Heves Megyei Hírlap, 1995. március (6. évfolyam, 51-76. szám)
1995-03-22 / 68. szám
6. oldal Az Olvasók Fóruma 1995. március 22., szerda Újabb vélemények az egri uszoda ügyében A közelmúltban lapunkban egész oldalas összeállítást adtunk le a tervezett és megépítendő egri uszodával kapcsolatban. Az indító kopfban megírtuk, hogy szívesen várjuk az olvasók észrevételeit az uszoda építésével kapcsolatban. A közelmúltban több írás érkezett szerkesztőségünkbe, amiket ezúttal közreadunk. Egyelőre nem kívánunk senkivel sem vitatkozni, de néhány véleményre reagálva szeretnénk hangsúlyozni, hogy itt nem magánpénzről van szó, hanem a köz pénzéről, s éppen ez a város vezetőit felelősséggel terheli. Másrészt éppen a mostani összeállítás is bizonyítja, hogy lapunk pontosan nem az egyoldalú tájékoztatásra törekszik, mint ezt néhány levélírónk jelezte, hanem minden vélemény bemutatására. Bárcsak lenne pénz a munka megkezdésére Tisztelt Szerkesztőség! Több mint huszonöt éve (ki- sebb-nagyobb külföldi kirándulásaimat leszámítva) vagyok olvasója, néha riportalanya újságjuknak. Szakképzettségem építőmérnök, és az egri uszodák ügyét 1969 óta kísérem figyelemmel. Mint beruházásokban jártas, az újonnan építendőről 1988-tól 1993 közepéig naprakész információkkal rendelkeztem. Ekkorra derült ki, hogy a pénzhiány, úgy tűnik, hosszabb távra elodázhatja az építés elindítását. Fentiek alapján úgy érzem, van jogom hozzászólni az 1995. március 3-án megjelent egész oldalas, uszodával foglalkozó cikkeikhez. Mindenekelőtt úgy gondolom, az egyoldalú beállítás igen veszélyes dolog egy újság részéről. Különösen az, ha az nem általános dolgokra vonatkozik, hiszen Önök nem „szakemberek”, (ezt szívesen hangsúlyozzák is), így egyes szakirányú információkat nincs módjuk megszűrni. Mert miről is folyik a vita Pozsonyi Ottó mérnök úr és a Polgármesteri Hivatal között? 1. Arról, hogy az uszoda tervezését nem a mérnök úrra bízták. Ez komoly és felelős emberek döntése volt, amit illik tudomásul venni. (A gépkocsimat is onnan veszem, ahonnan nekem tetszik, alapos megfontolás után.) 2. A mérnök úr szóbeli megállapodást köt egy tervfelülvizsgálatra 1993-ban, majd ezt számlával kívánja realizálni 1995-ben. Ez a gyakorlatban módfelett egyedi megoldás, hiszen még írásbeli szerződések alapján sincs mindig kellően bebiztosítva a fizetés. 2. A mérnök úr rendkívül sok és alapvető hibát vél felfedezni a MAKONA Kft. terveiben. Valószínűsítve azt, hogy az egyébként itthon és külföldön egyaránt jó nevű cég selejtet készített. Nehezen hihető, hogy Makovecz Imre úr és csapata ne vette volna azt a fáradságot, hogy utánanézzen az alapvető előírásoknak, ha éppen nem volt annak már eleve birtokában. Hiszen ilyen nagy volumenű munka tervező csapat részére nem adódik naponta. Igaz, nem a Pozsonyi mérnök úr találmányát alkalmazták, de ezt is illik tudomásul venni. Ezzel a találmánnyal kapcsolatban már a városi vezetés 1988-ban is azon a véleményen volt, hogy Egerben az előzmények miatt csak abszolút biztos megoldásokat lehet alkalmazni. A lebontásra került fedett uszodánál is volt néhány találmány, szabadalom, a vége a robbantás lett, mely szintén tartalmazott új elemeket az épület bezártsága és a források miatt. Nem kételkedve Pozsonyi mérnök úr találmányának jelentőségében, az előzmények miatt én is a hagyományos megoldást részesítem előnyben, még ha valamivel drágább is. Nincs ugyanis drágább egy örökké felújításra szoruló épületnél. 4. A beruházási költségek vonatkozásában, különösen a megtakarítás mértékét illetően, Pozsonyi Ottó mérnök úr erősen torzít. A mérnök úr találmánya ugyanis, mint az az újságban közöltekből is kiderül, csak a medencére szól. Ez az uszoda teljes költségének kb. 30-40 százaléka. Ezen a költséghányadon pedig lehetetlen a teljes bekerülési összeg 50 százalékát megspórolni. Ezt gondolom, ő is tudja. Lehet persze egyszerűbb épületet tervezni, silányabb anyagokat alkalmazni, de ezekből ritkán születik maradandó épület. A város pedig, amelyik évszázados épületekkel rendelkezik, nem rendezkedhet be arra, hogy húszévenként új fedett uszodát építsen. A vízforgató beépítése, tisztelt mérnök úr, nem hobbi, és nem is hagyható el. Ha van elegendő víz és elegendő pénz a víz- és szennyvízdíj fizetésére, akkor is szükség van rá, legfeljebb ritkábban üzemeltetve, hiszen a versenyeken az egyenletes vízminőség alapkövetelmény. Ezt persze Ön is tudja. 5. Végül pedig nehezen tudom elképzelni, hogy a Polgármester Úr, aki minden erejével azon dolgozik már évek óta, hogy elkezdődjék egy uszoda építése Egerben, ne kezelte volna munkatársaival együtt a mérnök úr találmányát súlyának megfelelő módon. Jelenlegi beosztásomból adódóan is remélem, hogy végre befejezést nyer az új uszoda engedélyezési eljárása, és valahonnan mégis lesz elegendő pénz a munkák elindítására. Ez ugyanis a közreműködőknek munkát, az üzemeltetőknek munkahelyet jelent, és ez sokkal fontosabb ma, mint felújítani a csaknem évtizede folyó parttalan vitát. Mély tisztelettel: Tóth Elemér Eger, Szüret u. 19. Terv már van, elkölthető milliárd még nincs Tisztelt Hírlap! Úszni ugyan már rég nem járok, lányom is felnőtt már, úgyhogy az uszodaügyhöz pusztán állampolgári jogon és kíváncsiságból szeretnék hozzászólni. Megfordulok sokfelé a városban, hivatalokban, néhány érdekesebb sportrendezvényen, no meg kocsmákban is. Sokat beszélgetünk mindenféléről, és az uszoda ügye egyre gyakrabban felmerül. Különösen annak tükrében, hogy 1990-ben lett először beígérve, aztán meg most decemberben. A város régi-új vezetői már elköltőitek 20 millió forintot a Makovecz-tervre, meg még fizetnünk kell újabb 10 milliót ezért a tervért, amelyet a hatóság még nem is engedélyezett, azaz elutasított. Eddig velünk, adófizetőkkel soha nem közölték, hogy az engedélykérelem azért lett elutasítva - mostanában tudtam meg -, mert a telek, amire rátervezték a csodauszodát, nincs a szabályoknak megfelelően kialakítva, parkoló nincs tervezve az uszodához, ami önmagában véve még nem baj, mert legfeljebb mindenki gyalog megy oda. Biztosan ez utóbbi titkos cél vezérelte az egyébként nem versenyeztetett, ugyanakkor uszodát soha nem tervezett világhírű tervezőt, hogy utat sem tervezett az épület megközelítésének megkönnyítésére! Azt már ugye nem is akarom mondani, hogy közmű sincs odatervezve. Szóval van uszodaterv, csak éppen lóg a levegőben, meg aztán egyetlen szabad, elkölthető milliárdunk sincs arra az esetre, ha egy nap valahogy engedélyezik. De ha valami csoda folytán - kiárusítva a város ingatlanvagyonának nagy részét - előteremtünk elegendő pénzt az építésre, lesz évi szabad 70-80 milliónk, hogy üzemeltessük? Persze, az a város, amelyik 15 milliót ad egy haldokló amatőr, városinak nevezett tévé életben tartására, egy már működő profi társaság féláru ajánlatával szemben, az még talán uszodára is képes lesz pénzt kifacsarni a sziklákból. Vagy talán belőlünk, kis adófizetőkből lesz újra kifacsarva a hiányzó milliárd? Igazából a helyzet fonáksága mondatja velem a fenti gúnyos-keserű szavakat. Teljességgel komolytalannak tartom, hogy egy 32, megtervezett és megépített uszodával rendelkező mérnök ajánlatát a város vezetője indulatosan lesöpri, és az esetleges rossz ajánlat helyett magát a mérnököt támadja, beleértve az Önök általam nagyra becsült újságját, amiért a teljesebb kép kedvéért a másik félnek is hangot mert adni. Hová jutottunk? Kezdhetünk megint a disszidáláson morfondírozni, mert ismét csak belénk fojtják a szót? Érvre érveket szeretnék hallani, kalkulációra kalkulációt szeretnék látni. Nem szeretnék visszakerülni abba a korszakba, amikor a hatalom szűk érdekeit nem szolgáló véleményeket, javaslatokat azzal intézték el, hogy ellehetetlenítették azt, aki a hivatalostól eltérő gondolatokat ki merte mondani. Ma az a véleményem, hogy a Makovecz-uszoda Eger városában soha nem fog megépülni, az egész ügy egy délibáb, és ideje lenne felébrednünk, és bevallanunk a város polgárainak, hogy bizony csúnyán és drágán melléfogtunk. De persze, konkrét érvekkel meg lehet győzni ennek ellenkezőjéről is! Én, sokakkal ellentétben, a másik fél véleményén is elgondolkodom. Annak elkerülése végett, hogy a város polgármestere a mindannyiunkat érintő kérdések egyenes, nyílt megválaszolása helyett engem kezdjen „magyarázni”, analizálni és lejáratni (lásd az intő példát Pozsonyi mérnök úrral, vagy a Hírlappal), nevem, címem, sőt telefonszámom is a kiadónak mellékeltem, hogy azért mégse névtelenül mondjak véleményt. (Név, cím a szerkesztőségben) Visszanéztem félutambul Szomorkás egykedvűséggel is olvashatnám az egri uszodáról szóló álvitákat, ha nem gyanítanám azt, hogy lehet: nem is az uszodáról van szó. Nem hiszek sem a magyar, sem a turáni átokban, és nem gondolom, hogy e városban mindig, mindenkor úgy fog történni, hogy az elhatározásokat nem tettek, hanem kételyek, fanyalgások és sandaságok követik. Azt hittem, már minden lehetséges vitán túl talán van annyi cselekvőképes, felelősséggel bíró ember, tetteiben lokálpatrióta, aki a megvalósításon fáradozik. Mert már hangosan vitáztunk a rendszerváltás lázában, hogy legyen, aztán vitázott a képviselő-testület nem kevésbé hangosan, hogy hol legyen, aztán vitáztak a terveken, a tervezőn, annak jóváhagyásán. Minden vita mögött valamiféle érdek kirajzolódott, rögtön hozzátenném: ha ez nyilvánvaló, akkor kifejezetten hasznos lehet. Egy újabb egyoldalúan provokált álvita viszont nem tudom, kinek hasznos, mennyivel fognak hamarabb lubickolni gyermekeink az egri uszodában. Tartózkodom attól, hogy építészek vitájába szóljak, intézzék el kellő időben (!) ezt maguk közt. Azonban Pozsonyi Ottó úr érvei nem építészeti jellegűek, inkább az önérvényesítés szándéka tűnik ki belőle. Azért any- nyit szabadjon megjegyeznem, hogy először: különbség van újítás és szabadalom között, másodszor: nem érv az, hogy valaki már épített uszodát, hiszen a lebontott uszodát is valaki építette, harmadszor: ha valaki újító vagy szabadalmas (?), még semmire sem jogosítja fel, hiszen a PEVA-szabadalommal is épültek uszodák. Jut eszembe: vajon mi a sorsa az így épült tanmedence-torzónak? Ha Kecskeméten emigyen gondolkodtak volna, most biztos nem lennének büszkék a belvárosukra. Talán indulat nélkül annyit el lehet ismerni - bár nem elismerés kérdése -, hogy Makovecz Imre nem jelentéktelen építész. Ahogy az lenni szokott, jelentőségével egyenes arányban nő iri- gyei és kisstílű bírálói száma. Ha eleink hasonlóan gondolkodtak volna, most bazilikánk sem lenne, legfeljebb valamiféle kápolnánk, és a Líceum sem állna, hiszen nagy. Az építészetben ha valami rossz, nem úgy van, mint a rendszerekben, hogy hetven vagy negyven év a kihordási ideje. Úgy érzem, túl sok már a seb, valahol túl sok az áldozat is, és van, amiben túl kevés. A közéletet, a közírást, a közszereplést nem a szándék-, hanem a következményetika nézőpontján szokás megítélni. Ezért nem értem, hogy az egyoldalú, a dolgok mai állása szerint meghaladott, az ügyet előbbre nem vivő összeállításra kinek és miért volt szüksége? Ez a város nem tehet arról, hogy uszodaügyben megbüntették, és soha nem kártalanították. Ezért se nézzünk vissza félutambul, hanem közös felelősséggel viseltessünk jövőnk iránt. Lukács Tamás Nincs értelme annak, hogy új vitát nyissunk... 1. Az új „úszócentrum-létesítmény” Eger város nagyberuházása, amely közügy, függetlenül pártoktól és korosztályoktól. A fiatalságnak úszni tanuláshoz van joga és fűződik érdeke (23 ezer fő/év), az idősebbeknek testedzés, kondicionálás, rehabilitáció miatt fontos, a turisták egy részének igénye, a vizes sportolóknak létérdeke a fedett létesítmény (úszó-, vízilabda-, búvár-szakosztályok). 2. Mivel egy ilyen nagyberuházás generációkon keresztül sok-sok embert érint, ezért csak üdvözölni lehet, hogy a város „választott” első embere melléállt teljes mellszélességgel ennek az ügynek. Ezt csak megköszönni lehet neki, elvégre ő az élethivatását áldozta föl a közügyek intézéséért, aminek csak egy kicsi része az úszócentrum témája. 3. A beruházással kapcsolatos minden lényeges kérdés eldőlt. Az uszoda helye, mérete, funkciói. Komplett terve készen van. A tervező az érvényben lévő szabványok alapján kérhető tervezési díj minimumáért tervezte meg a létesítményt. Tehát ezek fölött újra vitát nyitni teljesen értelmetlen lenne, csak a létesítés szándékos akadályozói igényelnék ezt. 4. A tervező személye. Makovecz Imre a világ építészei és építőművészei által elismert, életműdíjjal jutalmazott szakember. Az eddigi, megvalósult munkáival kiérdemelte a világhírt. Érdekes módon vannak Egerben olyanok, akik igyekeznek megkérdőjelezni, hogy jó-e, ha ő tervez Egernek fedett uszodát. Minden egri polgárt szeretnék megnyugtatni, hogy igen, jó. Eger kis város, mégis milliók keresik föl évente, mert olyan épületei, légköre, híre van, hogy érdemesnek érzik az emberek akár a világ másik részéről is ide eljönni. Látni akarják a várat, a Líceumot, a székesegyházat, a barokk belvárost - és ha fölépül, a Makovecz úr által tervezett fedett uszodát. Az nem elfogja a kilátást, ha készen lesz, hanem szemet-lelket gyönyörködtető, a város hangulatába beleülő és praktikus épület lesz. 5. Tud-e Makovecz Imre úr fedett uszodát építeni? Nem tud. Ezzel ő is tisztában van. Ezért szervezett ösz- sze egy olyan csapatot, akik az őáltala tervezett épületbe a jelenlegi előírásoknak mindenben megfelelő fedett uszodát megterveztek. Az energetikus-gépész csapat vezetője dr. Ákoshegyi György úr. A szakmai szempontok koordinátora dr. Csikány József volt úszó-olimpikon, jelenleg a Kondorosi úti fedett uszoda igazgatója hétéves tapasztalattal. (Budapest, XI. kerület, Kondorosi út. 33. 1/3 m+ tanmedence). 6. Miket tartalmaz a létesítmény? A Magyarországon érvényben lévő szabványokban előírt medencét, tanmedencét, tribünt, eredményjelző rendszert, öltözőket, zuhanyozókat, WC-ket, ruhatárakat, büféket, 2-2 szaunát, szoláriumot és konditermet, bírói szobákat, szertárakat, orvosi szobát, riporteri szobákat, fűtést, világítást, hangosítást, szellőzést, és természetesen az előírt vízforgató-szűrő-fer- tőtlenítő rendszert. Műugró- tomyot azért nem, mert az alatt 5 m vízmélység szükséges, az alapozás viszont 2,5 m mély lehet az engedély alapján. - Kilátótorony??? 7. Bekerülési költség. Amikor Makovecz Imre építész úr befejezte a tervezést, költségvetést csináltatott a kész tervek alapján egy tőle független irodával. Ok 560 millió forintot számoltak ki. Ez az összeg 1994 őszére vonatkozott. Ennek alapján kérte a tervezés árát Makovecz úr, ami a Pozsonyi úr által írt levélben szereplő 49 millió forintnál kb. 20 millió forinttal kevesebb. Természetesen, ha nem kezdi el a város építeni a létesítményt 1995-ben sem (mint ahogy 16 év óta nem kezdte el), akkor az infláció és az áremelések miatt a bekerülési költség emelkedni fog folyamatosan. Fábián Béla geológus, egri polgár Még pihenőben - de így is érdemes tartani tőle FOTÓ: KAPOSI TAMÁS
