meg a problémával birkózó ember küzdelmét. Hogy azonban a feltámadást értelmezni tudjuk, nem hagyhatjuk ki Szent Péter első pünkösdi beszédének megállapítását: Isten feldolgozta a halál bilincseit, és feltámasztotta őt. Krisztus feltámadt, mert nemcsak ember volt. Feltámadása nemcsak isteni természetének bizonysága, hanem rámutat az örök szellemi lét, közönségesen kifejezve: a másvilág valóságára is, amely nélkül földi életünk ingatag bizonytalanságát nem tudnánk elviselni. A kereszténység a feltámadás zászlajával indult történelme fájdalmas, de bizakodó útjára. Hithirdetésünknek egy volt értelmes célja, sikerünknek egy volt esélye és eredménye, ami elhangzott Mátyás apostol megválasztásakor: Szükséges, hogy valaki velünk együtt tanúskodjék az Úr Jézus feltámadásáról. Ez a tanúságtétel volt minden igehirdetés alapja: Krisztus meghalt bűneinkért, eltemették, de harmadnapra feltámadt. Amikor Pál ezeket írta, a feltámadott jelenésének tanúi még éltek. Életünk egyensúlya ezen a boldogító, optimista tényen alapul: valóban feltámadt. Miklós Béla A Paragrafusok Birodalmában A bűntények igazolják: már a húsvét sem a régi Már a nyúltolvajok sem az igaziak! A húsvéti ünnepekre készülődőben az ember azt gondolta volna, csak akad olyan sötét szándékú egyén, aki - akár „élete kockáztatása” árán is - beszerez valahonnan egy folyton mozgó szájú tapsifülest. Hát, nincs... Azt azonban nem lehet mondani, hogy tétlenkedtek volna a bűnözésre hajlamos személyek. Leginkább lopások miatt kell nyomozásokat folytatniuk a rend őreinek. Igaz, adódtak esetek, amikor a sértettek hanyag eleganciája is nagymértékben közrejátszott értékeik gyors eltűnésében. Előfordult még kocsmai garázdaság is. Minderről Kakuk György r. őrnagy, a megyei főkapitányság kiemelt bűnmegelőzési főelőadója tájékoztatta lapunkat. Pénzkölcsönzések hamis tulajdonlappal Feljelentés-kiegészítést követően a Hatvani Rendőrkapitányság rendelt el nyomozást csalás bűntettének alapos gyanúja miatt F.-né J. Piroska gyöngyösi polgár és társai ellen. A vizsgálat eddigi adatai szerint az asszony és csapata hamis tulajdoni lapok másolatainak felhasználásával vett fel kölcsönöket az OTP hatvani fiókjánál, más pénzintézetektől. Ezek ösz- szege - amelyek egyben az okozott kár nagyságát is jelölik - eléri a kétmillió forintot. Az Egri Rendőrkapitányság nyomozói visszaélés okirattal vétségének alapos gyanúja okán folytatnak vizsgálatot egyelőre még nem ismert elkövető személyének kiderítése érdekében. Ez az illető ugyanis egy éjszaka behatolt Cz. I. egri polgár Telekessy utcában található otthonába. Bankók helyett összeszedte a házigazda személyi igazolványát, továbbá járművezetői és forgalmi engedélyét. A bátor tolvaj az úthengertől sem fél A rendőrségi jelentések rávilágítanak: egyes bűnelkövetők idejekorán megkezdték a felkészülést a húsvétra. Gyűjtögető kőrútjaik alkalmával nem voltak válogatósak. Április 5-én az éj leple alatt két helyen is látogatást tettek a betörők. Gyöngyösön a Pöttömke büfében jártak, s onnan rádiós magnót, cigarettát, valamint számoló- és pénztárgépet zsákmányoltak. Utóbbiakat talán a locsolkodáskor összeszedett forintocskák összeadására, illetve tárolására. A vendéglátóhely emiatti vesztesége megközelíti a 140 ezer forintot. Tarnaörsön az egyik ablak rácsát feszítette le az ismeretlen tettes, mielőtt bemerészkedett a helyi általános iskola épületébe. Bejutván alaposan körülnézett, majd ruhát, diktafont, kávéfőzőt, kávédarálót és három kilogramm almát pakolt el, cipelt magával. Mindennek értéke legalább 50 ezer forint, a rongálással okozott kár viszont 10 ezer. Öt nappal később a mátra- alji városban a Pacsirta-telepen lévő vidámpark tulajdonosa, D. R. bosszankodhatott joggal. A még nem ismert elkövetőt ugyanis korántsem szórakozási vágy hajtotta, amikor arra a területre tévedt, hanem a tolvajlási szándék. Egy elosztószekrényről levágott 35 méter hosszú, négyeres rézkábelt, s azzal elillant. A vagyoni hátrány meghaladja a 100 ezer forintot. Áz már szent igaz: a következő bűntény - sajnos, még szintén ismeretlen tettese - az úthengertől sem fél. Önmaga mellett bizonyára a csemetéjét óhajtotta meglepni, midőn Mezőtárkányban a vízmű irodája előtt kiszemelte magának a Magyar Aszfalt Rt. füzesabonyi kirendeltségének úthengerét. A lakat lefeszítése után feltörte az erőgép fülkéjét, kiemelt onnan két akkumulátort, s eltulajdonította a sárga villogó készülékét is. A pulton felejtett neszesszer esete... Nagyfokú hanyagságra valló két történet károsultjainak főhetett jócskán a feje, hogyan is álljanak otthon az asszony elé, amikor az értékeik hollétéről kíván tájékozódni. Az egri A. P. a megyeszékhelyen, az áfész Katona téri játéktermében töltötte fölösleges óráit. A szórakozás hevében vésett mintázatú arany karikagyűrűjét letette a biliárdasztalra. Mialatt a golyókat terelgette, valaki csendben elcsente az ékszert, ami legalább 20 ezer forintot ér. Nem részesülhetett odahaza dicséretben B. S. miskolci lakos sem. ő április 8-án járt Egerben, ahol betért a déli órákban a Bajcsy-Zsi- linszky úton lévő egyik üzletbe. Talán ajándékot szeretett volna vásárolni az ünnepekre a szeretteinek, mindenesetre túlságosan is elbámészkodott. Ennél is nagyobb hiba volt, hogy áruszemlézés közben az eladó pultjára rakta a neszesszerét. Azt pedig szempillantás alatt ellopták! Benne volt 321 ezer forint készpénz, továbbá 1340 német márka és egy búváróra. A kár együttesen eléri a kétmillió forintot. Vegyszer az autóra a glmi garázsában A közelgő öntözésnek elképesztő próbáját tartották ismeretlen „csínytevők” az egri Lenkey honvédgimnázium garázsában. Illatos víz, kölni helyett egy eddig még nem azonosított vegyszerrel locsolták le a helybéli K. L. ott parkoló személygépkocsiját, amelyben így 20 ezer forint kár keletkezett. Összeállításunk végén pedig egy olyan „sztori” szerepel, ami a húsvéti koccintások ellenére remélhetően sehol sem fordul majd elő. Április 11-én F. István 35 éves tisza- nánai lakos Füzesabonyban, a Hunyadi úti italboltban döntötte magába a szeszt. Túl sokat is, hiszen a vendégekkel kötözködött, poharakat tört össze. Ellene ezért garázdaság vétségének alapos gyanúja miatt folytatnak eljárást. Szalav Zoltán
