Heves Megyei Hírlap, 1994. október (5. évfolyam, 231-256. szám)
1994-10-08-09 / 237. szám
Manson a divat Bagdadi óriásmecset Zeffirelli rendszáma 1994. október 8-9., szombat - vasárnap A japánok magánélete Lincoln elnöksége Quinn - mint nagypapa 7. oldal Sztálin tolmácsának emlékei „Tanúja voltam Sztálin utolsó szavainak. Egy nyilatkozatot olvasott fel hangosan. Olyasmi volt benne, hogy energikusab- baknak kell lennünk, harcolnunk kell nagy kísérletünk sikeréért. Meg kell hódítanunk Amerikát...” Az idős férfi még hosszasan sorolná emlékeit, amelyeket Sztálin hivatalos tolmácsaként és a Szovjetunió egyik legjobb kémjeként gyűjtött össze. Ovid Gorcsakov, az Egyesült Államokban és Angliában nevelkedett diplomatagyerek tökéletesen beszél angolul. Valószínűleg ennek köszönhette életét és „karrierjét”. Az árnyékban töltött évtizedek után a szovjethatalom által dicsfénynyel övezett Gorcsakov most azonban beszélni akar. A „Száműzött” címet viselő, háromkötetes önéletrajzában fényt derít a Kreml több kulisz- szatitkára.- Amikor először láttam Sztálint, teljesen megdöbbentem. Először is félig kopasz volt. Mindig úgy tűnt, hogy szálfatermetű, a valóságban pedig egy kis tökmag volt. Semmi nem emlékeztetett rajta a zsenire. Gyakran őrültként viselkedett, és azt hitte, hogy mindenki csak hízeleg neki - meséli a 70 esztendős Gorcsakov, akit a második világháborúról szóló szovjet enciklopédia a tíz legjobb szovjet kém között emleget, s aki több mint 15 éven át tolmácsolt a Szovjetunió első számú vezetőinek, Sztálinnak majd Hruscsovnak. Ami ennél is lényegesebb: egyedül ő kerülte el a kivégzést kilenc társa közül. Sztálin nagyon bizalmatlan volt az amerikaiakkal szemben. Az volt a szabály, hogy aki Nyugaton járt, előbb-utóbb kivégezték. Csaknem erre a sorsra jutott Gorcsakov apja, Alekszandr és lánytestvére, Dolly. Árulás vádjával közel tíz évet töltöttek egy szibériai kényszermunkatáborban, s csak 1953 után szabadultak. „Ezért gyűlöltem Sztálint, és örültem halálának. Természetesen ezt nem mutathattam ki nyíltan” - mondta a Ovid Gorcsakov. A kiérdemesült kém jelenleg Moszkvában él. Szerény, ám hadi ereklyékben és kitüntetésekben gazdag lakásában - japán kardokból, náci fegyverekből, Fidel Castro és Jurij Gagarin fényképeiből, olimpiai zászlókból és temérdek érdeméremből álló gyűjteménye - egy pusztulással és összesküvések- kel terhes élet megannyi trófeája látható. Gorcsakov most emlékein mereng, és önéletrajzát írja. Ezenkívül dolgozik édesapja életrajzán, egy film forgató- könyvén és különböző cikkeken is. Azt mondja, csak egy vágya van: az igazat leírni. Autómánia Albániában Két éve még nagyon csendesek voltak Albániában az utcák, csupán a kerékpárosok nyögéseit lehetett hallani, akik gyakran ’ feleségükkel, gyermekükkel megrakottan - esetenként még a nagymamával is „tetézve” biciklijük teherbírását - pedáloztak valahova. Az anyósülés fogalma ismeretlen volt, mert a magántulajudonú gépkocsi a fehér hollónál is ritkábbnak számított. Albánia sztálinista rendszere törvénnyel tiltotta az autóbirtoklást. Mostanra a helyzet nagyon megváltozott, idén júniusban már több mint százezer autó volt magánkézben. Vezetőiknek azonban nagyon óvatosan kell(ene) hajtaniuk, mivel Albánia városainak utcáin a legvegyesebb közlekedési eszközök fordulnak elő tömegével. A kerékpár természetesen még mindig éllovasnak és családi „tömegközlekedési” eszköznek számít. A szénától púpos szekereket általában szamár húzza, az autókat pedig sok gyalogos tolja. Persze, nem mindegyiket, de azért sokat, mivel az importált autók nagy része olyan, amilyet Európa más vidékein senki sem venne meg, és az albán utcaképhez hozzátartozik a kalákás betolás. Akár a méhek királynőjüket, úgy segítik az autót elindulni a gyalogosok. Utóbbiaknak saját felelősségükre kell átkelniük az utca túloldalára, mert ha egy autó egyszer beindul, vezetője nem szívesen áll meg vele. A közlekedési szabályok még koránt sincsenek az albánok „vérében”, a rendőrség sem áll a helyzet magaslatán, hiszen évtizedeken át összesen kétezer személyautó közlekedett az országban. A rendőrök ugyan szorgalmasan sípolnak, de ennek akkora fegyelmező hatása van, mint a rigófüttynek. Albániában nem csupán a városi közlekedés nagy kaland minden résztvevő számára, hanem a gépkocsivásárlás is. Utóbbi legfőbb izgalmát az adja, hogy nem tudni biztosan, lopott-e a kocsi, vagy sem. Akadt olyan tulajdonos, aki azt hitte, nem, és Olaszországba vitte át javíttatni az autót. Ott aztán magyarázhatta a rendőrségnek jóhiszeműségét, ám példátlan sikerrel tette. Az autót végül is megtarthatta. Amit persze, elsősorban a kocsi állapotának köszönhetett. Az iszlám gazdag örökségének nyomában Az asztrolábium leegyszerűsítette a csillagászati számításokat. (Az oxfordi Merton College tulajdona.) A középkorban az ókori tudományok eredményeit a muzulmánok őrizték meg és terjesztették. Mohamedán tudósaik őrizték a tudás „lángját”, amely tőlük - évszázadok múlva - került vissza a reneszánsz Európába. Míg a csillagászat tudománya a középkori Európában elsorvadt, addig az iszlám országokban virágzásnak indult, így tehát a reneszánsz csillagászok az iszlám tudósok műveiből tanulhattak. Két, szerencsés körülmény kedvezett e tudomány fejlődésének az iszlám országokban. Az egyik az ókori műveltség központjának földrajzi közelsége volt, a másik az iszlám vallási szokásaiból eredő, főleg időméréssel kapcsolatban felvetődő matematikai-csillagászati kérdések. Ezek közül a legfontosabbak a holdhónapok kezdetének és a napi öt imaidőnek a meghatározása, Mekka irányának kijelölése a mecsetekben, térképek készítése a zarándokutakhoz, a kereskedelemhez, a hódító hadjáratokhoz, valamint az égitestek helyzetének meghatározása. Az iszlám tudósoknak csak kis része volt arab. Volt közöttük szír, zsidó, perzsa, tadzsik is, de mindnyájan arabul írtak. Az akkori - i.u. 850 és 1100 között - művelt világ tudományának nemzetközi nyelve az arab volt. A modem csillagászat iszlámkori örökségének legmarandóbb példáit a csillagászati műszavak (pl. zenit) és a csillagnevek őrzik. Ha zenitről, algebráról beszélünk, vagy esetleg a Nagy Nyári Háromszög csillagait (Vega, Atair, Deneb) említjük, arab eredetű szavakat használunk. Legtöbben úgy vélik, hogy Asz-Szufi- tól származnak az arab csillagelnevezések, aki egyébként könyvet is írt a csillagképekről, és megbecsülte látszó fényességüket is. Eveken át tartotta magát ez a feltételezés, de újabbak születtek, olyanok is, miszerint az arab elnevezések egy másik úton, az asztrolábi- umok készítése révén szivárogtak át Európába. Az asztrolábium a görögök találmánya. A műszer lényegében az égbolt síkbeli modellje: egyfajta „számítógép” a szférikus csillagászati feladatok megoldására. Szerkezetét tekintve egy rézágyazatba illeszthető rézlemezsorozatból áll. Már az ókorban is ismerték, de a legrégebbi fennmaradt példány mégis az iszlám korból származik. A világon csupán néhány X. századi arab asztrolábium létezik. A róluk írott legrégebbi tanulmány al Fazaritól, az első iszlám csillagásztól származik. A bagdadi iskola későbbi tagja - al Fergáni - írásában lenyűgöző módon jellemzi az ötletes műszert, ahogyan azt a csillagászat és az időmérés területén alkalmazta. E tanulmányok közül több is eljutott Spanyolországba, ahol a XII. században latinra fordították őket. Valószínűleg Anglia volt a következő kapu, amelyen át az asztrolábium a XIII. század végére bekerült a nyugati keresztény országokba. Az ez időtájt Ox- fordban összpontosuló tudományos tevékenység is hozzájárult ahhoz, hogy érdeklődő elmék felfigyeljenek az érdekes szerkezetre. Ezt próbálja alátámasztani az a tény, hogy Oxford egyetemén szép számmal ma is őriznek XIV. századi asztrolábiumokat. Ezek egyikén egy gót betűs latin felirat ma is őrzi az arab csillagnevek jól ismert sorozatát. Az arab nevek túlsúlyából könnyen arra következtethetünk, hogy tudósaik aprólékosan tanulmányozták az eget. A valóságban azonban megfigyeléseik igen korlátozottak voltak: az iszlám csillagászokat nem ösztönözte a rendkívüli jelenségek feljegyzése, viszont minden obszervatóriumnak fontos feladata volt a bolygótáblázatok - zidzs - készítése. így az 1054. évi szupernóva-robbanást, amely a látványos Rák-ködöt hozta létre, nem is említik a mohamedán szövegek. Az iszlám tudományok alapjait két évszázaddal Mohamed próféta Mekkából Medinába történt áttelepedése után rakták le. A birodalmat gyors és viharos terjeszkedés jellemezte. Az új - Abbásszida - dinasztia, amely 750-ben vette át a politikai vezetést, támogatta a görög szövegek fordítását. így alig néhány évtized alatt híres ókori szerzők - Eukleidész, Ptolema- iosz, Arkhimédész - munkáit sikerült lefordítani arabra. A fordításban még keresztények és pogányok is részt vettek. Az ügy legjelentősebb támogatója al-Mámun kalifa volt, aki Bagdadban - „Bölcsességek Háza” néven - egy akadémiát alapított. Az intézményt egy Johani- tius néven ismert, görögül kiválóan tudó keresztényre bízta, akiből idővel a tudományos írások fordítója lett. Még a görög orvostudomány első képviselőinek - Hippokratész és Galé- nosz - műveit is tolmácsolta. Az akadémián a matematikai és csillagászati témájú műveket Szábit ibn Kurra pogány fordította, aki egykor piaci pénzváltó volt. A Bölcsesség Házának egy másik matematikus-csillagásza Muhammad ibn Músza volt, akinek az Algebra című könyve az első arab műnek számított ebben a témában. Bár tudományos értéke nem különösebben jelentős, mégis erőteljes befolyást gyakorolt a középkori Nyugat algebrájára. Még ma is érezteti hatását a matematikában, hiszen ez a mű jelenti az arab számok „betörését” Európába. Ezekkel a számokkal, amelyek között szerepelt a nulla, már lényegesebben könnyebben lehetett számolni. Az iszlám csillagászat fejlődésének a vallási szertartások különféle követelményei adtak lendületet. Ezek azonban már egy csomó matematikai problémát is felvetettek. Mohamed idejében a keresztények és zsidók egyaránt megülték az olyan ünnepnapokat, mint például a húsvét, amelyeknek időpontját a holdfázisok alapján határozták meg. Szembekerültek azzal a ténnyel, hogy a 29,5 napos holdhónapok nem mérhetők össze a 365 napos napévvel. A probléma megoldásra i.e. 430 körül egy új - Meton athéni csillagász felfedezésén alapuló - rendszert vezettek be. Ebben a Meton-féle ciklusban 12 olyan év volt, amely 12 holdhónapból állt, és 7 olyan, amelyik 13-ból. így a 13. hónap beiktatásával a naptári dátumok lépést tartottak az évszakokkal. A mohamedán hónap nem a csillagászati újholdkor kezdődik, hanem akkor, amikor a vékony holdsarló először válik láthatóvá a nyugati esti égbolton. Ennek pontos előrejelzése is komoly feladatot jelentett számukra, hiszen Ptolemaiosz elmélete a Hold bonyolult mozgásáról az újhold idején meglehetősen pontatlannak bizonyult. A Hold első láthatóságának előrejelzéséhez azonban le kellett írni a látóhatárhoz viszonyított mozgását, ami már meglehetősen pontos és kifinomult tájékozódást igényelt az égbolton. A vallási szokások is felvetettek néhány problémát, ugyanis a muzulmánok Mekka felé kívántak imádkozni, ezért mecsetjeiket ebbe az irányba akarták tájolni. Az egyik problémát az jelentette, hogy az adott helyről hogyan határozható meg a szent város iránya. A másik gond: a napi imához szükséges pontos idő megállapítása volt az égitestek segítségével. A kérdések megválaszolásához kellett, hogy egy égi gömbháromszög ismeretlen oldalait vagy szögeit az ismert oldalakból vagy szögekből meghatározhassák. A napi idő megállapításához a inog^igye- lőnek egy olyan égi háromszöget kellett „szerkeszteni”, amelynek csúcsai a zenit, az északi pólus és a Nap. Emellett tisztában kellett lennie a Nap és a Pólus magasságával is. Mindezek után már képet alkothatunk arról, hogy milyen magas szintre fejlesztette az iszlám a csillagászatát. Tudósaik nevét tucatszámra sorolhatnánk, jelentőségük felbecsülhetetlen az utókor számára. Új és tökéletesített csillagászai műszerek - asztrolábiumok, fali kvadránsok és napórák a görögöknél jóval megbízhatóbb földmérési munkák, pontos naptár, a matematika és a trigonometria széleskörű alkalmazása a csillagászatban - de főként Ptolemaiosz Almagesztjének megőrzése, sőt, az azon való túllépés fémjelzi kimagasló működésüket. V. Tana Judit Néhány új elgondolás a rosszultápláltság okairól Az utóbbi öt évben gyökeresen megváltozott a rosszultáplált- sággal kapcsolatos szemlélet. Az új elgondolások reményt nyújtanak arra, hogy ez a probléma rövidebb idő alatt leküzdhető, mint korábban gondolták - írja az UNICEF The Progress of Nations című kiadványában a szervezet egyik szakértője. Hosszú évekig az a nézet érvényesült, hogy a rossz táplálkozás okai csak a fokozatos gazdasági fejlődés nyomán szüntethetők meg, addig semmi mást nem lehet tenni, mint élelmezési programokkal kezelni a legsúlyosabb szimptó- mákat. E feltevések tévesnek bizonyultak. Ma már valamennyi fejlődő ország megszüntetheti a rosszultápláltság okait ebben az évtizedben, és olyan költséggel, amely nem sokkal több a jelenleginél. Több olyan országban és térségben csökkentették a rosszul- tápláltságot, ahol az egy főre jutó jövedelem változatlanul nagyon alacsony. Az utóbbi években Tanzánia és Zimbabwe példája mutatja, hogy ez lehetséges. Ami * még fontosabb: elég részletes ismeretek állnak rendelkezésre arról, hogyan érhető el áttörés. Elemezték az utóbbi időben elért sikereket - például a tanzániai Iringa tartományban és Tamil Nadu indiai államban szerzett tapasztalatokat -, és széles körű egyetértés alakult ki a „sikertényezők” kérdésében. Főként a probléma valós természetével kfell tisztába jönniük a kormányoknak, minisztériumoknak és a közvéleménynek, és fel kell adni azt az elképzelést, hogy a táplálás egyszerűen csak élelmiszer kérdése. Az éhínségtől és más, rendkívüli helyzetektől eltekintve egy gyermek általában nem azért lesz rosszultáplált, mert otthon nincs mit enni. Egy kisgyermek élelmiszerszükséglete annyira csekély, hogy felnövekedéséhez a rendelkezésre álló élelmiszereknek a nagyon kis hányada is elegendő. Két tényező veszélyezteti a gyermekek normális növekedését. Az első a betegség, amely károsan befolyásolja az egészséges táplálkozást, csökkenti az étvágyat és a szervezet képességét arra, hogy felszívja a táplálékot; elégeti a kalóriát; lecsapolja a tápanyagokat a hányással és a hasmenéssel. A világ szegény országaiban a betegség gyakorisága az egyedüli legfőbb oka a gyermekek rosz- szultápláltságának. A második fontos tényező a gyermekgondozás általános minősége, és különösen a gyermekek táplálásával kapcsolatos szokások. Ha nem tudják, hogy a szoptatás sokkal többet ér, mint a tápszerek; hogy a család szokásos ételeit egy kis olajjal vagy zsírral kell gazdagítani; hogy a gyermeknek gyakran kell ennie egy keveset, és hogy betegség idején és közvetlenül utána különösen jól kell táplálni a gyermeket, akkor valószínű, hogy rosszultáplált lesz, még ha otthon van is elegendő élelem. A rosszultápláltság megszüntetése mindezek fényében három alapvető tényezőtől függ: a megfelelő tápláléktól; a betegség megelőzésétől, valamint a kisgyermekek szakszerű gondozásától és táplálásától. Nyilvánvaló, hogy elsősorban a szülők és a közösségek tudják megvalósítani a rosszultápláltság megszüntetését célzó stratégiát, amelyhez hozzátartoznak a jobb táplálkozási szokások, valamint a betegség megelőzése és megfelelő kezelése. A szülőket és a közösségeket tevékeny résztvevőknek kell tekinteni a rosszultápláltság leküzdéséhez szükséges széles körű akciók sorában, nem pedig passzív segélyezetteknek. Mindebből az is következik, hogy a kormányoknak a rendelkezésre álló erőforrásokat elsősorban a legszegényebb területekre kell irányítaniuk, a térségen belül pedig a legszegényebb embereket kell megsegíteniük, és olyan stratégiákra összpontosítaniuk, amelyekhez az élelmiszerek juttatásán kívül hozzátartozik az egészségvédelem és a gyermekgondozási módszerek javítása is. — A kutatások során kiderült, milyen összefüggés van a rosz- szultápláltság és a gyermekhalandóság között. 13 millió, öt éven aluli gyermek hal meg évente a világon, ezek 55 százaléka rosszultáplált, és csak kevéssé vagy mérsékelten rosz- szultáplált annak a 7 millió gyermeknek a 80 százaléka, akik táplálkozással összefüggő okok miatt halnak meg. Kölcsönös az összefüggés a táplálkozási és a 2000-ig megvalósítandó egyéb célok között: a rosszultápláltság legyőzésével gyorsabban érhetők el a gyermekek egészségének javításával, a gyermekhalandóság csökkentésével kapcsolatos célok, és ha a védőoltások, a víz- tisztítás, az alapszintű oktatás terén haladás történik, akkor gyorsabban csökken a gyermekek rosszultápláltsága.
