Heves Megyei Hírlap, 1994. október (5. évfolyam, 231-256. szám)

1994-10-01-02 / 231. szám

1994. október 1-2., szombat - vasárnap Hétvégi Magazin 9. oldal A felnőtt, akit mindenki Putyilnak szólított Barátom meséli: Ezt a körülbelül harminc­éves fiatalembert, akit akkori­ban Putyilnak szólítottak, a szerkesztőség a kedves-kedé­lyes bükkalji városban a hat­vanas évek közepén kapta örökbe. 1. Ő legalábbis azt hitte. Ami­kor a bohémnak is nevezhető társaságba belépett, a legtöb­ben csak annyit tudtunk róla, hogy a Dunántúl egyik híres bortermő helyéről érkezett, szellem- és érdemdús figura, akit apróbb-nagyobb hibáival együtt el kell fogadnunk. Ez az „el kell fogadnunk” ugyan nem tűnt nyílt parancsnak, de azt az alkalmasint felfelé min­denkor szolgálatkész főnök el­hintette, hogy Putyil érdekében szóltak „fentről”: vállalni kell őt. Nem beletörődéssel, ment ő megszolgálja a magáét. Úgy kell értékelni őt, mint egy te­hetséges kollégát, a szakma egyik reménységét, akivel az utóbbi időben „megesett egy s más”. Hogy egy ilyen általánosan semmitmondó magyarázat mögött mi rejlik, azt az első pillanatban senki nem tudta pontosan. Később kiderült, hogy az egyik volt munkatár­sának, akinek Zalából felvitte az Isten a dolgát a fővárosba, a központi irányításba, csak le kellett szólnia, hogy Putyilt fogadni kell. És a főszerkesző úgy gon­dolta, nem áll ellent a kísértés­nek, se a meglehetősen kozme­tikázott jellemzésnek; Putyilt vállalta. Az ugyan feltűnt még a leg- vaksibb szerkesztőségi alkal­mazottnak, mondjuk a kézbesí­tőnek is, hogy ez a Putyil hét­főtől szombatig és azután is, a következő hétfőn és szombatig bezáró héten is ugyanabban az ingben, bal felső mellén némi férfias varrással díszítetten je­lenik meg. A ruhadarab fehérségét, azaz gondozottságát azonban még csak vita tárgyává sem le­hetett tenni, mert az mindig, mindennap frissen mosottan feszített rajta. Mosni kellett csak, vasalni nem, mert akkor jöttek divatba a nejlonok, ame­lyek hosszas hordás és izzadás után hónaljban kissé elszíne- ződtek. Ez Putyilnál nem tűnt fel, mert a porszínűen szocia­lista-szürke öltöny védte is, ta­karta is a beljebb valókat. Cipőjének a bőre épp olyan viharverten gyűröttnek, el- használtnak látszott, mint Pu­tyil arca. Akkor is piszkosnak, inkább szemetesnek tűnt, mármint az arca, ha éppen frissen borot­válkozott. Eleinte nem kérdez­tük, miért is pislog annyit, mintha csípős paprikát dör­zsölt volna a szemébe, később meg, már amikorra megszok­tuk volna, nagyobb csacskasá- gokat kérdezgettünk felőle. Nadrágja térdben világo­sabbnak tűnt a kelleténél, so­kan arra gyanakodtak, hogy ta­lán templomokban térdelve - bújva a marxisták-ateisták elől -, imádságokat morzsolva használta el e fontos kelme fontos és jól látható részét. A megérkezését követő he- tekben-hónapokban a satnya tekintet, a majdnem bandzsító szemek és az orrpiszkálás meghatóan idegesítő gyakorla­tán kívül nem panaszkodott senki arra, hogy Putyillal kü­lönösebb baja, netán kalandja lett volna. 2. írni jól írt, bár feltűnt, hogy szokatlan szórendeket, avítt ragozási formákat, mondatré­szeket kell nála átigazítania a rovatvezetőnek. Annak elle­nére is kellett ez, hogy az újság belső életében nem kellett semmi másra ügyelni, csak a tan, az eszme, a szólamok, a hit- és tantételek tisztaságára. Abban pedig Putyil halálbiz- tosan mozgott. Isten a meg­mondhatója, utólag mindenki azt magyarázhat bele a történe­tekbe, amit akar, de azt tartot­tuk róla valahányan, hogy az enyhén archaizáló stílus elle­nére Putyil jó újságíró. Valami mindig akad a három-négy-öt flekkben, amit lead. Hogy néhány kölcsön- könyvtári könyvet hozott ma­gával előző állomáshelyéről, azt senki nem firtatta. (Amikor a városból távozott, azokat gondosan becsomagolva vitte magával.) 3. Putyil megmelegedett új kö- - zösségében. Barátokat is szerzett. A közvetlenebb kapcsolat ápolása, elmélyítése ebben a kedves, kedélyes városban az ivással kezdődik, folytatódik és végződik. A főszerkesztő ugyan nem gondolta, hogy neki „ezt a vérvonalat” kellene ápolnia, de meghagyta a he­lyettesének, hogy ezekben a beavatási-bevezetési szertartá­sokban - Putyil érdekében - végezze el a főnök helyettesí­tését, mert „soha nem lehet tudni, mi mire jó”. Putyil gyorsvonati sebes­séggel szokott bele ezekbe a beavatási-befogadási rendez­vényekbe. Azt ugyan többen szokat­lannak tartották, hogy ő, azaz Putyil, sohasem szánta el ma­gát „visszahívásra”, azaz leg­alább egy kör rendelésére. Csak arra figyeltek fel, hogy amikor ama bizonyos zalai új­ságíró elvtárs nevének emlí­tése felpattant, Putyil jelentő­ségteljesebben bandzsított a szokottnál. A vendéglátók mintha tar­tottak volna tőle. Három hónap múlva megke­reste a szerkesztőség főnökét némi izgalmak és kezeinek tördelése közejtette az özvegy matróna, akinél Putyil albérle­tet élvezett szerkesztői aján­lásra, eléggé méltányos feltéte­lek mellett. Közölte a kopott öregasz- szony, hogy Putyil nem fizet, hogy éjjel részegen randalíro­zik, hogy lecsinálja ezt meg azt, hogy olyan bűz van a szo­bájában, mint egy pöcegödör- ben, mert a felforduló gyomrá­val nem tud elég gyorsan kisi­etni a WC-re, így hát... Ráadá­sul még neki áll feljebb, ha a néni kéri a lakbért. Hagyják őt békében. A kocsmajáró kollégák a mindig és mindenkinek ren­delkezésre álló pincérek hír­adását nevetve hallgatták (ko­csisok, fiskálisok, söntési dol­gozók ezekkel egy sorban, iga­zán a társadalom eijesztő figu­rái), hogy Putyil beül a terített asztal mellé, leteszi az ötven forintot, két forintért kér sót és kenyeret, a többiért meg bort, fröccsöt, akármilyet, csak mi­nél több legyen. Az ilyen ta­pasztalat lázba hozza az ét­termi-kocsmai fantáziát, amit jobb helyen és szemérmesen képzeletnek hívnak. A főszerkesztő ilyen jelzé­sek után elbeszélgetett Putyil­lal, aki minden kérésre illen­dően válaszolt, mert amikor merő véletlenségből a lucidum intervallum és a valahonnan előtóduló fegyelem, valamint a gépiesen emlegetett kötelessé­gérzet kiemelte megszokott ál­lapotából, képes volt alakítani a tehetséges fiatalembert. Sőt. Rá lehetett bírni akár szellemes társalgásra is. Meg is nyílt, őszintének, csaknem gyónás szintjéig elmenő aláza­tot és feltárást tanúsítván. Azt is elmesélte, hogy a nagyanyja nevelte, mert a szülei a hábo­rúban elvesztek. Az öreg néne egyszer elkövette állítólag azt a mulasztást, hogy a karácso­nyi szünetben a lakásban ma­gára hagyta a tizenéves gyere­ket egy ötliteres korsóval, amely nem volt üres. Mire ha­zatért, Putyil hullarészegen hevert a konyha földjén. (A történeti hűségért nem kezes­kedem.) Már az érettségi vizsgára elő­készülés, majd az érettséget is bizonyító okirat körül több vál­tozat került forgalomba. Ah­hoz képest, hogy Putyil meny­nyit ivott. De ezeket a históriákat olyan színesen, cifrán, ötlete­sen vezette elő minden alka­lommal, amikor magáról be­szélt, hogy a meglepetések okából - nemcsak füleltünk, hanem a mondókát előmozdí­tandó szándékkal - önként fi­zettünk neki újabb és újabb rumokat. Kölcsönöket kért, amiket egyszerűen és feltűnően elfe­lejtett. Később már nem feltű­nően felejtette el, sőt kikérte magának, ha valaki zaklatta volna ötven-száz forintokért. Az öregasszony albérletét otthagyta, keresett, talált egy „befogadó lányt” (a némber túl volt már az ötvenen!), de az is kidobta, mert pár hét után ugyancsak a fejére akart nőni jótevőjének. Azzal vádolta, szólta le a vénlányt, hogy „pa­pirossal megpecsételt házassá­got” kunyerált tőle. 4. Egyébként a legtisztább jámborságig lehúzódva hízel- gett, ha valamit el akart érni. Az egyik nyári délután ültünk a barokk város legszebb terén. A vár, a két hatalmas templom- torony látványa és nyomasztó fensége alatt, figyelemmel kí­sérve, hogy a bronz-szobor fő­alakja, ez a harcias Dobó mi­kor sújt ide a kardjával, kö­zénk, a kánikulában sö- röző-hitványkodó szibarita vá­zak közé, amikor Putyil rám hajolt az ő két könnyes, ban­dzsító szemével, talán engem nézett, és rákérdezett:- Tudod, most az egyszer igazán szomorú vagyok.- Mi bajod?- Nagy.- Micsoda? Csak nem a Nagysád?- Ugyan.- Hát mi a fene?- A mama.- Hogyhogy?- írt, hogy nincs pénze, nem küldtem neki, mert elittam, otthon senki nincs, aki segítene rajta. Én lennék a gyámsága - így: gyámsága (ezt kétszer megnyomta). Milyen hálátlan is az ember, eljött kétszáz-há­romszáz kjlométerre, elfelejt mindent. Ő meg írja, hogy éhen akar halni.- Ne ugrass, Putyil - mond­tam neki határozott hangon. - Ez a legújabb dumád, csak azért, hogy kicsalj tőlem némi pénzt.- Nincs igazad. Ha nem hi­szed, itt a levél, a levele. Az ilyesmit nem tudom el­viselni. Amikor egy öregasszony reszkető leveléből á nyomort kell kiolvasnom. A szerkesztő­ségi postához ilyeneket külde­nek tucatszám. Ahogy a belső zsebében ko­torászott, rászóltam:- Hagyd! Némi vívódás után végül is döntöttem:- Neked egy vasat sem adok, de a nagymamádnak küldök pénzt. Putyil gyűrött arca felcsil­lant, mint repedt része egy tü­körnek, ránézett a cipőjére, mintha onnan olvasná le a megoldást:- Nem jó! Hogy veszi az ki magát, hogy te ismeretlenül küldesz neki j>énzt, no meg, mire megkapná, talán már be is gubózik az öreg.- Jól van - mondtam -, a te nevedben küldöm, és hogy ne érkezhessék későn, táviratilag. Mondd a címét! Putyil mondta. Magam men­tem el a postára. A társaim is helyeselték, hogy a ravasz köl­csönkérő eszén most az egy­szer túljártam. Feladtam két­száz forintot az adott címre, Putyil nevében, címével, hogy sértés ne essék az éhenhaló- nak. Másnap délelőtt udvarias hangon, de nagyon derűsen te­lefonált az egyik ismerős és ve­lem szolidáris pincnök. Egész este azon röhögött az én Putyil barátom és kitűnő asztaltársa­sága, hogy mekkora balek va­gyok. Bevettem a cselt, a cím ha­mis volt, Putyil a táviratilag küldött pénzemet visszakapta a postától, és még vendégül is látta néhány kollégánkat, hogy jóízűt nevessenek ezen a cse­len. Amikor felháborodtam eljá­rásán, kértem volna a jténzt, rá­tette tisztának nem mondható kezét a vállaltira, elnézett a fe­jem fölött az alábbi szöveggel:- Neked nem ér meg ez a jó ötlet kétszáz forintot. Ha nagyban csinálnám, már milli­omos lennék, de nincs hozzá kitartásom. Te megpróbálhat­nád, mert volna hozzá fegyel­med. Pár hónap múlva felszívó­dott innen is. Talán Sopronba ment, ahová még eldughatta pártfogója. Ott egy orvosnőt szédített meg, de azzal is csúnyán bánt. Ma már nincs az élők sorá­ban. Ugyan mi lett a Noé bárká­jából származó cipőjével és azzal a szocialista-szürke egyenronggyal, valamint a gondosan összefércelt inggel, ami valahogyan mindennap tisztának látszott. Ellentétben elnyűtt gazdájával. Azóta is csodálkozom: ő írta a legjobb, a legcsattanósabb vezércikke­ket. De honnan szedte? Talán a pártfogója küldte neki. Mi minden megtörténik föl­dön és égen, Horatio — mon­daná a dráma hőse. Vagy mondanák mások is nekem, ha érteném ezt az éle­tet! Farkas András Verekszik a sztár Hollywood „kemény em­bere", James Caan a jelek szerint a magánéletben is ápolja hírnevét. A 20 éves színésznő, Leesa Rowlands legalábbis ezt állítja a lon­doni News of the World című lap hasábjain. A szí­nésznő elfogadta az 55 éves, ősz hajú, de még mindig vonzó sztár ajánlkozását, és felment Los Angeles-i ho­telszobájába. Hogy mi tör­tént ezután? ,Jimmy csókolgatott, si­mogatott, az ágyban össze­bújva néztük a tévét. Ezután el akartam intézni egy pár telefont, ami nem tetszett neki, és se szó, se beszéd, ököllel az arcomba vágott. Támadása teljesen váratla­nul ért. Kiabálni kezdtem: Ne, Jimmy, ne! A követ­kező ütés a számat érte, ami felrejKxit, folyt belőle a vér. Majd a szememen talált el, leestem a földre. Az arckife­jezését soha nem fogom el­felejteni. Teljesen elvörösö­dött, a szeme kigúvadt. Mi­előtt elájultam volna, még hallottam, amint ezt ordítja: „Ha emiatt börtönbe kerü­lök, a rokonaidnak nem lesz többé egyetlen nyugodt nap­juk sem.” A Keresztapa-filmekkel világhírnevet szerzett szí­nész ellen nem ez az első ilyen jellegű vád. Második felesége, Sheila Ryan, az egykori Playboy-girl két­millió dolláros fájdalomdí­jat követelt tőle, mert egy­szer eszméletlenre verte. Harmadik feleségét pedig a nyílt utcán pisztollyal fe­nyegette meg. Caan ezeket a dühkitöré­seit kokainfüggőségével magyarázta, de mint állítja, már „tiszta”. Legutóbbi bot­ránya ezt mintha cáfolni lát­szana. „Aranyláz” Titokzatos kincs tartja izga­lomban Binh Thuan dél-viet­nami tartomány lakosságát. Sajtójelentések szerint valósá­gos „aranyláz” tört ki a vidé­ken, miután egy bizonyos Thai Nghiem Tung nevű orvos azt állította, hogy 1993. áprilisban egy bőrből készült régi térkép segítségével Tanh Linh erdősé­gében egy vízesés zuhataga alatt jelentős aranykincsre buk­kant. A helybéli lapok tudni vé­lik, hogy az orvos kérte a ható­ságokat, hozzák felszínre a kin­cset, és adják neki a felét. Azok azonban az eddig még ismeret­len nagyságú kincsnek csak egy százalékát akarták neki áten­gedni. Az orvos olyasmit is állított, hogy merényletet kíséreltek meg ellene Ho Si Minh-városi házában. A svéd Volvo-gyár Amerikában, a kaliforniai Camarillóban próbálta ki legújabb, elekt­romos-gáz meghajtású autóját Ismét népszerű az újra összeállt legendás Bee Gees együttes

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom