Heves Megyei Hírlap, 1994. július (5. évfolyam, 153-178. szám)
1994-07-16-17 / 166. szám
4. oldal Szemtől Szembe 1994. július 16—17., szombat - vasárnap Arc a jelenből - Szekeres Imre Nem talány, nem mélypszichológia, lehetne akár vaskos politika, sőt pártpolitika, amit a következő sorokban leírok, mégsem az. Egy ember, egy közéleti szereplő, egy vidéki akárki, egy kopaszodó, vagy inkább magas homlokú, mosolygós értelmiségi, Szekeres Imre, élete derekán elmondott néhány mondatot. Rövidet, sommásat, csattanósat, válaszokat provokatív kérdésekre. Amikből kiderülnek az alábbiak... Szekeres Imre - mára már politikus... Ezelőtt két évvel jószerivel azt se tudta, hogyan kell eljutnia Pesten az MSZP székházába. Talán nem is akarta, nem is akarhatta. Mára őt ott nem kerülheti ki jóformán senki. Még a főnöke sem, aki nem egyéb, mint a most hivatalba lépő miniszterelnök, a magyar társadalom, a gazdasági és közélet irányítója, felelőse, Horn Gyula. Ez a Szekeres Imre mára már politikus. Nem róla mondják, ő maga vallja ezt. Alkalmasint vakmerőségnek tetszik napjainkban ilyen személyiségmeghatározással előállni, annyi emberfia „lebőgött” az utóbbi hetekben-hónapokban, mert azt hitte, tetteiből azt sugallta, hogy politikus - hogy a politológusokról most ne essék szó! -, noha világossá vált mindenki előtt: nem egyéb jó- akaratű dilettánsnál, akinek megtetszett valahol, valamikor az a csábítás, hogy a hatalom közelébe férkőzhessen. Mérnök. Tessék csak figyelni ezt a fordulatot, amit az interjúban használ.-Már régen nem vettem elő a személyi -igazolványomat, abba azt hiszem, a beosztásomat írták be, tehát hogy az MSZP ügyvezető alelnöke. Gondolom, most azt írnák be, hogy országgyűlési képviselő. Maradjunk egy kis ideig ennél a két mondatnál, annyire jellemző a gondolatmenetre, a kinyílásra és a rejtőzködésre. Azonnal elárulja, hogy énjét, belső tartalmait nem adja ki. Állítja, hogy régen nem vette elő személyi igazolványát. No de kérem, ezt a „dokumentumot” ki-ki mindennap, amikor kilép az utcára, magával viszi. Kell vinnie! Be van varrva a kabátja belső zsebébe? Dehogy, ott van az... Szekeres Imre tökéletesen tudja, hol van, ő hol tart, de azt is látja tudatának monitorán, hogy ez a kimondott szó, majd a leírt szöveg több tízezer példányban az utcára kerül, az emberek megrágják a szavakat, csócsálják, mint ahogyan én teszem ezt most, értik vagy értelmezik, vagy csak azt hiszik, hogy helyén értik, jól értelmezik. Pedig csak annyit rögzít az újság, hogy ő, a politikus állandó mozgásban leledzik, őt nem érdekli, mit írnak be róla a nyilvántartásba, ballag, megy, ha kell, fut, ha kell, iramlik előre, meddig? Mit is mond még?- 1991 végén, ’92 elején már rendelkeztem annyi tapasztalattal, hogy el tudjak igazodni a dolgokban... Nem diploma, nem egyéniség, nem kapcsolati rend - bár lehet, az is -, de elsősorban a tapasztalat. Ajánlanám szíves figyelmébe mindazoknak, akik csak a könyöküket használják az előrejutáshoz; tudnánk példákat sorolni. Jön a következő mondat.- ...nagyon kevés igazi politikust ismerek Magyarországon. Pedig nyüzsögnek körülötte, ellene, érte, olyanok is, akik a közéleti színjátékban Macchiavellit megszégyenítő magabiztossággal lihegik túl a magukra kiosztott szerepet. Tovább:- ...a politika is mesterség, vannak szabályai, van belső etikája, vannak viselkedés- módjai - bizony! - (a szerk), van technológiája... kevés politikust ismerek, de évről évre szaporodik a számuk.- Milyen optimista - csúszik ki meggondolatlanságom miatt a számon, de hiszen egy vérbeli szakember mondja, aki ráadásul a frappáns mondatokból kiolvashatóan erre is született. Nem is tehet mást, mint a saját érdekében akar teremteni olyan légkört, olyan környezetet, ahol van etika, van körülhatárolt érdekrendszer, a viselkedés, az emberi méltóság némi tisztelete, és főleg technológiája a dolgoknak, érdekeknek, eseményeknek, ahogyan az állandó cselekvés előre- hajtja-hajtaná ezt a társadalmat. 1989-ben még csak Veszprémben választják meg a reformkörök nyomására megyei első titkárnak - Papp János birodalma volt egykoron -, de a pünkösdi királyság mindössze két napig tart, mert megszűnt az MSZMP. Ekkor harminckilenc éves. Hívták vállalkozni, de ő maradt: „Ha a fene fenét eszik is.” Ez az a mondat, amelyet csak az az ember tud és akar kimondani, tettekre átváltani, aki sorsszerűén hisz magában. Itt kezdődik és itt is ér véget az egyéniség titka és annak mindenre kiterjedő elviselőképessége. Újabb mondat:- Én egy vidéki lobby embere voltam. Azt is mondhatná, hogy az ő személye senkit nem érdekelt igazán. De: odament Hóm Gyulához, és azt mondta, hogy „én vagyok az új országos titkára”. Majd mivel semmi hatást nem keltett, hazament Veszprémbe, majd megint jött, és akkor már a Parlamentben kereste fel Horn Gyulát, hogy akkor most ő csinálja - azaz: Hóm - vagy Szekeres - azaz: ő -, azt a nagy országos szervezést. Hóm rábízta. Ezután a pártapparátusban mindenkinek felmondott. Ő, aki kurta időnek előtte a térképen keresgélte, hogyan is találna el Pesten a Köztársaság térre. Tizenöt embert tartott meg a négyszázból. Akinek némi realitás- és humorérzéke még maradt az utóbbi évek tomamutatványai után is, elképzelheti, mekkora sértődöttség telepedett rá az adminisztratív szerkezetre - nem nevezzük most apparátusnak ezt a képződményt -, amikor sorban az ajtón kívülre sétálhattak. És lézengett a nagy-nagy épületben tizenöt emberrel. De fel kellett számolnia egy nyolcszázezres létszámú pártot kiszolgáló „verklit”. Most lendült bele, negyvenöt évesen. Nekem a tévés híradók képsorai közvetítik ezt a nyitott arcú, a szemével előre beszélő, a tekintetével, a mindig is valamit mondani akaró mozdulataival együtt dinamikus férfit. Nem mellénéz a kérdezőnek, hanem bele a szemébe, kemény kapcsolatteremtő készségét nem kipróbálja, használja; nem érdeklimeddig is bírja a vele való szellemi vagy kíváncsisági küzdelmet a kérdező, hanem vall magáról. Akkor is, ha csak a véleménye a fontos, vagy csak egy tétel, személy felől faggatják. Nincs felesleges gesztusa, nem tér ki, se mellé nem akar sandítani a kérdésnek, amit feltettek. Mintha megtanulta volna már a viselkedés technológiáját. Az etikája majd még ezek után vizsgázik, csak most veszi kezdetét az a kormányzati korszak, aminek ő az egyik szürke eminense. De hány változata adódik a szürkének? Nem hiszem, hogy utoljára rajzoltam róla egy ilyen, pár mondatos skiccet. De azt mindenképpen lényegesnek és nemcsak záróötletnek tartom e kurta jellemzésben, hogy Szekeres Imre akkor érzi jól magát, ha a Veszprémi Színházra gondol, az ottani bemutatókra. Vidéken van otthon, olyan értelmiségi, aki szerepre született. Most már csak az a kérdés, hogy a szerepkört ő választja-e majd, vagy a fordítottja is bekövetkezik: a szerep választja meg őt? Mivé? Ez itt a kérdés. Talán nem is hamleti. Farkas András Az ellőtt lábú kisbojtár Háromlábú fehér kutya csaholja meg a Szilvásvárad-közeli Pün- kösd-völgy-tanyába tévedőt. Apró állat, mint Fekete Pista bácsi Bogáncsa volt hajdanán a filmvásznon, s bár messze nem nézem tisztavérű pulinak, láthatóan a tipikus pásztorkutyák közül való. Göndör-gubanc szőrét az ilyennek nem kedveli még a kullancs sem: ha beléeszi magát, sem halad benne, így hát nem is bántja inkább. * Mózes - később tudom meg majd a nevét - megáll aztán előttem, épp három lépésnyire: nem harap, érzem jól az ugatásán: inkább csak jelezni, mint elűzni akarja véle az idegent. Kijön aztán a gazda is a házból: délidő van, ebédtől állhatott fel, látom, ahogy szalonnától zsíros bicskáját a díszes tokba rejti. Egyetlen pisszentéssel csendesíti le a nagyhangút, s csak azután fordul a jövevényhez. Nemes István juhászember. Apja, nagyapja, de meg sokadízig- leni szépapja is a karcagi pusztán őrzötte a birkanyájat - kevés beszédű, halkszavú volt közülük mindenik: ő is ilyenné vált. Sokáig ő maga is az Alföldön terelgetett, míg azt megtehette: munka után kajtatva került föl aztán a hegyek közé. Feleségével, lányával és fiával lakja most a karámók megetti tanyát.- Négyszáz birkát őrzök - bök maga elé egyszerűen a botjával, a másik irányba meg már csak a szemével int, ahol inkább csak sejteni, mint látni lehet a másik állományt. Rekkenő a hőség, nem legel ilyenkor az állat: fa alatt keres csöndesen hűs menedéket magának. A szalmaszínre égett fűről különben sem nehéz lemondania: nem is eszik inkább, csak nap ne süsse a hátát. Maga a juhász fiatal ember - alatta gyanítom a negyvennek. Keménykötésű, mint a pusztába születettek általában. Fejét kalap nem fedi, vállát guba nem borítja, csak a korcából kilógó ing, egy színehagyott, viseltes nadrág meg a marhalábszárból készült míves bicskátok az öltözéke. Tekintete, kiadagolt szavainak csöndessége aztán teljessé teszi, amit a juhászokról olvashat az ember: ha nem lenne a háromlábú kutyája is, biztos lehetnék, hogy jó helyen járok.- Februárban lőtték el a lábát - inti magához inkább csak mozdulattal, mintsem hangos szóval időközben elcsendesült szolgáját, amire az hozzábiceg farkcsóválva (Istenemre mondom, még mosolyog is hozzá), aztán, mint aki nem is nyomorék, fél lábával elrugaszkodik, s az egyetlen megmaradottal kapaszkodik a nadrágszíj biztos kötésébe. Simogatás persze a derék állat jutalma, ami a terelőkutyák csöpp fejében bizonyára a legmagasabb rendű elismerésnek minősül. Hogy ki követte el a merényletet, inkább csak sejti, mint tudja Nemes István. Jobb is ez így neki is, meg a nagy testű tohonya vadásznak is, akire gyanakszik. Hárman voltak azok ott akkor, s kettő közülük már készülődött a csurdításhoz - csakhogy a juhász szeme az állatok természetes őszinteségéhez vagyon szokva: hogy is gondolhatták azok ott hárman hazug szóval megtéveszthetni őt?!- Megnyúztam volna - esküdözik most a juhász, s magam is beleborzadok, annyira komolyan mondja. Három napig nem mutatkozott akkoriban a kutya, a szembe-fenyvesben bujdokolt, mint aki már meghalni készül, de a gazdi nem hagyta őt. Megkereste, főnökének kocsiján Egerbe vitte, ahol kemény pénzekért megműtötték a Kisbojtárt. Felajánlották ugyan, hogy egyszerűbb - meg olcsóbb is -, ha elaltatják, de mondtam már: keményfajtájú a juhászember. Mózes azóta három lábon terel. Nagy ívben kerüli meg a nyájat, s mert fél szemét mindig is a gazdin tartja, elegendő annak egyetlen lépést tennie jobbra vagy balra, az okos kutya ért belőle, hogy merről merre kell hajtania az engedetlen birkák seregét. Kezem nyújtom Mózes felé - örülnék neki, ha megnyalná. Nem azért, mert azután már biztos nem bánt, hanem mert szeretném, ha barátjának tartana. Mózes azonban nem mozdul. Gazdája szerint nem is fog. Ember - rajta kívül - még meg nem simogatta, mint ahogyan az ételt is csak a gazdi kezéből hajlandó elfogadni. Megint rajtam a sor, hogy tisztelegjek Mózes előtt. Nemes István időközben másik kutyáját szólítja magához. Őt is Mózesnek hívja, de ez a Mózes már nyugdíjkorú, kiszolgált katona. Évek hosszú során dolgozta ki magának, hogy fogatlansága ellenére ma is megbecsüljék. És terel, hát persze, hogy terel. Lételeme ezeknek itt, hogy szolgálják, aki így megbecsüli őket. (Hiába, ráérez az állat: Nemes István számadó juhász azért volt kénytelen eljönni legutóbbi munkahelyéről, mert nem adtak elegendő abrakot a jószágnak. Márpedig, ahol nem veszik emberszámba a birkát, ott nem marad ő egy perccel sem tovább). Beleremeg forróságába a levegő: mintha csak izzana az úton túli csipkebokor. Harapni lehet a kánikulát. Nemes Istvánt szótlanná teszi a fojtott meleg; ámbátor ki tudja: lehet, csak a szülőföldjére gondol vissza elmélázva. Haza, a karcagi pusztákra, a végeláthatatlan rónaságon. Ahol apja mellett bojtárkodott gyermekkorában, az meg az ő apja mellett. Az idő tájt, messzi földön még délibáb bolondította jótékonyan a hozzá hasonlatos juhászembereket... Hubai Grúber Miklós Munkanélküliség: az országos átlag felett Az elmúlt hónap végén 20 ezer All állástalant regisztrált a Heves Megyei Munkaügyi Központ. Ez a szám háromszázalékos csökkenést mutat. Ezzel szemben a jelenlegi munkanélküliségi ráta - amely 13,6 százalék - még mindig meghaladja az országos átlagot. Az utóbbi hetekben minden körzetben tapasztalható ilyen csökkenő tendencia, de a hevesi régióban így is kiugróan magas, huszonegy százalékos a munkanélküliség. Az idén végzett fiatalok jelentkezése most is júliusban várható. Júniusban 1805 pályakezdőt tartottak nyilván az irodák, ez százzal több, mint egy évvel ezelőtt volt. Továbbra is csökken azoknak a száma, akik „kiszorulnak” a munkanélküli-ellátásból, ezzel párhuzamosan viszont nőtt a jövedelempótló támogatásban részesülök aránya. Az előbbihez csaknem kilenc és fél ezren, utóbbi körhöz immáron majd nyolcezren tartoznak. Csak összehasonlításként: egy évvel ezelőtt még több mint 18 ezren kaptak járadékot, illetve segélyt. A munkaerőpiacot illetően kedvező változásról ad hírt a megyei központ tájékoztatója: az előző hónaphoz képest huszonöt százalékkal nőtt a szabad álláshelyek száma, júniusban 1800 munkahely volt betöltetlen. A kereslet főként az építőiparban, a vendéglátásban szembetűnő, de sok esetben a felajánlott alacsony kereseti lehetőségek miatt a közvetítés eleve kudarcra van ítélve. A cégek emellett magasan kvalifikált, szakmával és gyakorlattal rendelkező munkatársakat várnak. Az aktív eszközök közül a legismertebb és egyben a legkeresettebb továbbra is a közhasznú munkavégzés. A megye intézményeiben már nem kevesebb, mint 1306 állástalant foglalkoztatnak ebben a formában. A bértámogatás is mind jobban a vállalatok érdeklődésének középpontjába kerül. Júniusban már 306 cég igényelte ezt a segítséget, s hozzávetőlegesen ezer tartósan munkanélküli jutott ily módon álláshoz. Alkalmazkodva az iskolai tanévhez, a munkaügyi központ szervezésében, illetve támogatásával nem indult új átképző tanfolyam. A szigorú előírások miatt megcsappant a munkahelyteremtő beruházások támogatását kérők száma, és ugyanígy a mezőgazdaságban vállalkozó munkanélküliek közül is csak nagyon kevesen jutnak hozzá a kétszázezer forintos hitelhez. fi HEVESMEGYEI VÁLLALKOZÓI KÖZPONT A Heves Megyei Vállalkozói Központ az Innsbrucki Vásáron (1994. szeptembert 24,-október 2.) üzleti tárgyaláson résztvenni kívánó vállalkozókat támogat. A HMVK az utazási és a háromnapos kintartózkodás (két éjszaka) szállásköltségét fedezi. A HMVK által kiállítóként támogatásban részesült vállalkozók jelentkezhetnek az alábbi címeken: Heves Megyei Vállalkozói Központ 3300 Eger, Dobó tér 6/a. Tel.: 36/410-724 Fax: 36/413-265 Vállalkozói Központ Vállalkozói Központ Vállalkozói Központ 3000 Hatvan, Kossuth tér 2. 3200 Gyöngyös, Fő tér 13. 3336 Bátor, Petőfi u. 19. Tel/Fax: 37/342-258 Tel/Fax: 37/310-663 Tel.: Bátor 1 Jelentkezés határidő: 1994. augusztus 1. Tisztelt Partnerünk! Tájékoztatjuk Önt, hogy a Generali Budapest Biztosító Rt. Egri Vezérképviseletének címe megváltozott 1994. 07. 21-től Új címünk: Generali Budapest Biztosító Rt. Egri Vezérképviselet Eger, Széchenyi u. 18. Pf. 351. Tel: 310-693 Munkatársaink továbbra is készséggel állnak rendelkezésére. Ne feledje: HOZZÁÉRTÉSSEL SZOLGÁLUNK! Generali Budapest Biztosító Rt. Egri Vezérképviselete sj
