Heves Megyei Hírlap, 1995. január (6. évfolyam, 1-26. szám)
1995-01-02 / 1. szám
4. oldal Hazai Tükör 1995. január 2., hétfő Göncz Árpád újévi beszéde Már hagyomány az egri újévköszöntés a város főterén, ahol ezúttal is több százan gyűltek össze búcsúztatni 1994-et. (Fotó: Peri Márton) Gyámügyes, Bécsben tanul menedzsernek (Folytatás az 1. oldalról) Helyzetünk a világban - ha változott — a javunkra változott. Mindinkább részesei vagyunk egy történelmi folyamatnak, az európai egység létrejöttének. Menetrend birtokában vagy anélkül, leszögezett alapfeltételek ismeretében vagy azok nélkül, NATO-n belül vagy kívül, Közép-Európa többi népeivel vagy egymás után, tetszik vagy nem tetszik, de napról napra, visszafordíthatatlanul közelebb kerülünk a politikai Európához, az Európai Unióhoz. Magunk sem vesszük észre: közelebb kerül a törvényalkotásunk, gazdasági szerkezetünk és kapcsolatrendszerünk, tudományos életünk, társadalmi tudatunk és értékrendünk. Van ebben jó és van ebben rossz: ideje volna végiggondolnunk csatlakozásunk várható gazdasági, társadalmi és kulturális következményeit. Ideje volna elkészítenünk valószínű mérlegét, és felkészülnünk mindarra, amit nyerünk és veszítünk rajta. Mert, hogy nyerünk is, veszítünk is, az biztos. Csak egyvalamit nem engedhetünk meg magunknak: hogy önmagunkat nemzeti énünket veszítsük el. Közelebb kerülünk a politikai Európához azért is, mert szomszédainkkal közösen, a közös történelmi kényszer nyomása alatt, vonakodva vagy sem, de mindinkább érezzük annak szükségét, hogy rendezzük végre közös dolgainkat. S ez magában foglalja határainkon kívül élő véreink sorsát és szabadságjogait. Ez a gyorsuló, mindannyiunkat, mindennap nehezen elfogadható és nehezen irányítható feladatok elé állító átalakulási folyamat határozza meg évek óta társadalmunk állapotát és közérzetét. Ami rosszabb, mint az állapota. Mert egy kialakulatlan versenytársadalom létbizonytalanságát a kényszerű alkalmazkodás szorongását tükrözi. A jövőkép hiányát. Aminek csak része a gazdaság állapota. Amely - most az év végén úgy tetszik - jobb mint amilyennek érezzük. Úgy tetszik, 1994 nemcsak a politikai élet, hanem a társadalom és a gazdaság állapotát tekintve is az érlelődő fordulat éve volt. A tavalyi év végleges gazdasági mérlege még nem készült el: de annyi már megállapítható, hogy hosszú és meredek hanyatlás után ipari termelésünk közel 10 százalékkal emelkedett. A korábbinál fél százalékkal kevesebb energia- fogyasztás mellett. S termelékenysége a térségünkben kiemelkedően a legjobb. Mező- gazdaságunk eredménye - nehéz helyzete és értékesítési gfendjai ellenére is - lényegesen jobb, mint 1993-ban volt. Az állatállomány csökkenése megszűnt, sőt, megindult a növekedése. Mindezek hatására joggal számíthatunk rá, hogy az egy főre eső bruttó hazai össztermék 3-3,5 százalékkal emelkedik. A lakossági megtakarítások összege mintegy 20 százalékkal, a beruházások összege ösz- szehasonlító áron - előzetes becslés szerint - 25 százalékkal emelkedett. A munkanélküliség, hosszú évek óta az idén először, nemcsak a statisztika tükrében csökkent. Az ország valutatartaléka eléri a 7 milliárd dollárt. Kétségtelen: a költség- vetés hiánya igen magas, s ez - bár a költségvetési hiánnyal még évekig leszünk kénytelenek együtt élni - megköveteli az állami kiadások szigorú csökkentését. De az a tény, hogy hazánk gazdasága háromévi meredek hanyatlás után ismét növekedésnek indult, azt is megköveteli, hogy a pénzügyi egyensúly helyreállításának szükségességét elismerve, gondoljuk végig a fejlődést szolgáló, hosszú távú gazdasági stratégiánkat is. Annál is inkább, mert az idézett számok nem csupán számok, hanem újdonsült piacgazdaságunk alkalmazkodóképességének, rugalmasságának, gyarapodó tapasztalatainak, így együtt: gazdasági szerkezetváltásunk gyorsulásának reményt keltő jelei. Ennyit siralmas leértékelődésünkről, katasztrofális válságunkról. Naponta hallom és olvasom, hogy nekünk semmi sem sikerül, Magyarországra összeomlás vár, az ország halálosan beteg. Külföldre szakadt hazánkfiai, akik hazai újságokból és itthonról kapott levelekből értesülnek az ország válságos állapotáról, olykor levélben közlik velem őszinte részvétüket. Erre mindig ugyanazt felelem: legalább várják meg Mohácsot, s csak utána kezdjenek temetni. Addig nem időszerű. Kedves Barátaim! Végezetül hadd mondjam meg Önöknek, hogy Önök a hétköznapok hősei. Akik jósze- rint"az első világháború óta tanulják, hogyan lehet, hogyan kell önmagunkon s egymáson segíteni. Hadd kérjek Önöktől az új év első perceiben valamit: ne csak az erejükkel, szűk anyagi eszközeikkel éljenek megfontoltan; gazdálkodjanak jól a reménység- és türelemtartalékaikkal 1995-ben is. Ami nem lesz könnyű év, az biztos, de semmi okom azt hinni, hogy a végre-valahára megindult kedvező gazdasági folyamat zökkenve megáll. Higgyék el nekem, lesz itt még szőlő - kezdetben kicsi fürt -, ha nem is rögtön lágy, de legalább madárlátta kenyérrel. Amit a magunk munkájával termelünk meg. Ehhez kívánok az új esztendőben mindannyiunknak erőt, egészséget, s ehhez kérem mindannyiukra Isten nélkülözhetetlen áldását. Meglepődtem, amikor megtudtam, hogy Bécsbe jár ki tanulni. Esetenként két napot tölt az osztrák fővárosban. Egyébként Gyöngyösön lakik, s fiatal kora ellenére is három gyermek édesanyja.- Jelenleg nincs állásban?- Dehogy. A városnál dolgozom. Gyámügyes vagoyk.- Hogy tud Bécsben tanulni?-Nem vagyok kinn állandóan, tehát nem kellett fizetés nélküli szabadságot kivennem. Szombaton és vasárnap vagyok Bécsben.- Kollégiumban lakik kint?- Nem, hanem szállodában.- Nem túl költséges?- Nem, mert nekem nem kerül semmibe. Mindent az osztrák intézet fizet.- Beszél németül?- Nem beszélek. Az oktatás ugyanis magyar nyelven folyik.- Milyen képzést kap?- Legjobban úgy tudnám érzékeltetni, hogy menedzsernek készítenek fel.- A gyámügyi munkához kell ez a menedzserkedés?-Ahhoz nem kell. Az én munkám abból áll a városi polgármesteri hviatalban, hogy meghallgatom az ügyfeleket. Kitöltők egy adatlapot. Javasolhatok a rászorultaknak pélIsmét útra kel a hatvani galériabusz, amelynek utasai a Leányvásár című operett után két hete Puccini Bohéméletét nézték meg az Állami Operaházban, s már ki is tűzték legújabb programját. Eszerint január 22-én Jacobi nagyoperettje, a dául ezerötszáz forintos segélyt. A pecsétet rátehetem a papírra, de alá nem írhatom.-A menedzseri tevékenységet tehát a hivatalos munkaidő után végezheti csak?- Igen. A hivatali munkámban tehát nem akadályoz.- Tulajdonképpen plusz pénzt akar keresni?- Nem ezért teszem. Nagyon szeretek az emberekkel foglalkozni. Hogyan kell egy ügy érdekében megnyerni valakit - ezt tanítják Bécsben.- Ha jól sejtem, valamiféle pénzügyi dologra kell megnyerni az illetőt?- Kötvényről van szó. Ha akarja, szívesen elmondom részletesen az ügyet, de ahhoz hosszabb időre van szükség. Szó nincs életbiztosításról vagy valami hasonlóról. A lényeg: évente egy tetszés szerinti, meghatározott összeget kell befizetni meghatározott ideig. Amikor ez az idő letelik, az illető a befizetett összeget nagyságrenddel megnövelve visszakapja. Beteheti egy bankba, és annak a kamatait használhatja fel, ha éppen így gondolja.-Házról házra jár, becsenget az ajtókon, és közli, ilyen ajánlattal jöttem ?-Nem, nem! Ilyet nem szaBál a Savoyban előadásán vehetnek részt a színházi produkció iránt érdeklődő hatvaniak. Gyülekezés a városháza előtt, s jegyek szerdától válthatók a Galéria pénztáránál. Az intézmény megállapodásra lépett Mátyássy Gábor bad csinálni. Házalásról szó nincs. Csak rokonokkal, jó ismerősökkel, barátokkal lehet ügyletet kötni.-Hol van ez a bank Bécsben?- Az intézet központja Grazban van. De a világ számos helyén működik. Bécs csak az egyik oktatási régió központja. Ott nemcsak magyarul folyik a képzés, hanem más nyelveken is. Úgy tudom, hogy a világ negyedik legnagobb pénzintézete a grazi. Főként ingatlanokkal foglalkozik, a pénzügyi rész az egész tevékenységének mintegy két százalékát teszi ki. Minden ügyletét a világ egyik legnagyobb biztosító társaságánál köti le.-Maga egyébként édesanya is. Mi van olyankor a gyerekekkel, ha Bécsben tartózkodik?- A férjem gondoskodik mindenről. Ha itthon vagyok, ő a konyha felé sem néz, de ha elutazom, mindent ő csinál meg. Ő egy ilyen férj. Ahhoz, hogy én Bécsbe mehessek tanulni, ahhoz ő is kell. Kaptam egy névjegyet is a végén. Ez áll rajta: Szaktanácsadó, Piackutaó, Közvetítő Ügynökség Bt. Berzékiné Szenes Gyöngyi munkatárs. G. Molnár Ferenc szaktanárral, aki januártól elő- ' készítője lesz a hó végén induló képzőművészeti szabadegyetem programjának. Ezt az akciót támogatja az önkormányzat illetékes munkabizottsága, de személy szerint Szinyei András polgármester is. Az új esztendő biztosított babái Budapesten két, vidéken pedig tizennégy baba született január 1—je 0 óra és 1 óra között. A biztosító munkatársai - közjegyző jelenlétében - sorsolással döntötték el, hogy Fortuna istenasszony kegyeltjeként ki lesz az az egy szerencsés budapesti és négy vidéki baba, aki ezután az ÁB-bébik népes családjába tartozhat. Horváth Kriszti a budapesti XIV. kerületi Uzsoki utcai kórházban, Máté Péter a kunhegyesi szülőotthonban, Kispál István, a mezőkövesdi szülőotthonban, Tóth Noémi Ivett a nyíregyházi megyei kórházban, Oster Bálint pedig a Tolna Megyei Önkormányzat szekszárdi kórházában született. Az ÁB-bébik az ÁB-AE- GON Biztosítótól 100-100 ezer forint kezdeti biztosítási ösz- szegű, Aranyfonal életbiztosítást kapnak. Az Ál—Stallone Szombathelyen Jól megviccelte a szombathelyieket Szilveszter előestéjén a helyi lap, mely napokkal korábban beharangozta Sylvester Stallone érkezését a Casino Szombathelybe. A világsztár nem, ám egy helyi fiatalember, aki némiképpen hasonlít Stallonéra, meg is érkezett annak rendje-módja szerint a vasi megyeszékhelyre. A tréfát komolyan vevő mintegy ezres tömeg azonban nem sokat látott közelről a „világsztárból”. Az ál-Stallone ugyanis mercedesével végighajtatott a megyeszékhely sétáló utcáján, majd a casinóban rulettezett egyet, s ahogyan jött angolosan távozott. A szilveszteri tréfa persze lehet, hogy április 1-jére jobban illett volna. Ezt igazolja a várakozó tömeg csalódottsága: a tinédzserek és szüleik elhitték a világsztár tiroli üdülését, helikopteres átruccanását. Csak azt nem értették, hogy miért nem kaptak legalább egy dedikált fényképet, Rocky-Rambó Sylvester Stallonétól. A Parázs adja ki a Pest Megyei Hírlapot Január elsejétől a Parázs Alapítvány adja ki a Pest Megyei Hírlapot, miután a Hírlapkiadó Rt. december 31-én megszüntette ezt a tevékenyéségét. Erről Egyed István ügyvéd, a Parázs Alapítvány kuratóriumának tagja írásban tájékoztatta az MTI-t. Vödrös Attila, a lap főszerkesztője elmondta még, hogy az újság január 2-án változatlan formában, stílussal és hangvétellel jelenik meg. Folytatják a tárgyalásokat az anyagiakról. Elhunyt vasárnap Kovalik Károly, a népszerű újságíró Hosszan tartó súlyos betegség következtében, 67 éves korában tegnap, vasárnap elhunyt Kovalik Károly. Az előző évtizedekben országszerte igen népszerű, közkedvelt modorú és stílusú újságíró Szegeden egy lapnál kezdte pályafutását, majd 1951-ben a Rádióhoz került. A magyar televíziózás kezdetétől, 1957-től, 32 éven keresztül volt az intézmény főmunkatársa, számos, az emberek gondjait, örömeit bemutató riport készítője. Kovalik Károly műsorvezetője volt Magyar Televízió első élő magazin műsorainak, egyebek mellett A Hétnek és az Áb- laknak. A halálhírt a család hozta az MTI tudomására. Kezdje jótettel az új esztendőt Kezdje az új esztendőt egy jótettel! — címmel indított közös akciót Telkes József Vezetői Tanácsadó Irodája és a Magyar Karitász. Lebonyolítására a segélyszervezetjanuár első hetéig postafiókot kapott a tanácsadó iroda által fenntartott hangposta-rendszerben . Erről Telkes József és Adá- nyi László, a Magyar Karitász főtitkára a Budapesten tartott sajtótájékoztatón számolt be. Mint elhangzott: Telkes József irodája másfél hónapja működteti a hangpostát, amelyen elsősorban állást, továbbképzést, nyelvtanulást kínáló cégek, valamint utazási irodák hirdetnek. A külföldön már széles körben alkalmazott módszernek az a lényege, hogy a hirdető az általa bérelt postafiókban szóbeli üzenetet helyez el, amelyet egy számítógépes rendszerben elraktároznak. Az érdeklődők a hirdetéseket telefonon hallgathatják meg és azonnal vála szólhatnak is azokra. Ehhez fel kell hívniuk a 131-3350-es számot, majd lenyomniuk az őket érdeklő terület megadott kódszámát. Azok, akik a Magyar Kari- tászt kívánják pénzzel, élelmiszer-adománnyal, munkával, ötletekkel segítemi, illetve a szervezet valemelyik akciója iránt érdeklődnek, a központ jelentkezése után az 1995-ös kódszám lenyomásával juthatnak információkhoz. (A rendszer csak nyomógombos telefonon érhető el.). Az akció végén megnézik, hogy mennyien éltek ezzel a lehetőséggel. S amennyiben az ötlet sikeresnek bizonyult, a Magyar Karitász postafiókját a továbbiakban is fenntartják. (MTI) Háromszázhatvanöt békés jó napot Nem lesz könnyű dolga 1995-nek. A kamatos kamat számításához hasonlatos módszerrel megbecsülhetjük, hogy hányán születnek erre a világra, de hogy hányán halnak meg, az a politikától is függ. Jó lenne, ha csak a szokásos százalék. A statisztikai életfa fenyőjét, a maga nőpárti asz- szimetriájával - megszoktuk, a múlt erdeje azonban tele csonkult fakoronákkal. Látjuk, hol égett le 1914-18-ban, 1939-45-ben az életfa erdeje; a koronákból kiharapott a tűz Spanyolországban és Koreában, Vietnamban és Boszniában, a Kaukázusban nem is egyszer. A világ népességének szaporodásánál is gyorsabban növekedett a fegyverek hatékonysága. A háborúnak nevezett tömeggyikosság a huszadik században több áldozatot szedett, mint az előző ezer évben. Már megtanultuk, hogy a hadiiparnak nem is a háború a jó üzlet, hanem a háborús veszély. A fenyegetettség tudata szakadatlan korszerűsítésre készteti az államokat. A fegyvereknek mindig nagyon divatosaknak kell lenniük, egy elavult vadászrepülő sokkal kínosabb, mint egy kinőtt kalap. Különben is, az ember ritkábban növi ki a kalapját, mint a vadászrepülőgépét. Az új év sem lesz békés. Legfennebb nem lesz világháborús - klasszikus értelemben. Évtizedek óta benne járunk ugyanis a lappangó, helyi füzekből összelángolt harmadik világháborúban. A másodiknak nevezett világháború utáni békének nevezett időben állítólag több hadianyagot fogyasztottunk, mint a nagy háborúban. Úgy tetszik, most a részletre vett, porciózott tömegerőszak dívik. Az ember el sem hinné, hogy a sok kicsi háború milyen sokra megy. S mivel a történelmet kifejezetten magánemberként éljük meg, magunkban hozzátesz- szük: a bűnözés felgyorsulása háborússá teszi midennapi, mindenéjszakai életünket is. Aki a háborúban megtalálná a helyét, az a békében is megkeresi; sokezer egyszemélyes háborút vívnak az inkább gyilkosságra, mint halálra szántak. Ha nincsenek háborúik, gyilkolnak maszek. Ezért hát nem szóvirág, nem merő kalendáriumi közhely, ha legalább békésnek kívánjuk az új esztendőt. Borra, sok búzára már nem igen gondolunk... Bodor Pál A galériabusz és a szabadegyetem
