Heves Megyei Hírlap, 1995. január (6. évfolyam, 1-26. szám)
1995-01-03 / 2. szám
1995. január 3., kedd Nyugdíjasok Fóruma 7. oldal Emlékezés elmúlt évtizedekre... (Fotó: Perl Márton) Vérnyomás, koleszterin, gyötrelmes, kínzó köszvény... A szervezet egészségi állapotát — kivált öregkorban - meghatározóan befolyásolják táplálkozási szokásaink. Az étrend helyes megválasztásával a kóros folyamatok lelassíthatok vagy megállíthatók. De ennek a fordítottja is igaz: a dietikai szempontok figyelmen kívül hagyása a betegségek súlyosbodását idézi elő. A magas vérnyomás szinte parancsolóan megköveteli a konyhasófogyasztás csökkentését. Sajnos, a túlsózás nálunk majdnem általános: naponta átlag 10-15 gramm só kerül a szervezetünkbe, holott 3-5 gramm is elég lenne. A magas vérnyomás jórészt a szervezetben levő nagy vízmennyiségre vezethető vissza - a konyhasó éppen a vízfogyasztás fokozására ösztönöz. Kerüljük tehát a sóban gazdag felvágottakat, a sonkát, a füstölt vagy sózott halat, a bő nátriumtartalmú mártásokat, konzerveket, fűszerkeverékeket. A magas vérnyomással baj- lódóknak ajánlhatók ugyanakkor a káliumtartalmú élelmiszerek - a kálium ugyanis vérnyomáscsökkentő és vízhajtó hatású. Fogyasszanak tehát rendszeresen szójababot, zöldkáposztát, burgonyát, lencsét, spenótot, petrezselymet, szőlőt, mazsolát, barackot és banánt. A koleszterin a zsírokat kísérő anyag, amely kizárólag az állati eredetű élelmiszerekben fordul elő. A vérbe jutó túl sok koleszterin egy része az érfalakra rakódva érszűkületet, érelmeszesedést okoz. Ezért korlátozzuk a szervezet telített- zsírsav-felvételét, s térjünk át a növényi olajok használatára. Ajánlatos kiiktatni az étrendből a koleszterinben gazdag tojást, húst, vajat és a belsőségeket, a májat, a vesét, a velőt. A rostanyagokban gazdag ételek viszont elősegítik a koleszterin lebontását epesavakká. Jellegzetes időskori betegség a köszvény. Oka, hogy a vérben megnő a húgysav mennyisége, a sav pedig kikristályosodva lerakódik az ízületekben, a bőr alatt és a vesében. A köszvé- nyesek táplálkozásának fő szabálya, hogy zsírban szegény és kis energiatartalmú legyen. A fogyókúrákkal vigyázzanak: a koplalás növeli a vér húgysav- tartalmát. Legjobb lemondani a belsőségekről, továbbá a húsról, a húskivonatokról és a he- ringről. A fehérjeszükséglet főként tejjel, tejtermékekkel, tojással fedezhető. A köszvénye- sek naponta legalább 2 liter folyadékot fogyasszanak, de az alkoholt kerüljék: a szesz hátráltatja a vese húgysav-kivá- lasztását. A míves gyertyák mindig vallanak... Eger páratlan gyertyaöntőjénél beszélgetünk a kézművesmúltról és -jelenről. Azért páratlan gyertyaöntő kisiparos Gulyás Béla, mert egymaga képviseli Eger városában ezt a középkorba visszatekintő mesterséget. Idősebbnek képzeltem el a gyertyaöntő mestert, hiszen aki egy kihalófélben meghúzódó mesterséggel él együtt, az csak öreg, őszbe csavarodott ember lehet - gondoljuk mi. Persze hogy meglep, amikor bágyadt, öreg arc helyett fiatalságát megőrző, élete delén járó, élénk tekintetű férfi áll elém, faggató kérdésekre várva.