Heves Megyei Hírlap, 1994. május (5. évfolyam, 101-126. szám)
1994-05-11 / 109. szám
6. oldal Horizont 1994. május 10., kedd Három Blaskó - egy műteremből A tavaszi szombat délután kiválóan alkalmas arra, hogy az egri Senátor-házban, ebben a kedves cukrászdában csak azok jöjjenek össze, akik a délutáni ejtőzést is otthagyják, ha egy lélektanilag említésre méltó esemény történik a kávézásra, beszélgetésre berendezett helyiségekben. Ide hívták ugyanis a Blaskó testvéreket, Jánost, a szobrászt, Balázst, a színész-festőt; szobraikkal, színes tájélményeikkel ^ egy kamarakiállítás erejéig. És hogy hab is legyen a tortán - a hasonlatot, metaforát, a képet a hely szelleme súgta nekünk, ha van ilyen -, Blaskó Péter is otthagyta erre a délutánra pesti otthonát, a színpadot, hogy megnyitóval köszöntse két testvérét és az egri közönséget. Mert - maradjunk a megnyitó kellemes lírai szövegénél - Blaskó Péter fiúi szeretettel emlékezett édesapjára, Blaskó János festőművészre, aki húsz éven át ülte-vezette a . tanárképző főiskola rajz tanszékét, generációkra kihatóan hirdette azt a mércét, ahol az egyéniség játszik szerepet. Péter nem tagadta meg önmagát, apjáról-anyjáról, a műteremről említett szemérmesen könnyed hangon részleteket, ahol ők, hárman egy, a művészetben és a szépség rajongásában, közelségében mozgó együttest alkottak any- jukkal-apjukkal egyetemben, a gyerekkor visszahozhatatlan ragyogásában. így vált János szobrásszá, akinek itt három szobra látható. Az egyik férfiportré, a fej kissé hátradőlve úgy jelenik meg nekünk, mintha a tekintet szándékosan a fejünk felett, valahol a félközeiben, talán csak belülről felmérhető magasságban keresne egy pontot, ahol megka- paszkodhatik, ha nem is a test, de legalább a lélek, a lelkiismeret, hiszen mind a művész és áldozata, a modell, nem tehet mást, mint kutat valami után. S ha már így a három Blaskó testvérnél lecövekel- tünk és mert a hármas számról mindig a mesék konok következetessége jut eszünkbe a boldogságkeresésről, elmondjuk, hogy János másik két bronzkölteménye a Nőről ábrándozik. Az egyik fiatal lányka lehet, aki éppen tánc közben kapható el, az egyik lábán lebegteti egyensúlyát, testét, mintha elrepülni akarna. Mintha csak tünemény lehetne, csak azért, hogy illé- konyságával felizgathassa a férfit. Nem az arca zenél, az egész teste. És ugyanígy ar- tisztikum a női portré is, amely a maga mezítelenségében is zárkózott; fejét felénk fordítja, úgy fekszik a hátán bölcsőformán, mindkét térdét a magasba húzva, mintha mutatványként, mutatványával is kéme minket a közeledésre. Ahány mű, annyi megközelítést kíván. Blaskó Balázs még líraibb egy fokkal. Már korábbi festői megnyilatkozásaiból is kiolvastuk, hogy óriási hatalom benne a fény. Jóformán nem is érdekli más, csak az, ahogyan a fény felülről lezuhog a világra. Bármikor, egészen véletlenül meg-megállítja őt a pillanat, a környezet, a táj, a természet, neki meg kell állnia, végig kell élnie, ahogyan éppen akkor, úgy és ott, az a fény végigmossa azt a néhány részletet, amit ő még észrevesz, és nagy hirtelenjében a kozmikus igéket illető és megillető szorgalommal és lendülettel, a szénnel, vagy bármi egyébbel „leképez”. Az is lehet, hogy elővesz egy gyűrött papírt a zsebéből, levázlatozza a harmóniát kibontó látványt, hogy aztán otthon, az asztalon vagy az állványon azt kinagyítsa. Valamikor a negyvenes években Mécs László egyik kötetéhez rajzolt ekkorákat Hincz Gyula, amikor a Végtelent igyekezett megfoghatóvá ábrázolni a csapdát sem sejtő, gyanútlan olvasó számára. S ha még egy alkotót idézek, Egry Józsefet, a maga elképesztően fénylő balatoni ragyogásaival, csak tájolom az olvasót, mit kell közvetlenül, minden áttétel nélkül kiszemelni abból, amit ez a főfoglalkozású színész - apja nyomán - vonalakban és színekben mesélni tud. Mert mindez a felnőtteknek szóló komoly mese. Blaskó Péter két mondatát emelném ide összegzésül: „Édesapánk, aki közel húsz évig szorosan kötődött Egerhez, tegnapelőtt lett volna hetvenöt éves. A mennyországból, most, tudom, együtt néznek minket Édesanyánkkal; Anyának könnyes a szeme, mert boldog, hogy együtt látja fiait, Apa mosolyogva, büszkén áll mellette, kicsit félrehajtott fejjel - az ő álmaikat, vágyaikat folytatjuk mi, gyerekek tovább”. Valahogyan így kellene hirdetni a mindeneket megtermékenyítő szeretet evangéliumát. Farkas András Eger, mint egy sajátos kafkai város Három jeles író látogatott el nemrégiben Egerbe, hogy Nagy András: A csábító naplója című drámájának sajtóbemutatóján részt vegyen, a Dobos kávéházban. Közülük az egyik Hollandiában, a másik kettő Amerikában él. A nézők kérdéseire válaszolva kitértek néhány órás egri látogatásuk tapasztalataira, valamint magyarországi tartózkodásuk meglepetéseiről is beszámoltak. Marion Bloem:- Szeretnék Magyarországon játszódó regényt írni - azért jöttem újra vissza Budapestre, s Egerbe is azért utaztam el barátaimmal. Olyan témát, amelyből érdekes „végeredmény” születik. Ha nem is regény, legalább egy film vagy egy jó festmény. Mert ezekkel is foglalkozom. Most éppen Nagy Andrással valami kooproduk- ciót készítünk elő. Erről többet egyelőre nem szeretnék elárulni. Magyarországon eddig ötször jártam, legutóbb két éve, egy feminista könyvvásáron. A kisebbségben élők helyzete foglalkoztat legerősebben. Talán azért, mert indonéz szülők gyermekeként Hollandiában élek? Egerbe is nagyon nagy izgalommal érkeztem, mivel az újságokból és az elbeszélésekből úgy értesültem, hogy Eger városa a skinhead-ek darázsfészke. Szorongtam, izgatott voltam, amikor-a belvárosba értünk, s aztán nem láttam egyetlen bőrfejűt sem, nemhogy csoportokat...! Ennek ellenére mégis rendkívül foglalkoztat, hogy mi ez az idegengyűlölet ebben a városban, és miért éppen ebben a szép barokk városban ütötte fel a fejét? Magyar- ország képe az utóbbi két év alatt alaposan megváltozott, és pozitívan! Sok kedves éjszakai zenés klub nyílt, itt az emberek jobban ismerik a nyugati irodalmat, mint nálunk, s jelét láttam annak is, hogy a magyarok akarnak dolgozni. Egerben egyelőre azt tartom legizgalmasabbnak, amit nem sikerült megnéznem: a várat. Nekem olyan, mintha a rómaiak építették volna. Sok titkot őrizhet ez a város, érdemes lesz gyakrabban ellátogatnom ide”. Sziki Károly Magyar szemmel - diákélet az USA-ban Egy „átlagos” amerikai diák sok mindenben különbözik a magyartól. Ott egészen más a diákélet: a tanulóknak más az életfelfogásuk, mások a céljaik, és sokkal nyugodtabb életet élnek, mint mi. Az amerikai oktatási rendszer sokban eltér a miénktől. Az iskolákban nincsenek osztályok, minden órán másokkal vannak a tanulók. Ebből következik, hogy mindenkinek más az órarendje. Egy amerikai diáknak mindennap ugyanolyan órái vannak, ami meglehetősen unalmas. Egy-egy tantárgyat egy fél vagy egy teljes évig tanulnak. Mivel mindennap ugyanaz az órarend, olyan is előfordul, hogy egy év alatt átrágják magukat egy olyan tantárgyon, amit például mi három-négy évig tanulunk. Vannak kötelező és választott tantárgyaik: érdekesség azonban, hogy maguk dönthetnek róla, időrendben mikor kívánják tanulni a kötelező tantárgyakat. Mondjuk elsőben, vagy például negyedikben. így alakulhat ki aztán egy-egy tanítási órán a sokszor tapasztalt, rendkívül nagy korbeli tagolódás. Amerikában a diákok félévenként vizsgáznak. Ha minden vizsgájuk sikerül, azaz nem buknak meg, az adott tantárgy elvégzéséért pontot kapnak. Négy év alatt minimum 24 pontot kell összeszedni, tehát ha valakinek csak 22 fi vagy 23 pontja van, az nem ballaghat. Érettségi vizsga nincs, de a félévi és az év végi vizsgák elég nehezek. Az órácon nem feleltetnek, a tanárok csak teszteket íratnak a tanulókkal, viszont rengeteg írásbeli házi feladatot kapnak, s az ezekért kiérdemelt érdemjegyeiket betűkkel jelölik. A hiányzást nagyon komolyan veszik: aki 11 óráról hiányzik egy fél évben, és nem sikerül jelesre vagy jóra a vizsgája, annak újra kell tanulnia az érintett bizonyos tantárgyat. Az átlagos amerikai diák számára nem olyan fontos a tanulás, mint nálunk, viszont annál fontosabb a sport és a közösségi élet. Szinte mindenki sportol. A legfontosabb sportág az amerikai foci, a baseball, a kosárlabda, a futball. Ha valaki jó sporteredményeket ér el, azzal akár egyetemi ösztöndíjat is szerezhet. így aztán van, aki egész délután az egyik edzésről a másikra rohan. Közösségi életük sokkal jobb, mint a magyar fiataloké: diáktanács, ezerféle klub és egyesület létezik. Különféle programokat szerveznek: meccseket, bemutatókat, versenyeket. Olyan, mintha egy nyári táborban lenne az ember. A legtöbb amerikai fiatal délután dolgozik. így keresi meg a pénzt a szórakozásra és benzinre - 16 éves koruk után a legtöbb diák kap vagy vesz egy kocsit. A különböző áruházak, gyorsbüfék szívesen alkalmaznak diákokat, még külföldieket is. Sokat lehet keresni baby-sit- terkedéssel is. Az amerikai középiskolások kevesebbet aggódnak a jövőjükért, kevesebbet tanulnak és többet szórakoznak, mint a magyarok. Általában felületes a tudásuk és kevésbé intelligensek, mint a mi diákjaink, de hosszabb ideig maradhatnak meg gyerekeknek. Lakatos Zsófia Tehetségek külföldi ösztöndíja - két ajánlóval és fogadókészséggel i\ Magyar Ösztöndíj Bizottság kezdeményezésére megszületett 3 Magyar Állami Eötvös Ösztöndíj. Ki részesülhet az újfajta ösztöndíjban? - kérdeztük dr. Boros Erzsébetet, a Művelődési Minisztérium osztályvezetőjét, a Magyar Ösztöndíj Bizottság titkárát.- A legtehetségesebb fiatalok külföldi utóképzésére, tapasztalatcseréjére alapított ösztöndíj elsőszámú követelménye: a tehetség.- Hogyan döntik el, ki a tehetséges és ki a még tehetségesebb?- Éppen azért, hogy a döntés jogilag is megalapozható legyen, az adott szakmában vagy művészi területen nemzetközileg elismert hazai vagy külföldi szakembernek kell igazolnia a pályázó tehetségességét. A pályázó megjelöli két ajánlóját, akiknek véleményét kérjük be.- Mennyi időre kérhető ösztöndíj?- 3-12 hónapra adható, és legfeljebb fél évvel lehet meghosszabbítani. Indokolt esetben többször is odaítélhető ugyanannak a személynek.- Milyen országokba lehet ösztöndíjat kérni?- Mindenki tudja, hogy a maga területén a fiatal tehetségek tudásukat hol fejleszthetik a legjobban. Ezért a külföldi egyetem, kutatóintézet vagy más intézmény fogadókészségét és a várható költségeket a pályázónak magának kell igazolnia. LÁTÓSZÖG Túl vagyok a választáson, eszembe sem jutott, hogy távol maradjak a szavazófülkétől. Megvallom azonban őszintén, hogy szinte az utolsó pillanatig bizonytalan voltam voksom címzettjében. S igazából máig nem vagyok nyugodt abban, hogy jól döntöttem. Annyi mindent láttam, hallottam a kampányidőszakban, meg előtte, hogy nehéz derűs szívvel, lélekkel tekintgetnem a jövőbe. Oly sokat beszéltek, ígérgettek, hogy ha csupán a töredékének hinni tudnék, már most boldogabb lennék. Tudom, hogy egy-egy választáshoz a propaganda is hozzátartozik, kell talán a csinnadratta, a miénknél nagyobb, gazdagabb, okosabb Túl a szavazáson országokban sincs másképp. No de a mégoly nagy hangoskodás, látványos parádé is kevés önmagában! Többet, sokkal többet érnének a meggyőzőbb szavak. Kedvemrevalóbb lenne, ha az üres ígérgetést tartalmasabb biztatásnak érezhetném megannyiszor. S észrevenném újra meg újra, hogy a szónokok, a listavezetők, meg akik mögéjük sorakoznak pártjaikban - a szócséplésnél egyebet is tesznek. Nem üres fecsegés, felelőtlen hitegetés, ami ajkaikról elhangzik a választás előtt és után, hanem józan mérlegeléssel nagyon is átgondolt reális program kinél—kinél. Van lehetőség az elképzelések megvalósítására belátható időn belül, s aki emlegeti, valóban meg is tesz mindent azért, hogy ez sikerüljön. Nem frázisokra lenne szükség, hanem roppant komoly igyekezetre, amit azonban sajnos kevésbé várhatok még, bármennyire is vágyom. Álmom, óhajom, sokunk álmát, óhaját azonban kevésbé igyekszenek respektálni, akiknek egyébként ez lenne a dolguk. Fontosabb számukra - ami jóval könnyebb, olykor az éretlen gyermeknek sem megerőltető. Azt állítják némelyek, hogy tiszta volt ez a kampány, kulturált. Tisztább és kulturáltabb az előzőnél. Ha valóban így van, nem értem a sok alattomos időzítést, amivel nem egy politikusnak a hírét, hitelét kívánták kétségtelenül rontani. Nem értem az ócsárolásokat, gyalázkodáso- kat, a leplezetlen támadásokat, az idétlen plakátrongálásokat - amiket aligha pártonkívüli felnőttek, vagy ostoba, csintalan lurkók követtek el közterületeinken szerte az országban. S ha nem vagyok egyedül így ezekkel - még több az okom, hogy nyugtalan legyek. Pedig de szeretném hinni, hogy jóra küldtem szavazólapomat az elmúlt vasárnap, s arra is voksoltam, aki iránt most bizalmatlanabb voltam! Úgy szeretnék azokra sem haragudni, akik ma még mást vallanak, mint én, mert végső soron oda közelítenek a maguk módján, ahová én is kívánok jutni! Gyóni Gyula Ballagásra, esküvőre alkalmi kosztümök, öltönyök ALKALMI ÁRON! 3000-3900 Ft-ig Blaskó János: Nő (bronz) (Fotó: Kaposi Tamás)
