Heves Megyei Hírlap, 1994. május (5. évfolyam, 101-126. szám)
1994-05-18 / 115. szám
6. oldal Horizont 1994. május 17., kedd A Kaláka együttes négy tagja: Gryllus Dániel, Bencze Gábor, Huzella Péter és Rad- ványi Balázs (Dormán László felvétele) Kaláka: „Nincs egy henyélő napunk sem” Nemzedékek nőttek fel a zenéjükön, hiszen az idén negyedszáz éves az együttes. Aki az indulásukkor gyerekként ült a koncertjeiken, ma a saját csemetéit viszi a Kaláka-előadásokra. Mi lehet a titkuk? Gryllus Dániel, a Kaláka alapítója és vezetője beszél az együttes hétköznapjairól.- Sokáig kerestem, folyton koncerteztek. Ennyire elfoglaltak?- Szerencsére. Most például Szegeden, Veszprémben, Balatonszárszón, Egerben, Kecskeméten.- Kik a meghívók? Egyetemi klubok? Vagy művelődési házak, a „szocialista kultúra" fellegvárai, amelyek mostanában anyagi gondokkal küszködnek?- Sok művelődési házban valóban pezsgő kulturális élet zajlott, hála egy-egy megszállott népművelőnek. Annyi pénz, úgy látszik, ma is akad, hogy meghívjanak minket. Talán nem szerénytelenség, ha huszonöt év után azt mondom: Kaláka-koncertre ma is eljönnek a kicsik és nagyok.- Magam is tapasztalom, hogy hodálynyi fővárosi csarnokok megtelnek a fellépéseikre. A metropolis határain túl milyen az érdeklődés? Az egyetemi koncertjeink továbbra is zsúfolt házak előtt és remek hangulatban zajlanak. Ennél többet nem is tudnánk játszani, új dalok szerzésére már alig jut időnk. Egyébként több száz dal után nehezebb olyat írni, ami méltó módon bővíti a repertoárt.- Negyedszázad alatt többször körbejárták már az országot, néhány helyen „hazajáró lelkek”. A diósgyőri várban, ha jól tudom, az idén tizenötödik alkalommal kerül sor július 8-9-10-én a Ka- láka-folkfesztiválra.- Most már Sopronban is rendezünk ilyen fesztivált, augusztus utolsó szombatján, afféle nyárbúcsúztatót. Elirigyeltük Nyugat-Európától az ilyen találkozókat. Diósgyőrött a várbeli koncertek, táncházak mellett van már blues-,jazz-, versest, gyerek- program, templomi hangverseny. A nézők az ország legkülönfélébb részéből jönnek, hálózsákokkal, sokan már ismerősként üdvözlik egymást. Nem a mi rendezvényünk ugyan, de július 3—4-én Kőszegen érdekes találkozónak ígérkezik az Ost-West-Folk- fesztivál...- Budán, a Marczibányi téri ifjúsági házban állandó helyen játszanak már húsz esztendeje. Egy-két színházban is repertoáron vannak a versestjeik és gyermekműsoraik. Akadnak-e olyan helyek az országban, ahová úgy járnak vissza, mint például a Marczibányi térre?- Jól érezzük magunkat az egyetemi, főiskolai klubokban. Ezekben bármit csinálhatunk, amihez aznap éppen kedvünk támad. így járunk vissza például Egerbe, a tanárképzőbe is. Ezeket a rendezvényeket szeretjük a legjobban.- Mi dönti el az aznapi műsort?- A hangulatunk. Természetesen alkalmazkodunk az adott közönséghez. Nemrég Szombathelyen, a koncert első részében Jeszenyin-verseket adtunk elő. Veszprémben Kosztolányi és József Attila költeményeit felváltva. Olykor az első rész Villon-összeállítás... Aki rugalmasan állítja össze az aznapi műsort, annak a meglévő tudás és rutin mellett sokat kell mernie rögtönözni. - A baki még egy odáig nem túl jó koncertet is helyre tud billenteni. Mert a hibázás olyan emberi. Szeretünk improvizálni. Legföljebb hülyeséget csinálunk.- Legújabb kazettájuk, az Ukulele kiadását a Matáv támogatta. Szokatlan szponzor.- A történet is szokatlan. Szegeden élt három kislány, mindhárman Kalákán nőttek fel. Bárhol tűntünk fel a környéken, ők mindig ott ültek. A szemünk előtt lettek nagylányok. Aztán egyikőjük a Matáv reklámfőnöke lett.- Azok, akik valaha kisgyerekként fújták a Kaláka-dalokat, ma felnőttek. A kaláká- soknak lehet még esélyük, hogy hasonló módon lelnek szponzorokra.- Reméljük is, mert mi magunk képtelenek lennénk önerőből megjelentetni egy új kazettát. Bár jó néhány éve nekünk kell önmagunkról gondoskodnunk.- Mekkora példányban lehet ma egy új Kaláka-kazettát megjelentetni?- Nem érdemes a megjelenés példányszámáról beszélni, hiszen már két nap alatt előállítható az újabb mennyiség egy kész kazettából. Az Uku- lele-hónap alatt három és fél ezer példányban fogyott el. Rendelésre is elküldjük...- Ki ne mondja a címet, mert az újság reklámmenedzsere azonnal benyújtja a számlát.- Talán nem teszi. Nem vagyunk gazdagok, nemes ügyet szolgálunk. Ha megjelenik, hogy a kazettákat a Gryllus Kft.-nél, az 1539 Budapest, Pf. 655. címen lehet megrendelni, akkor remélem, nem követünk el főbenjáró vétket. Eszéki Erzsébet Éjszakáimról - az Eger-patak partján Telefon csörren. Csönd a vonal másik végén. Gyorsan 4-es számot a fülébe tárcsázni! Pillanatok múlva megszakad a kapcsolat az ismerős ismeretlennel.- Halló, központ? Nos, megfogták?- Nem tudtuk. Lehet, hogy távolsági hívás volt.- Egyáltalán! Képesek maguk arra, hogy bárkit is megcsípjenek? Egy hónap óta csak kifogások és kifogások. Mi az, lankad a figyelem? Hol vannak a régi eredmények? * Éjszaka. Amikor nemcsak az árnyak nőnek meg, hanem a patkányok bátorsága is... Felszínre löki őket a napi megszenvedett, megsűrősödött unalom. * Ki korán kel, ki későn fekszik, sokat lót-fut. Fut munkába és haza is. Csak a ricsajokra áll meg. Zsebben a keze. Öklében kulcscsomót szorít. Ricsaj. A rendőrség előtt cigányok ugranak a kocsiba. Elrobognak. A takarásból skinheadek bújnak elő. A rendfenntartókat szidják, kik elfutottak, nem védték meg őket a Dobó téren. Kijön egy nyomozó. Nagy önbizalommal és öntudattal. Eligazít, kioktat, tájékoztat: miért így meg úgy..., de megtiltom, hogy ezt megírja! „Azt, hogy éjszakánként csak nyolcán őrzik nyugalmunkat?” „Igen, de ha akarunk, megsokasodunk. Megtiltom, hogy leírja! Érti?” Dübörög az éjszakában. Mint régi idők az ő tankjaival. Kattognak ugyanazon idegek és kerekek. * Tovább! Haza! Még 200 méter. Ismerős lány lélekszakadva mondja, megtámadta egy mutogatás itt, az Érsekkert sarkán. Alszik a város és az ellenőrök is. Pedig telehold van. Zúg a fejem. Nem sejtettük, mondja a nyomozó, hogy mi lesz abból a naponkénti összejövetelből, melyet a Dobó téren tartottak. - Nem sejtették, hogy megvillannak a kések és a botok! Jó. Régebben pontosabban működtek ezek az érzések. Jobban beláttak a takarók mögé. * A ház előtt, ahol lakom, rendőrök és emberek. Feltört autók. Köztük az enyém is. Nyomozók nyomoznak. Nyom nincs. Elfújta a szél? Vagy sötét van? Sötét van, sötétedik errefelé is, ezen a tájon. Tinédzser fiúk állnak a sarkon. A kései órákban csak egy-egy ember jár erre. Feltűnik egy nő. A fiúk utánaerednek, de a fiatal lány eltűnik egy lépcsőházban. Nézem őket, akiket csak az újabb áldozat érdekel. Egy fiatalasszony után erednek. A legkisebbet a lakótömb előtt hagyják. Mikor meglát a pöttöm gyermek, a fiúk után rohan ő is. Én a nyomukban. Futás. A legkisebbet veszem célba, mint számomra még megfogható fenevadat. Sír, ordít, ő nem csinált semmit. Összevizelte magát. Amíg a rendőrökig jutunk, elmondja, hogy ő csak fedezte a 15 évesek játékát, mert ő még csak 13, a nagyobbak azzal szórakoznak, hogy benyúlnak a nők alá. Most éppen egy közös videonézésről jöttek, ahol pomófilmet láttak. Ilyenkor a nagyok vagy kiverik, mondja, vagy a csajok nyomába erednek, de őt csak őrnek használják. A szülők erről mit sem tudnak. * Levezető futás. A hegy szele kifújta a füstöt a városból. Jólesik belekortyolni a levegőbe. Éjszaka. Magányos emberek a parkban. Gyanús minden és mindenki. Ajtóm nyitva hagyom, mikor hazafutok. Nyomaszt a benti levegő. Percek múlva motozás a bejáratnál. Talpamtól fejem tetejéig lezsibbadok. Egy férfi áll az ajtóban. „Mit keres?” „Valakit keresek.” „Kit?” „Azt nem tudom. De látom, nem lakik itt.” „Ember, éjjel 11 óra!” A ballonkabátos elmegy. A ház mögötti takarásban egy Ford kocsiba száll. * Telefon csörren. Egy női hang szól: „Sziki úr! Ha nem hagyja abba ezt az egészet, beverik a fejét! Szikiké, hallja?” Vonal megszakad. Mit hagyjak abba? Kint hangos ordítás. Valaki hazafelé tántorog. * Éjszaka tizenkettő. Telefon csörren. „Te vagy az? Gyere le ide a sarokra a telefonfülkéhez, beszélgessünk egy kicsit” - így szólt egy zord férfihang. Nem megyek le a telefonfülkéhez, és nem beszélgetek. Bár szeretnék velük beszélgetni. Bezárkózom. Most éjszaka van. Nem félek, csak néha. Ilyenkor megnézem újra az ablakokat és az ajtókat, jól zárnak-e? Nem félek, csak néha. Ilyenkor! Ilyenkor nehéz elaludni, pedig aludni kell, mert holnap oda kell tenni, meg kell mutatni, fel kell vázolni, be kell bizonyítani, úgy kell tenni, mintha... Mert kitört a béke, és most béke van és szárnyalunk, és testvériesen összehajolunk, mert eljött az, amit akartunk, ránk tört a szabadság, és... Ennyi elég is mára! Sziki Károly Töprengő kérdés: mi is a zenei játék? A Filharmónia idei egri bérletének utolsó hangversenyén az Állami Hangversenyzenekar őra/ims-variációk egy Haydn- témára, Dohnányi-v ariációk egy gyermekdalra című művét, Csajkoviszkij g-moll szimfóniáját játszotta. Az' est vendég- művésze, Hegedűs Endre ült a zongoránál, Kocsár Balázs vezényelt. Á két variációs darab látszólag apró semmiség, játszadozás, a szakember, a formákhoz értő zenész ujjgyakorlata. Szó sincs róla! Brahms olyan méltósággal kezeli a maga alkotta Szent Antal-korált, ezt a vándoréneknek álcázott gyónásszerű vallomást, hogy első gondolatunk azért támad ránk: kell-e ezt a méltóságteljes hömpölygést, a léleknek ezt a csaknem zarándoklás-, búcsú- járásféle természetét többféleképpen is megközelíteni? Szabad-e itt a formával játszadozni? És a tartalommal? És egyáltalán: megváltozik-e, hogyan is változik meg a tartalom attól, hogy más ruhába öltöztetjük, ha igaz az a közmondás, hogy: forma dat esse rei (a forma adja meg a dolgok lényegét)? S még el se csitul bennünk a kételkedés, no meg a válasz keresése, itt dübörög ránk Dohná- nyi a maga változataival. Ha lehet, még szerényebb hangsort választ feladatnak, egy jámbor karácsonyi ének, a havat is ünneplő, a hó fehérségét és tisztaságát is glóriába fonó kis hangszerkezetről van szó, de ez a mára már a feledés homályában szendergő nagy művész akkora drámaisággal köszönti a Jézusszületést benne, vele, általa, hogy mire Hegedűs Endre leveri a billentyűkön az igénytelen pár hangot, már tudjuk, hogy a zenei játszadozás nem öncél. A két variációs játszadozás örömén túl egy nagyszerű zenélés, a g-mollal zárta a kétórás zsongást. A fiatal Csajkovszkij, a minden ízében Európához, oda mindenáron tartozni akaró orosz indítja el szimfóniái sorát ezzel az ábrándozással. A harmadik és negyedik tétel önfeledt, olykor szláv, majd néhányszor csak szlávos líraisága, játékossága átfogta szívünket, agyunkat, felbátorította a képzeletünket. Mert ez a zene a legjobb értelemben vett álmodozás, férfias, felnőtt vágyakozás - a boldogság után. S mintha már ebből a g-mollból is kitetszenének, hogy igencsak messzire lebegett a Kék Madár Csajkovszkij tekintete előtt, s talán ha annek csupán egy-két elhullajtott tollát szerezhette meg nem könnyű élete során. Az AHZ vette Kocsár Balázs intencióit, különösen a g-moll- ban; Brahms és Dohnányi komoly játékosságait valóban komolyan értette, s még nagyobb hatást szül ez az este, ha jobban odafigyel Hegedűs Endrére... Farkas András LÁTÓSZÖG Szűr és zsinór nélkül - közösen Ha ugyan lovas ekével szánt is már a magyar paraszt, még nem bújt vissza a bő gatyába, s remélhetően már később sem igen húzkodja magára - legfeljebb akkor, ha a cifraszűrhöz hasonlóan a turista, a bámészkodó külföldi kéri némelyiküktől egy-egy idegenforgalmi parádén, akár mindjárt a karikás pattogtatásával. Ettől azonban - remélem - jó hazánkfia maradt, s lesz még sokáig. Nem alávalóbb, mint egyéb társai, akik fizimiskáik után az öltözékeiket is a régmúlt korok mámorától megittasulva oly nagy kedvvel igazították eleink viseletéhez hivatalaikban. Úgy látszik, hogy a földek népe inkább a mához és az erre épülő jövőhöz kíván ragaszkodni, sokkal inkább csak szükségből, mint divatból nyúlkál vissza. Mivel sem alkalma, sem ideje a színjátékra. Nem tudom azonban, hogy tetszik-e ez annak, aki inkább a külsőségek híve, s akkor érzi igazán jól magát, amikor zsinór is van a kabátján, nem csak mutatja, hanem mondogatja is magyarságát. Akár kérik tőle, akár sem. S őszintén szólva különösebben nem is érdekel, mivel amazok vannak jóval többen, természetesen inkább őket figyelem. Hozzájuk nagyobb a bizodalmám is. Rájuk számítok, amikor fennmaradásunkra gondolok e hazában, s a világban. Szerettem, szeretem a históriát, s mindig nagyra tartottam azokat, akik nálam is jobban kedvelték, ismerték, hozzáértőbben búvárkodnak benne. Igazibb elismerésem azonban azoké, akik csinálják a történelmet, jól vagy rosszul alakítják, de mindig nemes szándékkal, a köznek szolgálatát vágyván. Ők ébresztettek bennem is kedvet a hasznos cselekvésre, s tartják a hitet. S megnyugtat, ha úgy érzem, hogy hozzájuk tartozom, egy vagyok közülük, a mező, az erdő, a gyár, az intézmény embereivel közös, azonos, vagy legalábbis hozzájuk közel álló az igyekezetem, a törekvésem. Bánt, ami őket bántja, s jólesik, ami kedvükre való. Annak örülnék leginkább, ha a derűből jutna bőségesebben mindannyiunknak. Választás volt, s választás lesz rövidesen. Akartunk, akarunk valamit. Eredményeinkről és vágyainkról még meg- oszlóak a vélemények. Nem vagyunk egészen egy akaraton, s nem is nagyon látszik, hogy egyhamar azonosan leszünk képesek gondolkodni, cselekedni. Pedig éppen itt lenne már ennek az ideje! Bő gatya, zsinóros mente nélkül is tudna olyant tenni a magyar, ami benn tartaná a történelemben, s amiről úgy emlegethetnék később is, hogy a most élők a szégyenkezésre ne is gondolhassanak. Csupán akarnunk kell. Csakis ezt akarnunk. Együtt. Gyóni Gyula