- Minden ember életében van olyan esemény, amely meghatározza életútját, a pályát. Az Ön életében mi volt az a döntő pillanat, ami elkötelezte a gyertyaöntésre? Vagy pályaváltással sodródott erre?- Nem sodródtam, hanem 1967-ben benősültem 26 évesen az Ódry-családba feleségem, Ódry Márta révén, ebbe a házba. Apósomtól, Ódry Dánieltől tanultam a gyertyaöntést, aki lemenő ágon is a szakma kiváló művelője volt. El kell mondanom, hogy eredetileg híradástechnikus voltam, postai műszaki tiszt. Először csak néztem a gyertyaöntés fogásait itt lent, ebben a kis műhelyben, majd segédkeztem. Az első sikeres próbálgatások elvezettek addig, hogy megszerettem. Szerettem a formát, a színeket, de főleg az vonzott, hogy abból az alaktalan, folyékony anyagból valami szép lesz, amit én akarok, és másoknak is fog tetszeni.- Melyik az első müve, amelyet már magáénak mondhat, hogy vállalja is művészi kivitelezésében?- Mindjárt hozom is... Itt van, 22 éve csináltam, egy húsvéti gyertya egyik része. (Tömör, vastag, halványsárgás gyertyaoszlop áll előttem, alig 20 centiméter magas, érintetlenségben, mintha házi műkincs volna, féltett emlék.) Tulajdonképpen ez egy húsvéti gyertya egyik része, de az az érdekessége, hogy sohasem volt meggyújtva.- És melyik az a mestermunka, amelyik a csúcsot jelenti?- A csúcsra sosem jutok el, mindig látok újabb megoldást, amíg él bennem a kreativitás. Ez nem hagy nyugodni, az alkotási vágy ösztönöz, hogy elképzelésemet vigyem az anyagba, formába, és alkossak szebbet, jobbat, mint tegnap. De mondjak még valamit: minden kézi munkával megalkotott termék egyben hagyományőrzés is, át kell venni az elődök gyakorlatát, még az új formák esetében is a régi szerszámok segítségével munkáljuk ki. Ebben a szakmában nem alkalmazunk sablont, csak a megrendelő kívánságára, ha éppen zsúrgyertyát kér.- Mikor vált önállóvá?- 1973-ban váltottam ki az ipart, Miskolcon vizsgáztam, s így lettem gyertyaöntő kisiparos.- Nem kérem, hogy árulja el a gyertyaöntés szakmai titkait, de azért érdekelne, milyen anyagok szükségesek a gyertyaöntéshez?- A közönséges fehér gyertyának anyaga a paraffin, viasz, vagy származékai, fehérítő és keményítő viasz. Fehérítő azért kell, mert ha a viasz sárgább, akkor csak fehérítővel lehet világosítani. Tudjuk, hogy a gyertya hőérzékeny, ezért nyáron több keményítő viaszt teszünk hozzá. Hogy ez milyen arányban történik, az már tényleg szakmai titok, amit sok évtized munkája és tapasztalata dolgozott ki. Akik annyit fáradoztak érte, megérdemlik, hogy meg is éljenek belőle. Ezért is hagyományozzák kevesekre, csak azokra, akik ismét továbbadják valakiknek...- Ón kire hagyományozná? Vannak gyermekei?- Igen, két fiam, az egyik 25 éves, a másik 27. Mind a ketten jól ismerik a technológiát, a fiatalabbik közelebbinek is érzi, de nagy visszatartó erő az, ha látják, hogy az apa mennyit dolgozik, kevés haszonért. Ezért nem érdemes folytatni, gondolják egyelőre.- Szépek a színes gyertyák. Hogyan színezik?- Az anilinpor ragyogóan elegyedik az alapanyaggal, és ennek alapszíneiből hozzuk ki az összes színváltozatot.- A gyertyaöntés technikájáról azért elárulhat valamit, hogy ne sértse vele a hagyományt? Sok minden változott-e a régi eljárás óta?- Aligha. A szerszámok neve is mutatja, hogy német mesterségszavak, és így honosodtak meg gyertyaöntő elődeink nyelvében, amit mi is átvettünk. A gyertyaöntés szorosan összefügg a szerszámhasználattal. A művelet legfontosabb mozzanata a gyertyabél megfelelő felfüggesztése a mártóring segítségével: belemártjuk könnyedén a belet a folyékony, forró alapanyagba, így félkész állapotban az öntőringbe akasszuk, ott kézi felöntéssel, öntőkanál segítségével a szükséges súlyméretre hizlaljuk.- Mivel állapítják meg a kellő súlyméretet? Van-e erre valamilyen speciális szerszám?- Nincs. ^ Ez a tapasztalat szerszáma. Erezni kell, mikor éri el a kellő súlyt. Ezt a tapasztalt öntő látja és érzi. Ekkor kerül a márványlapra, itt kapja meg az egyenletes, sima, fényes felületet, a mángorlófa által. A gyertya hegyének kiképzését a tutli fakéssel formázzuk ki. A végét pedig kézi munkával kifúrjuk, hogy beilleszthető legyen valamilyen tartószegbe. Gyárilag ilyen műveletet el sem végeznek. Ezt csak mi tudjuk, és tőlünk várják el, kézi öntőktől. Kivétel a zsúrgyertya, amelyet rendelés szerint pontosan egyformára kell önteni, itt már sablont használunk, de legtöbbjét mégis kézi csavarással formáljuk. Éppen ebből adódik, hogy sohasem készülnek egyforma darabok, mindig van egy hajszálnyi eltérés, és ezért szép, egyedi.- Ha ennyire egyedi darabok kerülnek ki a gyertyaöntő keze alól, tekinthető-e művészetnek ez a mesterség?- Nem érzem azt, hogy művészetet alkotok. Csak örülök annak, ha ízlésem, tudásom szerint létrehozok valami szépet.- Kik igénylik munkáit? Kik tartoznak a megrendelők sorába? Vásárokban szokott-e megjelenni?- Régi és új megrendelők vegyesen keresnek fel. Igyekszem minden igény és egyéni ízlés kielégítésére. Néha megkérem a kedves vásárlót, jobb, ha elhozza a gyertyatartót, és én megtalálom a hozzáillő formát és színt. Megrendelőim közé tartozik a kalocsai érsekség, a szegedi dóm, a nyírségi görög katolikus egyház, aki a háromágú troica gyertyatartókba kér odaillő, egyedi darabokat. Vásárba nem járok, de régebben felkerestem búcsúkat. Kézműves barátaimmal azonban közös kiállítást és kirakodóvásárt szoktunk rendezni, egyforma sátrakkal, ahol egymás mellett vagyunk: a gyertyaöntő a bőrdíszművessel, gyöngyfűzővel és szűcscsel.- Ha már a vásárnál tartunk, kínálkozik a kérdés: biz- tosít-e megélhetést a gyertyaöntés?- Csak szerény megélhetést. Tudjuk, hogy a művészi ízléssel végzett munka valódi értékét sohasem lehet megkérni, jobban mondva, a lélekkel végzett munka nincs értékelve. —. Most talán egy morbid kérdést teszek fel. Kihalófélben lévő kisiparnak tartják a gyertyaöntést, nem sérti-e ez az önérzetét, és mi a véleménye erről?- Ez igaz, hogy annak tartják, de én még itt vagyok, és nem hagyom, hogy kihaljon. Egyébként úgy látom, nyolc-tíz évvel ezelőtt jogos volt a kérdés, de most, a rendszerváltás során a munkahelyi problémák miatt sokan elszakadnak a megszokott technikától, és többen kényszerülnek arra, hogy új megélhetés után nézzenek, hátha lesznek új vállalkozótársak. Én úgy érzem, ez a kisipar élni fog.- Nyilvánvaló, sok vásárló megfordult műhelyében. Emlékszik-e olyan történetre, amelyet érdemes elmondani?- Igen. Emlékszem egy inci- finci kis hölgyre, aki válogatott a legfinomabb gyertyák között, de fájt a lelkem, amikor láttam, hogy ez a nő úgy fogja a gyertyaszárat, mint egy fadarabot. Persze hogy kettétört a kezében, de képes volt állítani, hogy el volt törve. Ekkor kiválasztottam neki egyet, zacskót is adtam a kezébe, és mit ad Isten! Leejtette a föU Eltörött. Erre azt mondtam: hölgyem, magának nem szabad gyertyát vásárolnia, mert még a zsebében is eltörik. Újból beletettem a zacskóba, de észrevétlenül kettéroppantot- tam - nézze meg most. Ez is el fog tömi magánál! Megnézte, és elsápadt. Hogy el ne ájuljon, megajándékoztam egy másikkal, és kikísértem. Hátha használni fog ez a lecke. Ez a humorba mártott történet azt is elárulja, hogy a régi mesterség nem hal ki, amelyiket olyan ember műveli, akinek humora is van, mert a humor éltető erő. Van azért jövőbe tekintő terve is a Gulyás házaspárnak, ezt már a feleség, Gulyásné Ódry Márta részletezi: t- Szeretnénk visszakapni azt a régi családi házat, amelyet 1952-ben azért államosítottak, mert gyertyaöntő és mézeska- lácsos család lakott benne, aki a gyertyaöntésnél fogva a klérust szolgálta, ezért ellenségnek tartották. Meghagytak három helyiséget, a többit lefoglalták üzletnek. Nem kellett éppen elhagynunk a lakást, de bérlők lettünk saját otthonunkban. Kértük a visszavásárlási lehetőséget, amit az ön- kormányzat meg is szavazott. Nem is magáncélra szeretnénk hasznosítani a visszakapott lakteret, hanem gyertyaöntő múzeummá alakítanánk át, és ez itt a vár közelében idegen- forgalmi látványosságnak is számítható. Az épületnek is megvan a maga régisége, nem hiszem, hogy ezzel rosszat tennénk... És végül hozzátenném, hogy az Ódry-család mézeska- lácsos-hagyománya is kapjon helyet a gyertyaöntés mellett ebben a leendő kis múzeumban. Akkor teljes lenne a kép, ha a két régi mesterség - a viasz és a méz alapján - kéz a kézben hagyna emléket, mint egy boldog emberpár az esküvői képen. Gál Elemér mo i?.3t Jen Ital /2U ílot Ibi um Visszapillantó, gazdagító elmélkedés az új esztendő kezdetén Az évkörben elérkeztünk vízkereszthez, amelyről a magát kiművelt emberfő, ha máshonnan nem is, de Shakespeare vígjátékából jól ismer. Ahol harsány komikum és lágy poézis együtt jelenik meg. (Miért is lépne ki a nagy drámaköltő a teremtett világ rendjéből - amelyet ő még jól ismert?) Mintegy előrevetítve a január hatodikával kezdődő féktelen, tobzódó farsangot. Mert az Isten által teremtett gazdag világban helye és ideje a harsány színeknek is van. Nem véletlen, hogy színházaink gyakran tartják műsoron. S ha a direktoruk rendelkezik szerves kultúrával, hát ez időre tervezi a bemutatót is, s pusztán ezáltal még nagyobb hatást ér el. De a Vízkereszt nem csupán a farsang kapuját jelöli ki. Ennél sokkal fontosabb dologról van szó, ugyanis összetett jellegű keresztény ünnep. S e napokban még itt tártunk! Első és legfőbb tárgya a közénk születő, karját felénk nyújtó Jézus imádására Betlehembe érkező napkeleti bölcsek tisztelete. Innen