Heves Megyei Hírlap, 1995. március (6. évfolyam, 51-76. szám)

1995-03-22 / 68. szám

1995. március 22., szerda 5. oldal Füzesabony És Körzete Öt település közösen: kistérségi társulással... Megalakult Poroszló, Újlőrinc- falva, Sarud, valamint Kisköre és Tiszanána — e két utóbbi te­lepülés egyelőre elvi hozzájáru­lásával - községek kistérségi társulása, amelyet a megyei ön- kormányzat is támogat. A cél kialakítani előbb a társulás inf­rastruktúráját, s egy térségi me­nedzsert alkalmazni. Aki pá­lyázat útján elnyeri az állást, annak lesz a feladata, hogy ki­dolgozza, hogyan vehet részt a társulás a PHARE-programban. A polgármesterek a társulás el­nökéül Kiss István sarudi pol­gármestert választották. Kü­lönböző pályázatok útján sze­retnének pénzt szerezni az egészségügy térségi fejleszté­séhez, a szennyvízprogram megvalósításához. Az induló tőkét a települések önkormány­zatai biztosítják. Horváth Enikő születésnapi zsúrján A poroszlói általános iskolások is hivatalosak voltak Sarudra, Horváth Enikő születésnapi zsúrjára, amelyet ottani 4. és 6. osztályos társai szerveztek számára. A sarudi gyerekek műsorral kedveskedtek Enikő­nek, volt emeletes torta, sok-sok sütemény. A poroszlói gyerekekkel közös vetélkedőn vettek részt, akik a jótékony- sági gála videófelvételét, virá­got, csokit ajándékoztak a kis ünnepeltnek. Bostoni látogatáson Feldebrő első embere Háromhetes tanulmányúton tar­tózkodik Bostonban Kelemen József feldebrői polgármester, akit az ottani magyar testvérbi­zottság tagjai hívtak meg. Ott-tartózkodása alatt ellátogat különböző intézményekbe: rendőrségre, egyetemre, s kul­turális eseményeken vesz részt. Májusban adják át a „47 milliós” új utat 47 millióba kerül az Egerfar- mos és Mezötárkány között épülő új út. Nem sok munka maradt hátra: a vízelvezetők ki­alakítása, a padkarendezés zaj­lik. Átadás: májusban. A négy fiatalember igazán elismerésre méltót produkált... fotó: fazekas István Négy „aranyos” a makiári repülőtéren Mióta az ember ember, mindig hajtotta a repülés vágya. A légbe tőröket egy ideig afféle fantasztáknak tartották, hiszen gondolhatta-e józanul valaki, hogy versenyre kelhet a mada­rakkal? A hajdan irreálisnak tartott vágyak - hála azoknak, akik hittek az úgymond lehetetlenben is - ma természetesnek számítanak, s sok-sok fiatal számára a felhők fölötti út szinte magától értetődő. így van ez az Egri Repülő Klubnál is, ahol a pilóták a makiári repülőtérről startolnak szabadidejükben, és egyre több, figyelemre méltó ered­ményt érnek el és írhatnak be a klub történelemkönyvébe, va­lamint az országos, illetve a Nemzetközi Repülőszövetség nyilvántartásába. Ezekről beszélgettünk a minap dr. Perbíró Valérről, az egriek klubtitkárával, aki maga is régi vitorlázó, és örömmel újságolta, hogy a legutóbbi képzési évben a klub 50 éves fennállása óta egyedülálló sportteljesítmény történt: Juhász Zsolt egri, Bo­csi István füzesabonyi, Gál Tamás novaji és Ludányi László makiári fiatalemberek „kirepülték” az Aranykoszo­rús Sportfokozat első feltéte­lét, a 300 kilométeres céltávot.- Ilyen fiatal korban még nem teljesítettek hasonló fel­adatot nálunk vitorlázórepülők - erősíti meg a klubtitkár, aki több szakmai magyarázatot is fűz a fentiekhez. - Az első fo­kozat a távolság kirepülése, amelyet háromszögben kell végrehajtani. A fordulóponto­kat - a települések jellegzetes épületeit - légifényképezéssel dokumentálni kell. Ezeket vizsgálják felül és hitelesítik a szövetségek, no és az 1500 méter közötti változó magas­ságot. A másik feladat a „leol- dástól”, azaz az indítási ma­gasságtól mért 3 ezer méteres magasság elérése termikelés közben. Az adatokat műszerek rögzítik. Ennek teljesítéséhez nem kevés pénz kell, hiszen a „hullámtáborozás” nem olcsó mulatság, főleg, ha azt is fi­gyelembe vesszük, hogy eb­ben az esetben kezdő dolgo­zókról, egyetemistákról, sorál­lományú katonákról van szó. A költségek fedezésére a klub pályázatot nyújtott be az Egri Ifjúsági Alapítványhoz. Bizakodnak a sikerben, hiszen a klub szeretné a fiúkat bene­vezni az országos vitorlázó­versenyre is. Amíg beszélgetünk, előke­rülnek a hangár zsúfolt mélyé­ről az „aranyosok” is.- A legjobb időt fogtam ki - emlékezik vissza a 21 éves makiári Ludányi László, aki 10 éves kora óta a reptér ismert „tartozéka”. Mint fiatalember, csak ’89-ben kezdett repülni, de gyorsan megszerezte az ezüstkoszorút. - A Makiár - Tiszakécske - Tiszadob - Makiár útvonalon 304 kilomé­tert tettem meg 5 óra 11 perc alatt, hiszen az indulási ma­gasságot, az 1900 métert is el kellett érnem. Nem volt nehéz.- Volt rádióm, és a földdel tudtam kommunikálni. Sok biztatást kaptam odalentről - veszi át a szót a 23 éves, ugyancsak katona Bocsi Ist­ván, aki egyébként füzesabo­nyi. - Kétezerről indultam vissza a reptérre, és már csak 10 kilométer választott el a céltól, amikor 150 méterre süllyedtem. Leszállóhelynek Mezönyárád focipályáját sze­meltem ki, amikor elkaptam egy fuvallatot. Felmentem 900-ig, és hazasiklottam 4 óra 50 perc alatt. Repülőscsalád sarja a 25 éves Juhász Zsolt hangármes­ter, akinek édesapja és édes­anyja is repült fiatalabb korá­ban. Ő volt az első „aranyos”. Nagy ünneplés várta a földön, amikor visszatért az útról. Már a levegőből „leordította”, hogy megvan... Mindenki uj­jongott örömében.-Mezőkövesdnél azt hittem, baj lesz, hisz 450 méterre „fogytam”. Egy termikkel ket­tőszázat emelkedtem, s ezzel haza tudtam érkezni - eleve­níti fel a legizgalmasabb pilla­natokat a fiatalember. A negyedik aranyat a novaji villamos-üzemmérnök, Gál Tamás szerezte - egy héttel később, mint a többiek. Most ő is katona, Szentendréről jár repülni haza a 24 éves pilóta.- Nekem is saját körutam volt, mint a barátaimnak - mondja. - Kitűnő időben in­dultam a Makiár - Bércéi - Tokaj - Makiár útvonalon. A felhőalap volt talán 3 ezer mé­ter is, így nyugodtan társalog­hattam rádión keresztül a tár­saimmal. Tokajnál aztán bele­kerültem egy nagy lyukba, „leeresztettem” 800 méterig. S itt jött a szerencse: újra termi- ket fogtam, és hazataláltam - fejezi be élménybeszámolóját, s aztán ő is társai után indul a hangárba, hiszen ott mindig akad tennivaló. Fazekas István Alapítvány a templomért Nem mai keletű a probléma, ugyanis meglehetősen régóta gond van az aldebrői római ka­tolikus