Heves Megyei Hírlap, 1994. november (5. évfolyam, 257-282. szám)

1994-11-10 / 265. szám

6. oldal Horizont 1994. november 10., csütörtök A kezdet anatómiája... Kántorkodni, de - milyen szinten? Egy egri kislány, amolyan gimnazista, akinek a szülei két dol­gáról gondoskodtak. Észrevették, hogy zenei hallása van, te­hát idejében foglalkoztatták ezt a készséget. A másik: ha már zenél, szolgáljon ezzel a műfajjal szentebb helyen, hagyták benevezni a kántorképzőre. Mára Szabó Annamária a Bécsi Zeneakadémia orgona tanszakának harmadévese, hangversenyeken lép fel, szó­listaként, kísér is. Készül a jö­vőre, amiért - nem túlzott ön­bizalom remélteti - joggal ál­doz fel annyi mindent, vállalja a családdal együtt a nagy-nagy összpontosítást, figyelmet. Hogy minden a helyén legyen, lehessen.- Az orgona méltóságteljes akkordjai után hogyan, miért dönt úgy egy kislány az érett­ségi táján, hogy nem egy töré­kenyebb hangszert vállal, ha­nem innen, Egerből beiratko­zik a Miskolci Zeneművészeti Szakiskolába, orgona szakra, Virágh Endréhez?- Az ember csak később fogja fel, előbb csak valahol, a zsigerei mélyén sejti, mi hat rá olyan elemi módon. Rám a monumentalitás. Az egri templomokban, főképp a bazi­likában, ha oda kellett, oda le­hetett ülnöm a billentyűk elé, megtaposhattam a pedálokat, ahogyan ujjaim nyomán kisza­ladtak a hangok, és ahogyan az én játékom folytán a nagy épület térségében körbeszalad­tak a hangzatok, a távol lévő apszisig, fel a kupoláig, ez a nagyszerű tágasság, ez a más- léptékűség, ez a köznapitól tel­jesen elütő térbeliség, vissza­jelzés fogott el. Túl azon, hogy érzelmi életemből, a val­lási indíttatásból is akadt mit beleadnom a játékba... Ez az első és legmeghatáro­zóbb benyomásom az orgoná­ról, s a bécsi éveim során csak fokozódtak bennem az egri pillanatok, órák utórezgései. Mára a zene, a munka, a hiva­tás, az emberi megélés zenei formája - az orgona. Aki ehhez a néhány mon­dathoz, főleg az utolsóhoz odalátja azt az arcot, amely szelíden és mosolyogva, a maga természetes lejtésében vallja ezt az összegzést eddigi létéről, tudja, hogy itt mélyről indulnak a szavak. Itt nem a karrier fogalma je­lenik meg, de egy olyan, az életre jól készülő embernek az elszántsága, aki nemcsak Vi­valdi, Bach, César Franck or­mait akarja meghódítani, tel­jességre törekszik, a saját belső világát igyekszik kiépí­teni. Három-négy hangverse­nyének hallgatója lehettem. Műsorai kikerülték a XX. századot, inkább a XVI- XVIII. századi szerzők domi­náltak - most még csak a gitár hozza a korunkbeli spanyolo­kat, De Fallát, Joaquin Rodri- gót, Sarasate-t, vagy a francia Maurice Durufle-t, no meg a neves dél-amerikaiakat.- Hogyan született meg az elhatározás, hogy az orgona és a gitár együtt hangozzék fel, mi inspirálta-késztette ezt a két zenészt erre a párosításra?- A gitárművésszel, Johan­nes Wolfram Winkerrel Bécs- ben ismerkedtem meg. Ő Ulmban született, augsburgi stúdiumok után a bécsi aka­démián végzett. Néhány mes­terkurzuson is részt vett Fran­ciaországban. Képzett és érett zenész. Amíg mi nem talál­koztunk, inkább gitár- és fu­vola-felállásban vállalt kon­certfellépéseket. Mi kísérlet­képpen kezdtük el a gitár és az orgona együttes megszólalta­tását. Nem könnyű feladat a mo­numentális, lenyűgöző hatású orgona és a gitár pár húrja által keltett egyidejű hullámzást, hangrezgéseket egybeterelni. Valahogyan össze kellett han­golni a két hangszert. Ráadá­sul eddig a gitárművek orgo­nakísérete is hiányzott, ezért saját átiratot kellett készíte­nem a közös előadásokhoz... A szokatlanság ellenére a kö­zönség visszajelzéséből azt olvastam ki, hogy értették, el­fogadták a programot, azt az érzelmi világot, ami a két hangszer együtteséből kiszólt.