a „háromkirályok” névünnepe. A második jelentés a Krisztussá válás fontos mérföldköve, vagyis a Jordán vizében való megkeresztelkedésé, amitől kezdve már Jézus Krisztusról beszél a világ. A harmadik vonás a Megváltó első csodatételéről szól, a kánai menyegző csodájáról, a víz borrá változtatásáról. E hármas megemlékezés esszenciálisán sűrűsödik vízkereszt ünnepén. Legszebb megnyilvánulási formája Róma egyik legnagyszerűbb közterén, a Piazza Navonán zajlik - parádésan, már szinte előrevetítve a nyomában beköszönő karnevált. Respighi Vízkereszt ünnepén című szimfonikus költeményét a legendás tér páratlan ünnepi hangulata ihlette. A mi népünk vízkereszt napján bontja le a karácsonyfát, és gondosan elteszi az értékesebb díszeit „jövőre”. Azt tudjuk, hogy sugár és salak, fény és árnyék jól megfér együtt. Ha András napjától, november 30-ától vízkeresztig, január 6-ig tart a szentségesen szent ünneplések sorozata, akkor most immár rövidesen kifutva a szakrális időből, tekintsünk vissza, tudtunk-e méltóképpen, Istennek tetszőén ünnepelni? Mondhatnók: hát persze, miért is ne?... Hiszen az eltelt hat hét alatt legalább egyszer elmentünk a templomba... S ha elmentünk, akkor ott vol- tunk-e? Pusztán fizikai jelenlétünkkel tudtunk úgy viselkedni, ahogy az a történelmi egyházak szertartásait nem sérti? Jó okom van erre most — nem ünneprontóként - kitérni. Ugyanis a hagyományok diszkrét, néha kirívó megsértését tapasztaltam a gyülekezetek részéről. Drága Nagyanyák és Nagyapák! Mondjátok el fiaitoknak és unokáitoknak, hogy az isten- tisztelet alatt miként illik viselkedni! Ezt az iskolák nem tanították meg. Nem énekel, mert nem tudja, hogy egy-egy ének egyben ima. Fiatalként oda ül, ahol az idősebbek vagy egyházi elöljárók helye lenne. Al- dásvétel előtt kisétál a templomból. A szent áldozást, az úri szent vacsorát otthagyja... És megy-megy, ki tudja, hová? Ugyan miért nem találja nyugtát és helyét? A szertartás szerinti szöveget nem mondja. Testben ott van, lélekben talán már nem egészen, úgy tűnik, „páholyból” nézi az istentiszteletet. Nagy szerencse, hogy van még olyan lelkipásztor, aki a tarthatatlan állapotot megelégelve, a szószékről meginti és jobb belátásra téríti a híveit - akár karácsony ünnepén! S a hívek attól kezdve - de csak attól kezdve - tudják, hogy miként illik - szó szerint - részt venni a szertartáson. Igenis fellazulás érezhető a hívek soraiban! Épp az idősebb és tapasztaltabb nemzedék tehetné a jobbítás és megigazítás érdekében a legtöbbet. Nem elsődlegesen lelkipásztori feladat ez, de ha menet közben ez bármi ok miatt mégsem tisztázódik, és senki sem cselekszik, akkor a pásztornak kell jobb belátásra térítenie a nyáját. Ez a mi világunkban már egyértelműen hálátlan feladatnak minősül, amitől mindenki ódzkodik; ámbár az igazán nagyok mindezt elegánsan, emelkedetten és egyértelműen a helyére teszik. S ezzel egy időben az egyház tekintélye jottányit sem csorbul, ellenkezőleg: így nő és erősödik! Főhajtás illeti az olyan pásztort, aki így pásztorok Vigyázva, hogy ékesen és szép rendben menjenek a gyülekezet dolgai. A mi dolgaink. Patkós Attila
