Heves Megyei Hírlap, 1995. január (6. évfolyam, 1-26. szám)

1995-01-25 / 21. szám

4. oldal Hazai Tükör 1995. január 25., szerda Az alaplistán 750 gyógyszer A Népjóléti Minisztérium és az Egészségbiztosítási Önkor­mányzat csütörtökön terjeszti a kormány elé azt a javaslatot, amely szerint március 1-jétől alapvetően megváltozik a gyógyszerek társadalombiztosí­tási támogatásának eddigi gya­korlata. Ezt kedden jelentették be a tárcánál, ahol elmondták: az új szisztéma alapvető célja, hogy mindazok, akiknek betegségük miatt évekig kell gyógyszert szedniük, képesek legyenek ki­fizetni az árát. Ezért a krónikus betegségek, valamint számos, súlyos kór kezelésénél használt medicina 90, 95, illetve 100 százalékos támogatásban része­sül. Ez 750 gyógyszert jelent, amelyek az úgynevezett alaplis­tán kaptak helyet. A fennma­radó több mint 1300 patika­szerből 550-et támogat a bizto­sító 70, míg majdnem 200-at 40 százalék erejéig. A többiért a betegeknek teljes árat kell fi­zetniük a patikákban. (MTI) Új áfa-nyomtatványok Az 1995. évre vonatkozó áfa-bevallási kötelezettséget kizárólag az újonnan megje­lenő formanyomtatványokon lehet teljesíteni - tájékoztatta az Adó- és Pénzügyi Ellenőr­zési Hivatal illetékese hétfőn az MTI-t. Az új nyomtatványok meg­vásárolhatóak a kereskedelmi forgalomban. A havi áfa-beval­lásra a 9565-ös jelzőszámú APEH/156. r. sz. nyomtatvány szolgál, míg a negyedéves áfa-bevallásokat a 95650-es APEH/157. r. sz. nyomtatvá­nyon kell teljesíteni. A nyom­tatványok értelemszerű kitöl­tése és az elsőfokú állami adó­hatósághoz történő benyújtása jelenti a bevallási kötelezettség teljesítését. Az áfa-bevallásra kötelezett magánszemélyek­nek, illetve vállalkozásoknak először február 20-án kell majd 1995-re vonatkozó bevallást tenniük. Medicina ’95 A Semmelweis Orvostudomá­nyi Egyetem Elméleti Tömbjé­ben kedden megnyílt a 14. Me­dicina orvostechnikai szakkiál­lítás. A háromnapos bemutatón az orvosi műszerek, készülékek és berendezések, kórházi felszere­lések mellett gazdag szak­könyvkínálat várja az érdeklő­dőket kedden, szerdán és csü­törtökön 10 és 17 óra, pénteken pedig 10 és 14 óra között. Eddig a krumpli volt a legolcsóbb étel. Ezután mi jön majd? A kukoricakása, mint a háború­ban? FOTÓ: KAPOSI TAMÁS Elképesztő a burgonyapiac A paprikás krumpli ma gazdagéknál járja Az alábbi viccet tegnap délelőtt hallottam az egri piacon egy kereskedőtől. Gazdagék vendéget hívnak vacsorára, s előtte kiküldik az étlapot: „Nálunk a rántott hús köret mellé pirí­tott burgonyát adunk.” Persze, a dolog korántsem olyan vic­ces, és nem hiszem, hogy ma a piacon bárkinek is kedve tá­mad kacarászni, ha krumplit akar vásárolni. Azon meg egyenesen eltátja az ember a száját, hogy egy kiló mézédes görög narancs olcsóbb, mint a burgonya...! Végigsétálunk a kistermelők standja előtt, akik „köztudott”, hogy valamivel olcsóbban szokták kínálni portékájukat, mint a kereskedők. No hát, most az egyszer tévedünk. Merthogy a burgonya, akár­hogy is nézzük, bizony, ki­lencven forint. . - Jaj, kedves, olyan száraz­ság volt az idén, májusban-jú- niusban, mikor kellett volna, alig esett! - sopánkodik az egri Farkas Józsefné. - Én novemberben 30-40-ért ad­tam, de most kénytelen va­gyok ennyiért. Tudja, mi munka van ezzel? Töltögetni, kapálni, kiásni, tárolni, lecsí­rázni. Nézze, milyen bibircsó- kos ez is, az aszály miatt újra kötött volna. Hát nem is na­gyon viszik, kilót, két kilót ha kémek. Hiába, sokallják az árát. De hát a kenyér is sokba kerül! Én azért mégsem adom százért, mint a kereskedők! Tegnap ugyan nem, de a napokban láttunk százért bur­gonyát. Farkas Lajos standjá­nál az eladó „megnyugtatott”, lesz mégannyi megint, ha nem több:- A nagybani piacon nyolc­vanért vesszük, 5500 forint az út Pestre, az adóhivatal 12 százalékát leveszi az árnak. Számolja ki, mennyi a haszon. Higgye el, csak azért tartunk burgonyát, hogy a vevő ne mondhassa, hogy nincs. Két zsákkal van így is összevissza, nem egy nagy készlet. Ha egy­szer nem termett! Lengyelor­szágból, Szlovákiából nem hoztak most be, a hollandra meg rátették a védővámot. Tudja, mit csinálunk? Eladjuk a vetőgumót hatvanötért. Vi­szik is, hajában azt meg lehet főzni. Mi meg nem kérünk te­lekkönyvi kivonatot. Sokan mondják, van pofánk kitenni az árat!? Szó ami szó, egy vevő ugyancsak méltatlankodik:- Valamikor a szegények eledele volt ez. Tudja, Ma­gyarországon ma mi az ünnepi ebéd? Rátesszük a tányérra a villany-, a fűtés- meg a gáz­számlát. A mindennapi kenye­rünkre nem futja. Molnár Lajosné vásárló szin­tén méltatlankodik:- Elképesztő. Eddig a krumpli volt a legolcsóbb étel, amiből bőségesen tudtunk főzni. Én nem tudom, kinek van ebből haszna. Azt, hogy húst egyszer egy héten eszünk, már megszoktuk. De ha más nem, nálunk a krumplis pogá­csa napirenden volt. Hát mit együnk? Kukoricakását, mint a háborúban?! Egy másik kereskedőtől azt hallottuk, hogy ma a burgonya „reális" ára száztíz forint lenne. Merthogy így nekik is lenne hasznuk belőle. Most, hogy tíz-húsz forinttal keve­sebbért adják, hát bizony nem éri meg nekik. Rögtön jött az ellenvéle­mény egy vevőtől: az egri piac mindig is drága volt, most meg főként. Igaz, ismerek olyan hetvenen felüli nyugdíjast, aki buszra ül, és Miskolcról hozza hetvenért a krumplit. Barócsy Tibortól, az Ide­genforgalmi és Kereskedelmi Iroda vezetőjétől viszont ezt hallottuk:- Távol áll az önkormány­zattól. hogy a piaci árakba be­avatkozzon. Ez nem feladata. A kereslet és a kínálat hatá­rozza meg az árakat. Vagyis a piactörvény alapján alakulnak. Mivel az önkormányzatnak nincs a piacon ármeghatáro­zási joga, „privát ügy”, hogy a kereskedők mennyiért adják a burgonyát. Tény, hogy tavaly rossz volt a termés. Az egri pi- accsamokban nagyrészt a nagybani piacról vásárolt árut kínálják, s ennek is magas az ára. Mivel csökkent a vetéste­rület, jövőre is gond lehet majd. Most még az lenne a legjobb, ha az Eger környéki gazdák felfigyelnének mind­erre, behoznák a maguk ter­melte burgonyát. Egyébként úgy tudom, hogy a Földműve­lésügyi Minisztérium már in­tézkedett import ügyében. Addig is dúl a piacon a krumpliháború. Mikes Márta Tankönyvrendelések előtt bemutatóhelyek - vidéken is A magyar közoktatásban mint­egy 4600 féle tankönyvet, il­letve tankönyv jellegű kiad­ványt használnak. Ebből 1200 a jóváhagyott általános iskolai, 1100 pedig a középiskolai tan­könyv - mondták el újságírók­nak a Tankönyvesek Országos Szövetsége (TANOSZ) és a XI. kerületi Pedagógiai Szolgáltató Központ illetékesei. A Műve­lődési Minisztérium által elfo­gadott kiadványokat 73 kiadó jelenteti meg, de még további 73 kiadó - szintén a TANOSZ tagjai - is készít tankönyvet. A pedagógusok a tankönyv­rendelések előtt 10 budapesti és 18 vidéki bemutatóhelyen is­merhetik meg a kiadványokat. Karlovitz János, a TANOSZ elnöke pozitívumként említette, hogy egyre több pedagógus él a választás lehetőségével. A helyi tanterveket is sok esetben a ki­választott tankönyvekre építve készítik el. A XI. kerületi, Erőmű utca 4. alatti bemutató- helyen 1500 féle kiadvány te­kinthető meg, amelyből 1200 a minisztérium által jóváhagyott tankönyv. Elhangzott: az isko­lák január 10-ig megkapták a tankönyvjegyzéket, de mivel a bemutatóhelyekre nem minden kiadvány érkezett be időben, a rendelés határidejét meghósz- szabbították. így a kiadók feb­ruár közepéig elfogadják az is­kolák igénylőlapjait. (MTI) Az éjszaka sötétje H azánkban - már egy tavalyi statisztika szerint - egy liter tejért 13, egy kilogramm kenyérért 17 percet, egy kiló sertéskarajért pedig 2 óra 42 percet kell dolgoznia „bruttó bér” mellett az átlagkeresetű foglalkoztatottnak. Akkor sem vigasz­taló, ha Kelet-Európa némely államában ettől jobban megkérik az árát az említetteknek, például Oroszországban a nap 24 órá­jának munkája sem elég az egyébként ott is szívesen fogyasztott karajért. Hiszen ez utóbbihoz nyugati szomszédunknál fél óra is elég, a tejért négy, a kenyérért pedig hat percig fáradozik a munkavállaló, hogy csupán az említett cikkeknél maradjunk. Igaz, az Ausztria, s régtől megszokhattuk, hogy odaát egészen más a világ! Mindig jobb volt a miénknél, aztán az is maradt. Bármennyire is szeretnénk közelíteni a Lajtán túliakhoz, nem akar sikerülni, hogy elérjük, vagy legalább lényegesen kisebb távolságra legyünk tőlük. 3 Nem tudom, hogy mit jelez a mostani statisztika, de az idei áremelések után aligha lehet számunkra megnyugtatóbb az el­múlt évinél. Bizonyos, hogy elkeserítőbb. Ilyenformán a jáni- bor állampolgár beleborzad, amikor az Érdekegyeztető Tanács hosszabb idő után a hét elején ismét sorra került plenáris ülésén arról vitáznak, hogy Magyarországon a minimálbér havi 13,2 vagy csak 11,5 ezer forint legyen. Ugyan mire futhatja már eb­ből az embernek? Mégis - olybá tűnik - nem nagyon lehet sürgős ennek a meg­válaszolása, kevésbé fontos a megértetése. Az meg egyenesen lényegtelen, hogy megérti, megértheti-e az itt élő magyar. Nincs nagy törekvés erre. Arra pedig, hogy többről, jóval több­ről, nagyobb összegekről is tárgyaljanak végre - még remé­nyünk sem lehet. Ott ugyanis, ahol az ilyen fontos kérdés meg­beszélésére egy egész napi egyéb megbeszélést követően csak este 9 óra után kerítenek sort - vajmi kevés a buzgalom, az igyekezet arra, hogy kedvezőbben változzék a helyzet, a Lajta innenső oldalán is jobban éljünk. Legalább valamennyivel. K iváltképpen azok - akiknek ma még állásuk sincs, keve­set sem tudnak keresni... (gyóni) Húsvét hetében is megtartható a tavaszi szünet Az alap- és középfokú oktatási intézmények a tavaszi szünetet az 1994/95-ös tanév rendjéről szóló művelődési minisztéri­umi rendeletben megadott idő­ponttól eltérően, húsvét hetében (az április 17-én kezdődő hé­ten) is megtarthatják - tájékoz­tatta a Művelődési és Közokta­tási Minisztérium tanügy- igazgatási főosztálya kedden az MTI-t. Az eltérő - eredetileg már­cius 31-től április 7-ig tartó - időpontot az iskolaszék kezde­ményezésére, az iskolafenn­tartó egyetértésével kell megha­tározni. enna zeretője voltam Részletek Adriane Galisteu könyvéből 7. rész: „Csak nekem mutasd a testedet!” Ayrton egyre különösebben vi­selkedett. Egyszer például apja birtokán arra ébredtem éjjel, hogy eltűnt mellőlem. Kinéz­tem az ablakon, s azt láttam, hogy a Forma-1 világbajnoka pizsamában motorozva vadul hajszolja a kertet benépesítő pávákat. Hülye madarak - ma­gyarázta, amikor visszatért mellém -, nem hagynak aludni. Később mesélni kezdett régebbi barátnőjéről, Xuxáról, s arról, hogy a szakítás annak idején mennyire megviselte. Utána nekem is meg kellett vallanom szerelmeimet. Volt egy barátja, aki mindig meglepett váratlan kijelentése­ivel. Első találkozásunkkor az­zal rémisztgetett: vigyázz vele, mert nagy nőcsábász. Legköze­lebb, amikor Ayrton is ott volt, viszont azt mondta: ez a lány nyugalmat biztosít számodra, és erőt önt beléd. És azzal foly­tatta: ahogy elnézlek bennete­ket, gyönyörű gyerekeitek lesznek. Egyre nehezebben bírtam a kényszerűségből külön töltött napokat. Ha Béco elutazott va­lahova nélkülem, bőröndjébe, az ingei közé mindig apró üze­neteket csempésztem be. Az egyik például csak egyetlen mondat volt: „Boldog vagyok, hogy az árnyékod lehetek.” Persze, én is tovább dolgoz­tam, s ebből lett aztán az első komoly összezördülésünk. Egy nap Ayrton egy képes maga­zint hozott haza, az újságot dü­hösen a falhoz vágta, s üvöl­tözni kezdett: „Olyan közön­ségesen nézel ki!” A címlapon és belül tizenkét oldalon jelen­tek meg rólam fotók, olyanok, amelyekért korábban soha nem volt dühös. Most azonban az­zal indokolta a mérgét, hogy meg kell értenem, más ember Monacói Nagydíj-gvozelme után, Ron Denisszel vagyok, mint korábban, most az ő barátnője vagyok. Azt, hogy nagyon mérges, onnan tudtam, hogy Adrianénak ne­vezett, holott máskor mindig Drinek vagy Dricának szólí­tott. A következő fotóból, ame­lyen egy merész miniben lát­szottam, még nagyobb botrány lett. Fél éjjel valósággal őrjön­gött. A lámpát hol felkap­csolta, hol le, s közben csak üvöltött és üvöltött - teljes négy órán át. Először azt gon­doltam, hogy reggel szépen összeszedem a holmijaimat és elmegyek, de amikor kicsit megnyugodott, rájöttem, hogy jobban szeretem annál, mint­sem hogy ezt meg tudjam tenni. És tudtam, ő is hason­lóan érez. Mindketten meg­bántva éreztük magunkat, de nem akartuk tovább feszíteni a húrt. Vad szeretkezéssel zártuk le a veszekedést. Reggel pedig azt mondta Ayrton: „Csak ne­kem szabad megmutatnod á csodálatos testedet!” Napok múlva el is felejtet­tük a marakodásokat, a kará­csonyt és az újévi ünnepeket Senna-mamánál töltöttük. A ház közepén állt egy hatalmas, gyönyörűen feldíszített fa, alatta rengeteg ajándék. Ekkor éreztem először, hogy végre befogadott a család. (Folytatjuk) Ferenczy Europress

Next

/
Oldalképek
Tartalom