templommal. Az utóbbi időszakban azonban a vártnál is nagyobb mértékben romlott az épület tetőszerkezete. A cse­kélyke téli csapadék is nagy ká­rokat okozott, több helyen be­ázott a tető, néhány freskó meg­rongálódott, különösen a szen­tély fölötti részen. A templom 1760-ban épült, tornyán 1927-ben a fazsindelyt lemezre cserélték ki, a tetőzetet pedig a rákövetkező esztendő­ben eternittel fedték be. Magát a faszerkezetet csak részben cserélték ki, s az mára már oly mértékben tönkrement, hogy teljes felújítása elengedhetet­len. Több szakértő - Ott László megyei és dr. Berecz Zoltán fü­zesabonyi építész - rendkívül sürgetőnek ítélte meg a helyze­tet. Az aldebrői egyháztanács úgy döntött, hogy mihamarabb hozzá kell kezdeni a felújítás­hoz, hogy elejét vegyék a to­vábbi károknak. Szakemberek­től kértek árajánlatot. Az ösz- szeg 4,5-5 millió forint. A plé­bánia ekkora pénzeket nem ké­pes előteremteni, ezért létrehoz­ták az „Összefogás Aldebrő Római Katolikus Templomáért Alapítványt”. A felújítást a község önkor­mányzata is fontosnak tartja. Anyagi lehetőségei azonban szűkösek. Az idén a költségve­tésből csak 100 ezer forintot tudnak erre a célra fordítani. Farkas László polgármester szerint közös összefogásra van szükség, a szükséges összeget több helyről kívánják össze­gyűjteni. Hogy mire, kire szá­mítanak?- Az alapítványra bármilyen adakozást köszönettel foga­dunk. Az egyháztanács tagjai a napokban felkeresték a helybé­lieket, akiknek nagy része úgy nyilatkozott, hogy támogatja az ügyet. Sokan már be is fizettek bizonyos összegeket. Levélben keressük meg azokat, akik elke­rültek Aldebrőről, de valami­lyen módon még kötődnek, kö­tődniük kell a községhez. A te­lepülésen és a környékén mű­ködő szövetkezeteket, intéz­ményeket is megkérjük, járul­janak hozzá a felújítási költsé­gekhez. Az Érseki Hivatalhoz is fordultunk. Az idén, sajnos, nem tudnak segíteni, de jövőre mindenképpen támogatni fog­ják a munkálatokat. Javasoltak egy német alapítványt, ahonnét pénzhez juthatnánk.- Ezt az évet arra szánjuk, hogy előteremtsük a szükséges anyagi fedezetet. Mivel tető­szerkezet-felújításról van szó, a munkálatokat nem lehet részle­tekben elvégezni. Amint az összes, költség fedezete a ren­delkezésünkre áll, hozzáfogunk a munkához. Remélhetőleg a jövő év tavaszán megkaphatja a torony a tervezett vörösréz bo­rítást, de a külső homlokzat is új külsőt kap. V. V. É. Összefogás a kompolti gyerekekért Köztudomású, hogy nehéz idők járnak a közoktatásra. A viták sokszor az üres „pénztárcák” körül folynak, és azokból bi­zony nehéz egy iskola szükség­leteit kielégíteni. A kompolti iskolában szüle­tett egy ötlet arra, hogy az itt tanuló gyerekek hogyan gyara­podhatnának még jobban. A testi és szellemi épülés lehető­sége számos területen adott az iskolában. Három idegen nyel­vet tanulnak a gyerekek jelen­leg, s évek óta rendszeres zene­oktatás is folyik itt. A számítástechnika oktatá­sára is megtörténtek az első lé­pések, hiszen a számítógép már nem a jövő nagy lehetősége csupán, hanem a jelen nélkü­lözhetetlen munkaeszköze. Sok gyerek színjátszókörben igyekszik elsajátítani a játék e nehéz, de szép formáját. Sokan a népi táncot választották. Sike­res fellépések, a bemutatókon elért sikerek jelzik a hagyo­mányőrzők jó munkáját. Má­jusban például Isztambulba in­dul a táncos csoport. A sport kedvelőinek kiváló lehetőséget nyújt a tágas tornacsarnok, ahol naponta élhetnek a mozgás le­hetőségével az érdeklődők. A szűkén mért anyagiakat sport-, nyelvi és számítástech­nikai pályázatokon nyert pénz egészíti ki. Azért, hogy a lehetőségek köre bővülhessen, létrejött a Kompolti Gyermekekért Alapít­vány. Célja az itt élő és tanuló gyerekek testi és szellemi fejlő­désének segítése. Az alapítvány személyesen is támogatni kí­vánja azokat a gyerekeket, akik kimagasló teljesítményt nyúj­tanak valamely területen. Sze­retne hozzájárulni olyan intéz­mények létrehozásához, ame­lyek a kultúrához, diáksport­hoz, oktatáshoz szükségesek. Az alapítvány nyitott, hozzájá­rulásával bárki gyarapíthatja. Vállalatok, vállalkozók átuta­lással, magánszemélyek pedig a Füzesabony és Vidéke Taka­rékszövetkezet kompolti kiren­deltségénél kérhetnek csekket támogatásaik eljuttatásához. Az alapítvány bankszámlaszáma: 359-98316-00543. (N.Z) Alom és valóság Besenyőtelken Tavaly nyáron az újdonság ere­jével hatott a Körösi család Besenyőtelken. Budapestről költöztek a községbe. Vajon mi lehet az ok? - találgatták az emberek...- Tényleg, miért cserélték fel a fővárost Besenyőtelekre?- Meguntuk a várost - mondja mosolyogva Kőrösiné Papp Anikó fodrász, miközben hajfestéshez méricskéli az anyagokat. - Egy Kockakas­tély nevű házat hirdettek el­adásra. Minden álmom az volt, hogy egyszer ilyenben élhes­sek. Megnéztük, megtetszett, megvettük. Számomra a nyu­galom fontos. Az embernek pedig el kell tudni döntenie, mi a jó neki és a családjának. Ér- demes-e esetleg váltani. Mi úgy döntöttünk: igen.- Nem bánták meg?- Vegyesek a benyomásaim. Előnye is van, hátránya is. Munkát azonnal találtam. Fod­rászként bériem a helyiséget itt, az új üzletközpontban. A férjem Füzesabonyban dolgo­zik. A vendégköröm is hamar kialakult. Zömmel fiatalok jár­nak hozzám, a modernebb fri­zurát kedvelők.- Anyagilag tehát „bejött" ?- Ez túlzás. Sajnos, nem tud­tuk megtartani az „álomházun­kat”. Már a vételekor kölcsönt kellett felvennünk, s további, nagy összegekre lett volna szükség, hogy a műemlék jel­legű épületet a maga eredetisé­gébe visszavarázsoljuk. El kel­lett adnunk. Nagyon fáj a szí­vem érte. Most Füzesabonyban kezdünk építkezni.- Pedig önöket Besenyőtel­ken befogadták...- Egy ideig még szó nincs a költözködésről. Itt vannak to­vábbi terveim. A fodrászat emeleti része ma még kihasz­nálatlan. Kozmetikust kere­sünk. Volna rá igény a község­ben. Polaroid-stúdiót is szeret­nénk kialakítani. Olyanokon töröm a fejem, amelyek a vá­rosban természetesek, s talán egyszer falun is az lehet.- Füzesabony végállomás?- Igen. Mi jól érezzük ma­gunkat Besenyőtelken is, de a kislányunk - két középiskolás gyerekünk Pesten maradt -, aki még óvodás, vágyik a régi kör­nyezetre. Valami hasonlót sze­retnénk kialakítani neki, és persze magunknak is... (rada) Kőrösiné Papp Anikó birodalmában készül a divatos frizura.

Next

/
Oldalképek
Tartalom