Heves Megyei Hírlap, 1994. november (5. évfolyam, 257-282. szám)

1994-11-10 / 265. szám

1994. november 10., csütörtök Hatvan Es Körzete 5. oldal A fiatalok védelmében Az Ady Endre Könyvtárban két előadást is szervez az ANTSZ Városi Intézete és a TIT Bugát Pál Egyesület a szülőknek, ne­velőknek, továbbá az érintet­teknek a fiatalok problémáiról. Az első találkozás ma délután 5 órakor lesz, amikor is dr. Szé­kely Lajos főiskolai tanár az „If­júságunk egészségnevelési gondjairól” beszél. Két hét múlva - november 24-én - ugyanitt a „Drogfogyasztás el­leni küzdelem a bűnüldözők szemével” címmel rendőrök tá­jékoztatják az érdeklődőket. Szövetség Heréden Szinte példa nélküli az a pártok közötti együttműködés, amely Heréden köttetett a napokban. A KDNP, a kisgazdák, az MDF és a Fidesz közösen úgy hatá­roztak, hogy a decemberi hely- hatósági választásokon Homor Lászlót indítják a polgármesteri székért vívandó küzdelemben. Őt támogatja az SZDSZ is. Régi-új jelölt Ecséden Ecséd jelenlegi polgármester­nője, Bóta Lajosné ismét meg­méreti magát decemberben. Mint megtudtuk, független je­löltként kíván harcba szállni a település első emberének járó titulusért. Eszkapcsoló agytorna Az izommozgáson keresztül az agyműködés hatékonysága megnő - állítják a szervezők, akik november 11-12-én agy- tornát rendeznek a gyerekeknek a hatvani Városi Művelődési Központban. A játékos program után - ígérik - oldódik majd az iskolásokban a szorongás, tanu­lási képességük ugrásszerűen fejlődik. A rendezvényre a 37/342-383-as telefonszámon lehet jelentkezni. Gyászmise Csányban Ötven esztendeje robbantották fel a németek a csányi templo­mot. A dátumhoz kötődve, no­vember 19-én 17 órakor a ró­mai katolikus templomban az első és második világháború­ban elesettek emlékére gyász­misét tartanak. A megemléke­zést követően várják mindazo­kat, akik a hősi emlékmű felépí­tését szívesen támogatnák adományokkal. Pillanatkép a Széchenyi utcában (Tari Ottó felvételei) „Rimánkodásunk süket fülekre talált”- Majd szépen elmagyarázom nekik az ügymenetet - mondta Morvái István, a csányiak jegyzője, amikor arról kérdeztük, alapítanak-e a helybéli cigányok kisebbségi önkormányzatot.- Nem akarom, hogy az a vád érjen: megakadályozzuk, hogy a kezükbe vegyék sorsuk irányítását. De talán keresse fel őket is, egész biztos, bővebben kifejtik álláspontjukat. Magam is így gondoltam. Nyakunkba vettük hát kollé­gámmal a falut. Sajnos, a Szé­chenyi utca (alias cigánysor) felkutatása nem egyszerű fel­adat. Nem ez az egyetlen el­hanyagolt, szilárd útburkolat­tal nem rendelkező közterület a településen. Többször is megfeneklett „kétéltűnek” nem nevezhető, hemyótalpak nélküli autónk. Elsőként a Lungo Drom ro­maszervezet helyi elnökét, Lóth Lászlónét szerettük volna szóra bírni. A mosógép han­gos zakatolása reményekkel töltött el bennünket, úgy hit­tük, otthon van a háziasszony. Ám a konyhába lépve csak se­rénykedő családtagjait talál­tuk. Ezért Mága Lászlóné, a szervezet másik oszlopos tagja felkutatására indultunk. A Magyar utca ugyancsak lehangolóan festett. És Má- gáné szintén mosott. Megtörölgette vizes kezeit, majd hellyel kínált bennünket barátságos konyhájában.- Kitől értesültek arról, hogy kisebbségi önkormányza­tot alakíthatnak? - tértem a tárgyra.- A régió elnöke, Farkas Flórián hívta fel a figyelmün­ket erre a lehetőségre. Össze­állt az öttagú vezetőség, és a hét végén kidolgozzuk a prog­ramot is.- Mit várnak ettől a szerve­ződéstől?- Kulturáltabban szeretnénk élni, ápolva a hagyományokat. Meg akarjuk őrizni a cigány­ságunkat. Az utcánkban nincs vezetékes ivóvíz, csak a térké­pen szerepel a hálózat, a való­ságban a kútról hordjuk a vi­zet. A másik nagy gondunk a munkanélküliség. Hiába sze­retnénk elhelyezkedni, nem vesznek fel bennünket sehova. Rimánkodtunk az önkor­mányzatnak, de süket fülekre talált a kérésünk. A Lungo Drom még a nyáron megala­kult a faluban. Azóta sem kap­tunk meghívót a képviselő-tes­tületi tanácskozásokra.- Úgy gondolják, ha meg­alakul a kisebbségi önkor­mányzat, megoldódnak ezek a problémák is? Mága Lászlóné lehajtja a fe­jét. Vívódik.- Hát, nem is tudom... - vá­laszolja reményvesztetten. - Tisztában vagyunk azzal, hogy nem lesz pénzünk, to­vábbra sem kapunk támogatá­sokat. De azért mégis meg­próbáljuk. Hátha javul valamit a helyzetünk. A végszóra mint egy őran­gyal, betoppan az „erősítés”, Lóth Lászlóné.- Azért ragaszkodunk a ki­sebbségi önkormányzathoz, mert akkor beleszólhatunk majd mindenbe - mondja. - Hatósági feladatokat ugyan nem láthatunk el, de vélemé­nyezhetjük: kinek adjanak szociális segélyt, vagy például milyen létesítmények épülje­nek itt Csányban.- A polgármesteri hivatal­ban láttam egy listát: a veze­tőségük kivétel nélkül nőkből áll. A férfiak miért tartják tá­vol magukat a közélettől?- Mi, asszonyok sokkal erő­sebbek és határozottabbak va­gyunk. Összefogjuk a famíliát, s ha kell, a „nagycsalád” kép­viseletére is alkalmasaknak érezzük magunkat. Az embe­rek feladata a munka. Ha lenne... Négyessy Zita Mága Lászlóné: „Talán szebb lesz az életünk” Mit csináltak Ecséden az eltelt négy esztendőben? Körzetünk valamennyi települése közül talán Ecséd volt a leg­hátrányosabb helyzetben a ’90-es helyhatósági választások ide­jén. A fejlesztések üteme elmaradt a kívánatostól, s ezzel az örökséggel a jelenlegi képviselő-testületnek kellett megbirkóz­nia. Ők megtették, amit lehetett. Az időszak kezdetén ciklus­programot készítettek, amelyet aztán a kívánalmaknak megfe­lelően módosítottak, aktualizál­tak. Az alapcél az volt, hogy pénzhiány miatt egyetlen in­tézményt se kelljen bezárni, sőt a lehetőségekhez képest a kor­szerűsítés területén is előre lép­jenek. Az iskolai sport nagy hang­súllyal szerepelt az elképzelé­sekben. A cél érdekében aszfal­tos kézilabdapályát, majd - pá­lyázati pénzekből - kosárlab­dapályát építettek, amelyeknél jelentős segítségnek bizonyult a helyiek társadalmi munkája is. Az iskolában átalakították a tantermeket, és elkészültek a tornaterem kiviteli tervei. Ecséden két óvoda található, amelyekbe 128 gyerek jár. Az egyik intézményben elkülönítőt alakítottak ki a beteg kicsinyek számára. A könyvtárban korszerűsítet­ték a központi fűtést, ám a könyvállomány gazdagítására csak minimális összeget fordít­hattak. Itt kapott helyet a zene­terem is. A falu hatvanmillió forintból gazdálkodik évente. Szeren­csére már tavaly elkészült a gázvezeték, a beruházáshoz a lakosság 67 százaléka csatlako­zott. Az idén telefonhálózatot is kapott a község, amelynek egyetlen szépséghibája, hogy az utcai fülkék jelentős részébe nem jutott készülék. Az egészségügyi kombinát­ban két háziorvos, egy fogor­vos, valami az anya- és gyer­mekvédelmi tanácsadó dolgo­zik, itt kapott helyet a patika is. Az épületen kicserélték a tetőt, felújították a fűtést, a világítást és a vízvezetéket, s az intézmé­nyekben belső módosításokat hajtottak végre. Pályázati tá­mogatással kislabort és számí­tógépet vásároltak, a fogászat pedig új berendezéshez jutott. A házi szociális gondozottak ellátása is az idősek klubjában történik. Mivel hetven ember részére szállítanak ebédet, a munka megkönnyítése érdeké­ben gépkocsit vásároltak. Ecséd nevezetes arról, hogy kevés itt a munkanélküli, ugyanis többségüket közhasznú feladatok elvégzésére foglal­koztatják. Az első évben öt-hat fővel indultak, az elmúlt nyáron elérte a számuk a harmincat. Nagy szerepük van a település- kép kialakításában. A ciklus során öt utcában, il­letve ezek egyes részein próbál­ták megszüntetni ideiglenes el­járással a „sárdagasztást”. Az utak kiépítettsége viszonylag alacsony, összességében 60-70 százalékos. A gyalogosok köz­lekedési nehézségein járdala­pok lefektetésével próbáltak segíteni. A község büszkesége, hogy elkészült a Táncsics utca első szakasza, ami a forgalmas Cigánypart kiváltására szolgál. A polgármesteri hivatalt is átalakították, és - szintén pá­lyázati juttatásból - modem számítógépekkel szerelték fel. Szeptember T-jétől régi vá­gyuk teljesült a helybélieknek: megoldódott az intézményes szemétszállítás. A háromezer-hatszáz lakosú falu kis hányada roma. Ők már jelezték, hogy a helyhatósági választások idején kisebbségi önkormányzatot alakítanak. A képviselő-testület - hitelből - megvásárolta a volt téesz-iroda épületét. A jövő feladatai közé tarto­zik az adósság törlesztése, a közvilágítás bővítése, valamint a tornaterem és a hulladékle­rakó megépítése. Szeretnék, ha mindez a közeljövőben megva­lósulhatna. (tari) Útban hazafelé az ecsédl iskolából (Fotó: Tari Ottó) Vége a vadkempingezésnek? Aki nyáron járt már a hatvani sóderbányánál, maga is tapasz­talhatta, mekkora népszerű­ségnek örvend a tó. Újabban messze földről is érkeznek ide turisták, hogy megmerítkezze- nek a habokban. A bronzbama idomok - férfiszemnek oly si­mogató keblek és egyebek - jó érzéssel töltik el a szépérzékű- eket. De vajon milyen jövő vár a turistaparadicsomra? Köztu­dott: a tó nemcsak kellemes élményeket ígér, hanem veszé­lyekkel is fenyeget. Az elmúlt szezonban két ember lelte ha­lálát a hullámokban.- Sajnos, a legbiztonságo­sabb strandokon sem lehet ki­védeni a baleseteket - véleke­dett Szinyei András polgármes­ter, amikor a terület jövőjét fir­tattuk. - Ez nem jelenti azt, hogy a jelenlegi állapotokkal elégedettek lennénk. A város adottságainál fogva különösen alkalmas belföldi turizmusra, ám a lehetőségek - mint a só­derbánya esetében is - még ki­aknázatlanok. — Mit lehetne tenni?- A kisebbik tónál már évekkel ezelőtt telkeket érté­kesítettünk. A közművesítés megoldatlan, járható út alig van. Pályázatot hirdettünk meg egy kemping telepítésére. Szomorú, hogy egyetlen vál­lalkozó sem látott ebben fantá­ziát. A képviselő-testület hely­színi bejáráson győződhetett meg arról, hogy népszerűsége ellenére is elhanyagolt a terü­let. Akkor úgy határoztunk, ha másként nem megy, saját erő­ből orvosoljuk a problémát. Tudjuk, hogy nem mindegyik hatvani család juthat el a Bala­tonhoz. (t. o.) Szívesebben fényképeztük volna szépséges modellünket két hónappal ezelőtt, té­likabát nélkül, lengébb öltözetben, ugyanitt, a tó partján... (Fotó: Tari Ottó) Ápolóképzés indul A hatvani Bajza-gimnáziumban 1969 óta oktatnak egészségügyi szakembereket. A megváltozott igényeknek megfelelően új képzési forma bevezetése vált szükségessé. Ezért az 1995/96-os tanévtől a szakkö­zépiskolai tanítás mellett elindí­tanak egy érettségire épülő, há­roméves, emelt szintű ápoló­képzést is. Az új, nappali okta­tásra azok jelentkezhetnek, akik még nem töltötték be a 25. élet­évüket. A végzettek ápolói ok­levelet kapnak - ezt elfogadják a nyugat-európai országokban is -, és egészségügyi és szociá­lis munkakörben helyezkedhet­nek el. A tanulmányi idő alatt a hallgatókat megilleti mindaz - tandíjmentesség, kedvezmé­nyes kollégiumi elhelyezés, di­ákutazási igazolvány, családi pótlék, stb. -, amire az iskola- rendszerű képzésben résztve­vők jogosultak. (N. G.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom