Heves Megyei Hírlap, 1994. december (5. évfolyam, 283-307. szám)
1994-12-10-11 / 291. szám
10. oldal Hétvégi Magazin 1994. december 10-11., szombat - vasárnap Az egri egyetem terve és fájdalmas kudarcai Előadásra váró hallgatók a patinás folyosón (Fotó: Kaposi Tamás) (Folytatás az elmúlt hétről) Sőt azon élénk kívánságot táplálom. hogy az egri főiskola, melyhez az imént elősoroltak- kal az alap le van téve, Felséged legkegyelmesebb pártfogása alatt egyetemes lyce- ummá váljék, több ok ösztönöz engem arra, hogy ilyen módon Egerben egyetemet felállítani, s e célra Felséged kegyelmét kikérni törekedjem. A legfőbb ok az, hogy Eger városa a legalkalmasabb volna ily célra, az egész Felső-Ma- gyarország érdekében, hol ilyen egyetemes tanulmányok végzésére alkalmatos intézet nem létezik, s így az ottani országrészek lakosai kénytelenek elhanyagolni a legjelesebb tanulmányokat, vagy pedig messze eső egyetemre menni igen nagy költséggel - mialatt a Bécs, Graz és Nagyszombat felé eső országrészek lakosai az ezen városokban berendezett főiskolákat könnyen igénybe vehetik. Nem tévedek, ha hozzáteszem, hogy Eger szomszédságában lévő országrészek lakosai - ha ilyen tanulmányok s tudományok elsajátítására alkalmuk nyílik - mind a hazának hasznosabb, s a királynak kívebb polgárai, mind pedig erkölcseinkben szelídebbek lesznek... Ha Felséged legmagasabb elhatározása folytán biztosítva lesz az egyetemnek Egerben való felállítása, arra fogok törekedni. hogy az orvosi tudomány tanításának behozásához szükséges alapokat is megszerezzem. Talán nem szólok helytelenül, ha ezen tanulmányi ág ellátását az egri irgal- masok szerzetére bízandónak vélem... Felséged legmagasabb kegyelmébe alattvaló hűséggel ajánlottan maradok Szent Felségednek alázatos és hű káplánja, Eszterházy Károly egri püspök.” Mária Terézia az Udvari Kancellárián keresztül a püspök kérelmét véleményezés céljából kiadta gróf Barkóczy Ferenc esztergomi érsekprímásnak, „Magyarország tanügyei legfőbb felügyelőjének”, aki mélységes bosszút állván Eszterházy vele szemben tanúsított ellenállásán, a következő tartalmú, finoman raffinált diplomáciával megfogalmazott véleményt adta a létesíteni szándékozott egri univerzitásról. Nem emelt kifogást az ellen, hogy Eszterházy Károly a Felső-Magyarország részére megépíteni kezdett iskolához kért csekély anyagi támogatást elnyerje, ugyanis a későbbiek során lényegesen könnyebb lesz majd azt az intézményt továbbfejleszteni. Most azonban semmiképpen sem tartja sürgetőnek az egyetemi rang engedélyezését, ugyanis félő, hogy az egyetemi privilégium birtokában megvalósulhatnak Egerben olyan törekvések is, melyeket a gyakorlat nem igazol.(!) Tehát gróf Barkóczy Ferencnek, Eger volt püspökének, a magyar katolikus egyház fejének, a magyar tanügyek felügyelője által adott szakvélemény és álláspont megfogalmazójának lehet és kell tulajdonítani azt, hogy zátonyra futott az Eszterházy Károly által felállítani szándékozott négyfakultásos (teológiai, jogi, természettudományi és orvosi) egyetem felállítása Egerben.(l) A hercegprímás így bosz- szulta meg az egri egyházfőn vele, mint a magyar tanügyek főpatrónusával szemben tanúsított ellenállást, makacsságot. Eszterházy irgalmat nem ismerve vágta a prímás szemébe 1763 nyarán egy levélben: „Hercegséged 16 évig állt az egri egyházmegye élén, jól tudja tehát, hogy mennyire elhanyagolt állapotban hagyta itt ...Szabolcs vármegyében, mely legnagyobb megye az egyházmegye kebelében, csak 9 plébános található, azok sem tudnak megélni. Bereg megyében 3 plébános van, Máramarosban pedig egy sincs. Egy plébánosra 50-60 filia (leányegyház, S. I.) jut. A tanítók száma még kevesebb. Hercegséged idejében a püspökség és a káptalan között számtalan összeütközés keletkezett, s ezek még most is elintézetlenek...” Eszterházy azonban nem adta fel a reményt, és tovább folytatta nagyarányú építkezését, de 1764-től már Fellner Jakab vette át a munkák irányítását, sőt bizonyos mértékig jelentősen átszervezte a Gerl-féle plánumot. Hatalmas költséggel gazdagodott évről évre a könyvtár. Hell Miksa tanácsára Londonból méregdrága csillagászati műszereket vásárolt. Markhot doktor javaslatára 1767-től beindult az ország első orvosi iskolája, a híres Scola Medicinalis, melynek egyik legjelentékenyebb momentuma az volt, hogy az elméleti oktatás az irgalmasbará- tok kórházában a klinikai elvek alapján gyakorlati kiképzéssel egészült ki. De sajnos az első 5 évi kurzus után elhalt e példamutató kezdeményezés, bár Markhot még egy időn át továbbra is foglalkozott a bábák kiképzésével, oktatásával. Az egri Orvosi Iskola felett az is megkongatta a vészharangot, hogy a királynő csakis azoknak az orvosoknak engedélyezte gyakorlatuk folytatását, akik diplomájukat a nagy- szombati vagy a bécsi egyetemen szerezték meg. Az egri univerzitásnak az adta meg a végső és halálos kegyelemdöfést, hogy az 1777-ben kibocsátott Ratio Educationis véglegesen leeresztette a sorompót Eszterházy Károly nagyszerű terve: az egri egyetem állami elismerése, az egyetemi privilégium elnyerése előtt. Szeretném hinni és remélni, hogy napjaink minden egri polgára megismeri majd e történetet, mely általa eleddig nem ismert magasságba emeli Eszterházy Károly napjainkig ható fényes személyiségét. (Vége) Sugár István Polgárbarát közigazgatást A Magyar Közigazgatási Kamara 1990-ben alakult annak érdekében, hogy segítse a közigazgatás demokratizálódását elsősorban azzal, hogy a társadalom közmegbecsülését élvező, pártpolitikától mentes, törvényesen működő és korszerű szakmai ismeretekkel rendelkező köztisztviselők intézzék a közügyeket. Alapszabályában rögzíti azokat a célokat, melyek megvalósításával belátható időn belül visszaállítható a közigazgatás társadalmi presztízse, a közigazgatás, mint hivatás szakmai tekintélye. Ezért vállalta azoknak az alapértékeknek a tudatosítását, melyek akár a formálódó közigazgatási etikai kódex elemei is lehetnének. Ezek közül csak néhányat emelek ki. Polgárközeliség, mert a közigazgatás az emberekért van. Legyen döntő a polgárok igénye, véleménye. Figyeljünk jelzéseikre, különösen akkor, ha az negatív tartalmú. Szolgálat, mert a közszolgáltatásnak a polgár által igényelt, értékelt, elérhető alternatívákat kell biztosítania. Szolidaritás, mert a köztisztviselőnek érzékenynek kell lennie a társadalmi igazságosságra, a szociális gondokra. Profizmus és innovativitás, mert kreatív, a körülményekhez gyorsan igazodó, szakmai felelősséggel bíró szakemberekkel lehet a hatékony közigazgatást megteremteni. A kamara - amely ma még csak egyesületi formában működik - saját önigazgatási szervezetén belül ápolja ezeket az értékeket. Az 1993-ban módosított Polgári Törvénykönyv új, jogi személyi formaként rendelkezik a köztestületekről. Ezek önkormányzattal és nyilvántartott tagsággal rendelkező szervezetek, melyek törvényi felhatalmazás alapján közfeladatot láthatnak el. Ez a módosítás azt is kimondja, hogy azok az egyesületek, amelyeknek a neve a „kamara” szót tartalmazza, 1995 végéig kötelesek alapszabályuknak a névre vonatkozó részét módosítani. A kamara 1993. évi közgyűlése úgy döntött, hogy a hátralévő két évben meg kell teremteni a kamarai átalakulás feltételeit. Az idén szeptemberben Siófokon rendezett II. Országos Jegyzőkonferencián is olyan állásfoglalás született, hogy szükséges a köztestületté válás és a Magyar Közigazgatási Kamaráról szóló törvény megalkotása. A közigazgatás különböző területein dolgozó köz- tisztviselőket az a cél vezérli, hogy biztosított legyen a szakmai érdekképviselet, az érdekek érvényesítésének intézményesített formája. A tervezett kamarai struktúra kedvező helyzetet teremthet egy differenciált közigazgatás kialakulására. Ebben nagy szerepet szánna a köztisztviselők minden rétegének, de elsősorban a polgármesteri hivatalokat irányító jegyzőknek. A reformtörekvéseket megfogalmazó Bibó István szerint a jegyzőknek a „Hatalom, a Hivatal és az Elet elvárásait kell tudni integrálni”. Ezek az esetenként egymásnak ellentmondó érdekek teszik a jegyzői pozíciót a helyi önigazgatás legkonfliktusosabb pontjává. A jegyző az általa irányított hivatal közreműködésével közszolgálatot lát el, akit, mint a közszolgáltatást igénybe vevő „fogyasztó”, a piac minősít. Sajnos, ma még a társadalomban uralkodó vélemény a közigazgatást nem tekinti olyan szakmának - főleg nem hivatásnak -, amihez állandóan bővülő speciális szakismeretre van szükség. A kamara ezt a társadalmi presztízst igyekszik munkájával megteremteni. A kamarai törvény megszületéséhez azonban szükség van arra, hogy a következő év során a köztisztviselők többsége egyöntetűen fejezze ki azt az igényét, hogy a társadalmi elvárásoknak az ön- szerveződés ilyen formájában rejlő lehetőségek kihasználásával is meg kívánnak felelni. Különösen aktuálisnak érzem a kamarai létszám növelését megyénkben, ahol sajnálatos módon jegyző kollégáim többsége még nem lépett be szervezetünkbe. Szíves figyelmébe ajánlom e témát a megválasztásra kerülő polgármestereknek is, mert hatékony ön- kormányzati munkát csak olyan hivatali apparátussal lehet elérni, ahol megvalósulnak a kamarai célkitűzések. Dr. Gyula Zoltán a Közigazgatási Kamara Megyei Tagozatának vezetője Művészetről és kultúráról: nem Pompidou-központ, de... Csak egy körmét rágó újságírónak jut eszébe a képtelen ötlet - ha egy helyi témát blikfangosan akar felvezetni hogy az egri Megyei Művelődési Központ kapcsán a híres, világhíres Pompidou Centre-et, a Művészet és a Kultúra Nemzeti Központját juttassa eszébe az olvasóknak, mondván: ez is, az is - jó szándék és méretarány szerint sok mindenben különbözve - ugyanazt a célt szolgálja, a művészetet és a kultúrát. A többmilliós francia fővárosban, a Sorbonne árnyékában más a fény, más a pompa, de ugyanazt becsülik meg az épület falain belül - és kívül is -, mint itt Egerben: az embert. Azt, aki a művészetet és a kultúrát ápolja. Mindez annak kapcsán jutott eszembe és egyre gyakrabban azért foglalkoztat egy idő óta, mert a haza határain belül any- nyiféle válság, gyötrődés, gyűrődés közepette akadnak még biztos pontok, ahová oda lehet tekinteni. A nagy bizonytalankodásban, a politikai változások olykor nekiiramló dühében számításba lehet venni: ez az intézmény még van, ezt a megyei kulturális központot, a benne dolgozókat az idő, a változtatások nem lehetetlenítették el. Ennek az épületnek manapság is tiszteletre méltó múltja idézhető. Az akkori egri püspök - miért ne mondjuk ki, gróf Eszterházy Károly -1774 ben építtette az első palotát ezen a helyen a kultúra számára, majd többször át- és újjáalakították. Jelenlegi állapotát a nyolcvanas években kapta. Bő negyven év után az egyház visszaigényelte - jogosan - , de megoldás született az átmeneti használati időre. Az egyezkedő felek a kölcsönös érdekek szolgálatában, közösen fogják egy ideig üzemeltetni ezt az épületet. Mert itt négy évtized óta valóban változatos, tarka, a zenétől a jógáig, a kaktuszkörtől az újságíróképzésig vagy hatvanfajta foglalkozás, hobbi, ama- tőrség, irodalmi kör, tánccsoport, színműhely, dráma-stúdió, klubok sora - Amazon-klub, angol társasági klub, bélyeggyűjtő klub, csillagász- és diabetes-klub — létezik. Az amatőr együtteseket külön is vegyük számba: itt él az Egri Szimfonikus Zenekar, a Cantus Agriensis, a citerazenekar, a népdalkor, a Gajdos együttes, a fotószakkör. Lajtháék képviselik a néptáncot, stb. Akkor még nem kezdtem sorolni az öregdiákokat, a tarokk-kört, a cserkészszövetséget, a Keresztény Orvosok Megyei Társaságát. De tartottak és rendeznek itt összejöveteleket, sikeres pódiumrendezvényeket a nyugdíjasok is: itt nemcsak az éíemedet- tebb pedagógusokra gondolunk csupán, hanem az érdekvédelmi szervezetek működésére is. Mindez a felsorolás csak bevezetné igazi mondanivalómat, amiért nekiültem az írógépnek. Fő témám mégis az lenne, miben ágyazódik be, jól vagy rosszul mindaz, amit ez a Megyei Művelődési Központ Eger és a megye kultúrájából láttat, megmutat. A város és a megye lakosságának elsősorban, de annak az idegenforgalomnak is, amely nemcsak Egerben akar elidőzni, de a barokk város szépségein, értékein túl is látva megismeri, egyre inkább elfogadja, megszereti látnivalónak, élményszerzőnek a Bükk és a Mátra falvait, völgyeit, erdő- rengetegét; mindazt, amit a táj felkínál az idegennek is. Evek óta folynak itt kora tavasztól az ősz közepéig azok a rendezvények, amelyek térben is, időben is szabályos ritmusban sorakoznak fel a falvak terein, utcáin, de leginkább Egerben, a bazilikában, a Dobó téren, az utcákon, a pódiumokon, a palotákban. Akár zenei műsort hoznak össze az együttesek, a szólisták a Minorita-templomban, akár a Fran- ciskánus-udvarba hívják találkozóra a közönséget, a hegedűművészek, a fajsúlyos zongoristák, énekesek, élükön a fáradhatatlan és örökifjú Fellegi Adómmal, aki lassacskán „rábeszélés” koncertjeivel a személyiségéhez mérten nagyszerű élményt ad csaknem „ingyen” a rája figyelőnek. Ezekre a látványosságokra, „spektákulusokra”, ahogyan a mókázó szüreti felvonulásban, egyéb alkalmakkor megszólítják a város és a megye lakosságát a művészet és a jókedv iránt fogékony fiatalok, egyre he- gyezőbb füllel és élesedő kamerákkal figyel fel a szakma. Évről évre a Megyei Művelődési Központ kapja a megyei közgyűléstől, Eger önkormányzatától a megbízatást ezek megszervezésére, levezénylésére. A sajtó figyelemmel kíséri a heteken keresztül pergő, lefutó kulturális és művészeti eseményeket - a két kategória nem azonos, bár a kultúrával és a művészettel hosszú időn át mostohán bántak -, az írott és elektronikus sajtó nem képes közvetíteni minden apró részletet. Sőt nemegyszer, lankadván a szorgalom is, a toll munkásai akkor sem érnek rá esetleg, amikor valamit képileg, akár fotóban, akár tévéfelvétellel, de írott szöveggel mindenképpen meg kellene örökíteni. (Javítható e kölcsönös figyelem a kapcsolatok fogékonyabbá tételével!) E sorok írója kellemes fe- ledékenységnek könyveli el, hogy a rendszerváltáskor itt nem úgy tisztogattak - nem is söpörtek! ahogy a diktatúra kimúltával azt sokan várták. A visszaszavazott baloldal most sem változtatott itt, ezen a kulturális fronton csak azért, mert ideológiailag netán másban és másként lenne érdekelt. Hagyta és hagyja a szakembereket dolgozni. Azt nem állítanánk, hogy minden poszton, minden beosztásban a legkiválóbb szakemberek ülnek a vezérlőasztalnál, de azt igen, hogy ez a negyven éve a helyén lévő intézmény teszi a dolgát úgy, hogy évről évre felfelé mutat a fejlődési nyíl. Gémesi Géza karmester zenekara Mozart-, Haydn-, Brahms-, Csajkovszkij- és Be- ethoven-műveket játszik úgy, hogy nagy, országos hírű együttesek, szólisták megtiszteltetésnek veszik, ha ide meghívást kapnak. A bazilika és a Minorita-templom orgonája ide csábítja az ország legjobb orgonistáit; Pászthy Júlia lelki és esztétikai jótékonysága nemcsak abból fakad, hogy itt hozták visz- sza az életbe komoly baleseti sérülése után - azóta nem hagyja nyugodni Pergolesi Stabat Materét! -, itt, Egerben. Azért is, mert az itt folyó művészeti és kulturális munkában felhajtó- és vonzóerő van. És amikor az 1995-ös terveket, amelyek már az 1996-os mille- centenárium előjátékának is felfoghatók, végigelemezzük Sebestyén Jánossal, a Művelődési Központ igazgatójával, emelt hangsúlyt kap a felsoroltakon kívül és felül a tánc és a pantomim, mint az esztétikai látvány egyre sűrűbben jelentkező formája a rendezvényeken. De visszatérni látszik a nyári színjátszás gondolata és gyakorlata is. Amit annak idején nagy kár volt abbahagyni. Szóval nem is egészen alaptalan a Pompidou Centre emlegetése. Más léptékkel, ugyanaz a sokszínűség, a nemzeti értékeknek a felmutatását is megcélzó szándék, készség uralkodik itt is. És hogy nem a levegőbe beszélünk: a helyi művészi erők mellé egyre többen csatlakoznak, bekapcsolódnak ebbe a kellemesen izgalmas, jótékonyan fárasztó munkába. Nem is ritka, hogy innen jutnak el az országos siker és hír felé, mint ez a jókedvű kis fúvószenekar Szűk Mátyás vezényletével, a nógrádi tájakról. Itt kellett fújniuk ahhoz, hogy fület nyissanak rájuk, onnan, a magasból is! Vagy ennél a kis összképnél csak elkezdődik a tartalom érzékeltetése, amely ezt a Művelődési Központot életben tartja és mozgatja? A megye polgár- mesterei és a megyei közgyűlés elnöke, dr. Jakab István vezetésével már „közös vizitet” is tartottak a Minaret melletti házban. Farkas András
