Heves Megyei Hírlap, 1995. január (6. évfolyam, 1-26. szám)

1995-01-03 / 2. szám

6. oldal Horizont 1995. január 3., kedd A MAPÜSZ tagokat toboroz A Magyar Politikai Üldözöttek Szövetsége 1994. július 19-től- a cégbíróság bejegyzése alap­ján - országos szervezetnek számít. Az elnöki teendőket Nagy Károly gyakorolja, aki Mezőkövesden él. A szervezet szeretne népes tagság érdekeit képviselni, ezért várja mindazok jelentke­zését, akik soraikba kívánnak lépni. Nagy Károly ígéri, hogy januártól - ahol szervezeteik működnek - megkezdik a tájé­koztató jellegű tanácskozásai­kat. (Önálló helyi szervezet 11 fős tagság esetén működik.) Ismertetni kívánják a hadi­gondozattak szociális ellátásá­ról múlt év szeptemberében életbe lépett törvényt. A hadi- gondozottakra vonatkozó, re­mélt kedvezmények köréből megemlítette: az ingyenes or­vosi, fogászati, szociális és szanatóriumi ellátást; az ingye­nes utazási kedvezményt; a pi­acokon saját vagy kereskedelmi termékek hely pénz nélküli áru­sítását. Mivel a szervezet költségve­tési támogatást nem élvez, an­nak működését tagdíjakból tud­ják fedezni. A belépéshez nyi­latkozatot kell kitölteni, ahhoz egy darab fényképet kell csa­tolni, befizetni 320 forintot, s felbélyegzett válaszborítékot mellékelni. (Cím: Magyar Poli­tikai Üldözöttek Szövetsége Or­szágos Szervezete, 3400 Mező­kövesd, Mátyás király u. 114.) A tagsági igazolványt postán küldik meg. A MAPÜSZ foga­dónapot tart Mezőkövesden hétfőn és csütörtökön (kivétel a hónap első csütörtökje) 9-12 és 14-16 óra között, Miskolcon pénteki napokon 8.30 és 12 óra között a Városház tér 7. sz. alatt. Az országos szervezet me­zőkövesdi telefonszáma: 06- 49/312-066. Nem kamatoznak a kárpótlási jegyek A kárpótlási jegy 1995. január 1-jei záró értéke 174,2 százalék- tájékoztatta az Országos Kár- rendezési és Kárpótlási Hivatal illetékese hétfőn az MTI-t. Az 1000 forint címletértékű kár­pótlási jegy értéke így most 1742 forint, az ötezer forintosé 8710 forint, a 10 ezer forintosé pedig 17.420 forint. A módosított kárpótlási tör­vény szerint a kárpótlási jegyek 1991. augusztus 10-től kezdve kamatoztak 1994. december 31-ig. Ezt a kamattal növelt né­vértéket kellett és kell a jövő­ben is figyelembe venni, ami­kor a kárpótlási jegy ellenében az állam biztosít valamilyen vagyontárgyat. A jövőben is 174,2 százalékos árfolyamon számítják be a jegyeket önkor­mányzati, illetve állami lakások megvásárlásánál. Számos javaslat a közoktatásért Fodor Gábor miniszter felhívá­sára folyamatosan érkeznek a közoktatási törvény módosítá­sát érintő javaslatok a Művelő­dési és Közoktatási Miniszté­rium tanügy-igazgatási főosztá­lyára. A javaslatokat megfo­galmazók között szülők, orvo­sok, pedagógusok, iskolaigaz­gatók, megyei pedagógiai inté­zeti igazgatók, tanárképzéssel foglalkozó egyetemi oktatók is megtalálhatók. A módosítási javaslatok több ponton megegyeznek a kor­mányprogramban megfogal­mazott változtatási irányokkal, érintik az iskolaszerkezet vál­tozását, a nemzeti alaptantervre vonatkozó előírásokat, a peda­gógus munkakörben alkalmaz­hatók képesítési előírásait. Ugyancsak foglalkoznak a pe­dagógusok jogállását, a magá­noktatási intézmények és a mű­vészeti oktatási intézmények speciális szabályait érintő kér­désekkel csakúgy, mint az alapvizsgával, az érettségi vizsgával, valamint a közokta­tási megállapodás törvényi elő­írásaival összefüggő pontokkal. A javaslatok között azonban ta­lálható olyan is, amely helyi ér­dekeket kíván érvényesíteni, il­letve felmentést akar adni a kö­telezőfeladatok ellátása alól. A tárca január 10-ig továbbra is vár kezdeményezéseket. Tanita - azaz Tóth Anita (Fotó: Perl Márton) Az „Alvajáró” lány Robbanásszerűen tűnt fel tehetségével, itthon még páratlan stílusával egy fiatal lány: Tanita, akit híressége hajnalán csak egyszerűen Tóth Anitának hívtak. Épphogy betöltötte a hu­szadik évét, és máris a rivaldák fényében állt... Két jóképű fi­úval megalakították az Alvajárók együttest, amely a diszkó műfajában a techno stílus képviselője. Ma már csak ketten vannak, de minden ellenkező híreszteléssel szemben az együt­tes létezik. Láthatók, hallhatók a televízióban, a rádióban, az ország legtávolabbi diszkóiban is.- Sok fiatal ábrándozik ha­sonló sikerekről, csillogásról, népszerűségről...- A vágy mindenkiben él, hogy a tehetségét próbára te­gye. Nekem kiskorom óta a zene volt az életem - meséli egy csendes kis pesti lakás pamlagján kucorogva. - Cson­tival, az Alvajárók másik tag­jával még a zenei óvodában ismerkedtem meg. Ő szinteti­zátoron játszik, én pedig éne­kelek. A számainkat ő írja, de természetesen én is besegítek.- Félelmetes történetek ke­ringenek arról, hogy a mai könnyűzenei életbe milyen ne­héz betörni egy-egy fiatal te­hetségnek. Sok pénzről és bi­zony gátlástalan menedzse­rekről is hallani.- Azt, hogy nagyon sok pénz kellene hozzá, nem állí­tanám. Valami hangszer per­sze szükséges, de valójában mi üres zsebbel fogtunk bele. Menedzserünk pedig - a viták megelőzésére - nincs. Sajnos, Magyarországon tényleg ke­vés a jó menedzser. Egy házi­lagos módszerekkel kazettára rögzített zenei anyaggal ko­pogtattunk be a Magneoton Kiadóhoz. Szerencsénk volt, mert Pásztor Lászlónak meg­tetszett, amit csináltunk. Az­óta két albumunk jelent meg, és a harmadik lemez jövő év februárjára várható.- Akkor lassan gazdagok lesztek?- Egy fenét! Persze, megél­hetési gondjaink azért szeren­csére nincsenek.- Oldalt fémpatentokkal zá­ródó hosszú, fekete szoknyát, világos, testhez simuló puló­vert, és a most oly divatos, hosszú szárú bakancsot vi­selsz. Mintha lilás lenne a haj­színed. Ez az újabb divat?- Tényleg lilára festették a hajam. Különleges árnyalat, de ez persze inkább a szín­padra való. Iskolába járó tiné­dzser lányoknak nem ajánlom. Fontosnak tartjuk a zenénk- hez, az egyéniségünkhöz illő külsőt. Hiszen mi valójában show-t csinálunk. Találtunk egy csodálatos segítőt, aki önmagát nem fodrásznak, ha­nem hajgondolkodónak tartja. Rendszeresen megfordul Lon­donban. O tisztában van a leg­frissebb divattal, s figyel arra is, hogy kihez mi illik... Az új klipünk felvételére már ismét narancssárgára festi a hajam.- Meddig lehet bírni ezt az „alvajárást” ?- Az éjszakák és a nappalok tényleg összefolynak. Fá­rasztó és nehéz szakma ez. De amit az ember igazán szeret, azt sokáig bírja. Remélem, hogy az „Alvajárók” sosem alszanak el! Németh Zsuzsa Ferenczy Europress Január Szilveszter éjjelén pezsgős vidámsággal koccintunk, és széles jókedvvel kívánunk egymásnak boldog új évet. Amikor azonban elmúlik az éjjel, és ránk köszönt hideg fényével az új év első napja, lebiggyesztett szájjal hallgat­juk: boldog új évet kívánok. Visszaemlékezünk a nyolc napja elmúlt karácsonyra, amely boldog volt. Kará­csonykor minden ember bol­dog. Vizsgáljuk meg a kará­csony fenomenológiáját, hogy megtaláljuk boldogsá­gának titkát. Karácsonykor különös béke száll falura, városra. Már a szenteste közeledtekor csend borul a városra. A min­dennapi tülekedés után jólesik ez a csend, az elhalkuló dél­után. Megérezzük a karácsonyi jövendölést: leszáll közétek az igazi béke. A haragos autóve­zetők keze nem szorul ökölbe. A száguldó autók besorakoz­nak a garázsba, vagy türelme - sesn álldogálnak a járda szé­lén. Nincs szén-monoxid, el­hallgat az önindító recsegése. Hallgat a csend, hallgatnak a szívek és ajkak. Béke borul az utcák és utak nyüzsgő vérere­ire. Béke boml az emberek lelkére. Elhal a szitok, felen­gednek a megfeszült idegek. Béke van! Béke van a lelkekben is. A küzdők ellenségeskedése megszűnik. Az újságok nem pártok és eszmék küzdelmé­ről írnak, hanem arról, ho­gyan lehetne jobban beren­dezni az életet. Ellenfelek nem vitatkoznak. Ellenségek nem szervezkednek egymás ellen. Bársonyos megbékélés simogatja a lelkeket. Karácsonykor édes dalla­mok szárnyalnak nemcsak a templomokban, hanem a té­vében és a rádióban is. Ezek a dallamok szívközeibe visz­nek. Kodály, Corelli, Bach, Liszt, Verdi, Monteverdi leg­édesebb dallamaival telik meg a lég és a lélek. A halha­tatlan Stille Nacht után meg­szólalnak a népi karácsonyi dallamok. Ősük talán távoli magyar pusztán hangzott fel először, amikor a pásztorok fogadták a betlehemező gyerekeket. Az a nap és az az éj valóban csen­des nap, csendes éj, szent nyugalom. A lélek azonban nem csen­des. Befelé fordul és emléke­zik. Falusi betlehemezésre és kántálásra, amikor diót adott a háziasszony. Városi Jé- zuska-vásárra, amikor apuka elvitte sétálni a gyerekeket. Mire megjöttek, az angyal meghozta a karácsonyfát, amely fényesen csillogott, és a gyerekek sikongó kacagás­sal bontogatták csomagjukat. A lélek befelé fordul, és em­lékezik a hajdani boldog ka­rácsonyokra itthon és Argen­tínában, Sydneyben és Mont- reálban. Olyan boldog tudott valaha lenni. Hová lettél, hová levél, ó lelkem boldog­sága? Mert ott lakik a boldog­ság. Karácsonykor nem tüleke­dünk a buszon, metrón. Elő­reengedjük az öregeket, bete­geket. Segítünk a fehér bottal bizonytalankodó bácsinak. Megfogjuk a liftbe nehezen guruló betegkocsit. Feladjuk a nehéz csomagot az idős néni­nek. Karácsonykor ingyen­konyhák nyílnak a rászoru­lóknak, akik meleg levest és kísérőételt kapnak. A főváros szállást nyitott a hajléktala­noknak, hogy ne fagyjanak meg a park padjain vagy az utca szegletében; a pakun- dekli nem óv meg az aszfalt­ból sugárzó hidegtől, és az új­ságpapír sem a téli éjszaka hóhérától, a fagytól. Áldoza­tos orvosok, ápolónők segít­séget nyújtanak azoknak, akik nyomoruk szégyenét nem me­rik elvinni a rendelőbe. Jó lel­kek elviszik az ebédet a bete­geknek, akik nem tudnak el­menni a napközi otthonba. Karácsonykor ajándékot adunk. Kinek elegáns emlék­tárgyat, kinek mindennapi használati cikkeket. Az aján­dék a kapcsolat bizonyossága. Itt van szeretetem záloga - gondoljuk, amikor a szociális otthon lakói vagy munkatár­saink felbontják a csomagot. Hát még amikor a halvány arcú nagymama, az édes ki­csiny gyermek kibontja aján­dékát, micsoda öröm reszket szemében és arcán. Minden ajándék jelkép, az egymással törődő kapcsolatot mondja el hangtalanul: drága vagy ne­kem, értékellek. A jelenségek mélyén a va­lóság áll, és az a szeretet, amely finom és tapintatos, fi­gyelmes és türelmes, ajándé­kozó és léleknyitogató. A ka­rácsony megváltoztatja a vi­lágot, és új világot teremt. A karácsony lelke a termékeny szeretet. Kár, hogy csak néhány na­pig tart. A karácsony, a szilveszter, az újév elmúlik. Újra jönnek a szürke hétköznapok. Újra in­dul a hajsza. Újra megkemé­nyednek az öklök. Újra indul a harc. Újra hangos a gyűlö­let. Ne engedjük elsuhanni a karácsony angyalát! Jó volna, ha nem felednénk el a karácsonyt, ha fénye és melege élne egész évben a szívünkben. Biztos, hogy akkor nem biggyedne le az ajkunk, ami­kor újévkor azt mondjuk: boldog új évet kívánok! Miklós Béla

Next

/
Oldalképek
Tartalom