- De hát mindezt csak a hangszerekkel magyarázza? Mármint a gitár és az orgona együttesét?- No, nem egészen, két ze­nész ehhez nem elégséges hosszú távon, itt azonban mé­lyebb emberi kapcsolatokról is szó van... Milyen komoly is tud lenni ez a kislány! Nem is csodál­kozom, hiszen amikor zenéről faggatózom, tudom, hogy az ő egész életéről szó van. Es ebbe az egészbe az érzelmi kapcso­latok, azoknak egész rend­szere is beletartozik. És nem is akárhogyan. Filiszteri módon a művész életét végighajszolni nem lehet. A lelki tartalmak több regiszteren szólalnak meg. Kaptam tőle egy fotót, ahol Hugó Geisellel és feleségével mosolyognak a Líceum előtti térségben. Nyáron a Mino­rita-templomban kísérte Szabó Annamária ezt a würzburgi operaénekest, aki jótékony- sági hangversenyt adott cse­répfalui, bogácsi intenciókra. A kitűnő német basszistát kel­lemesen meglepte, milyen ott­honosan és átéléssel játszott- válogatott a fiatal akadémista a barokk orgonairodalomból. Olyannyira, hogy kéthetes kurzusra invitálta, színesítené tanulmányait a bajor orgona­professzorok stílusával és ta­pasztalataival. Erre is legyen fogékony a művészjelölt! De felfigyeltek rá már többen, több helyről. Az Eszterházy tanárképző főiskola például francia vendégeit az Egri Ba­zilikában októberben azzal a programmal fogadta, amelyet Szabó Annamária állított ösz- sze és játszott végig Vivaldi, Maurice Duruflé és Joaquin Rodrigo alkotásaiból. Korábban is, évtizedekkel ezelőtt írtam fiatal, tehetséges gyerekekről, akik az Egri Ze­neiskola házi hangversenyein feltűntek. Nem nagy hibaszá­zalékkal „jósoltam” nekik a pályát. Éz ma itt és most más. Egy érett huszonéves lány, a dip­loma előtt ugyan, de már szé­les alapokkal rendelkezik a jövőhöz. Kitűnő érzés annak, aki már ismeri! Farkas András Időzített bomba - Jeff Bridges és Tommy Lee Jones főszereplésével E heti film- és videobemutatók Időzített bomba Szörnyű erejű robbanás rázza meg Bostont, a katasztrófát kö­vetően a városi, különlegesen kiképzett bombaosztag akcióba lendül. A bizonyítékok egy minden eddiginél ügyesebb és veszé­lyesebb merénylőre vallanak: ennek az illetőnek a személye egyelőre azonban mindenki számára rejtély... Jimmy Dobé - aki a legjobb zsaru - döbbenetes következte­tésre jut. Ismét szembesül rég eltemetett múltjával... Kétségbeesetten keresi a me­rénylőt, és már ég is a gyújtó­zsinór a macska-egér játékban. A tét minden másodperccel nő, míg az üldöző és az üldözött el­jut a megrázó erejű összecsa­páshoz. Az izgalmas, fordulatos cse­lekményű filmet az egri Uránia mozi mutatja majd be. Ha a férfi igazán szeret Alice és Michael Green az eszményi házaspár, szerelmük örök és megingathatatlan. Bol­dog harmóniában élnek né­gyesben, két gyönyörű kislá­nyukkal. A nyugodt családi hát­tér mögött azonban egyre ré- misztőbb viharfelhők gyüle­keznek. Alice évek óta titkolja szerettei előtt, hogy egyre in­kább az alkohol rabjává vált. Alkoholizmusa válságba so­dorja, amely könnyen szétfor­gácsolhatja a kis család idilli­kus életét. Alice és Michael szeretetük erejével küzdenek egymásért, egy tiszta lappal in­duló új élet reményében. A romantikus film főszere­peit Meg Ryan és Andy Garda alakítja. A történetet az egri Uránia nézői tekinthetik meg. Minden reggel Marin Marais (Gerard Depar­dieu), a Napkirály legkedve­sebb muzsikusa és udvari ze­nemestere. Lelkiismeret-furda- lás űzi vissza tanítójához, a tra­gikus sorsú Sainte-Co- lombe-hoz, akinél nagyobb lángelmét nem hordott hátán a Föld­Amikor fiatal zenészként be­került a Mester házába, nem a muzsika, inkább a dicső pálya lebegett a szeme előtt. És per­sze a karnyújtásnyira lévő su­gárzó ifjú lány, Madelline, aki elsorvad szerelmi bánatában. Hiába azonban Marin marcan­goló bűnbánata minden áldott reggel, bűnei nem nyernek bo­csánatot... A film megtalálható a Video- top videotékában. Sztársarok: Gábor Zsazsa hazalátogat, avagy - a legendák kiszámíthatósága „Meglehet, egy szép napon O is visszatér, ő, Gábor Zsazsa, s mint a többi hazalátogató - ahogyan ilyenkor szokás és gyakorlat -, majd csodás dol­gokat fog magáról beszélni, amilyen csak az álomban van.” Gazdagságának felemlítése mellett a dicsekvés kalendári­umában az „örökifjú nyolcva­nas” aktív színházi és filmbeli munkái, Las Vegas-i show-jai is helyet követelnek majd. Kö- zönség-kedvelte alpári wil- lage-i nyelve a szeretkezés ös­vénye felé is tereli hallgatóit. Semmi sincs pedig távolabb az igazságtól. Nekünk mindenesetre ma is kellemetlen itt Hollywoodban, amikor személyét csakis az amerikai rendőrökkel szemben tanúsított kritikán aluli maga­tartásával hozzák kapcsolatba. Los Angeles-i idős barátnőm csípős véleménye volt ez a né­hány mondat, mellyel akkor le­pett meg, amikor a nyáron a szomszédságában élő Gábor Zsázsáról érdeklődtem. A házát bár megmutatta, de az interjút csak akkor javasolta, ha van néhány ezer fölösleges dollá­rom... így tértem haza interjú nélkül, karnyújtásnyira pedig a „nagyvadtól”. Es alig telt el néhány hónap, Zsazsa egy napra bekukkantott Pestre. És mit hallok, mit olva­sok, miről beszél? Az egykori szőke csoda - most már akcen­tussal és gyönyörű új fogakkal - arról beszél, hogy neki herce­gek, királyok, grófok udvarol­tak, hogy ő „keményen robo­toló színésznő”, aki meztelen úszik „15 millió dollárt érő Be­verly Hills-i lakása úszóme­dencéjében”, herceg férjével kimegy a ranchra a lovaihoz, és „ha nem filmezek vagy nem a Las Vegas-i show-ban lépek fel, akkor korán fekszem, hogy minél több időm legyen szeret­kezni a férjemmel”. No meg: egy beszélgetés az ő örökifjú korában és sztár-allűr világában 30 ezer dollár! Bravó! Hát ilyen egyszerű lenne? Mindent ilyen könnyű kifürkészni? Zsazsa életét, nyi­latkozatait úgy látszik, teljes bizonyossággal! A „jóslat” be­vált. Én pedig a csillagok utcá­jára gondolok, ahol az ő neve, földre fektetett csillaga fölött néhány magyar turista összeha­jol, és a szőke csodára emlé­kezve felkiált: „Ah, a Zsazsa, a gyönyörű Zsazsa”. S ebben a pillanatban a McDonald’s ajtajából egy zsí­ros papírt sodor a huzat a le­gendás névre. Sziki Károly Szabó Annamária Hugo Geisellel és feleségével

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom