Heves Megyei Hírlap, 1994. május (5. évfolyam, 101-126. szám)

1994-05-11 / 109. szám

1994. május 10., kedd PÉTERVÁSÁRA ES KÖRZETE 5. oldal „Tedd, hogy meglegyen isteni álmom” Évekkel ezelőtt olvastam először költeményeit Debrecenben, az Egyetemi Élet című lapban. Még szinte gyerek volt. Azóta már „róla is elfordította egy isten a szemét”. Barátai, akik kéziratban olvassák írásait, szeretik, olykor-olykor idézgetik. Egyik segítő „kritikusa”, volt magyartanára így vélekedik néhány verséről. A „Hazafelé” című tiszta formájú, megin­dító vers, az „Egri ősz” karakteres krétarajz, a „Hexamete­rek” Radnótira emlékeztető, az „Éji magány” szép, a „Hétfő” gyönyörűen szerelmes, a ”Még egyszer utoljára” olyan Suha Péter-es. Abban a Szenátor-házban beszélgettünk, amelyik különösképp kedves a számára. Még köszöntő versike is író­dott a tiszteletére: „Van buborék szódámban száz,/ óvjon az ég, Szenátor-ház!”- Szeret esztergálni?- Nem különösebben, bár nyúlketrecet már hegesztet­tem. Azért választottam a Gép- és Műszeripari Szakkö­zépiskolát, mert „pici” voltam még, szerettem bütykölni. Nagyapám kovács volt. Amo­lyan örökségféle is lenne ez, ha élnék vele. Nem vagyok jó esztergályos, így hát nem esz­tergálok. „s mert vas volt a rend, melybe született kalapált hajnalban ekét, mert a kenyér akkor is vasszilánk-szigorral forgatta a világ zötyögő kerekét.” (Apám)- Fontos, hogy kitől tanulja az irodalmat az ember?- Mindenképpen. Egy szak­iskolában pedig különösen. Itt a humán szakos tanárokra nem kisebb feladat hárul, mint va­lamiféle általános műveltségre okítani a diákokat. Én rossz voltam, mert ezeken az órákon sem figyeltem nagyon oda. Kárpáti Lajosné, volt magyar­tanárom egy felelés alkalmá­val döbbenten kérdezte tőlem, mit csináltam, mikor ezt tanul­tuk. Illedelmesen válaszoltam, hogy olvastam. A Hamletet. Erre ő bólintott, neki így is jó, és a Shakespeare-drámából feleltetett. Ezek után mertem megmutatni neki a verseimet. Később Farkas Istvánná ta­nárnő vette át a magyarórákat, és gondjaiba próbálkozásai­mat. Gépeljük le, mondta egy­szer. Pár hét múlva egy borí­ték várt otthon, benne újságok. A verseim nyomtatásban. Nem igazán értettem, mit je­lent, de jólesett, eltettem. Far- kasné tanárnőnek biztosan nem köszöntem meg.- A szerző maga mit tart verseiről?- Nem tudom. Szeretem őket, mert az enyémek. Az én kínlódásaim. Javasolták már, hogy próbálkozzam festéssel. Nem fogadtam szót. A ló- nyál-lila-rezdülésű-kék-pil- ládnak-hű-de-fájjjü! gondo­lati)?) és formai)?) „követel­ményének” nem tudok eleget tenni. Szeretném hinni, hogy annak, amit csinálok, van köze a vershez és az alkotáshoz. Törekszem rá. Ha nem leszek jó versíró, akkor nem fogok írni. Ezt megígérem. „Már nem szerelmeim a szavak, meggyötörnek. Én elejtem őket, Ők összetörnek.” (Elha­gyatva)- Mi lesz a versek sorsa? Halála után egy hűséges barát majd kötetbe rendezi?- Ezt hagyjuk! Félek a ha­láltól, mert a semmit és a vég­telent nem tudom felfogni. Nem szeretem, ha a világ vé­gét emlegetik, mert az az „én”-nel kezdődik, és akkor nincs, ha én sem vagyok. És még el sem döntöttem, mire tenném föl az életem. Teszem a dolgom tisztességgel. A pé- terkei művelődési házban él­nek és alakulnak közösségek. Bennük hiszek. Amit megfog­tam és elejtettem, az már nem az enyém. Őket még tartom, és remélem, összetartom. Ha nem leszek jó népművelő, hát abbahagyom. A verseimet pe­dig megírom, olykor le is gé­pelem. Néhány barátommal egy antológia kiadásával ka­cérkodunk. Talán ez megmé­rettetés lesz.- Ha a népművelés sem válna be, akkor mi lenne?- Magamat kell idéznem... „lábnak göröngyös út vigasságnak sóhaj víznek beomló kút gondolatnak szó-raj ajtónak tört üveg finálénak kezdet magánynak csődület álmaimból ez lett.” (Ki vagyok én?)- Van valami az életében, ami mindennél fontosabb?- Én. Csak semmi álszemé­rem! Az öreg Sebők Jánosnak igaza van. Akkora jelentősé­get, mint az ember saját ma­gának, senki sem tulajdonít neki. Minden fontos csak az „én”-nel kezdődik. Én a bará­tommal, én és a részegség, én abban, én és a világ, amibe akaratlanul csöppentem, én és a szerelem.- Apropo’s, szerelem!- A szerelem az élet. Hű, de banálisán hangzik! Bár igaz. Persze, tudom, mire gondol. Szeretek szerelmes lenni, de ez titok.- Mi az, amivel nagyon ki lehet hozni a sodrából?- Ha felébresztenek. Akkor, akár az uradalmi kocsis, se embert, se istent nem ismerek. Ha már magamhoz tértem, ak­kor szelídebb vagyok. Azért is lehet így, mert sokat éjszaká­zom. Nappal mindenki min­denfélével foglalkozik, és az igazán fontos dolgokra nem jut ideje. Úgy gondolom, aki éjszaka beszélget velem, vir- raszt a kedvemért, az szeret engem. Ilyenkor „fürösztöm meg arcomat” barátaimban. Az éjszaka kicsit bohém, a nappal jól fésült úriember. „tüzeket nézni jó borokat inni lágy húsú öleken dús ünnepet ülni friss gyümölcsöt enni mocsoktól tisztulni jó lenne...” (Töredék)- Rosszabb a nappal az éj­szakánál?- Nem tennék ilyen különb­séget. Más. Nappal az ember előveszi a kincstári mosolyait, éjszaka pedig kipucolja - mert levetheti -, mint a kis herceg a vulkánjait. A versek is inkább alkonyattájt születnek.- De nappal olvassák.- Ha már olvassák, nem fontos, hogy mikor. „Kezedben nőnek virággá a szavak, füledben szépül szelíddé az ének, ne hagyd, hogy soraim el­hervadjanak, áldozz egy percet elárvult zenémnek, mert tudod, polcra dobva legyen biblia vagy ponyva egyformán szegények.,, (Még egyszer utoljára) Bozsó Bea Társközségi közös képviselő-testületi ülés A parádsasvári Károlyi-kastély végre gazdára talált. Amint arról már beszámoltunk, a Kordax Rt. az új tulajdonos, a cég kilencvenmillió forintot fizetett az impozáns épületért, s legalább ennyit kell majd áldoznia a ma igen elhanyagolt ál­lapotban lévő hajdani vadászlak felújítására. Az minden­esetre biztató, hogy a kastély melletti faházaknál a minap már munkásokat láttunk sürgölődni, bár magát az épületet - lévén az összes kapu zárva - csak a kerítésen keresztül kö­zelíthettük meg. Ám a legfontosabb, és ez a sasváriakat is megnyugtatja, hogy van gazda, aki megállítsa a pusztulást. Ráadásul a Kordax helyi munkaerőt kíván foglalkoztatni úgy a renoválásnál, amiképp a későbbiekben, az üzemeltetés­nél, amikor is a kastély gyógyszállóként működik majd. (Fotó: Perl Márton) Eladták a tagok vagyonát Zárszámadás Váraszón húszmillió forintról A tavalyi zárszámadásról tár­gyalt múlt heti ülésén Váraszó önkormányzata. A kistelepülés 1993-as költségvetési bevétele meghaladta a húszmillió forin­tot. Működési kiadásokra ebből csaknem negyven százalékot fordítottak. Hozzávetőlegesen egymillióba került a temetőhöz vezető út kiépítése és a kerítés felújítása, a gázra pedig 4 mil­liót áldoztak. A gerincvezetéket már lefektették, a lakásoknál is jó ütemben haladnak a belső szereléssel, így rövidesen a há­lózatra kapcsolódhat a telepü­lés. Recski gyermeknap a Búzásvölgyi-tónál Az előzetes hírekkel ellentét­ben - szervezési nehézségek miatt - május 15-én mégsem lesz tavaszi vigasság helyszíne a Recsk melletti Búzásvöl- gyi-tó. A helybéli horgászegye­sület ugyanakkor május 28-án megszervezi majd a vízparton a hagyományos gyermeknapi horgászversenyt. Parádi telefonok: átadás július végén Bővítik Párádon & crossbar te­lefonhálózatot. Összesen 180 igénylő kívánságának tesz majd eleget a Matáv, amelynek szak­emberei május második felében kezdik meg a kivitelezési mun­kákat, s az ígéretek szerint jú­lius végére mindenütt végez­nek. Családonként 50 ezer fo­rintba került egy vonal, az ápri­lis 30-i állapotok szerint pedig több mint 8 és fél millió forint gyűlt össze az e célra rendelt számlán. A Matávnak a község eddig 5 és fél milliót fizetett ki, a telefontársulás számláján ugyanakkor mintegy 154 ezer forintot kamat is keletkezett, amellyel majd a kivitelezés vé­geztével számolnak el. Területbejárás után: megújul a közvilágítás Néhány nappal ezelőtt az ÉMASZ szakembereivel együtt területbejáráson vett részt Nagy Oszkár, Párád polgármestere. Azt nézték meg, hol szorul re­konstrukcióra a közvilágítás. E célra az önkormányzat némi pénzt is elkülönített már, most pedig - a helyzet felmérése után - megrendelték a munkát. Pétervására és társközségei - Erdőkövesd, Váraszó, Ivád, Kisfüzes - közös képviselő-tes- tülete a múlt hét végén tartotta meg esedékes ülését. Az önkormányzati tagok el­sőként a közös fenntartású in­tézmények, azaz a polgármes­teri hivatal, az általános iskola és az egészségügyi központ ta­valyi gazdálkodásáról szóló be­számolót vitatták meg. Ezt kö­vetően Molnár Pál, a földkiadó bizottság elnöke tájékoztatta a képviselőket a testület munká­járól. Ezzel kapcsolatban több kérdés, észrevétel is elhangzott: Pál László, a város polgármes­tere például arról beszélt, hogy a közös polgármesteri hivatal igyekezett segíteni a bizottság munkáját, fedezték a felmerült költségeket. (zay) Nemrég jelent meg lapunkban az a tudósítás, amely a Pétervá­sára és Vidéke Áfész váraszói részközgyűléséről szólt. Ehhez levélben fűzött észrevételt az ott élő Pál Albert, aki szerint az említett rendezvényt nem lehet részközgyűlésnek nevezni, hi­szen azon csupán tizenegyen vettek részt. A látogatottság mindenütt ki­fejezi a szövetkezet és a veze­tése iránti érdektelenséget - ol­vasható a levélben. Ennek a ve­zetésnek a tagság előtt már nin­csen tekintélye: eladták a tagok vagyonát, elbocsátottak, illetve „kinyugdíjaztak” 250 dolgozót. A részközgyűlésen a jelenlévők megkérdezték: hogyan lehetett eladni a jól jövedelmező ital­boltokat? Nincs kamat-vissza­térítés a részjegyekre, elmarad a vásárlási visszatérítés, igaz, ez már nem is volna lehetséges, mivel az áfésznak nincs boltja. Felvetődött a „ részközgyű­lésnek nevezett beszélgetésen” az is: a tagság megkérdezése nélkül a küldöttgyűlés hozhat-e olyan határozatot, hogy a meg­lévő vagyont eladhassák, és a részjegyekre ne fizessenek ka­matot. „A válasz a küldöttgyű­lés határozataira való utalás volt” - írja Pál Albert. Felvető­dik azonban a kérdés: a küldöt­tek és a vezetés mennyire érez­nek felelősséget a tagság va­gyona iránt. Új és hozzáértő vezetőkre lenne szükség, s e vé­leményt megalapozza az a tény is, hogy valójában semmit­mondó a szövetkezet idei kon­cepciója: a bérleti díjak emelé­séből ugyanis nem lehet a tar­tozásokat és a működést finan­szírozni. A részközgyűlés iránti cse­kély érdeklődés azt bizonyítja, hogy a szövetkezeti vezetők és a küldöttek hadsereg nélküli tá­bornokká váltak. Jó lenne, ha ezt végre észrevennék az illeté­kesek, s levonnák a szükséges konzekvenciát. „Hát így néz ki az egykor szebb napokat is megélt, széles körű tagságot összefogó pétervásári áfész sorsa” - fejeződik be a levél. A Párád Kristály Manufaktúra sikerei Bizony jó lenne, ha a Ma­gyarországon gyártott termé­keknek rangjuk, értékük lenne a világ országainak pia­cain. Beleértve ^természetesen az Egyesült Államokat is, amit sem minőségben - is­merve ízlésvilágukat -, sem pedig árban nem könnyű meghódítani. A parádsasvári üveggyár új vezetősége me­rész tervekkel indult meghó­dítani a világot. A gyár ha­gyományait, termékeinek mi­nőségét ismerve joggal voltak bátrak. Ezt mi sem igazolja jobban, mint az az üzlet, amit tavaly kötöttek Frankfurtban 60 millió forint értékben. Andai Zsolt igazgatóhelyet­tes, Bódi Bálint kereskedelmi üzletkötő és Rénes György iparművész, tervező április vé­gén az Egyesült Államokba re­pült, hogy az üveggyár idei amerikai megrendeléseiről tár­gyaljon. Az eredményekről kérdeztem Rénes Györgyöt.- New Yorkban minden év­ben megrendezik a Table Top Show-1, ahol a lakásdíszítő tár­gyakat készítő cégek mutat­koznak be, s ahová meghívják a leendő vevőket is. Csaknem tíz üzleti partnerrel vettük fel a kapcsolatot, s ennek eredmé­nyeként összesen 17 millió fo­rintnyi megrendelést kell telje­sítenünk.- Mennyire kell önöknek az amerikai ízléshez alkalmazkod­niuk?- Az a tapasztalatom, hogy az igazán komoly amerikai ke­reskedő cégek pontosan isme­rik a kézi munka értékét. Az amerikai megrendelők elsősor­ban egyedi darabokat kértek tő­lünk, külön igényesen, esztéti­kusán megtervezett és kivitele­zett, a lakások díszítésére szol­gáló tárgyakat. Ebbe a kategó­riába sok minden beletartozik, csak véges fantáziánk szabhat határt. Itt az ötletek teremtik meg a profitot, a magas színvo­nalú kidolgozás a szükséges rá­adás. Ha egy-egy kész darab minőséget képvisel és ötletében sincs párja, akkor az árát is megkérhetjük érte. Márpedig Dallasban olyan terveket kellett készítenem, amik apró csodái lehetnek egy-egy lakásnak. Ezek már inkább a műtárgyak rangjával vetekszenek. Szüksé­günk van erre a sikerre, mert a gyárra ilyen megrendelések mellett ráfér egy kis korszerűsí­tés. Európához is hűségesek ma­radunk. Olaszországban jelen­leg is tárgyal egyik munkatár­sunk. Kolléganőnk augusztus­ban készül Japánba, hogy ott is bemutassa a Kristály Manufak­túra egyedi termékeit. (bo-be) A TOBOZ KFT. parádfürdői Szanatóriuma Heves megye táplálkozási szakembereinek közreműködésével, szakorvosok által vezetett testsúlycsökkentő életmódtanfolyamokat indít. Elhelyezés - igény szerint - 2 ágyas fürdőszobás, vagy 2-3-4 ágyas mosdós szanatóriumi szobákban. Irányár: 24.000 Ft, illetve 20.000 Ft. Jelentkezés: TOBOZ KFT. Szanatórium 3244 Parádfürdő, Kossuth L. u. 372. Telefon: 36/364-004, 364-109. Telefax: 36/364-265. Óriási választékban kaphatók új és használt kerékpárok és alkatrészek. Kerékpárjavítás. Hihetetlenül olcsó árak. Nyitva: hétfőiől-péntekig 9-18-ig, szombaton 9-13-ig. Hitel­igénylés, teljes körű menedzseléssel! Tel: 168-6298,167-3221

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom