Heves Megyei Hírlap, 1994. október (5. évfolyam, 231-256. szám)

1994-10-04 / 233. szám

6. oldal Horizont 1994. október 4., kedd Az egri Franciskánus-udvarban - a Fellegi-féle „hármashangzat” Fellegi Ádám, az újat-mást kereső-kutató zongoraművész Fellegi Ádám, ez a nyugtalan, újat-mást kereső-kutató zon­goraművész a közelmúltban azzal lepte meg egri híveit a Franciskánus-udvarban, hogy Bach Wohltemperiertes Kla- vierjét (Jól temperált zongorá­ját - micsoda fordítás!) kezdte magyarázni-bemutatni. Bemu­tatta a barokk kor nagyságát úgy is, mint újítót, s úgy is, mint azt a szellemet, aki át akart lépni az addig elébe me­revülő korlátoknak. Most meg azzal hozta izga­lomba ismerőit, hogyan, mi­ként is fog ez a trió működni, a Rádiózenekarból ideédesgetett csellóssal, Pussey Husseinnel és a Fesztiválzenekar tagja­ként is ismert hegedűssel, Ká­dár Istvánnal, amikor Fellegi temperamentuma, fáradhatat­lan játékkedve egymaga is annyira egésszé teszi a zenét, ha ő odaül a zongorához. Maga is tudja magáról, hogy nemegyszer „túlárad” az általa felébresztett muzsikában, mert valóban nehéz bemérnie, hol van az a felső határ a lélek lendületében, amikor a hullá­mok. még nem csapnak át a védőgátakon, a hangszer és a kotta által befogott kereten. Nos, az önkontroll azért mégis működik a zongoraművész­ben, Beethoven Főherceg-trió­jának egyik hevesebben elő­vezethető részleténél ki is szólt a hegedűshöz: „Nem va­gyok túl hangos?” Nem haszontalan az ilyen részletet is feljegyezni erről a hangulatos estéről a Francis- kánus-udvarból. Az említett trió mellé még felvette a mű­sorra Mendelssohn b-rnoll trió­ját, hogy viszonylagos egység jöjjön létre hangulatilag a hallgatóságban. Jó az ilyen találkozás ezzel a korra is, az emberi létezésre is érzékeny művésszel, mint Fellegi Ádám. Évek óta követ­jük őt Beethoven zon­gora-szonátái óta, halljuk, lát­juk, ahogyan a tévében show-t csinál a zenéből, mert népsze­rűsíteni akarja azt, amit a vi­lág, főleg a nagyközönség nem szeret tudomásul venni, hogy tudniillik, vannak a kul­túra és a civilizáció termékei, piaci árui között olyan mara­dandó értékek is, amikre rá kellene olykor-olykor hango­lódnunk. Példának okáért Beethovent mi, a kései és zavart hallású utódok a IX. szimfónia óriása­ként tartjuk számon, nézzük a róla készült márványportré vonásait, nemritkán rossz má­solatokban! Sejteni véljük, mit is akart élete utolsó, mordabb­nak sikeredett szakaszában mondani még kortársainak és az utókornak. Itt, ebben az olmützi érseknek - persze, ez is Flabsburg-főherceg volt a jámbor! - írott és ajánlott trió­jában a legkevesebb fért bele ama fenségből, amiről a szim­fóniák némelyike olyan elmé- lyülten vall, dorombol. Itt já­ték van, az évődésnek, a tár­salgásnak, az életörömnek olyan vegyületéről van szó, amibe annyi minden belefér, akár a szerelmi évődés „kont- rapunktikája” is, hogy a kor társadalmát jellemző témákról- nők, lóverseny, hatalom, stb.- ne is beszéljünk! Az élet hézköznapi részének is kell művészi foglalat. Van is! Csak észre kell vennünk, mi és ho­gyan emelheti fel a lelkünket a legközönségesebb környezet­ből is oda, a felhők széle mellé, vagy a fényben úszó nyári égre, netán az őszt is be­jelentő esti magányba, ahol olyan furcsa gondolatok is rá­támadnak az emberre: hogyan is kellene szebben élnem, de­rűben? Mi is a szépség? Ezt a második kérdést főleg Mendelssohn b-moll triójánál, a zene hullámzása közben for­gattam magamban - ilyen ál­modozó és szórakozott az em­ber néha! -, mert ez a bájos és ünnepi muzsikát maga után hagyó Mendelssohn csak ra- gyogtatni volt képes mindazt, amit gyerekkorában átélt. Vagy azt is fel lehet róni neki, hogy ő igazán ki se nőtt a gye­rekkorból - szerencséjére. És ha már rövid beszámo­lómnak a hármashangzat cí­met adtam, ez a trió - Fellegi Ádám új kreációja - úgy ment bele a játékba, annyira nem szerette volna egyik hangszer tulajdonosa sem túlharsogni a másikat, hogy a végén mind­három zenész lendülete nem­csak a lélek adta felhevülés csúcsáig jutott el, de mi is éreztük, itt nem program fo­lyik, itt három művész magá­nak játszik, magáról. Ritka jó pillanat! (farkas) Tanuló patikusok, gyógyszerkereskedők Nyolcvan szakember részvételével kezdődött meg az első közép- és felsőfokú gyógy­szer-kommunikációs tanfolyam, ugyanis a Gyógyszer-kommunikációs Etikai Kódexnek eleget téve a szövetség tagvállalatai önkéntesen vállalták, hogy a gyógyszergyárak és nagykeres­kedelmi vállalatok felső vezetőitől, illetve a tájé­koztatással bármilyen formában foglalkozó munkatársaitól 1996. december 31-től megköve­telik az ilyen irányú szakképzettséget. Mire is emlékszik Faludy György...? Meglepődve olvastam a Hírlap ban, Sziki Károly riportjában mását Remenyik Zsigmondról. A mindannyiunk által tisztelt idős költő szerint a Dormándon született, iskoláit Egerben végző Remenyik Horthy rokona volt, egyik amerikai útja során pedig - tegyük hozzá: a húszas évek hatesztendős dél-amerikai vándorlásáról van itt szó, mert az író 1939-1941-ben Észak-Amerikában járt - „fe­leségül vett egy gyönyörű in­dián lányt, majd kíméletlenül lelőtte, amikor egy másik emig­ránst bújtatott maga mellé az ágyba”. Szakmai-tudományos mun­kám során már huszonöt éve foglalkozom Remenyik Zsig- mond életútjával és írói mun­kásságával, két könyvben fog­laltam össze az ezekkel kapcso­latos kutatási eredményeket, 1973-ban és 1989-ben. Mun­kám során személyesen beszél­tem Remenyik Zsigmond csa­ládtagjaival, barátaival, pálya­társaival, a személyes iratok, vallomások, naplók, levelek, feljegyzések, kéziratok tömke­legét olvastam el, de a riportban leírt állításokkal nem találkoz­tam. Remenyik Zsigmond soha nem volt nagybányai Horthy Miklós rokona. Apai ágon egy felvidéki szláv eredetű (Reme- niky!), Trencsén megyei csa­ládból származott, melynek egyik tagja a csetneki és oláh­pataki előnevekkel I. Lipóttól kapta nemességét 1659-ben. Édesanyja Martinovics Sarolta, Martinovics József egri jog­akadémiai tanárnak volt leánya. Ősei között az író maga is a „forradalmas lelkületű” Marti­novics Ignácot említette. „Csa­ládom szláv eredetű, anyai ágon albán” - vallotta 1933-ban. Genealógiailag mindez - úgy tudom - megle­hetősen távol áll a Kenderesről elszármazott egykori kor­mányzó családjától. Még csak arról sincs tudomásom, hogy a szélesebb körű családból, az 1994. szeptember 24-25. számá- Faludy György emlékező vallo­Uhlarikok, a Begovcsevicsok és Remenyikek közül valaki is ro­koni kapcsolatba került volna a Horthy-családdal. Remenyik írói munkásságá­nak egyik jellemzője a kímélet­len őszinteség, az önéletrajzi- ság, a kitárulkozó konfesszió. Dél-amerikai útjáról is több művében beszámolt. Perui személyes kalandjairól legrész­letesebben a Vész és kaland (1939) című művében, de az it­teni élmények visszatérnek még a Vándorlások könyvében (1955), majd Az idegen (1962) című utolsó regényében is. Megtudhatjuk ezekből, hogy Limában élettársa volt egy Agu- ida Aranibar nevű, kecsua származású indián lány, akitől egy Izabella nevű kislánya szü­letett. Élettársa tüdőbeteg volt, s bár hasztalan igyekezett segí­teni rajta, Águida egy limai kórházban betegségében halt meg, miután kislányuk is el­hunyt, születése után nemso­kára. Remenyik - minden ké­réstől, könyörgéstől elzárkózva - nem vette feleségül az indián lányt, de a limai temetőben - utólagos jóvátételként és bűn­bánatként - az Aguida Reme­nyik nevet íratta fel a néger sír­ásóval fejfájára. Röviden ennyi tehát a hiteles történet, amelyben szó sincs ágyba bújásról vagy lelövésről. Érdekes, hogy Ferdinándy György, aki a legjobban ismeri Remenyik dél-amerikai útját és ottani élményeit - maga is be­járta az író vándorlásainak chi­lei és perui színtereit -, alapozó könyvében (L oeuvre his- pano-americaine de Zsigmond Remenyik) nem említi a gyil­kosságot - ha jól olvasom a francia nyelvű tanulmányt. Remenyik élményekben gazdag életében számtalan ka­land, ma már esetleg meghök­kentő - az első világháború és a forradalmak utáni emigrációs helyzetből, valamint az avant­gárd irodalom eszményeiből fakadó - szélsőség előfordul, de tudomásom szerint modem irodalmunknak ez a nagyszerű írója soha nem követett el er­kölcsökbe ütköző tettet. Faludy Györgyöt az idő táv­latából megcsalhatják emlékei, vagy pedig olyan rejtett, Reme­nyik által be nem vallott ténye­ket ismer, amelyeket ideje lenne dokumentumokkal iga­zolni. Mindezt azért érdemes itt elmondani, mert az utóbbi két évtizedben a szülőföld, a hevesi táj lassan megismerte és befo­gadta a sokáig mellőzött író szellemi örökségét. Sajnálnánk, ha az ilyen nagyvonalú, fél­mondatokban tett megjegyzé­sek lerombolnák ennek értékeit. Igazán sajnálatos lenne, ha a községük szülöttjét emlékmú­zeummal megtisztelő mai dor- mándiak mint gyilkosra emlé­keznének az íróra, ha az egri Remenyik Zsigmond utca lakói és a füzesabonyi gimnázium diákjai ugyancsak így néznének névadójukra, vagy ha az egri színház nézői ezzel a tudattal tekintenék meg az Atyai ház című drámájának az idei évad­ban sorra kerülő bemutatóját. Az egri Gárdonyi Géza Szín­ház éppen ezzel a bemutatóval szolgálhat méltó elismerést Remenyik Zsigmondnak. Csak köszönettel tartozhatunk érte. Ennek nyomán ugyanakkor ta­lán tisztázódhat a színház bérle­tein is olvasható félreértés: ezeken ugyanis a Remenyik Sándor név szerepel. Ilyen ne­vet az irodalomtörténet nem ismer. El kellene dönteni bizo­nyára, hogy ezt a bérletet a dormándi születésű Remenyik Zsigmondról, vagy a kitűnő er­délyi költőről, Reményik Sán­dorról nevezték el? Kettőjük között semmilyen rokoni kap­csolat nem volt. nemcsak ke­resztnevükkel különböznek, de családi nevükben is figyelni le­hetne a két magánhangzó (e - é) eltérésére. Nagy Sándor főiskolai tanár Alvászavar - jó éjszakát, de hogyan A már-már tömegbetegségnek számító alvászavarban sok esetben nem szervi vagy idegi okok ludasak, hanem a külső körülmények. Az álmatlanság­gal küszködőknek érdemes te­hát hálószobái őrjáratot tartani, s számba venni, hogy adottak-e a „tárgyi” feltételei a pihentető, nyugodt alvásnak. Fontos, hogy milyen a háló­hely klímája. Áz áporodott, be­füstölt szobalevegő a jó alvók­nak sem ígér könnyű álmot. Le­fekvés előtt tehát feltétlenül alaposan szellőztessünk. Azt se feledjük, hogy a túl meleg lég­tér rontja a jó alvás esélyét; a háló ideális éjszakai hőmérsék­lete 16 fok. Nem szerencsés, ha ágyunk az utcai, külső falnál, az ablak közelében van. Ott ugyanis hű­vösebb őszi-téli napokon a hi­deg bukószél, a léghuzat gyak­ran észrevétlenül is megzavar­hatja az éjszakai pihenést. A fekvőhelyet illetően a fő követelmény, hogy ne legyen szűk. Hosszában legalább 15 centiméterrel haladja meg használója testmagasságát, szé­lességében pedig az egyes ágy legalább 1, a dupla ágy leg­alább 2 méter legyen. Korábban az volt a vélemény, hogy a ke­mény matrac az egészséges. Ma már a szakemberek azt vallják, hogy a „rideg” fekvőhely ugyanolyan ártalmas a gerinc­oszlopnak, mint a túlságosan puha. Sok múlik az ágyneműn is. A jó takaró könnyű, tartja a mele­get, fölveszi és elvezeti a párát. E követelményeknek a töltő­anyagok közül a pehely és a toll nagyrészt megfelel. Legjobb a dunnalúdtól származó dunna- pehely, ez azonban elég drága. Fejpámába a puha pehely nem alkalmas. Fejünk alá tehát ke­mény tollal bélelt párnát te­gyünk, így a nyaki gerincoszlop a gerinc többi részével egyenes vonalat rajzol ki, s nem fenye­get az a veszély, hogy meghú­zódott, fájós nyak- és válliz- mokkal ébredünk. (FEB) Egri vámosok és pénzügyőrök nyomában Napjainkban, amikor egyre több szó esik az exportról, az importról és különböző árucik­kek után fizetendő jövedékről, úgy hiszem, hogy az Egri Vám­hivatalban kaphatunk ezekről hiteles, érdekes, de mindenek- felett hasznos tájékoztatást. Erdélyi János pénzügyőr hadnagy, a hivatal parancsnoka elmondja, hogy Heves megyé­ben Eger mellett Gyöngyösön is működik vámhivatal. Az egri hivatalban jól képzett vámosok és pénzügyőrök teljesítenek szolgálatot: az utóbbi időben már csak felsőfokú iskolai vég­zettséggel rendelkezőket fog­lalkoztatnak. Többen rendel­keznek nyelvvizsgával is.- Jó összetételű az egri gárda - mondja a parancsnok úr -, de legalább háromévi ke­mény szolgálat után mondható el, hogy igazán képzett a vá­mos. Amikor az Egri Vámhivatal­nak az importszállítmányok kö­rüli munkája után érdeklődöm, kiderül, hogy a vámkezelés és az adóelőírások az utóbbi idő­ben már olyan bonyolulttá vál­tak, hogy gyakorlatilag egy öt­perces, vámon történő áthala­dás során lehetetlen az ügyfe­leknek nyújtani azokat a papí­rokat, melyek a határon való vámoláshoz kellenek. így az­után az importszállítmányok java részének az egri és a gyöngyösi vámhivatal munka­társai végzik el az előírt alapos vámvizsgálatot. Emellett az Egri Vámhivatalnak az egész megyére vonatkozó feladatai is vannak, például a magánfor­galmi vámkezelés, a vadász­fegyver-behozatal, s a beköltö­zők, zömében az ’56-os repatri­álok szállítmányának vámkeze­lése. Az utóbbiból évente 10- 20 eset fordul elő.- Adódnak-e problémák az importszállítmányokkal?- Bizony, elo-előfordulnak esetek, amikor az egri vámosok éberségét nem sikerül kiját­szani - mondja a parancsnok. - Például éppen a napokban tör­tént, hogy egy komoly egri cég részére Svédországból érkezett kamion szállítmányának kira­kodása után egy elrejtett érté­kes Suzuki motorkerékpárra lel­tek a megkörnyékezhetetlen, éber szemű vámosok. Ilyen és hasonló esetekben szabálysértési vagy büntetőel­járás során vonják felelősségre az illetőt.- S mi a helyzet az export­küldemények vámolásával?- Általában nincs rossz ta­pasztalatunk, illetve vélemé­nyünk az exportőrök magatar­tásáról. Kivált a komoly cégek esetében megy simán és sza­bályszerűen a külföldre induló szállítmányok vámolása. Jelen­tős mértékben segíti nemcsak a vámhivatal, de a külkereskedők szállítmányainak elvámolását a Kistályai út 18. szám alatt mű­ködő vámudvar, melyet egy kft. működtet. Ez a vállalkozás ke­retében működő vám- ügynökség pontosan, szabály­szerűen előkészíti a szállít­mányt vámolásra, s kellő kor­rektséggel rendezi az ügyfél papírjait. Egerben az ügyfélfor­galomnak már 50-60 százaléka a vámudvaron keresztül bonyo­lódik le.- Hallhatnánk valamit az Egri Vámhivatal keretében mű­ködő másik alosztályról: a jö­vedékiekről.- A jövedéki törvény értel­mében az importőrök a do­hányneműk, a szeszes italok, a kávé és az olajtermékek beho­zatala alkalmából meghatáro­zott összegű jövedék fizetésére kötelezettek. Ezen a téren au­gusztus l-jétöl a jövedéki tör­vény teljes fegyvertárával lé­pünk fel. Gyakori, rendkívül szigorú piaci és közúti ellenőr­zés lép életbe. A legkisebb bír­ság 50 ezer forint lesz. Gondo­san vizsgálni fogjuk a dízel­üzemű gépkocsik tartályát, hogy HTO-val működnek-e? Már 1993-ban is sok gondot okozott az olaj vámkezelése. Egy elrettentő példával is szol­gálhatok - tájékoztat a vámhi­vatal parancsnoka. - Néhány héttel ezelőtt 63 vagont kitevő olajszállítmány érkezett, me­lyet ma is biztos helyen tartunk lefoglalva. Nem állapítható meg a szállítmány címzettje, ugyanis a kísérő papírok annyi­szor és annyira át vannak írva, javítgatva. Jelentkezett ugyan egy személy, de a 63 vagont ki­tevő olajszállítmány után fize­tendő 93 millió foript adó halla­tára többé a hírét se hallottuk.- Tudna-e a parancsnok úr valami hasznos tanácsot adni a jövedéki termékek vásárlásával kapcsolatban?- A legkomolyabban kell fi­gyelmeztetnem a dohányárut, a szeszes italt és a kávét vásárló­kat, hogy július 4-től - ha vala­kit hivatalos zárjegy nélküli áru vásárlásán érnek a vámhivatal pénzügyőrei - nemcsak az el­adónak, de a vásárlónak is helyben és készpénzben kell ki­fizetnie az esedékes jövedéki bírságot! Mindenképpen taná­csos tehát csakis szabályosan kezelt dohányféleséget, kávét és bármiféle szeszes italt vásá­rolnia. Azzal a jó érzéssel távoztam az Egri Vámhivatalból, hogy egy sor sohase hallott érdekes dologra derült fény, de igen hasznos, zsebbevágó tanáccsal is szolgált a parancsnok úr. Sugár István

Next

/
Oldalképek
Tartalom