Heves Megyei Hírlap, 1994. november (5. évfolyam, 257-282. szám)

1994-11-25 / 278. szám

1994. november 25., péntek Eger Es Körzete 5. oldal Egri kávéházi esték Az egri Szenátor-ház hagyo­mányt szeretne teremteni új so­rozatával, amely a „Kávéházi esték” címet viseli. Szombaton délután 4 órakor Buday Ágota keramikus tárlatát láthatják az ide betérők. A kiállítást Blaskó Balázs színművész nyitja meg, hegedűn közreműködik Bánhe­gyi Tünde. „Beszélő” csillagok? Az egri Belvárosi Gondozási Központ (Érsek utca 11.) ma délután 3 órakor várja mind­azokat, akiket érdekel az asztro­lógia. Mi közünk a csillagok­hoz? címmel Karászi István fő­iskolai tanár tart előadást az ér­deklődőknek. Diszkó az Orientben Újabb zenei műsorral bővül az egri kulturális élet. Szombaton­ként az Orient presszóban a 20- 30-40 éveseknek kínál zenei csemegét a Bereczky-Márkus duó. Az este 10-től kezdődő diszkóban hajnali 4-ig forognak majd a korongok. Húszéves születésnap December 2-án ünnepli fennál­lásának 20. évfordulóját az egri Nagyváradi úti óvoda. Az in­tézmény dolgozói ebből az al­kalomból találkozót szervez­nek, ahová nemcsak az óvoda egykori és mostani gyermekeit és szüleiket várják, hanem azo­kat is, akik annak idején társa­dalmi munkájukkal segítették az építkezést. Magyarország jövője Ezzel a címmel tart előadást ma este 6 órától a „lila” iskolában dr. Kupa Mihály. Az Egri Lo­kálpatrióta Egylet által rende­zett programban bemutatkoz­nak az északi városrészben in­duló képviselőjelöltek is. 25 éves a Fehér Szarvas Ma és holnap este várja hajdani és mostani törzsvendégeit az egri Fehér Szarvas vadászta­nya. A nosztalgia-est során többféle hajdani finomság kö­zül válogathatnak az ide beté­rők, akiket egyéb meglepetés is vár. Az egyik kuriózum a Ko­vács-Csámpai duó, akik ezen a két napon újra együtt muzsi­kálnak. A szarvaskői vár históriája a XIII. századtól - az egri püspökség erődítményeként ismerik Egertől északra kb. 10 km-nyire - a Felső-Magyaror- szágra vezető országút köze­lében - 93-95 méternyire me­redeken a magasba szökő szikla tetején, illetve gerincén állt a ma már csupán igen sze­rény romjaiban fennmaradt szarvaskői vár, amely a XIII. században már mint az egri püspökség erődítménye isme­retes. A szikla lábánál, a mélyben Szarvaskőváralja nevű falu települt. A XIX. század végén még jelentősebb falrészletei álltak, amint azt e korból fennmaradt metszet is tanúsítja, de ezek­ből ma már csupán tört fel­ületű, igen csekély részletek maradtak fenn. A megközelí­tően téglalap alakú kopár szik­latetőn, egy sziklaárkon túl a vár hajdani bejáratának ma már csupán gyér, alig-alig sejthető maradványai láthatók az egykori erődítmény észak­keleti szögletében. Ez a részlet látható egyébként a faluból feltekintve. Mivel a vár terüle­tén eddig régészeti kutatás, ásatás a legcsekélyebb mér­tékben sem történt (!), az építmény elrendezéséről semmit sem tudunk. A vár 1558. és 1564. évi leltárai azonban szerény és töredékes adalékokkal szolgálnak a szarvaskői várról, de sajnála­tosan nem annak erődítményei vonatkozásairól. A szarvaskői várnak két ka­puja volt: a „külső kapu” és a „belső" vagy „nagy kapu”. A kapu előtti felvonóhidat két lánccal mozgatták. A leltárak néhány „ház"-ról tesznek em­lítést: a „felső ház”-ró\, a „börtön előtti két ház"-TÓ\, a „kapu és a pince feletti ház"-ról, a „sáfárház”-ró\, a „sütőház" -ról és a „konyha’-ról. Egyébként a várhoz két pince is tartozott: az „alsó” és a „felsőpince." Szarvaskő várához úgy püspöki, mint később kamarai kézben hét püspöki falu tarto­zott: Szarvaskőváralja, Fedé- mes, Bocs, Bátor, Bakta, Dem- jén, valamint Karácsond. A szarvaskői vár a történe­lem bármely korában a tá­madó ellenség részéről meg­közelíthetetlen volt. Találóan írja róla az 1730-35-ös évek­ben Bél Mátyás: „Csupa er­dőség, hegyormok, szakadé­kok veszik körül.” Ezzel ma­gyarázható, hogy nincs tudo­másunk egyetlen tényleges ostromáról sem. A vár eredeti tulajdonosá­nak, az egri püspöknek nem maradtak fenn a legszeré­nyebb adatai sem vára karban­tartásáról: de nem is fordíthat­tak erre gondot, úgyannyira, hogy miután kamarai kézbe került, 1582. november 28-án Habsburg Rudolf a Szepesi Kamarát utasította: „...Szar­vaskő castellum, mely a tVég­vidékeiteken fekszik, nagy részben romos lévén, s ha csak nem javíttatik ki és erősíttetik meg, elvész..." S mivel ez nagy veszélyt jelent az egri várra nézve, valahonnan sze­rezzenek pénzt annak kellő helyreállítására. De - nyilván pénz hiányában - semmi sem történt a szarvaskői várban e téren, s az egykori püspöki vár egyre tovább omladozott... A vár Eger 1596. évi eleste során került a hódító törökök kezére, akik a váron minden bizonnyal semminemű változ­tatást, karbantartást nem vé­geztek, melyre pedig nagy szüksége lett volna az erődít­ménynek. Szarvaskő török várának a feladata - mint Eger északi előváráé - a Felső-Magyaror- szág felől érkező esetleges támadások, portyák felderítése és elhárítása volt, ezt tanúsítja, hogy 1630-ban Csehi János végvári magyar vitézei a vár alatt összemérték fegyvereiket a török őrséggel, akik közül 16 muzulmán magyar fogságba esett. Talán erre a támadásra utal egy 1600-as évekből származott levele a budai pa­sának, melyben a „Sarvaska palánká”-t megtámadó „rab- lók”-at bepanaszolta a nádor­nak. Az Egert felszabadító ke­resztény csapatok természet­szerűen Szarvaskő várát sem kerülték el. Az Eger körüli há­rom kis vár közül elsőnek Szarvaskő vára szabadult fel a 91 esztendős török uralom alól. A kortárs, Giovanni Ja- como Rossi közli, hogy 1687. október 8-án az olasz őrgróf, Alessandro Vitelli ezredes fog­lalta el csapataival - nyilván minden harc nélkül adta fel a várat maroknyi török őrsége. Tudjuk a felszabadító har­cok elemző kutatásából, hogy az Eger köré vont blokád zá­rógyűrűjében felsorakozott erők közül Vitelli ezredes csa­pata a mai Felnémet déli tér­ségében foglalt állást, és ott építette ki sáncait, biztosítva, lezárva a Szarvaskő felé ve­zető országutat. Nyilván ebből adódott, hogy éppen ő kapott parancsot Szarvaskő bevéte­lére. Domonkos Jakab a Sze­pesi Kamara részére még Szarvaskő birtokbavétele nap­ján elkonfiskálta a várat és ha­difelszerelését, gondosan lel­tárba véve azt. A kamarai ösz- szeírás bevezetője megjegyzi, hogy a „kicsiny vár” hegyek és erdők között áll, s nagyobb részben romos és elpusztult, melyhez sem szántóföldek, sem rétek, sem szőlők, sem egyéb külső jószág nem tarto­zik. Megtudjuk Domonkos Ja­kab gondos számbavételéből, hogy a kis szarvaskői várban 21, fából épített szobát talál­tak, melyben a török helyőrség lakott, de volt ott egy „capella vulgo meczet" is, mely a kö­zépkori katolikus templom mohamedán célokra való át­alakított voltára utal. A lova­kat a romos várpincékben tar­tották a hódítók. Tanulságos és érdekes szemlét tartani a le­foglalt török fegyverzet felett is. Egy mozsárágyú mellett csupán 3 kisebb ágyú, ún. ta­rack, csak 10 szakállas puska, 60 darab kézigránát, 200 da­rab ágyúgolyóbis, kb. 200font (mintegy 100 kg) ágyúpor ke­rült leltárba, de találtak ott még kb. 50 font, azaz kb. 25 kg ólmot is a puskagolyók önté­A török várkatonaság hasz­nálatára a vár alatt vetemé­nyeskertek és gyümölcsfák szolgáltak. Mindenképpen említésre érdemes, hogy a szarvaskői vár török őrsége közül többen, az egriekkel egyetemben, Eger városban maradtak vissza, felvéve a „szarvaskői” vezetéknevet, s nem távoztak haza a török bi­rodalomba. Minden bizonnyal Szar­vaskő mai lakosai nem is gon­dolták, hogy mi mindenre de­ríthet fényt a hadtörténeti le­véltári kutatás. Befejezésül nem kis keserű szájízzel kell hangot adnunk annak a történészi panasznak: megmagyarázhatatlan, hogy egy középkori püspöki vár te­rületén még csak kísérleti avagy próbaásatásra se került sor az utóbbi 50-60 esztendő alatt. Sugár István Kerékpáron érkezik az ebéd Úgy déltájban kapaszkodva fel­felé a Csiky Sándor utca mere­dekén, arra leszek figyelmes, hogy egy ablakban ételhordó csücsül a belső párkányon az üveg mögött, mint valami áru a kirakatban. Először nem tudtam mire vélni: a rászorult ember áruba bocsátja egyetlen étel­hordóját? Eladja pénz remé­nyében, mert már nincs rá szüksége? Még jobban felcsi­gázta érdeklődésemet, amikor látom, hogy nem sokkal tovább a másik ablakban is áll egy ha­sonló edény, fényesen, szépen kisikálva. Ennyi szegény ember lakik ebben az utcában? Erről a lehetőségről is le kell monda­nom, kizárja ezt a tiszta füg­göny, amely rendezett lakást sejtet. Ez csak nem lehet a sze­gények utcája! Egy arc is meg­jelenik az ételhordó mellett, mint aki vár valakire... És a rej­télyre megérkezik a válasz, mégpedig kerékpáron... Egy fiatalember biciklit tol, alaposan megterhelve elöl és hátul szállításra kiképzett keret­tel. Itt már látszik az összefüg­gés. A kerékpáron hasonló ételhordók. A válasz világos: ebédkihordásról van szó. Már látom is, nyílik az ablak, egy kéz kiadja az üres edényt, és a fiatalember felnyújtja a három­részes ételhordót tartalmas súllyal. Kicserélik. Csak egy bólintás a köszönés, és megy tovább a fiú. Megkérdezem tőle, mióta foglalkozik ezzel... Szabó László 22 éves, már fél éve ételkihordó. __ Előbb az egri Bükk-kapu Áruházban volt al­kalmazott, majd munkanélküli lett, és félretéve az előítéletet, vette a kerékpárt, elment étel- kihordónak. Nem szégyen a munka, ha becsülettel végzik, és pénzt hoz. Hétfőtől péntekig hordja ki az ebédet tizenegy személy részére a belvárosban, majd két óra körül másodszor is fordul, újabb tizenegy ételhor­dóval, hogy a szétszórt utcákba vigye rendeltetési helyükre... A keresettel meg van elégedve, nem bánja, hogy ezt vállalta, szereti az embereket, jóleső ér­zés fogja el, ha másokon segít­het... Amikor kifogyott a mun­kanélküli-segélyből, már nem válogatott az ajánlatok között, elfogadta ezt az utolsó kínál­kozó lehetőséget. A családse­gítő intézet konyhája alkalma­zott kihordókat, hogy idős nyugdíjasoknak szállítsák ház­hoz az ebédet, ehhez kellettek kerékpáros fiatalok, hogy ellás­sák ezt a feladatot. A beszélgetésből kiderül, négyen vannak kihordók, de nem létezik közöttük a kegyet­len konkurencia, megértés kap­csolja össze őket, nem veszik el egymástól a kenyeret. Tisztelik a felosztott zónákat, és vigyáz­nak, hogy a kliensek legyenek megelégedve munkájukkal. Az ételhordókon ott a megrendelő neve, és Szabó László is ügyel arra, nehogy felcserélje a más ételhordóját, mert ez rontaná ténykedése hitelét. Most már ez is „szakma” lett, mert az ablak mögött várakozó kliens elvárja, hogy pénzéért kellő időben és jó minőségben érkezzék aszta­lára az ebéd... A fiatalember elmesélte: egyszer véletlenül felcserélte az edényt, még a kezdet kezdetén, de azóta ké­nyesen vigyáz, flehogy megis­métlődjék ez a melléfogás. A megrendelő kedvében jár, hogy ez a kereseti forrás tartson mi­nél tovább. Ebből is meg lehet élni, ha az ember becsülettel végzi. Minden bizonnyal Szabó László kereseti forrása nem apad ki, amíg a családsegítő in­tézet konyhája létezni fog. Szabó László reményét meg­erősíti az a körülmény is, hogy nemrégiben szűnt meg a Három Farkas étterem, amely esetleg „felfalhatta volna” a családse­gítő konyhát, hogy odalegyen szegény Laci keresete is. Gál Elemér Az esztendő legszebb házai Az „Év háza” pályázatot két­évenként rendezi meg a pol­gármesteri hivatal főépítészi irodája több kategóriában: új középület, új családi ház, re­konstrukció, helyreállítás, át­alakítás, bővítés, belsőépíté­szet. A versenyre az idén hét pályamű érkezett be, mind­egyik megfelelt az előírások­nak. A zsűri a következőképpen döntött: középület kategóriában az Év háza díjjal a felnémeti 12 évfolyamos humán gimnázium tervezőjét, Thoma Emőkét, Madarász István, Kovács Mik­lós, Fehér István, Orbán Imre kivitelezőket, Burai György be­ruházót és Csuhány Béla bo­nyolítót jutalmazták. Középület kategóriában a Motívum Épí­tész Iroda munkáját, a Kistályai úti benzinkutat találták a leg­jobbnak. A tervezők: Hoór Kálmán, Fehér László, Mácsai Judit. A legszebb családi ház a Galagonyás utcai épület, amelynek tervezője Botos Barna. Belsőépítészet kategóri­ában a Dózsa György téri Re­kord Zenebolt tervezőkollektí­váját: Fehér Lászlót és Mácsai Juditot részesítették elismerés­ben. Oklevelet adtak át továbbá az egri vár Ispotály-pincéjének belsőépítészeti kialakításáért ugyancsak Fehér Lászlónak. A zsűri javasolta, hogy Thoma Emőke terveit nyújtsák be országos megmérettetésre is. A rekonstrukció, átalakítás, bővítés kategóriákban az idén díjat nem adtak ki a pályázatot kiírók. A „fényes jövő”, avagy egriek Hollandiában Jogszabályokról - fogyatékosoknak Az értelmi fogyatékosok me­gyei elnöksége december 9-én, pénteken délután 1 órakor köz­gyűlést tart a Megyei Művelő­dési Központban. Beszámoló hangzik el - dr. Hídvégi Márta megyei titkár előadásában - az elmúlt év munkájáról, továbbá a követ­kező esztendő terveiről. Az ér­deklődők Galovics Györgyné- től fontos információkat hall­hatnak a rendezvényen az egészségbiztosítási jogszabá­lyokról. Ezt követően Bodolainé Szabó Magdolna a fogyatékos embereket érintő nyugdíjjel- legű ellátásokról, rendelkezé­sekről szól. Ezúton kérik a közgyűlés tagjait, hogy minél nagyobb számban jelenjenek meg az eseményen, mert csak úgy vál­nak határozatképessé.- „Én nagyon szívesen szerve­zek Önöknek és családtagjaik­nak a legközelebbi alkalommal egy turistautat, de értse meg mindenki, hogy ez most egy management-tanfolyam!” - vá­laszolta a pontosságra „kérlel­hetetlenül” ügyelő holland szervező, Henk a csoport egyik tagjának „praktikus” érdeklő­désére: „Ha már úgyis Rotter­damba utazunk, nem lehetne beiktatni egy valamivel hosz- szabb szabadidős programot?” Mosolyogva gondolunk vissza ezekre az „eligazítá­sokra”, de azt hiszem, egyikünk sem fogja elfelejteni a lelkes holland kísérőnket és kollégáit, hiszen az NMCP (Netherlands Management Cooperation Programme) nélkül nem jöhe­tett volna létre ez a szóban forgó tanulmányút. A szervezet egyébként a ’70-es években olyan céllal jött létre, hogy az afrikai, ázsiai or­szágok gazdaságát szakember- képzéssel, tapasztalatcserék szervezésével segítse. A nyolc­vanas évek második felében a fentiek figyelembevételével fordultak az ún. volt szocialista országokhoz, elsősorban Len­gyelországhoz és Magyaror­szághoz. így vált lehetővé, hogy az Egri Közgazdasági Szakközépiskola tanárai közül 15-en - hazánkból elsőként - részt vehettek Rotterdamban és környékén a 10 napos marke­ting-management szemináriu­mon. Mit nyújthat vajon egy mar­keting-management tanfolyam egy tanárnak - gondolhatná bárki -, ráadásul úgy, hogy a csoport tagjai között nemcsak közgazdasági tárgyat tanító, hanem irodalom, biológia, föld­rajz, gépírás és informatika szakos kollégája is szerepelt. Számunkra talán az volt új­szerű, ahogy a hollandok az egész programot megszervez­ték. Nem előadták, hanem „művelték” a marketinget. A tanfolyam résztvevői betekint­hettek a hatékony kommuniká­ció-elméletbe, megismerhették annak ismérveit, elsajátították az eredményes vevő-eladó (ese­tünkben a tanuló/szülő-diák) kapcsolat jellemzőit, továbbá a konfliktuskezelés módszereit. Mindezek a tanári munka min­dennapjaiban rendkívül jól hasznosíthatók, függetlenül at­tól, hogy milyen tantárgyat ta­nít a tanár. Na és mit jelent a címben is jelzett „fényes jövő”? Semmi különösre nem kell gondolni, csupán hinni kell abban, amit el akarunk érni, és ha megfelelő partnerekre találunk, akkor minden sikerül. A „fényes jö­vőt” tehát itthon és önmagunk­ban kell keresnünk. A hollan­dok már azonosultak ezzel a gondolattal. Hisznek abban, hogy egy kis nemzet is képes fennmaradni. Ezt a hitet tapasz­taltuk a kurzus gyakorlati szín­helyein is. Láthattunk világcé­geket, bevásárlóközpontokat, megismertük üzletfilozófiáju­kat, marketingtevékenységüket. Találkoztunk olyan kis cég képviselőivel is, akik szinte a semmiből küzdötték föl magu­kat a legnagyobb rendezvény- szervező vendéglátóipari válla­lattá. És mit profitál mindebből az Egri Közgazdasági Szakkö­zépiskola? Ha csupán annyit, hogy a hazaérkezett 15 kolléga egy kicsit más felfogással, men­talitással próbál ezentúl dol­gozni, elmondhatjuk: az első lépést mi is megtettük a „fényes jövőbe”. Dr. Demeter András Patakparti gazok Az Egri Városi Televízió városvédő műsorában be­mutatta a megyeszékhelyt átszelő patak történetét és jelenét. A patak medrét át­árasztó és a partot vastagon benövő gazt ugyan a közel­múltban lekaszálták, kupa­cokba rakták, de semmi jel nincs arra, hogy a hulladé­kot onnan ki is emelnék va­laha. A ’60-as években a né­hány embert foglalkoztató, a városi tanácshoz tartozó út­karbantartók igen alaposan kitisztították a patak medrét. Jó lenne tudni, hogy az ön- kormányzat milyen lépése­ket tett e múlhatatlanul szükségessé vált munkák elvégzésére. Az illetékesek szerint ez a vízügyi igazga­tóság reszortja. Akkor miért késleked­nek...?

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom