Heves Megyei Hírlap, 1994. július (5. évfolyam, 153-178. szám)

1994-07-11 / 161. szám

1994. július 11., hétfő Panoráma 7. oldal Mi volt itt? 1994. június 19-én volt három éve, hogy Silov tábornok, a szovjet csapatkivonást irányító parancsnok Záhonynál átlépte a határt, s ezzel az utolsó szovjet katona is elhagyta Magyaror­szágot. A szovjet csapatok ide­iglenes itt-tartózkodása véget ért. A második világháború befe­jezését követően aláírt párizsi békeszerződés felhatalmazta a Szovjetuniót, hogy katonai erőt állomásoztasson hazánkban, az ausztriai megszállási övezettel való összeköttetés biztosításá­hoz. Az 1955-ös osztrák állam- szerződést követően már nem volt jogi alapja a szovjet csapa­tok magyarországi tartózkodá­sának, de mint tudjuk, marad­tak. Az 1957. május 27-én alá­írt Egyezmény, majd a létesít­mények igénybevételét, a szol­gáltatások rendjét és feltételeit tartalmazó 1958. április 1-jei megállapodás és egy további jogsegély-egyezmény rendezte, legalábbis formálisan, a kiala­kult helyzetet. A későbbiekben ezek a megállapodások szolgál­tak alapul az itt-tartózkodás gyakorlati kérdéseinek megol­dásához. A kivonás előtt hazánkban jelentős csapásmérő erők álltak a Déli Hadseregcsoport veze­tése alatt: egy harckocsi és két gépesített lövészhadosztály, két rakétadandár, két vadászbom­bázó és egy felderítő repülőez­red, két helikopterezred, s az ezeket kiszolgáló, ellátó kato­nai szervezetek. A szovjet csa­patok nyolc jelentősebb repülő­tér mellett számos más objek­tumot is használtak, 94 helyőr­ségben állomásoztak, s igénybe vettek 328 ingatlant. Az 1989-1990. évi részleges csapatcsökkentés keretében egy harckocsihadosztályuk és egy kiképző harckocsiezredük, ösz- szesen mintegy tízezer fő távo­zott hazánkból. És végül a tel­jes kivonás során hagyta el or­szágunkat a még ezután is mintegy százezer fős szovjet csoportosítás, közel 45 ezer ka­tona és 55 ezer polgári alkal­mazott, családtag. A csapatkivonás keretében elszállítottak az országból 25 ezer fegyverzeti és technikai eszközt, benne 194 repülőt, 138 helikoptert, közel húszezer ke­rekes járművet, több mint ezer lánctalpas járművet, s 860 harckocsit. A vagyonjogi, gaz­dasági és pénzügyi kérdések rendezése, a környezeti és ter­mészeti károk felmérése, a hát­rahagyott ingatlanok hasznosí­tásának megkezdése több mint egy évig tartott. A legjelentő­sebb megállapodásnak a köve­telésekről való kölcsönös le­mondást tartalmazó Egyez­mény, népszerű nevén a „nulla megoldás” tekinthető, melyet a magyar miniszterelnök és az orosz elnök írt alá Budapesten, 1992. november 11-én. Erdélyi Lajos alezredes, HM Nehéz az élet - sóhajtott fel András Megvörösödött az ég alja a Pap-hegy mögött, szél lesz hát holnap. A bíborvörös alkonyati égbolton cseppet se tudott gyö­nyörködni Gazsos Compó And­rás, aki vadőr volt a Bükkalján, méghozzá jeles vadőr. A szél ráhordja az avart a frissen se­pert cserkészutakra - pedig mi­hamar itt a szarv as bőgés, ami­kor halkan kell járkálni az er­dőn - és újból heteket dolgoz­hat vele. András különben most azért óvakodik a bíborvörös alko­nyaiban, hogy majd lő egy nyu- lat vasárnapra. így, estenden az erdőszélen lehet leginkább ve­lük találkozni, meg őzzel is. Igaz, András őzet nemigen akart lőni, mert elég nagy, és kidomborodik a hátizsákból. A nyúl a legalkalmasabb, lőni kell hát egyet, persze, nem a vakvi­lágba, hanem valami jó taka­rásban, ahova nem lát avatatlan szem. Mert úgy vannak ám a népek, ha puskalövést hallanak, nyújtogatják a nyakukat, mint lúd a vetésben. Ül hát békésen András a mo­gyoróbokor ^ mellett, és türel- meskedik. Ám kisvártatva őz ugrott meg a közelben, nagy ri- adozással. Valaki megzavarta, ennek utána kell ám nézni. Alighanem valami hurkos vad­orzó lehet, csapdáit jött meg­nézni az alkonyat leple alatt. Na megállj, bitang! Az őz tovább riadozott, Andrásban meg nőtt a gyanú: valaki jár a közelben. Tiszta szívből gyűlölte a hurko- lókat, igen méregbe jött most is. Ha kézre kaphatja, nagyon pórul jár a koma! Bal kéz felől reccsent egy ág... ahá... jön már... De nem, ez nem ember. A mozgás abbamaradt, és el­hallgatott az őz is. Úgy látszik, megfeledkezett már ijedelmé­ről, mert kíváncsian visszavál­tott előbbi helyére. Nincs az a kíváncsi vénasszony, amelyik kíváncsiság dolgában vete­kedne egy ilyen bakkal - gon­dolta András, amint a magasra emelt fejjel figyelő őzet nézte. Mélyül az alkony, lassan es­tébe hajlik, az ég bíbora pedig- szürkéskékre sötétül. Nyúl hát már nemigen jön, de hát jó lenne már a bak is. Nem is olyan nagy végtére, zsigerelve tán ha 15 kiló megvan. Újból reccsent mellette az ág, András megmarkolta a puskát, mert még majd úgy jár, mint tavaly őszön: amikor a róka ellopta mellőle a lőtt fácánkakasát... Igaz, most nincs fácán, de róka azért lehet. Az őzbak már meg­nyugodva csipegetett, nagy finnyásan hol innen, hol onnan. Válogatós legény - gondolta András -, de hát teheti, terített asztal van körülötte. Csak jőne hát végre közelebb! És mintha csak megrendelték volna, egyenest Andrásnak tartott. Gyere! Gyere! Ötven lépés­nyire van, még nem szabad lőni, ebben a vacak gyöngygo­lyóban nem lehet bízni, — már csak negyven lépés, már csak harminc. De hát mi legyen? Meglője? Mindegy, lesz, ahogy lesz, tovább várni nem lehet, mert ha a nagy csipkebokor mögé lép, örökre eltűnik. Durran a puska... ugrik a bak... András érzi, hogy kissé hátrament a lövése. Moccanat­lan vár, mert hátha jár erre va­laki a vadásztársaságból. Meg a sebzett vad után nem szabad rögtön utánakeresni, hadd múl­jék ki zavartalanul. Teljesen besötétedett, és most már nem érdemes hazamenni, virradóra úgyis vissza kell jönni a terü­letre. Fekvőhely után néz And­rás az út mentén kissé beljebb. Leterítené a kabátját, de mi az ott a szőlő között? Mint valami nagy kő, ami még tegnap nem volt ott. Nézzük csak... hát nem is kő, nem bizony! A bak fe­küdt ott dermedten immár. Gyorsan zsigereljünk, aztán gyerünk mégis hazafelé most már. Nem telt el fél óra, háti­zsákban a bak, keresztbe kötve a lábai. Hátán a nehéz teher, kézben a puska, és szép komó­tosan, elégedetten mendegélt András. Nem is találkozott sen­kivel. A faluban nagy a hejehuja, messziről hallani már. Bakonyi bácsi végre férjhez adta a lá­nyát, és most világraszóló la­kodalmat csapott nagy örömé­ben. Legények, lányok végig- hosszig énekelnek az utcákon, értelmes ember ilyenkor nem mászkál dugig tömött hátizsák­kal, még a sötétben is szemet szúr. Letér András az útról a kertek alá, hogy a temetőn ke­resztül hazaóvakodik. A Hold lement már rég, sötét van, de ismerős az úton András a sötét­ben is. Ámde ember tervez... a tervek elé sok esetben akadá­lyok gördülnek. Tegnap halále­set is volt a faluban. Bölcsen van ez a természetben; öregek mennek, fiatalok jönnek. Mióta a halál divatba jött, nem biztos az ember élete. Pogácsos Kiss Kati nénénk is gyűjtött, kapart egész életében, pedig sejthette volna, hogy minden múlandó, de hát nem tudta, mint ahogy András se tudta, hogy Kati néni letette a kanalat. Jó mély sír várja a délutáni temetést. Privát pechje volt Andrásnak, hogy éppen a frissen ásott két méter mély sír esett az útjába. Annyit érzett estik, no, nincs a lába alatt föld. Puskástól, zsákostól nagyot huppant odalent, fejét is alaposan beverte. Mire magá­hoz tért, elcsitult a lakodalmas lárma, a kutyák se ugattak, csak az őszibogár siratta halk cirpe- léssel a tovatűnő nyarat. Neki­veselkedett András, hogy kimá­szik, de hát nem érte el a pere­met. Többször próbálta - egy­szer se sikerült. Maga erejéből nem szabadulhat? De nehezen virrad... Derengéskor aztán ki­ismerte magát lassacskán. Ké­sével lépcsőket faragdált a sír sarkába, de a nehéz hátizsákkal sehogy se boldogult: mindunta­lan visszarántotta a teher. Nincs mit tenni, meg kell nyúzni és feldarabolni - gondolta. Na­gyon sietett, nehogy valaki a sírban érje, mert ha valaki itt ta­lálja, egész életében rajta röhög a falu. Sietett hát, egymás után repült ki egyik comb, a másik comb, gerince darabjai, és az üres hátizsákkal - még így is csak hosszas erőlködés után - nagy nehezen maga is kijutott a sírból. De mikorra kijutott, az őzbak darabjait, a szép combokat, a remek gerincdarabokat a kör­nyékbeli kutyák már mind széthordták... csak a feje ma­radt, rajta a szép 6-os agancs­csal... András bús lemondással nézte, amint Perelő Tolyu Pista tarka kuvasza ádáz közelharc­ban osztozik a lapockán a Józsa Mucó Dávid veresbama Bun- dásával. Hej - sóhajtott fel András -, nehéz az élet... Ferenczy Ferenc HUMOR- Kéretem a főnököt, panaszom van erre az ételre.- Sajnos, a főnök nem jöhet, ő is evett ebből a gombás szeletből. A turista külföldön egy kastély megtekintése során figyelmetlenségből összetör egy vázát.- Az istenért! - szömyülködik az idegenve­zető. - Hiszen ez egy XVII. századból való váza...- Egészen megnyugtatott - válaszolta a tu­rista -, már megijedtem, hogy új volt!- Legyen a feleségem!- És teljesíti a kívánságaimat?- Mindet és mindenkoron.- És nálunk lakhat a mama?- Természetesen!- Lakáskulcsot nem kér?- Soha!- Megígéri, hogy nem iszik, nem dohányzik és nem kártyázik?- Megígérem.- Már megbocsásson, de nem megyek hozzá egy tökfilkóhoz!- Csak tudnám, mit találsz abban a fiúban?- Semmit, de engem nagyon szórakoztat a keresés! Rakott burgonya - másként, mint szoktuk Elkészítési idő: 1 óra 10 perc. Hozzávalók: 2 burgonya, 2 sárgarépa, 2 vöröshagyma, 2 cukkini, 30 dkg spenót, petre­zselyem, bazsalikom, 1 gerezd fokhagyma, 4 kanál reszelt sajt, 5 dkg bacon szalonna, olaj, só, bors. Mossuk meg a burgonyát, főzzük meg, és hámozás után vágjuk karikára. A meghámozott hagymát vág­juk vékony karikára, fonnyasz- szuk meg 2 kanál olajon, sóz­zuk és borsozzuk meg. Tisztítsuk meg a sárgarépát és főzzük sós vízben 20 percig, majd lecsöpögtetés után vágjuk karikára. Kevés sós vízben főz­zük 15 percig a megtisztított spenótot, és szűrőkanálra téve csöpögtessük le. Mossuk meg a cukkinit, főzzük 12-15 percig, majd vágjuk karikára. Egy ser­penyőben pirítsuk meg a bacon szalonnát. Kenjünk ki olajjal egy tűzálló tálat, és béleljük ki egy sor burgonyával, szórjuk rá a kétkanálnyi áttört fokhagyma, megvágott petrezselyem és ba­zsalikom keverékét. Tetejére kerül a többi zöldség, majd a bacon szalonna és a reszelt sajt. Végül még egy réteg burgonyát helyezünk el, a tetejét meglo­csoljuk egy kevés olajjal, meg­szórjuk vágott petrezselyemmel és bazsalikommal. 180 fokosra előmelegített sütőben 25 percig sütjük. Pályázati felhívás A Kossuth Lajos Tudomány- egyetem Pedagógiai-Pszicho­lógiai Tanszéke a „Csoko- nai-program” keretében, amely olyan, a „térrel, idővel és személyes hatóerejével gazdál­kodni tudó nevelők képzését tűzi ki célul, akik szakjukon kí­vül szakmájukat is magas szin­ten ismerik, és vállalják az al­kotni és szólni tudó tanítványok nevelését”, pályázatot hirdet „Gyöngyszemet keresünk II.” címmel azoknak az óvodape­dagógusoknak, tanítóknak és tanároknak, a pedagóguskép­zésben közreműködőknek, akik örömmel vállalnák a debreceni KLTE-n, a nyíregyházi, az egri tanárképző főiskolán, a békés­csabai, a sárospataki és a deb­receni tanítóképző főiskolán, valamint a hajdúböszörményi óvóképző főiskolán tanuló egyetemi és főiskolai hallgatók pedagógiai képességének fej­lesztését. A pályázat teijedelme 10-20 gépelt oldal lehet. A benyújtási határidő 1994. szeptember 10. Érdeklődni: dr. Balogh Lász­lónál, Kossuth Lajos Tudományegyetem, Pedagó­giai-Pszichológiai Tanszék. 4010 Debrecen 10., Pf. 28. Részletes információt szin­tén itt lehet kérni. Női ékesség a szép frizura A női nem egyik ékessége a haja. Nyáron a haj különleges kezelést igényel. A festett haj kifakul, száraz lesz, töredezik. Ha víz mellett nyaralunk, igen jót tesz hajunknak, ha a Balaton vagy a Duna vizében mossuk meg hajunkat. Arra azonban vigyázzunk, hogy ez­zel ne zavarjuk ftirdőző társa­inkat. A legjobb, ha lavórban vagy vödörben visszük fel szo­bánkba a vizet Ha igazán jót akarunk tenni hajunknak, gyűjtsük össze az esővizet, és abban mossunk hajat. Tanácsos ilyen esetekben hajunk bő bal­zsamozása. Kerüljük a lakkot. A tiszta esővíz lágyítja a hajat, szép hullámos lesz tőle a télen meggyötört haj. A haj gondos ápolása természetesen nemcsak nyáron szükségszerű, az év minden időszakában fordítsunk figyelmet fejünk „ékességére”. Nyári leves, kánikulára 4 személyre. Elkészítési idő: 1 óra 10 perc. A leves elkészítése nem igényel különösebb szakértel­met, kezdő háziasszonyok is könnyedén elkészíthetik. Hozzávalók: 10 dkg apró száraztészta, 25 dkg burgonya, 25 dkg paradicsom, 1 fej vöröshagyma, 10 dkg nagyszemű fejtett bab (lehet konzerv), 2 fej zeller, 1 csokor hónapos retek, 10 dkg zöldbab, 5 dkg zöldborsó, 1 kisebb uborka, 2 gerezd fokhagyma, petrezselyem, bazsalikom, olaj, só. Mossuk meg a zöldségeket, a burgonyát és a zellert há­mozzuk meg és vágjuk koc­kára, a hagymát tisztítsuk meg és vágjuk apróra, a fokhagy­mát törjük át, a zöldbabot, ret­ket és uborkát is vágjuk apróra. Egy lábasba tegyünk három kanál olajat, borítsuk bele a megvágott zöldségeket, vala­mint adjuk hozzá a babot és a borsót is. 5-6 percig folytonos kavargatás mellett tartsuk erős lángon, majd engedjük fel 2 li­ter meleg vízzel. 30 percig főzzük fedő alatt közepes tű­zön.- Ha kész, adjuk hozzá a külön kifőzött tésztát, öntsük levesestálba, hintsük meg a te­tejét frissen vágott petrezse­lyemmel és bazsalikommal. Áz elkészült leveshez minden­kinek jó étvágyat kívánunk, és ajánljuk, hogy Önök is próbál­janak újabb ételeket kitalálni.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom