Heves Megyei Hírlap, 1994. július (5. évfolyam, 153-178. szám)

1994-07-06 / 157. szám

I 6. oldal Horizont 1994. július 6., szerda Jeles év végi bizonyítvány az egri Mezőgazdasági Szakközépiskolának A szokásos év végi vizsgák hajrájában jártunk az egri Mezőgazdasági Szakközép- iskolában és Szakmunkás­képző Intézetben, hogy meg­tudakoljuk, mennyire igazo­dott az intézmény az elmúlt évek riasztó jelenségéhez, a munkanélküliséghez. Egyál­talán: milyen mérleget von­hatnak az eltelt tanévről az utolsó csengetést követően.- Még nem ért véget isko­lánkban a tanév - hallhattuk Fehérvári Andor igazgatótól. - Júliusban és augusztusban nyári gyakorlatokon vesznek részt a gyerekek, így augusztus utolsó napján zárjuk azt. A diákok bizonyítványa csak ak­kor válik érvényessé, ha mind­ezt teljesítik.- Milyen új képzési formák­kal próbqkak segíteni a mun­kanélküliben?- A kísérleti jellegű kertész- technikus-képzésben eljutot­tunk a negyedik évfolyamig. Negyvenegyen érettségiztek sikerrel, ebből 9 jelentkezett továbbtanulásra. Akit nem vesznek fel, az visszajöhet, és ötödévesként folytathatja a ta­nulmányait. Ebben az osztály­ban az első két évben gimná­ziumi tananyagot tanulnak, s ha a gyerek meggondolja ma­gát másodikban, akkor elme­het tőlünk gimnáziumba. Harmadiktól kezdődik a szakma elsajátítása.- Elégségesek-e ehhez a fel­tételek?- Csak részben adottak. De nincs is az országban olyan hely a kertészoktatásban, ahol valamennyi tárgyi feltétel ren­delkezésre állna. Azért nem panaszkodhatunk, hisz van négyhektáros bemutató tanker­tünk a szőlészeti kutatóintézet szomszédságában. Emellett 23-24 hektárnyi tangazdaság­ban dolgoznak a nebulók a Vécsey-völgyben. A komfort- fokozata kielégítő, s van 400 négyzetméteres üvegházunk is. Szeretnénk oda kihelyezni a tangépparkunkat is, aminek már adott a területe. Fejlesz­teni kívánjuk a szőlőfeldolgo­zót is, amit tavaly kezdtünk építeni.- Megmaradtak azért a ha­gyományos mezőgazdasági tantárgyak is...- Rendhagyónak számít még az érettségit adó szakkö­zépiskolai oktatás a szőlő- és gyümölcstermesztésben, a mostani utolsó évfolyamban harminchármán tettek érettségi vizsgát. E kifutó osztály he­lyére kerül a négyéves általá­nos kertészképzés. Létezik még a hagyományos hároméves szakmunkásképzés, ennek ré­Az egri mezőgazdasági az ország iskolái közül egyedül képviseli hazánkat a macon- davayé-i borfesztiválon vén nyolcvanan váltak idén kertész szakmunkásokká. Régi oktatási forma a pékeké és a borászoké, valamint a tejter­mékgyártóké. A sütőipari tanu­lóknak cégek és magánvállal­kozók is biztosítják a gyakor­latokat, a borászok nevelését viszont - az Egervin átalaku­lása miatt - két éve saját erőnkből kell megoldanunk. A „tejeseké” sajnos, kifutó szakmának számít. Van még speciális tagozatunk, a kétéves parkgondozói, amelynek kere­tében 12 kisegítő általános is­kolából érkezettet okítunk.- A tanulmányi versenyek?- Fertőd-Porpácon éven­ként rendeznek szakmai vetél­kedőt, amelyekről rendre jó eredményekkel térnek haza ta­nulóink. A többin szintén do­bogós helyeket érnek el. A Földművelésügyi Miniszté­rium nemrég elkészült felmé­rése szerint az egri mezőgaz­daságisok, tudásuk alapján, az első háromban vannak az or­szágban. A továbbtanulást vesszük alapul: tavaly a 360 tanintézet közül az ötödik he­lyen álltunk, messze megelőz­tük a megye minden szakkö­zépiskoláját.- A tantestülettel mennyire elégedett az igazgató?- A nyolcvantagú gárda jó felkészültségű, s miként az eredményekből is látható, ala­pos munkát végeznek. Az tény: néhány mezőgazdasági szakemberünknek még meg kell szereznie a pedagógusi képesítést.- Az oktatók besorolásával nem volt gond?- Két-három kolléga tett észrevételt, hogy az F kategó­riába tartozónak vélte magát. A törvényi előírások szerint azonban legalább 6 év itt eltöl­tött időre lett volna szükség ahhoz, hogy ezt a minősítést megkaphassák.- Arról is ismert ez az egri intézmény, hogy szívesen ápol külföldi kapcsolatokat. Mely országokkal?- A legnagyobb reményeket a francia kapcsolathoz fűzzük. Macon-Davayé-ban a sző­lész-borász középfokú iskolá­val már három esztendeje tart az együttműködés. Mi képvi­seljük az ottani francia nem­zeti borversenyen egyedül ha­zánkat. Ez valójában Eu­rópa-szintű borfesztivál, ame­lyen nagy elismerést váltottak ki boraink, de néhány kister­melő és termelőszövetkezet terméke is. Azt, hogy már harmadszorra is ilyen kedve­sen fogadtak, azt az Eger-Ma- con testvérkapcsolaton túl kö­szönhetjük Zay Zoltán francia szakos tanárunknak is, aki út­jainkat nagy szakértelemmel vezényli. Katona László, bo­rász szakoktatónkat pedig az idén hivatalosan is felkérték borbírálatra. Tizenegyezerféle bort 2500 bíráló a macon-da- vayé-i iskola tantermeiben és udvarán - írd és mondd - két és fél óra alatt vizsgál meg. Ennek az eseménynek egyéb­ként a fővédnöke a mindenkori francia miniszterelnök. Szep­temberben egyhetes szüreti gyakorlaton vesznek részt di­ákjaink kint, de őket is meg­hívjuk hozzánk. Igen jók a le­hetőségek abban a kapcsolat­ban is, amelyet a finnországi Murovesi hasonló intézmé­nyével ápolunk. Ebben a Kuo­pio mellett található városká­ban dísznövények és zöldség­félék termesztésével is foglal­koznak a diákok. A mieink fő­leg az üvegházi technikát is­merhetik ott meg. Tizenöt tagú csoportjaink négy-öt hetes gyakorlaton sajátíthatják el a fogásokat. Onnan pedig októ­berben érkezik hozzánk 10-12 végzős technikus. Egyre fejlő­dik a kapcsolatunk a Stuttgart­tól északra fekvő Weinberger ugyanilyen középfokú iskolá­jával is. Nebulóink közül né- hányan idén ősszel két hétre mennek ki szüretelni, szakem­ber irányításával. Különösen hasznosak ezek a külföldi kap­csolatok azért is, mert idegen nyelvek tanulására szorítják érdeklődő diákjainkat.- Még le sem telt az előző tanév, máris a következőre kell gondolni...- Őszintén szólva nagy iz­galomban voltunk, hogy lesz-e elegendő számú jelentkező. Tudvalevő ugyanis, hogy más iskolák is igyekeznek újabb és újabb lehetőségekkel maguk­hoz csalogatni a tovább tanulni vágyókat. Végül is ugyanannyi diákunk lesz az új tanévben, mint a most végződőben, s tu­lajdonképpen valamennyi szakmában tudjuk képezni a hozzánk érkezőket, akik szük­ség esetén - ha nem lenne munkájuk például - találhat­nak ily módon is megélhetést maguknak. (-lay) Az éteri ellenőrzés marad? A leköszönt Országgyűlésnek szinte minden tagja személyes isme­rősünk volt. A rádió- és tévé-közvetítések a lakásunkba „varázsol­ták” a T. Házat. Az új Parlament új vezérkara még nem dönthetett, hogy az új ciklusban is a mikrofonok és a kamerák jelenlétében dolgozik-e majd a Ház. De nyugtázzuk: Gál Zoltán, a frissen vá­lasztott elnök már letette a garast az élő közvetítések folytatása mellett. Puszta kíváncsiság? Nincs rá paragrafus, de az elmúlt négy év­ben mégis állampolgári joggá érlelődött, hogy tudjuk: mi történik az ország házában. Csak a T. Házban...? A parlamenti helyszíni közvetítés ügye csak része - igaz, fölöttébb fontos része - az egésznek. Annak a kampány során sokszor elhangzott ígéretnek, hogy az új ciklus nem a titkos záradékok, a suba alatti paktumok, a fejünk fölötti döntések, hanem a nyílt politizálás időszaka lesz. Nemcsak a Tisztelt Házban, hanem a közélet minden színterén. Bajnok Zsolt Az „ígéret földjén” - Kossuth amerikai unokái Az „ígéret földjén” élők erköl­csi és anyagi támogatásáért es­deklő Kossuth sikereiről és si­kertelen próbálkozásairól regé­nyek és zsenge drámák próbál­koztak már hírt adni. De mit ér a szónok, ha magyar? Czinkotai Mihály, New York: Kossuth a második ember volt, ha nem az első, aki az amerikai kongresszus előtt ma­gyarul beszélhetett - percekig bár, de magyarul mondhatta szónoklatait. Azután angolul folytatta, hiszen a börtönben ki­tűnően megtanulta ezt a nyelvet is. El tudjuk képzelni gesztu­sokkal kísért ékesszólását, amint 1852-ben, Washington­ban így szólt az ország uraihoz: „ midőn e szószékre lépek, hogy Önöket felhívjam, mentsék meg a hazát...” ? El tudjuk képzelni, mennyire nem jelentett ez semmit az amerikai honatyáknak? Mert Kossuth beszéde elment Ma­gyarországon, de nem ott! Hi­ába folyamodott az ékesszólás fegyvereihez, nem volt sikere. Pedig igen jól kezdődött. Ha csak a partraszállás utáni fest­ményeket megnézzük, ahol a lovas bandériumok élén végig­vonul Manhattan utcáin, meg­értjük hitét és energiáját, hogy fél év alatt több mint 600 be­szédet tartott országszerte - német és angol nyelven. Száznyolcvan nap alatt hat­száz szónoklat, alkalmankint 2- 3 órás időtartammal! Ez ember- feletti vállalkozás még egy vá­rosban is, nem pedig ahogy ő tette, végig a keleti parton Bos­tontól New Orleansig. De hiába volt minden erőfe­szítés, a tervezett pénznek egy- tizede sem gyűlt össze. Talán azért, mert úgy vélték hallgatói, hogy a nagy szavak mögött nincs igazi realitás, csak egy álom kergetése?!- Magyarországon szinte mindenki Kossuthot tartja a legnagyobb magyarnak. Semmi sem állt távolabb az igazságtól, úgy gondolom! Nagyon könnyű lángra lob­ban tani — egy két napig. S utána jön a nagy üresség. Kossuth megadta a magyar népnek az öntudatot, de ez még nem ele­gendő arra, hogy ebből megél­jünk. Minden ember kicsit úgy van vele, hogy magyarnak lenni, az egy foglalkozás, de ebből még nem lehet olyan várat építeni, amely az első szellőre le nem dőlne.” „Nem tudok róla semmit.” (Az utca embere). A Madison Avenue-n sé­tálva magyar szóra lettem fi­gyelmes, s az egyik idős urat megszólítottam:- Mit tud New York és Kos­suth kapcsolatáról?- Semmit - feleli, s bigy- gyesztett ajakkal a fejét rázza.- Mióta él itt?- Nagyon régen - válaszol kényszeredetten -, túl régen.- Mit tud Kossuth New York-i tartózkodásáról - pró­bálkozom újra.- Nézze meg a Kossuth szobrot a 116. utca sarkán, de mást ne kérdezzen, mert sem­mit az égvilágon nem tudok. Én nem járok magyar egyesületbe, sehova nem megyek, ahol ma­gyarok vannak. Jobb, ha távol tartom tőlük magam... „Szavait Ábrahám Lincoln is használta” - fogalmazta meg egy másik amerikai. Hargitay István professzor, Cleveland:- Kossuth nevét még ma is több mint 150 falu, kisvároska és utca viseli. Itt, Ohióban is tartott beszédeket, s ezek közül a legjelentősebb a columbusi képviselőházban való szónok­lata. Ebből több mondatot Ab- rahám Lincoln is beépített saját anyagába. A híres gettisburg-i beszédében például olyan kife­jezéseket használ, melyeket először Kossuth Lajos mondott el... Cleveland keleti oldalán ta­láljuk gyönyörű bronz-szobrát, melyet 10—15 évvel ezelőtt le­vettek és restauráltak. Itt ma is szeretettel beszélnek róla, a szabadság szimbóluma­ként említik és tisztelik. (Sz. K.) Egri visszásságok - egy lokálpatrióta szemével Nem tudják a jószemű egri pol­gárok magyarázatát adni annak: miként tűrheti el a város ön- kormányzata, hogy a megye- székhely centrumában, a Szé­chenyi utca 2. számú, úgyneve­zett régi „alapítványi ház” tömb-átjárójában kialakított ki­rakatok java része betörten, fel- égetten éktelenkedik immár ta­lán több mint egy esztendeje. Rút gazdátlanságában leg­célszerűbb lenne a város csúfját megszüntetni. De ha már holnap tennék is, késő lenne...! * Újabban arra lettek figyelme­sek az autóbuszok jámbor uta­sai, hogy a jármű gumiszőnye­gének tisztán tartását oly mó­don oldja meg a vállalat, hogy hol kisebb, hol pedig nagyobb mértékben olajjal keni, locsolja fel, ami aztán biztosan megköti a port, de ez semmiképpen sem tekinthető tisztán tartásnak. De talán a társas járművek egyik-másik ülésének javítását is bátran elvégezhetnék, hiszen talán nem is kerülne az valami óriási summába. Ami azt illeti, egyáltalán nem luxusbuszokon kívánnak közlekedni az embe­rek, de legalább karbantartott üléseket szeretnének tekinté­lyes viteldíjuk ellenében hasz­nálni. * A megyeszékhely szívében, a Kossuth Lajos utcában áll a Buttler-család ősi háza, amely a műemléklista nem utolsó he­lyén szerepel. A Panoráma Vendéglátó­ipari Vállalat még a magánpri­vatizáció során értékesítette a becses ingatlant, mely egy Butt­ler Betéti Társaság birtokába került, sőt elnyerte a forintos kaszinó üzemelési jogát is. Igen ám, de a házból minden moz­gathatót az vitt el, aki csak akart. Padlóját, mosdóit, s így to­vább... leszerelték - magyarán: a magára hagyott épületet az idegenek teljesen kifosztották. Tavaly már írtam egy cikket e műemlék épület tarthatatlan helyzetéről, majd lapunk egy újságírónője arról tájékoztatta olvasóinkat, hogy a tulajdono­sok közlése szerint 1993 októ­berében már zöld posztón költ­hetik a pénzüket a kaszinó ven­dégei. De bezzeg azóta sem történt az ég egy világon semmi...! A közeli napokban arról ér­tesültem, hogy a betéti társaság feladta kaszinólétesítési szán­dékát, s az önkormányzat egyik vezetőjétől azt hallottam, hogy nem kevesebb, mint 80 millió forint körüli összegért el kíván­ják adni a házat... De eltekintve mindettől, az elsőfokú építési hatóság, azaz az Országos Műemléki Hivatal egri irodájának mindenképpen köteleznie kellene az ingatlan tulajdonosát, hogy legalább a ház ablakait hozassa rendbe, azaz zárassa be. Egy magát ba­rokk városnak minősítő telepü­lés nem engedheti meg, hogy a legforgalmasabb útvonalán egy ilyen borzalmas állapotban ék­telenkedő, műemlékké nyilvá­nított ház csúfítsa el az utcaké­pet. * Nemcsak Egernek, de hazánk­nak is egyik legértékesebb tö­rök műemléke a Knézich utcai minaret, melynek a tulajdonosa a városi önkormányzat. Nem ismerem városunk pontos gaz­dasági helyzetét, de azt bizton merem állítani, hogy nem jelen­tene részére anyagi gondot a remek mívű török mináré las- san-lassan már teljesen elmálló egyes köveinek pótlása. Oly­annyira meglazult itt-ott egy-egy kő, hogy egy vidám verébfamília ütött tanyát mö­götte. Műemlékeinkre nemcsak büszkéknek kell lennünk, de azokat gondozni, ápolni is köte­lessége a törvény erejénél fogva tulajdonosainak. Szeret­nénk hinni és reményleni, hogy Eger város önkormányzata nem fog e téren rossz példával elöl­Heyes-Nógrád megyei irodája Bélapátfalvára kézbesítőt keres• Érdeklődni: Eger, Barkóczy u. 7. Tel: 36/413-644/252, járni! Sugár István

Next

/
Oldalképek
Tartalom