Heves Megyei Hírlap, 1994. július (5. évfolyam, 153-178. szám)

1994-07-11 / 161. szám

6. oldal Horizont 1994. július 11., hétfő „Amíg lehet, ellenállunk!” A közelmúltban lezajlott kolozsvári tüntetésen, melyen többezres tömeg fejezte ki tiltakozását Funar szoboreltávo­lító akciójával szemben, számos román és magyar politikai vezető mikrofon elé állt. Köztük Tőkés László, a Király- hágó-melléki református püspök is. A Mátyás-szobor tövé­ben elmondott beszédet több esetben szakította félbe a „kin­cses város” tapsa és éljenzése. A tüntetést követően interjút adott lapunk tudósítójának.- Nagy hagyománya van a magyarság jogvédő harcában a panaszkodásnak, ami a ki­sebbségi kérdésekben nagyon sok esetben elkendőzi a lé­nyeget. Sajnos, a nyugati poli­tikai megközelítés egészen felületi, eseti szintű, s csupán a történések, a sztorik érdek­lik őket. Nem elég érzékenyek az összefüggésekre. Hogy érthetőbbé tegyem, amit elmondtam, példának okáért: eljön egy amerikai megfigyelő diplomata, Schif­fer úr, vagy az Európa Ta­nácsból valaki. Összegyűjt 27 tényt, azt mérlegeli, majd összegyűjt másik 16-ot, me­lyek történetesen pozitívak. Összeveti a tizenhatot a hu­szonhéttel szemben, és így szól: még mindig rossz, de már sokat javult. Közben a lényegről terelődik el a figye­lem!- Mélyebb értelmek szerint kell értékelnünk a Má­tyás-szobor körüli eseményt, mely próbaköve a romániai demokráciának és próbaköve a magyarság megmaradási esélyeinek is. Többről van itt szó, mint Fadrusz János művészeti al­kotásáról! A szimbólumok hatalmas telítettséggel sűrítik a múltat és a jelenlegi politi­kai helyzetet, ehhez való vi­szonyunkat. Amikor ilyen cselekményre készülnek vagy ilyet követnek el ellenünk, akkor lényeges következte­tésre adnak lehetőséget, még­pedig arra, hogy mire számít­hatunk. Ha több évszázados műltunkat büntetlenül meg lehet semmisíteni, névtáblá­inkat gyalázni, tereinket át­alakítani, szobrainkat elmoz­dítani, ez közvetlen üzenetet hordoz: a hatalom üzenetét az elnyomottaknak, a magyar­ságnak. Nem nehéz belátni, hogy ez milyen végkifejlet irányába mutat. A leépülés, a lehetetlenné tétel irányába, az elviselhetetlenségig fokozott ellenséges közeg, a menekü­lésre késztető állapotok üze­netével űzötten. Másfelől ezek a történések és a Funarhoz fogható szemé­lyek - amiképpen Doina Cornea neves ellenzéki har­cos mondotta - csupán eszkö­zök a hatalom kezében. Könnyű volna elintézni azzal, hogy egy bolond polgármes­ter dühöng, és ostobaságokat követ el. Itt azonban sokkal többről van szó.- Funar hordozója, megtes­tesítője, reprezentatív képvi­selője ennek a rendszernek, tehát a hatalomra utal vissza, minősíti azt. Fia megtörténhet egy európai rangú szobor- csoport elmozdítása, ott a ha­talom természete felől nem lehet kétség, és fel kell ké­szülni a legrosszabbra. Funar olyan, mint a király bolondja. O mondja meg azt, amit másnak nem lenne il­lendő megmondania. Sőt, még a királyt is ki meri figu­rázni, mert neki most erre van kedve, neki megengedték! Az ő szerepét erre találták ki, hogy mindent tehessen és megmondhasson, amit más - ha szalonképes akar lenni Eu­rópában, mint például Iliescu - nem tehetne és nem mond­hatna meg.- A nyugati nézők, hallga­tók a maga összefüggésében és egy globális keretben kell hogy lássák ezeket az esemé­nyeket, és figyelmeztetniök kell kormányaikat a román hatalom valódi természetéről. És tovább kell folytatniuk azt az emberjogi, kisebbségi har­cot, amellyel oly nagy segít­ségünkre voltak 1989-ig. Ez­után kicsit elengedték magu­kat, mert úgy tűnt, hogy mind Magyarországon, mind az utódállamokban gyökeres vál­tozás indult be. Sajnos, me­gint arra kell ébredniök, hogy a játszma nem ért véget, csu­pán megszakadt, s a folytatás ugyanott következik, ahol ab­bamaradt ezelőtt négy évvel. Egy kis túlzással fogalmazok így, mert természetesen nem hiszem, hogy ugyanott le­hetne még folytatni a hatalmi játékot, mint ahol megsza­kadt. Úgy értem, hogy a hata­lomnak nem csupán aláren­deltjeként, hanem partnere­ként kell kezelnie bennünket.- Állunk elébe minden provokációnak és minden ka- land-ízű próbálkozásnak, mely az elmúlt 75 év politiká­ját igyekszik folytatni és be­teljesíteni az ezredvégre: Er­dély teljes elfoglalását, teljes kisajátítását, a mi kiűzetésün­ket és beolvasztásunkat. Ameddig lehet és Isten meg­segít, ennek ellenállunk! Harcunk eredményessége és sikere nagymértékben mú­lik barátainkon, a szabad vi­lág demokratikus országain. Remélem, akik ezt látják-hall- ják, azok újból tudatosítják magukban, hogy mi a tenniva­lójuk, és eszerint fognak cse­lekedni. Sziki Károly Egerbe honosodott - s lelkileg „belakta” a várost Negyven eve tanárkodik Pataki József egri grafikus. Gyöngyös­patán kezdte, akkor ott még az ötszáznegyven gyerek között a lányok mind népviseletben jár­tak. Vissza is ment hozzájuk az idén egy kiállítással, hadd mu­tatná meg magát azoknak, akik azóta már felcseperedtek, ho­gyan szaladtak át a feje felett az évek, mi lett abból a színjátszó, bábozó, néptáncozó fiatal „tan­erőből”, aki közéjük kevere­dett. Elszármazva faluról, Bor- sodszemeréről Gyöngyös mellé, a Mátra alá, a síkságról a hegyek tövébe települve né­hány évre. Valóban, honnan és mit is vitt magával oda, negyven év előtt? A falusi gyerek, a gazdál­kodó szülők szorgalmas életé­nek emlékeit, a lovak, a tehe­nek, a disznók - mára sertések­nek hívják! -, a galambok, a nyulak, a baromfiudvar képi vi­lágát. Meg amit ott, a tanító, Bóta László, majd Egerben Hamza Tibor tanár felébresztet­tek benne, kicsalogattak belőle: a szépség iránti csillapíthatatlan vonzalmát. Önbizalmát is fel- geijesztették magasabb fokra. Amikor 1952-ben, az egri dia­dalmas várvédelem négyszáz esztendős jubileumára képző- művészeti kiállítást rendeztek, ő is beküldte tizenévesen a maga „dolgát”, egy ceruzaraj­zot tanári biztatásra. Nem is vallott vele szégyent. Ez az esemény megnövelte - életre- szólóan - az önbizalmát. Vagy inkább megerősítette elhiva­tottságát. Hogy tennie kell, amit neki a tehetsége előír. Aki a falusi gyerekek, egyál­talán a hátránnyal küszködök helyzetét felfogni képes, érté­keli a grafikumnak azt a szor­galmát, megalkuvás nélküli ön­fegyelmét, amellyel Egerbe ke­rülvén, már lakosként váro- sítva, egrivé, értelmiségivé ve- rekedte fel magát - 1958-tól. (Itt ildomos lenne elmélkedni arról, de nincs helyünk rá, mit is jelent az értelmiségi státus, ha van ilyen, vagy egyáltalán a polgár, jogi és társadalmi érte­lemben? ’56 neki is fekete pon­tot hozott az akkori hatalom szemében. Ma sem előny neki - úgy érzi -, hogy akkor, a forra­dalom tájékán természetes és egészséges érzékei jól működ­tek. Harminc éve tanít itt, Eger­ben. Teszi a mindennapi köte­lességét. Miközben dúcol, metsz, „gyártja” grafikák, Egerről, erről a századok által ide épített utca-tér-épület-to- rony-kupola-vár-rendszerről. Ahol eljönnek a csendes esték, az éjszakák csillagokat szülnek, álmokat dédelgetnek, ábrákat feszítenek a képzelet vásznára. Hősök libbennek el a felhők hónalja alatt, egy Balassi, egy Koháry, egy harcqs 1848-ból, Tinódi is új vala-valán töpreng a bástyák tövében, mert az ig- ricnek nehezen-kenetlen forog az élete kereke. Közben címe­rek vándorolnak ide-oda, jön Eszterházy meg Pyrker, olyan az úrhatnámság is, de írják a históriát versben, prózában, életben, szerelemben, szeretők­ben és szeretettekben egyaránt. A grafikus szereti a címere­ket? A múlt évtizedekből elő-előtüremkedik nála a dró­tostót is, hogy ezt-azt megjavít­son, a házaló bőrgyűjtő is, aki libatollat is belebújtat a fész­kébe. Patakinak újabban zo­mánccal, zománcba üzennek ezek a házak, paloták, tornyok, templomok, barokk szobrok, egykori hatalmi istenségek keze és lába nyomai. És ő nem tágít mellőlük, leképezi őket, mert neki mindehhez maradt elegendő szorgalma, türelme. Goethére is hivatkozik, aki sze­rint a készség-képesség, az ere­detisége, amit ő „összehozott” —, elférne a kézelőjén, de amit szorgalma, kitartása által meg­teremtett - világirodalom. Mondjuk mi. S talán igazunk is van. Amikor a szellemi környeze­tet, barátait említem, csak azo­kat sorolja, akiktől barátságot, tudást, eligazítást szerezhetett. Bóta Lászlót, a nagyon érzé­keny lelkű tanítóját, Hamza Ti­bort, a festő-tanárt, Blaskó Já­nost és Jakub Jánost kinyíló te­kintettel nevezi meg, majd Kan­tus Gyulát, bemérésként rábök arra a pillanatra, amikor - rész­ben Moldvay Győző hívása nyomán - egy halom sereg­szemlében állt helyt magáért és munkáiért Bernáth Aurél mel­lett. ,J)oldog vagyok - mondja hogy festőállvánnyal járhattam a Balaton vidékét, a Dunaka­nyart, a nógrádi tájakat, a Mát­rát, a mártélyi tanyavilágot, Debrecen környékét, a szolnoki Tabánt." Az még inkább meg­nyugtatta, ha értő ítészek rábó­lintottak egy-egy tárlat alkal­mával arra, ami egyediségével, szellős zártságával itt feltűnt, hatást keltett, jelezte, hogy ő is itt van, és így van itt. Kértem tőle fotót, hogy az olvasók arcról is ismerkedjenek vele. Ó inkább elém tette grafi­káit, a műveiről készített fotó­kat, a levelezőlapon felvonuló egri ábrázolásokat. A műveivel akar hatni. Nemcsak kiállításo­kon, nemcsak a polgárok laká­saiban, hanem az egri idegen- forgalomban is. Vigye a nyu­gati turista ezeket a grafikákat magával, küldje üdvözletként haza, hadd kapjanak Egerben a piaci portéka helyett alkotást is innen, ebből a túlfűtött, de oly­kor igencsak didergő szellemi Közép-Európából. És még valamit! Népi és ur­bánus viták ostoba szokásai el­len vegyünk egy kis ízelítőt ab­ból a példából, amit ez a haj­dani felettesei szerint félbema­radt művészi pálya is - mekko­rát tévednek! — elibénk tár, nincs népi, nincs urbánus, csak egy van: a dilettantizmus fölött lévő, oda emelkedő szellemiség van, ami értéket termel. Nem­csak Pesten; Egerben is. Nem­csak a mának; a holnapnak is. Ezért is választottam Pataki Jó­zsef életútját rövid nyilvános elmélkedésem tárgyává. Farkas András Kire hagyjuk, ha nincs kire hagyni? A kisiskolások „hosszú, forró” nyara a dolgozó szülők nagy részét nehéz kérdés elé állítja: munkaidő alatt kinek a gond­jára, felügyeletére bízza a gye­reket? Az egyik lehetőség: az isko­lai nyári napközi. Ha működik, feltétlenül érdemes igénybe venni, mert a szakszerű fel­ügyelet megnyugvást ad a szü­lőnek. Az önkormányzatok számos helyen működtetnek nyári napközis táborokat. Ezekben is jó feltételek között tölthetik szünidejük rövidebb- hosszabb részét a kisiskolások. Jó szívvel ajánlhatók kicsik­nek, nagyoknak a sporttáboro­zásokat. Ezekre azok is jelent­kezhetnek, akik csak most is­merkednek egy-egy sportág alapjaival. Érdemes megérdek­lődni, hogy az osztályközössé­gek, az iskolák szerveznek-e vándortáborokat, kerékpár­vagy vízitúrákat, mert ezek a romantikus, kalandos progra­mok nemcsak szórakoztatják, hanem önállóságban, ismere­tekben gazdagítják is a kisdiá­kokat. Lehet, hogy egyik foglalkoz­tatási formával sem sikerül ki­tölteni a szünidő fehér foltjait. Ilyen esetben megkereshetjük az osztálytársak szüleit, akik ta­lán éppen a mienkhez hasonló cipőben járnak. Ha néhányan összefognak, egy-egy szabad­nap, rövidebb fizetés nélküli szabadság kivételével meg tud­ják szervezni, hogy a gyerekek egyszer egyik, másszor másik családnál lehessenek. Ha ez a próbálkozás sem jár sikerrel, gondoljuk át: nines-e a szomszédok, az ismerős nyug­díjasok között olyan, aki elvál­lalná, hogy ellátja a gyereket, vigyáz rá, amíg mi dolgozunk. Ez persze ingyen senkitől nem várható el, de térítésért aligha­nem találunk rá vállalkozót. Dr. Kecsmár Ilona (FEB) Matur - az idegenforgalom közös fejlesztéséért A turizmus fejlesztése érde­kében egy évvel ezelőtt né­hány turisztikai szakember megalakította a Magyar Tu­risztikai Egyesületet, a Ma- turt. A közelmúltban Heves megye is létrehozta Matur-ta- gozatát, melynek elnöke Va- dócz Péter ügyvezető igaz­gató.- Mi tette szükségessé az egyesület megalakulását?- Célunk elsősorban az ide­genforgalomban dolgozók erő­inek tömörítése, mivel eddig a meglévő szakmai szervezetek tagolódtak. Másrészt egy olyan csoport kialakítása, amelyet közös érdekek és célok fűznek össze. Reményeinknek megfe­lelően az Országgyűlés meg­lévő bizottságai mellett meg­alakul az Idegenforgalmi Bi­zottság is. Ezen keresztül a Ma­tur a kormányzati munkában is meg tudná adni a szakma hátte­rét, másrészt pedig tudatosít­hatná a Parlament és a képvise­lők számára az idegenforgalom messzemenő jelentőségét. Saj­nálatos módon a négy évvel ez­előtti választásokon egyetlen pártnak a programjában sem szerepelt az idegenforgalom. Ezt a legdinamikusabban fej­lődő ágazatot egyszerűen elfe­lejtették, ami számunkra igen fájó dolog volt. Munkánk eredményeként az idei válasz­tásokon minden nagyobb párt programja tartalmazta az ide­genforgalommal kapcsolatos elképzeléseket, melyeket a szakma képviselőivel is megvi­tattak.- Melyek a megyei tagozat tervei?- Lényeges feladat a megyei idegenforgalmi adottságok felmérése, az idegenforgalmi leltár elkészítése, tehát fel kell mérnünk a piacot. Itt egy olyan céltudatos „termékfejlesztés­ről” van szó, amikor tudjuk: mit miért csinálunk. A megyei programoknál is elsőrendű szempont az, hogy legyen irán­tuk kereslet, legyenek érdeklő­dők, akik például a Barokk Fesztivál, vagy a szüreti napok rendezvényeit benépesítik. Eger jelentős idegenforgalmi vonzerő lehetne a Magyaror­szágra utazó turisták számára, de ezért még nagyon sokat kell tennünk.- A Matur 1995-re meghir­dette a „Turizmus évét", amely előkészíti államalapításunk 1100. éves évfordulójának ese­ményeit.- A megyei szervezeteknek az a feladata, hogy leadják programajánlataikat, amelyeket elemezve a Matur felméri a honi kínálatot, amit igyekszik egy országos rendezvénysoro­zatba tömöríteni. De máris fel tudjuk ajánlani a már jól bejára­tott rendezvényeinket, amelyek között jelentős helyet foglalna el a megyei önkormányzat által létrehozott Hevesi Mozaik elne­vezésű rendezvénysorozat. — Az elkövetkezőkben több szakmai szekcióban kezdődik majd meg a munka.- A szakmai tagozatok élén képzett szakemberek marke­tinggel, termékfejlesztéssel, külső kapcsolatok kialakításá­val, szolgáltatással és oktatással foglalkoznak majd. Az utóbbi kapcsán említem meg, hogy itt már szeretnénk bevonni a kö­zép- és felsőfokú idegenfor­galmi szakoktatásban résztve­vőket is. Hiszen nagyrészt raj­tuk múlik, milyen szakismeret­tel és idegennyelv-tudással rendelkező munkatársak kerül­nek majd a pályára. A marke­ting-tagozat közismerten az egyik meghatározó eleme a rendszernek. A legfontosabb feladat, hogy felmérje, melyik az a piaci térség, ahol Magyar- országot célzott reklámokkal el tudjuk „adni”. Választmá­nyunknál még nem jött létre a szakmai tagozódás, mivel eh­hez nagyobb taglétszám szük­ségeltetik. Ezért a Matur Heves Megyei Szervezete továbbra is várja új tagok jelentkezését, azokét is, akik nem a szakmá­ban dolgoznak, de mindenkép­pen szeretnének valamit tenni az idegenforgalom fejlesztésé­ért. A szerveződő nonprofit jel­legű szervezetünk ily módon szeremé integrálni a szakma legszélesebb képviselőit. V. Tana Judit BORFORGALMAZÓK FIGYELEMI Próbálják ki új termékünket, az Slitons MŰANYAG HORDÓTI Igény— kialakítás, halmozhatóság, natúr, sérgm színek. DeST MŰANYAGIPARI RÉSZVÉNYTÁRSASÁG Debreeen. István ét 147. Td.: {52)346-173, (52)328-589 FAX: (52) 32*-*1í Kínálatunk: műanyag kannák. Öntözőkannák, dézsák, tálak, vödrük, háztartási eszközök.

Next

/
Oldalképek
Tartalom