Heves Megyei Hírlap, 1994. október (5. évfolyam, 231-256. szám)
1994-10-14 / 242. szám
1994. október 14., péntek Eger Es Körzete 5. oldal Jótékonysági bál - értelmi fogyatékosokért Már hagyomány, hogy az ÉFOÉSZ jótékonysági bálra invitálja Eger vállalkozóit, a különféle cégek képviselőit, és minden jó szándékú polgárt, akik adományaikkal segíthetik a megyében élő értelmi fogyatékosokat. Az elmúlt évekhez hasonlóan az idén is a Flóra Szálló ad otthont a programnak november 12-én, este 7 órától. A kitűnő hangulatról a Ber- gendy együttes gondoskodik. Belépőjegyek igényelhetők Egerben a Servita út 23. szám alatt, bővebb felvilágosítást a 312-929-es telefonszámon kaphatnak az érdeklődők. Erdélyi festő tárlata az IH-ban Ha az erdélyi származású Kozma István művészetét el akarjuk helyezni a nagybányaiak törekvései között, akkor a neomodem vonulat követőjének kell tartanunk. Képein szinte izzanak a vörös árnyalatai, a zöld szín variációi, jellemzői az erős, dinamikus színek használata - így ajánlja a közönség figyelmébe a képző- és iparművész munkáit Ju- recskó László művészettörténész. A ma délután 5 órakor kezdődő megnyitón a művészetbarátok megismerkedhetnek Kozma István városképeivel, tájaival és csendéleteivel az Ifjúsági Házban. „1956, Te Csillag”- új emlékmű Egerben Zenés ébresztővel kezdődik október 23-án nemzeti ünnepünk programja. Délelőtt 9 órától a Helyőrségi Fúvószenekar térzenéjét hallhatják az ide érkezők a Hatvani kapu téren. A színházban 10 órakor ünnepi megemlékezést, illetve irodalmi műsort láthatnak az érdeklődők. Ezt követően 11 órakor avatják fel Király Róbert 1956-os emlékművét, köszöntőt Németh Bálint, az ’56-os Szövetség országos elnöke mond. Egri képzőművész kiállítása Szegeden Paparó Ibolya egri képzőművész alkotásait mutatják be Szegeden az Iíjúsági Házban október 25-én. A tárlat november 6-áig tekinthető meg. „Az út, amelyen életem álma valóra válhat” Pécsik Anita, az Amerikában dolgozó fotóművész Pócsik Dénes neve nem ismeretlen egyetlen egri számára sem, hiszen már fiatalkora óta sokat tett a város vízilabda-sportjáért. Kevesen ismerik viszont kisebbik lányát, aki tizenkét évesen szeretett bele a fotózásba, majd pár évvel ezelőtt - mint a mesében, aki szerencsét próbál - elindult, hogy megvalósítsa élete nagy álmát: vi- lághírü nevek mellett dolgozzon reklámfotósként a divat világában. Amerikában felfedezték tehetségét, és ezzel elindult a pályán.- Hogyan kerül ki egy egri lány Kaliforniába, a lehetőségek hazájába?- Tizenkilenc évesen két évig küzdöttem vízumért egy amerikai iparművészeti egyetemre. Bár nem volt megfelelő anyagi hátterem, de sikerült, s egyetlen kamerával kiutaztam. Nem vártak tárt karokkal, s nem volt amerikai nagybácsim sem... Az első félévet ki tudtam fizetni az egyetemen, és sikerült eredményesen elvégeznem, olyannyira, hogy a félév végén elnyertem egy ösztöndíjat, amelyet négy évig egy nagyon gazdag Santa Barbara-i üzletember szponzorált. így sikerült befejeznem a Brooks Institute Of Photographity egyetemet. Itt nagyon hamar felfigyeltek rám, hiszen én voltam az egyetlen, aki Kelet-Európából érkezett, s becsülték bennem, hogy nekivágtam a bizonytalannak. Amerikában felkarolják a tehetséges embereket, lehetőséget nyújtanak számukra.- Hogyan sikerült beilleszkedned, mennyire tudsz alkalmazkodni az amerikai életformához?- Nem okozott nehézséget, hiszen már gyermekkoromban is sokat utaztunk a családdal, apa munkája révén az általános iskolás éveimet is Hollandiában töltöttem. Könnyen barátkozom, s az angol nyelvvel sem voltak problémáim. Az amerikaiak óriási tempót diktálnak, nagyon keményen és profi módon, egymást segítve, összehangoltan dolgoznak. Nehéz őket követni, de ha nem tartod velük a lépést, jön helyetted egy új tehetség...- Reklámfotózással foglalkozol. Mennyire sikerül érvényesülnöd huszonöt évesen?- Nagy szerencsém volt, hiszen mielőtt befejeztem volna az egyetemet, tizenkét képpel, portré kategóriában megnyertem a World Image Awards díjat, amelyet a világon mindenhol elismernek. így kerültem New York-ba, ahol Patrick Demarchelier fotósnál asszisztensként dolgozom. Azóta a fotóim főleg a Vanity Fair-ben, és az amerikai Elle magazinban jelennek meg.- Egy elkészült képen mindig tökéletesnek, hibátlannak látjuk a fotómodelleket. Valóban ilyenek?- Természetesen vannak gyönyörű modellek, de a valóságban nem úgy néznek ki, mint a fotókon. Különleges adottságokkal rendelkeznek, de nem feltétlenül szépek. Talán a legfontosabb az, hogy fotogének legyenek, de nagyon sok függ a megvilágosítástól, a sminktől, a ruhától is. A digitális komputer pedig az egészet képes retusálni, így ha a modell combja kicsit vastagabb, „levág” belőle egy darabot...- Milyen érzés újra itthon lenni másfél év után?- Nagyon jó, szeretem Egert (szerintem a legszebb város a világon...). Bár Magyarországon még nincsenek olyan lehetőségek, mint Amerikában. Elsősorban pihenni jöttem haza, hiszen az elmúlt négy év alatt nem jutott rá sok időm, az egyetem mellett dolgoznom kellett. Természetesen a kikapcsolódás mellett két fotóriportot is készítettem Budapesten a német Steine és az amerikai Elle magazinok-* nak. Kedvenc témám a portré, keresem az érdekes arcokat, egyéniségeket. Ugyanakkor szeretem a divatszakmát is, de teljesen más a divat színes világa. A portréban egy ember lelkét igyekszel ábrázolni, azt az egyéniséget, amelyet nem kell akár nyolc órán át sminkelni.- Boldog embernek érzed magad? — Feltétlenül! Most jelenik meg rólam egy fiatal tehetségekkel foglalkozó cikk az American Photo magazinban, amely nagyon nagy elismerést jelent. Úgy érzem, elindultam azon az úton, amelyen megvalósulhat életem álma... Pilisy Csenge Bekölce, a munkanélküli falu Egy kistelepülés, ahol a vállalkozók nemigen kopogtatnak be a polgármesteri hivatal ajtaján jobbnál jobb ajánlatokkal, egy volt bányászfalu, ahol a munkaképes lakosság csaknem hetven százaléka önhibáján kívül került nehéz helyzetbe, sőt mi több: jóformán a jövedelempótló támogatásból él egy helység Heves megyében, amely helyzete jelenleg kilátástalannak tűnik: Bekölce.- Most már ott tartunk, hogy hátrányba kerültünk a környező településekkel szemben - fejti ki sajnálkozva Dorkó János polgármester. - A Területfejlesztési Alap már évekkel előre kimerült a jelenlegi gázberuházással, amit önállóan kell megoldanunk, a saját pénzeszközeinkkel. Emiatt hitel felvételére kényszerült az önkormányzat. A gáz-gerincvezetéket a bél- apárfalvai gázfogadó állomástól több kilométer hosszan kellett elvezettetnünk, ami miatt a költségeink kétszeresére nőttek, mivel nem akartunk többet kérni a lakosságtól, mint a szomszéd településeken: Bükk- szentmártonban, Mikófalván vagy Balatonban.- Számos település céltámogatást kapott az illetékes minisztériumoktól az infrastruktúra fejlesztésére...- A legfőbb probléma, hogy a Környezetvédelmi és Vízgazdálkodási Minisztérium nem sorolta a falut az elmaradott települések közé. A költségvetésből nem telik másra így, ilyen körülmények között, csak a gázra. Átcsoportosítani képtelenek vagyunk pénzeszközeinket, igazán nincs is honnan...- Miből élnek az emberek? Milyen helyi bevételei vannak az önkormányzatnak?- Hogy miből élnek? Jóformán a jövedelempótló támogatásból. Az elmúlt negyven év alatt, az az igazság, el is ké- nyelmesedtünk. Miután a környező ipari vállalatok, üzemek tönkrementek. Például a bor- sodnádasdi lemezgyárat felszámolták, az ózdi kohászat helyzete közismert, a környező bányákat bezárták, a föld nem nyújt megélhetést, Egerből, illetve a környékbeli üzemekből leginkább a bejáró dolgozókat bocsátották el, a helyzeten nem is lehet csodálkozni. A lakosság igen nagy része tulajdonképpen vagy nyugdíjas, vagy pedig munkanélküli. — Néhány települést „megmentett" egy-egy, szinte a semmiből feltűnt vállalkozó. Munkalehetőséget nyújtott például a helybélieknek...- Vállalkozók eddig nem kerestek meg bennünket. A helybéliek közül inkább a szolgáltató szférában vállalkoznak egyesek, mindenki kereskedni akar. Helyi bevételeink nincsenek, nincs kire milyen adót kivetnünk. Működött a szomszédban, Egercsehiben egy csirkefeldolgozó üzem, Csehi Csibe névvel. Sokan dolgoztak ott bekölceiek is, de tavaly az is tönkrement.- Más lehetőség számításba kerülhet-e a gondok enyhítésére? — Nemigen. Még a mezőgazdaság lehetett volna húzóágazat, de a termelőszövetkezet összeroppant, nincs munka. Beruházásokat nemigen eszközölnek a mezőgazdaságban. Furcsa a helyzet, mert amíg korábban újrakezdési támogatással teheneket tartottak a gazdák, utána azért kaptak újabb támogatásokat, hogy vágják le őket. A gazdák körében érthetően lankadt a vállalkozási kedv. Mindezeken kívül, nem tudom kinek a hibájából, a földalapok kijelölése a mai napig nem történt meg. Rendezetlenek a tulajdonviszonyok, nagy a feszültség a faluban, olyannyira, hogy a gazdák veszekednek egymással. Az előművelésre kiadott földeket például nem trágyázzák, mert úgy gondolják, a másét felesleges. Ebben a kérdésben mindenképpen dűlőre kellene jutniuk mind az illetékeseknek, mind pedig a gazdáknak. (szegedi) Véget ért kempingszezon... Az utolsó vendégek is elbúcsúztak ezen a héten a szilvás- váradi kempingtől. A bükki ősrengeteg közelében, ahol a hegyek, az erdők kirándulásra csábítják a településre látogatókat, nem is szólva a Sza- lajka-patak gyönyörű fátyolvízeséséről, vagy a sziklás meredélyekről, feledhetetlen élményt nyújtott mind a külföldi, mind pedig a hazai turistáknak az idei nyáron is. Az idegenforgalmi szezon befejeztével Bozsik Józsefné kempingvezető elégedetten számolt be idei tapasztalataikról. Áprilistól több mint 19 ezren látogattak el Szilvásváradra, ami 69 százalékos kihasználtságot jelent. Ez országos viszonylatban, a vendégek számát tekintve, jónak mondható. A 36 szobás kemping - erre az évre szinte korlátlan sátor- és lakókocsihellyel - a mai napon bezárja kapuit a látogatók előtt, előreláthatólag húsvétig. A tervek szerint májusban számos nagy rendezvénynek ad otthont a kemping: itt rendezik meg - többek között - az egyetemisták és diákok országos találkozóját májusban, amit az erdészek találkozója követ. Városi állásbörze - háromszáz munkahellyel Első alkalommal rendez állásbörzét a Heves Megyei Munkaügyi Központ egri kirendeltsége. A kétnapos, október 18-án és 19-én sorra kerülő rendezvényt a Munkaügyi Minisztérium Közösen a jövő munkahelyeiért elnevezésű alapítványa támogatja. Mint megtudtuk, hétszáz pályakezdőnek névre szóló meghívót küldtek, ám ez nem jelenti azt, hogy csak a fiatalokat várják. A Klapka György utca 9. alatti épület IV. emeletén nyitva áll az ajtó mindenki előtt, aki elvesztette munkáját, és új állást keres. Az érdeklődők 9-től 15-ig folyamatosan ismerkedhetnek meg 24 munkáltató ajánlatával. Az előzetes jelzések szerint a cégek, vállalkozások képviselői több mint 300 álláslehetőséggel a tarsolyukban érkeznek a rendezvényre. Ezek között lesz olyan, aki betanított munkát ajánl, mások ügynöki tevékenységre keresnek alkalmazottat, míg olyanok is akadnak, akik felsőfokú végzettségűeknek kínálnak állást. Remélik, a kapcsolatfelvétel zömében megállapodással zárul. A programon résztvevők ezenkívül megismerkedhetnek az álláskereső-klub, valamint a pszichológiai szakszolgálat tevékenységével, szolgáltatásával, és aktuális munkajogi kérdésekre is választ kapnak. Megtudhatják továbbá: a munkaügyi szervezet milyen segítséget tud nyújtani ahhoz, hogy az állástalanok elhelyezkedési esélyei javuljanak.^ n v / Enlaka, Torockó Két erdélyi település, Enlaka \ és Torockó építészeti örökségét mutatja be a Megyei Művelődési Központban rendezett I tárlat, amelyet Dely György Ybl-díjas egri építész ajánlott | az érdeklődők figyelmébe. Ritka szépségű és különleges a kiállítás azért is, mert Enlaka a Ceausescu-féle falurombolási tervben oly módon szerepelt, hogy egyszerűen kivették a települések lajstromából, vagyis halálra ítélték. A falucska ékessége a XV. századi, kőfallal kerített, ma unitárius templom. Torockó sziklák és erdők közé rejtőzve őrizte meg tisztaságát, jellegzetes arculatát, a hegyek gyomrából fakasztva hajdan életet adó mindennapjait: a „vaskenyeret”. Az építészeti remekeket képeken és rajzokon október 22-ig tekinthetik meg. I ■ )■ í lí 1. K I V. _______:
