Heves Megyei Hírlap, 1994. október (5. évfolyam, 231-256. szám)

1994-10-29-30 / 255. szám

A legfontosabb: „meg kell fertőzni az embereket az egészséges életszemlélettel” Szalay Zoltán beszélgetése a gyógyászatról, az egészségvédelemről dr. Jantsky Erzsébettel, a Parádfiirdöi Állami Kórház idén kinevezett főigazgató főorvosával „Mindenképpen keresztülvisszük az elképzelt prog­ramunkat" - mondja dr. Jantsky Erzsébet, a parádfürdői in­tézmény főigazgató főorvosa. Ez kérem, egy beteg nemzet! Bármennyire is meghökkentő a kijelentés, érdemes felfognunk aggódó segélykiáltásnak is. A Parádfürdői Állami Kórház idén, év közben kinevezett fő­igazgató főorvosa, dr. Jantsky Erzsébet igazán tudja, naponta érzékeli, hol tart ma Magyaror­szág népességének egészségi állapota. Csaknem negyedszá­zados szakmai tapasztalatát kamatoztathatja most, amikor az intézmény életébe, s az ott tartózkodó betegek gondolko­dásába mindenképpen szeretné becsempészni az egészséges életszemlélet gondolati csíráit, legfontosabb módszereit. A címbeli meglehetősen paradox mondat jól kifejezi az új törek­véseket. Kérésünkre vállalko­zott arra is, hogy bepillantást nyújtson az iméntiekkel kap­csolatos elképzelésekbe is.- Főorvosnő kérem, mond­ja, nem túl sötét az a kép, amit a lakosság egészségi helyzeté­ről fest? Netán így kíván fel­rázni, ráébreszteni a helyes út felismerésére bennünket?-Ez a megállapítás, hogy országunk népességének egész­ségi állapota nagyon, de na­gyon rossz, nyugodtan mond­hatni, hogy hivatalos miniszté­riumi álláspont. De ami ennél is nagyobb baj: sajnos, teljes mér­tékben igaz! Meg kell nézni a statisztikai adatokat bemutató táblázatokat! Mind a koraszü­lés, illetve a csecsemőhalandó­ság, mind a daganatos megbe­tegedések, mind pedig a halálo­zási arányok szerint Magyaror­szág a leginkább kedvezőtlen sorsúak közé tartozik a világon. A várható élettartam nálunk át­lagosan 65 év! Az egyik a lega­lacsonyabbak közül. Mindez nagyon elgondolkodtató. Ezért mondható az, hogy kérem, ez egy beteg nemzet!- Ha ennyire jól mérhető fel a mai siralmas állapot, akkor bizonyára azon is van ok és mód töprengeni, hogyan lehet­séges mindezen változtatni?- A helyes felismerés bizo­nyítéka, hogy a kormány prog­ramja kiemelten foglalkozik az egészségvédelemmel. Úgy gon­dolom, eljött az én időm. Ere­detileg ugyan sebésznek ké­szültem, ám lakásgondjaim mi­att végül is itt maradtam. Hu­szonnégy esztendeje dolgozom Parádfürdon. Ennek alapján vallom: a gyógyszanatórium- nak az eddiginél sokkal na­gyobb szerepet kell betöltenie az egészségnevelési és -vé­delmi program megvalósításá­ban.- Melyek lennének ennek a programnak lényeges momen­tumai?- Korábban az ide érkezett, ide beutalt betegeket sajnálato­san eléggé magukra hagytuk. Sokan a közeli szórakozóhe­lyen kötöttek ki, mert nem biz­tosítottunk más elfoglaltságot nekik. Holott a nálunk kezelt embereknek több az idejük - már csak a szanatóriumi jelleg­ből adódóan is - új, hasznos in­formációk befogadására. Ko­moly felelősségünk, hogy ki­használjuk-e ezt egészségvé­delmi célokra. Elgondolásom az, hogy délelőtt mennek végbe a vizitek, a különféle kezelések, délután pedig lennének az egészségvédő foglalkozások. így mondjuk dohányzásról le­szoktató tanfolyam, vagy kötet­len, de célzott beszélgetések a helyes táplálkozásról, netán a szájhigiéniáról, esetleg a daga­natok megelőzéséről. Arról, ho­gyan vizsgáljuk magunkon, nincs-e valami duzzanat a tes­tünkön, a nők esetében a mel­lükön. Arról továbbá, hogyan érezzük jól magunkat cigaretta és alkohol nélkül, hogyan főz­zünk finoman, ízletesen, zsír nélkül. Nem elég csupán dekla­rálni, hogy „Ne dohányozz, ne igyál...!” Az Egyesült Álla­mokban például kitalálták a hetvenéveseknek szóló egész­ségvédelmi programot, amelybe beletartozik a kolesz­terinszegény étrend, de az is, hogy az idős emberek is na­ponta fussanak. Maga az egy­kori elnök, Bush mutatott jó példát azzal, hogy rendszeresen kocogott. Itthon is lennének al­kalmas módszerek. A vendég­lősök például megtehetnék, hogy az általuk ajánlott ételek koleszterin- és zsírtartalmát fel­tüntetnék az étlapokon, s aki több egészséges étket kínál, az mondjuk, adókedvezményben részesülhetne. Az is nagyon fontos lenne, ha az önkormány­zatok több pénzt adnának az egészségnevelésre, az egész­ségvédelemre.-Bármennyire is szimpati­kus irányvonal, és sokunknak valóban hiányzik, hogy ilyen kérdésekről komolyan elbe­szélgessenek velünk, azért szakmai berkekben nem erre fordítják az elsődleges figyel­met...- Az országra az a jellemző, hogy nagyobb hangsúlyt helyez a betegek gyógyítására, mint a megelőzésre. Pedig a betegsé­gek kialakulását kellene meg­akadályoznunk! Az a fő, hogy ne jusson odáig el, abba a kényszerű állapotba senki! A mi elsődleges célunk megfer­tőzni az embereket az egészsé­ges életszemlélettel. Mindezt közvetlen beszélgetésekkel, kiscsoportos foglalkozásokkal, közös sétákkal próbáljuk elindí­tani. Ha ugyanis a beteg sok­szor, sok helyen hallja mindig ugyanazt az egészségkárosító hatásokról, akkor szerintünk előbb-utóbb csak elgondolko­dik a dolgon...-A terv valóra váltásához nyilvánvalóan megfelelő felté­telek is szükségesek. Hol tar­tanak jelenleg ennek megte­remtésében?- Körülbelül a felénél já­runk, de mindenképpen keresz­tülvisszük a programunkat. Ez az egyetlen lehetséges járható út.- Meglehet persze az is, hogy mindez nem találkozik mindenki tetszésével...-Tudom, vannak, akik nem örülnek, hogy végig kell majd dolgozniuk a napi nyolc órát. Emiatt lesznek ellenségeim. Volt munkatársam, aki - ellen­őrizetlenül — naponta mindösz- sze két órát szánt munkavég­zésre. Ez a becsületes dolgozók többségével szemben nem en­gedhető meg! Végbemegy a projekthez igazodó átszervezés: új a gazdasági igazgató, az in­tézetvezető főnővér, hiszen 14 év után lett önálló ismét az in­tézmény. Kialakulóban tehát a csapat, a jó erős mag, amelynek valamennyi tagja pontosan tudja, mit akar. Arra is törek­szem, hogy minden területen képesítéssel rendelkező szak­ember kapjon kinevezést. Me­nedzser típusú kórházi vezetés­sel, a feladatok arányos, testre szabott megosztásával léphe­tünk előbbre. Ennek megérté­séhez persze, szükség lehet akár két évre is.- Az anyagi-tárgyi feltételek sem mellékesek. Akár az in­tézmény finanszírozására, akár az egészségügyben dolgo­zók bérezésére gondolunk, nem éppen rózsás a kép.- Sajnos, mindenütt észreve­hető az egészségügy irracioná­lis működése. Manapság az a cél, hogy minél kevesebb le­gyen a kórházi ápolási napok száma. Azaz: minél több beteg minél rövidebb ideig kapjon ke­zelést. Tulajdonképpen a beteg­séget finanszírozzák, nem pe­dig a beteget! Ez bizony nagy­üzemi tempót kíván, minőség nélkül. A mi kórházunk, kétség­telen, méltatlanul alulfinanszí­rozott volt. Betegágyanként egy ápolási napért 1300 forintot kaptunk. Négy hónapos küzde­lem után - többek között azáltal is, hogy nem írtam alá az elém tett szerződést - ez az összeg 1900 forintra emelkedett. En­nek révén intézményünk fenn­maradása biztosított.-S a bérek?-Véleményem szerint arra kellene törekedni, hogy minden szereplő jól érezze magát. Amíg a hálapénz határozza meg egy orvos életszínvonalát, addig a mai állapotokon nem lehet vál­toztatni. Nagyságrendjében kel­lene megnövelni az orvosok fi­zetését, s akkor nem lenne szükség erre a sokakban vissza­tetszést keltő paraszolvenciára. Rendezni kellene természete­sen a nővérek, s a többi egész­ségügyi dolgozó bérét is.- Egy mindennapi probléma is izgatja a környéken élőket. Az állami kórháztól elvették a szakrendelés jogát. Megért­hető, hogy panaszkodnak a környéken élők, miért kell Egerbe bejárniuk, amikor itt ez a nagyszerű intézmény. Vár­ható-e ebben a kérdésben a közeljövőben módosulás?- A szakrendelés megszünte­tése még 1993. július 1-jén be­vezetett új finanszírozási rend­szerrel függ össze. Emiatt két­ségkívül kihasználatlan a kapa­citásunk egy része. Mátrádé- recske, Recsk, Párád, Mátra- balla, Parádsasvár és Boldog polgármesterei levélben fordul­tak hozzám a régi állapot visz- szaállítása érdekében. Csomós László országgyűlési képviselő úr is felkarolta az ügyet. Már je­leztem levélben a kérésünket dr. Kovács Pál népjóléti mi­niszter úrnak. Nagyon bízom benne, hogy ez a kérdés is rövi­desen megoldódik. A Parádfürdői Állami Kórház igazán kellemes, nyugodt környezettel, nemkülönben pedig gyógyító hatású természe­tes forrásvízzel várja vendégeit. (Fotó: Perl Márton) A betegek kezelése bevált tudományos módszerekkel történik. A felvételünkön nőgyógyászati problémák orvoslá­sára szolgáló berendezések láthatók.

Next

/
Oldalképek
Tartalom